Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-15 / 1115. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 junius 15. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. RÖGESZMÉK MEGVALÓSULÁSA A polgári szabadság jogok az Egyesült Államokban, az utóbbi években talán legközelebb jutottak az eszményi megvalósuláshoz az ország alkotmányának megírása óta. Bár a szólás, sajtó és gyülekezési szabadságot az alkotmány mindenki részére egyenlően biztosította (írásban) a gyakorlatban azonban egészen más értelmet tulajdonított annak az uralkodó osztály és mást az elnyomott osztály. Amikor jó hazafiakat akartak belőlünk nevelni, mindég az alkotmány ezen pontjaira hivatkoztak a százszázalékosok, de amikor azt gyakorolni akartuk a terror minden fajtájával szembe kerültünk, hogy azok gyakorlásában bennünket megakadályozzanak. Az utóbbi években — pontosan a new deal adminisztráció kormányzása óta — ezen polgári jogok gyakorlása nem képezett oly főbenjáró bűnt, mitft előzőleg visszamenőleg, ameny- nyire csak emlékezni tudunk. Sőt annyira is mentek, hogy a munkán való szervezkedési jogot is törvénnyel biztosították és nem egy esetben büntető eljárást indítottak oly munkáltatók ellen, akik megtorlással fe- nyitették a munkásokat, amikor azok szervezkedni igyekeztek. Hogy a munkásság ezen kedvező viszonyokat nem használta ki, az természetesen a munkásság rovására Írandó. Misem természetesebb, mint, hogy ezen viszonyok a munkáltató osztálynak egyáltalán nem voltak kedvezőek. Ahol és amit csak lehetett, mindent elkövettek, hogy a “régi jó időket” visszaállítsák. Tervszerűen kidolgozott irtóhadjáratot folytattak ezen állapotok ellen és a kitartó aktivitásnak az eredménye nem mardt el. Most, hogy a levegő itt is szörnyen puskaporossá kezd válni, végre minden nehézség nélkül elérik céljukat a kizsákmányolok. Vizsgáljuk példának a képviselőház által kinevezett hírhedt “Dies bizottság” egyes ténykedését és látni fogjuk, hogy amig előzőleg évekig erőszakoskodott Dies, hogy rögeszméjét készpénzre váltsa sikertelenül, az utóbbi hetekben minden nehézség nélkül, minden úgy megy mint a parancsolat. Ezen bizottságot a kongersszus alsó háza nevezte ki az “Amerika ellenes alakulatok” működésének megvizsgálására, nevezetesen Hitler nemzeti szocializmusát ebben az országban megvalósítani akarók megfékezésére. A Dies bizottság azonban, mint működéséből kitűnt ezen náci rendszernek maga is hive és azok megvizsgálása helyett a kommunistákat állította pellen-* gérre. A Dies bizottság buzgól- kodása folytán a kommunisták — azok legnagyobb megelégedésére — naponta szerepeltek a napi sajtóban és oly szerepet tulajdonított nekik a Dies bizottság, mintha máról-holnapra már Sztálin követői vennék át az ország kormányzását. Ahol bármily akció volt folyamatban a kapitalista osztály reakciója ellen, ott minden esetben a “kommunisták” ténykedését vélte felfedezni. A Dies bizottságnak minden bérharc, minden szervezett megmozdulásnak a “kommunisták” voltak az okozói. Legutóbb a Kearny N. J. hajógyári sztrájk is a “kommunisták” agitációjának az eredménye. Eredetileg a Dies bizottságot nagyon kevesen vették komolyan és csak a reakciós sajtó csinált belőle rémképeket. Az utóbbi hetekben azonban a helyzet lényegesen megváltozott és a Dies bizottság rögeszméje a megvalósulás stádiumába lépett. Amint a Kearny-i sztrájkkal kapcsolatban láttuk ezen bérharcot — és ellehetünk készülve, hogy a jövőben minden hasonló megmozdulást — a köz- gyülölet tárgyát képező “5-ik kolumna” akciójának minősitik és a háborús törvények értelmében