Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-29 / 1117. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under-the. Act of March, 3, 1879 VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1940 JUNE 29 NUMBER 1117 SZÁM 1905-1940 Irta: ZÁRA JÁNOS Ezerkilencszázöt junius 27. történelmi nevezetességű dátum az amerikai, sőt az egész világ munkásmozgal mában. Ezen a napon nyílt meg az a konvenció, amely lerakta a fundamentumát a forradalmi Ipari Unionizmust. képviselő szervezetnek, amely ma már az egész világon ismert az INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Az IWW megalakulása nem a véletlen következménye és akik annak megalakulásánál közreműködtek nem abból a célból tették, hogy az akkor létező szervezeteknek egy ellenlábas szervezetet alakítsanak, hanem hogy a szükséges követelményeinek megfelelően, legyen a munkásságnak oly forradalmi Ipari Szervezete, amelyben az iparokban foglalkoztatott összes munkások megtalálják a helyüket. Sokan az “ipari” meghatározást még ma is félremagyarázzák és talán nem végzünk felesleges munkát, ha néhány szóval kitérünk az IWW által értelmezett “ipari” szó ismertetésére. A huszadik század elején a géptermelés a társadalmi szükségletek termelésének minden ágában rohamos térhódításnak indult. A mezőgazdaságban, a bányászatban, az építkezésnél, az áru gyártásnál, a szállításnál, sőt még a közszolgálati ágakban is mind fontosabb tényezőkké váltak a szakképzetlen munkások, de ugyanakkor a létező szakszervezetekben nem volt hely részükbe. Bár a géptermelés a szaktudást nagyban kiküszöbölte, a szakszervezetek — még ma is — csak oly munkásokat vesznek fel tagjaik sorába, akik kitudják mutatni, hogy bizonyos éveket mint ta- noncok töltöttek el valamely szakma elsajátítására. Akik ily bizonyítvánnyal nem rendelkeztek, nem lehettek tagjai a szakszervezeteknek, ami azt jelentette, hogy az iparokban foglalkoztatott munkások túlnyomó százaléka minden szervezet hiányán teljesen kivolt szolgáltatva a kizsákmányolók- nak. Ily viszonyok között nemcsak a szakképzetlen munkások helyzete vált elviselhetetlenné, hanem az iparokban mindig nagyobb tömegekben bevonuló szakképzetlen munkások a szakképzettek érdekeit is veszélyeztette. A munkásmozgalom gondolkodó elemei ezen súlyos hibákat már fél évszázaddal ezelőtt felismerték és oly tervekkel foglalkoztak, amelyek segítségével ezeket kilehetne küszöbölni. A haladó szellemű szervezetekben mind gyakrajpbak lettek a viták az Ipari Szervezkedés eszméje felett és az ország külömböző részeiben ligák és klubbok alakultak ezen eszme propagálására. 1905-ben az eszmének már sok hive volt és az úttörői elérkezettnek látták az időt annak megvalósitására. Az alakuló konvenciót egy szükebb körű konferencia előzte meg, amely 1905. január 2-ikán ült össze Chicagóban és három napig tartó tanácskozás után elhatározta egy Kiáltvány kibocsátását az összes munkásszervezetek, politikai pártok és az eszmével rokonszenvező egyesületekhez. E kiáltvány a munkásmozgalom 27 előnyösen ismert egyénisége (Folytatás a 6-ik oldalon) hír szemle _________írja: KY._________ GREEN UR kijelentette a republikánus párt konvenciós javaslati bizottságának, hogy ő mellette van a szövetségesek segítségének mindenben az utolsó ouncig. Midó'n ezt a kijelentést tette, úgy értelmezte ő is és a bizottság is, hogy az AFL van az ilyen segítés mellett. Ezek az urak már annyira megszokták, hogy szervezetük tagsága mindenben kövesse őket, hogy már a segítség nyújtást is a tagságtól remélik, ha mindjárt véráldozattal kellene is azt szolgáltatni. Nem gondolnak arra, hogy a munkás tagság megelégeli nagylelkűségüket és őket utasítja, hogy cselekedjék azt, amit másoktól kívánnak. A BÁNYÁSZOK pénzén nagylel- kUsködő Lewis úrról, valahogyan nagyon keveset hallunk az utóbbi időben. Ugylátszik, hogy a canadai ha- dikölcsönbe fektetett bányászok pénze úszik. Legcélszerűbb volna a bányászoknak és egyben a legbiztonságosabb, hogy Lewis úrral visszaté- rittessék a vesztességet mig nem késő. Egyszerűen tagadják meg az évi járulékok kiutalását, vagy ami a leghelyesebb volna, vonják felelősségre a közvagyon eltékozlásáért. MindenGörbeségek a politikai pártvonalon Az események során áttekintve megállapíthatjuk, hogy sokkal gyorsabban rohanunk a tényleges háború felé, mint ahogyan azt hetekkel ezelőtt elképzelni lehetett. A nagy politikusok ajtók mögötti titkos konferenciáikból, mindig jobban szivárognak ki az őrült háborús fegyverkezésre való készülődés hírei. A szakszervezetek áruló vezérei most«1 már egész nyíltan a háborús gépezet élére szegődtek, és a kötelező katonai szolgálat azonnali bevezetése mellett beszélnek. Az egyik nagy politikai párt most készülődik a jelölő konvenciój uk megnyitására és a nagy vezéreik most állítják össze a rendkívüli mentő programot. John L. Lewis aki pár évvel ezelőtt a kommunisták Labor Champion ja volt, most a volt elnök ur Hoover érdekében agitál. Nyilatkozatát leközölték az összes újságok, aminek az értelme az volt, hogy nagyon fáj neki a szive, amiért Mr. Hop- vert igazságtalanul ítélték el, amikor a rovására Írták a depressziót, mert ő szegény ártatlan kis bárányka volt abban. Ő sokkal külömb ember mint Roosevelt aki már 7 év óta a nyakunkon tartja a depressziót. És ezek a vezér urak, minden szégyenpir nélkül állanak a tömegek elé, anélkül, hogy a legcsekélyebb kritika érné őket a saját embereik részéről, teljesen felelőtlenül változtatják köpönyegüket és szállítják a szavazatokat, hol az egyik, hol a másik politikai párt részére. Az álkommunisták is kellemetlen helyzetbe kerültek a náci paktum révén és egyetlen politikai párt sem hajlandó most a belülfuró taktikájuknak bedőlni. A múlt elnökválasztások idején, a kommunisták Roosevelt elnököt indorszálták mint a liberalizmus és a demokrácia védelmezőjét és hajtották föl a szavazatokat. Azóta pedig az újonnan alakult Labor pártban voltak nagyon hangosak a helyi választásoknál, egyszóval “minden lében kanál” szerepét töltötték be. Most azonban saját maguk kell szavazzanak a saját jelöltjükre, mert a Labor pártból kitessékelték őket, Roosevelt is rossz gyerek lett előttük és Hoover mellé most még akkor sem állhatnak, ha véletlenül háború ellenes platformal az elnöki jobra pályázna. A saját soraikban is nagy bajok vannak, mert a kommunista pártbüró által ráncigáit intézmények mindig többen modják föl a szolgálatot a párt érdekében, így történt ez az annyira földicsért Workers Alliance-el melynek elnöke David Lasser a mult héten beadta a kulcsot és leköszönt funkciójáról. A párthoz irt levelében megokolta, hogy a náci paktum miatt lehetetlen a Workers Alliance-ben tovább működni, a párt jelenlegi politikai vonalán. A nagy zűrzavarnak a politikai pártokban még csak a kezdetén vagyunk, a közeli hetekben fogja az tetőpontját elérni, de egyet láthatunk már most, hogy a háborús őrületre való fölkészülés van az egész vonalon. Ehhez persze akadálytalanul alapot szolgáltat a nácizmus hihetetlen katonai győzelme. A politikai cirkusz játszótere tehát előttünk van, ahol a munkásság áruló vezérei, a politikai pártok állítólagos forradalmi képviselői újfajta bohóckodási szerepben táncolnak a munkásság szine előtt, sajnos, hogy a munkástömegek még most sem ismerik föl őket a saját valóságukban. Ezért fog ismét a politikai játék véres drámává kialakulni és a*legszomorubb a dologban, hogy a tömegek annak is tapsolni fognak. Az osztályharcos munkások látják a következményeket, de nincs meg a szervezett erejük, hogy azon változtatni tudnának, ezért bármi is fog történni, azokat terheli a felelősség, akik a munkásokat tévútra vezetve a katasztrófába sodorták. / (f.) esetre, cselekedniük kell, ha azt akarják, hogy a bőrüket is vásárra ne vigye. Mert az fog történni rövidesen, ha elejét nem veszik az alkunak. A KAPITALISTA újságok annyira beleélték magukat a fasizta kijelentésekbe, hogy a hadseregek főparancsnokait mindegyre csak general- issimónak titulálják. így el lehetünk készülve arra is, hogy Hillman ur, a nemzeti védelmi bizottság egyik tagja, munkás generalissimo lesz. Tőle várják és rája ruházták azt a feladatot, hogy a szorgos munkás kezek ne szüneteljenek, bármilyen jogos volna is a munkabeszüntetés. Szerintük, a munkás disputációnak szünetelni kell, amig a rendkívüli helyzet fenn áll. Munkásügyekben tehát, a legfőbb hadúr fog intézkedni. Jól vagy rosszul, de az ő intézkedései döntenek — amint a terv elgon- dolói azt képzelik. Amint az iparok munka szervezetei jelenleg állanak, esetleg az elgondolás szerint mennek az ügyek egyideig. Addig, amig a munkások a védelmi készülődés lázában vergődnek. Azonban abból is kijózanodnak mihamar, mert hiszen a szükségleti cikkek hiánya figyelmeztetni fogja őket, hogy valami nincsen rendjén. Mert amig a termelés eszközeinek tulajdonosai busás jövedelemről számolnak be, addig a javak előteremtői nem képesek még a legelemibb kiadásokat sem fedezni gondnélkül. Az ilyen felismerés megérleli a gondolatot, hogy jó lesz már az urakat küldeni a pokolba és ügyünket a magunk irányításába venni. Hillman urnák is hozzá kell majd fogni foltozgatni, ha enni akar.