fogják kezelni. A háborús törvények értelmében, aki nagyobb darab kenyérért, jobb munkaviszonyokért küzd, azt belső ellenségnek vagy az ellenséggel paktálóknak tekintik és mint árulókkal fognak elbánni. A háborús hisztéria ismét meghozta a kapitalisták “arany korát”. Ezután a kizsákmányolok minden utánkövetkezmény nélkül tetszésük szerint bánhatnak el a magasabb munkabérekért és emberiesebb munkaviszonyokért küzdő munkásokkal, mert ők a “hazafiak” és a harcoló munkások az “árulók”. Ezután minden “árulás” lesz ami a profit rovására megy és aki ezen jelzőtől megakar menekülni, annak tiltakozás nélkül kell az igát huzni. Az ország minden törvény paragrafusa a kizsákmányolok érdekeit védelmezi és a munkásság ismét abban a helyzetben van, hogy saját szervezett erejére kell támaszkodnia. Sajnos sokan a munkásság között is az elmúlt évek “ideális” állapotait dicsőítették. Pedig azokat a “munkásvédelmi” törvényeket a kapitalista osztály törvényhozó testületéi alkották és most, hogy a viszonyok megérettek, el is veszik. A munkásságnak még mindig csak egyetlen ut áll rendelkezésére és ez: szervezkedni a termelés szinterén a forradalmi Egy Nagy Szervezetbe és a munkásvédelmi törvényeket a szervezet gyűlésein kell meghozni és a termelés szinterén a gyakorlatba érvényesíteni. Ily törvényeket, amelyeket a munkásság szervezett erejével hoz azzal meg is védelmezi. Minden más állítás csak a munkásság félrevezetését szolgálja. BILLINGS A FORRADALMÁR Alig van név, amely munkás- mozgalmi körökben ismertebb volna, mint Warren K. Billings. Az utóbbi 25 évben talán gyakrabban szerepelt a napi sajtóban, gyűléseken, munkásszervezetek összejövetelein és magánbeszélgetésben, mint bármely kimagasló egyénisége az osztály társadalomnak. E népszerűséghez úgy jutott Billings, hogy egyik szereplője volt a Mooney-Billings tragédiának, amely egy időben az egész világ szervezett munkásságát akcióba léptette. 1916-ban történt, amikor a kapitalisták éppen úgy mint ma, teljes gőzzel készülődtek, hogy a háború által teremtett kedvező viszonyokat kamat oz- tén voltunk és Tom Mooney, Warren K. Billings és néhány más aktiv forradalmár sikeres szervezési akciót fejtettek ki a san franciskoi villamos vasutak alkalmazottainalr szervezése terén. Julius hónap derekán hatalmas gyűlést tartottak a villamos alkalmazottak és e gyűlésen munkaszünetet prok- lamáltak a követeléseik kikény- /zeritésére. Azon az éjjelen, amikor a sztrájk gyűlés volt a villamos társaság egyik áramfejlesztő telepe is felrobbant és a villa« mos társaság a robbanásért Mooney t — a sztrájk vezetőjét — akarta felelőssé tenni. Warren K. Billings az elmúlt héten San Franciscoból New Yorkba utazott és közben megállt Chicagóban is három napra. Ezen alkalmat a General Defense Committee kihasználta és népgyülést hivott egybe, melynek szónoka Billings munkástársunk volt. így volt alkalmunk személyesen is megismerni Warren K. Billingst, akiről sokat hallottunk, irtunk és beszéltünk, mint aki a forradalmár mintaképe. És nem csalódtunk feltevésünkben. Billings beszédét azzal kezdte, hogy elismerését nyilvánítottá az IWW és a General Defense Committeenek az osztályharc foglyai nevében azért a nemes cselekedetért, amit kifejtenek minden évben karácsonykor. ő maga 23 évig “élvezte” annak áldását — ennyi időt töltött a börtönben — és an int nyilatkozott, “nincsennek megfelelő szavak az angol szótárban, amelyek alkalmasak volnának azon érzések kifejezésére, melyeket az osztályharc foglyaiból kiváltanak azon levelek és pénzes utalványok, melyeket a General Defense Committee minden karácsonykor eljuttat az osztályharc foglyaihoz.” Mert a General Defense Committee és az IWW ezen akciója nemcsak a nagyon nélkülözött anyagi támogatást juttattja el az osztályharc foglyaihoz ily alkalmakkor, hanem sokkal fontosabb mindennél az a tudat, hogy Amerika osztálytudatos munkásai nem feledkeznek meg az osztályharc foglyairól és ez a tudat erőt ad nekik, hogy még a börtön vasrácsai mögött is szüntelen harcoljanak a munkásosztály felszabadítása érdekében. Ajánlotta a hallgatóságnak, hogy a jövőben is minden tehetségükkel támogassák az IWW-t és a General Defense Committeet hasonló akcióban és ő maga is mindent elfog követni ezen karácsonyi akció sikere érdekében. További beszédében Billings ismertette elfogatásának részleteit. Amikor a villamos vasúti alkalmazottak kimondották a sztrájkot és ugyan azon éjjelen az áramfejlesztő telep felrobbant a san franciscoi Chamber of Commerce egyik hóhérja megkísérelte Billingst rávenni, hogy tegyen terhelő vallomást Mooney ellen, mely árulásért 5.000 (ötezer dollárt) ajánlott fel Billingsnek. Billings, mivel fekete lisztán volt a városban munkásmozgalmi tevékenységéért, már hónapok óta mun- kanélkül volt, de megvetéssel utasította vissza a bérenc ajánlatát és azzal váltak el, hogy a Swanson nevű bérenc kijelentette, hogy “azért én mégis ráteszem a kezem Mooneyra és terád is.” Egy hónappal később volt a san franciscoi “preparadeness parádé” ahol az a bizonyos bomba felrobbant, melynek elhelyezéséért Mooneyt, Billingst és néhány társukat fogták vád alá. A vádlottak elleni adatok beszerzését a városi rendőrség egy külön osztálya vállalta, amelynek a vezetésével Swan- sont bízták meg. Swanson gondoskodott arról, hogy mindent eltüntessen ami a vádlottak ártatlanságát bizonyítaná és a Kereskedelmi Kamara gondoskodott arról, hogy korlátlan mennyiségű pénz álljon rendelkezésére a hamis tanuk megvásárlására. Egyik legfontosabb bizonyíték volt egy fényképfelvétel, amely Mooneyt és feleségét egy épület tetején mutatja a robbanás előtt 8 perccel, amely a robbanás szinterétől több mint egy mértföldre volt. Ugyan ezen jelenetről egy filmvállalat mozgó filmet is készített és a rendőrség “nyomozó osztálya” a filmből is kivágta azt a részletet, amelyen Mooney és felesége, valamint az időt mutató nagy óra volt látható. Ezen bizonyítékok csak akkor kerültek nyilvánosságra, amikor 1936- ban engedélyt kapott a védelem, hogy a rendőrségnek ezt a titkokat tartalmazó tárházát átvizsgálták. Billings nincs teljesen felmentve a vád alól. Olson kormányzó feltételesen adta vissza szabadságát és a kapitalista osztály alkalom adtán ismét vissza teheti a börtönbe. Ez azonban nem tartja vissza attól, hogy meggyőződését szolgálja. Életének több mint felét a börtönben töltötte semmi másért, mint lankadatlan munkálkodásért a munkásosztály felszabadítása érdekében. Nem úgy tesz mint sokan mások, akik néhány évet a mozgalomban töltöttek és már “fáradtan” visszavonultak, hogy végezzék a munkát mások, mert “Én már megtettem a kötelességemet”. Az osztálytudatot és az az által parancsolt aktivitást’ még a börtön sem tudta kiölni belőle és kiszabadulása után ismét felvette a munkát ott, ahol elhagyta, amikor bebörtönözték. Warren K. Billingst sok visszavonult “fáradt forradal- dalmár” elé példának állíthatjuk oda. Útirány a bugaci pusztára: A Holland Tunnelon át vegye a 25-ös Highwayt, addig mig meglátja a Rout 130-as táblát, itt forduljon balra és menjen 8 mért földet a daytoni templomig, itt szintén balra fordulva néhány blocknyira van a hely. Itt már jelzőtábla lesz az utón.
