Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-06-08 / 1114. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 junius 8. Midőn a béke elérkezik Akár a jelenlegi diplomácia intrikái hullámain, vagy egyéb változó erőviszonyok következtében, de a mostani háború is végére ér egyszer. De mi következik utána, az a kérdés? Mi természetesen a jelenlegi világháborút hozzuk párhuzamba az elsővel. Midőn az első befejeződött, mint ismeretes, a legvérmesebb reményekkel dús f- események központjába kerültünk és olyan jövő elérkezését látunk szemünk előtt kibontakozni, ami joggal a lelkesedés viharába sodorta a proletáriá- tust világszerte és amelyhez hasonlót az emberiség történelmében nem tapasztaltunk. Kezdve az orosz forradalomtól, amely az orosz népet kiemelte a vérfürdőből és azt kö- vetőleg a munkásosztály felkelése a központi hatalmak uralma ellen, egészen Mussolini meneteléséig Rómába, a dolgozó néposztály valójában a hátulso lábain állott mindenütt és az uralkodók végzetük elérkezésé- nek félelmétől reszkettek, minden porcikájukban. A VEZÉREK NEM TANULTAK Visszatekintve azokra a magasztos, lelkes napokra, tisztán látható, hogy kevesebb intrika nélkül a munkások politikusai részéről és egy kicsivel több szervezkedés a munkások által, megmentett volna bennünket azoktól a kegyetlen évektől melyekben a mai ágyutöltelék felnőtt. Megmenthette volna az emberiséget a fasizmustól és főként az orosz forradalom visszaesésétől, valamint a jelenlegi vérfürdőtől is. Miben láthatunk ma alkalmat, a dolgozók javára? Világos mint a nap, hogy az uj társadalmi rendszert nem nyújtják felénk ezüst tálcán, sem a sors alkalma nem rakja lábaink elé. Ami számunkra visszamaradt a kemény harc. Alkalom a küzdelemre. Ezt a harci alkalmat ha elmulasztjuk megragadni, nekünk és sarjadékainknak sokkal több okunk lesz a bán- kódásra, mint volt az 1919-es esztendők alkalmas és időszerű általános megmozdulás elmulasztása feletti bánkódás. Hát remélhetjük, hogy a hivatásos mukásvezérek előnyösen kihasználják az alkalmas helyzetet? Maguk megadták erre a választ ténykedéseikkel, hogy nem! Az európai munkásvezérek ismét tanácskozásra dugták össze áruló fejüket, hogy megvitassák mi legyen teendőjük a béke elérkeztével. A tanácskozók között láttuk: Anglából, Halworth; Francia- országból Jouhaux; Hollandiából Kupers; Belgiumból Mertens és a nemzetközi szakszervezeti szövetség részéről Schnevenels általános titkárt. Mi lehet a céljuk? Hiszen ezek az urak olyan rövidlátók, akárcsak a denevér fényes nappal. Jouhaux úgy nyilatkozott, hogy a “szabadságot összhangba kell hozni a tekintéllyel”. Hiszen Hitler is jóváhagyná az ilyen nézetet. Kupers azon reménységének adott kifejezést, hogy elégséges közös nyomással és helyes manőverezéssel, lehetővé válna a nemzetközi munkásszervezet alkotmányát módosítani úgy, hogy kimondja a munkás munkához való jogát, vagy ha munkához nem jutna, hogy kellő munkanélküli segélyben részesüljön. Halsworth pedig abban reménykedik, hogy Chamberlain és Daladier győzelme esetén, (azóta már Daladier kibukott) az ehhez hasonló összejöveteleken a jövőben, szamithatnak olasz, német, orosz és még japán képviseletre is; azonban nem kötötte a képviseltetés jogát tisztán munkás képviseletre, a fasizta képviseltetés kiküszöbölésének a meghatározásával. Mertens pedig erősen ragaszkodott, hogy gazdasági egyensúlyt lehetetlen elérni a dolgozók részére, hacsak valamilyen intézkedés útját nem állja az uj ipartelepek felállításának és azáltal akadályozzák a piac tönkretevését, amit. a régebbi ipartelepek létesítettek a maguk árujának értékesítésére. Tehát bizonyos, hogy ezektől az uraktól nem várhat semmit a munkásosztály. Nem igen jelentenek veszélyt a kapitalista rendszerre sem. Nem csoda hogy kedveskednek is nekik eleget az uralkodók. A FASIZMUST ÁPOLJÁK Minden esetre, elődeik is hasonlóan jártak el 1919-ben. Amíg az európai munkásság általános forrongásban volt, a világszerü hatalmas munkásszervezetek képviselői, a forrongások színhelyétől biztos távolságban tanácskozgattak Washingtonban, amint emlékezhetünk és tanácskozásaik hosszú vajúdásának eredményeként kimondották, hogy fehér foszforos anyagnak használata gyufagyártásnál nem engedélyezhető. Amit a munkásosztály ezelőtt 20 évvel cselekedett, megtette a vezérek tilalma és szercezeti kontrolja ellenére is. Úgy lessz ez majd ezután is. Ez a tény viszont több okot szolgáltat arra, hogy a dolgozók törekedjenek felépíteni a maguk forradalmi gazdasági szervezeteit mielőbb. A háború utáni munkásmoz^ galmi összeomlás, nem csekély mértékben annak tudható be, hogy évekkel a forradalmi hangadók előtt, az egység érdekében a munkások tömegszervezetek kiépítésére törekedtek, tekintet nélkül forradalmi ellenes célkitűzéseikre és azok mellett hűségesen kitartottak a forradalom után is, amelyek viszont a szerzetekben létező forradalmi erőt össze- roppantották, hatalmuk biztosítása érdekében. Lásd a sparta- kusok esetét Liebknecht és Rosa Luxemburg vezetésével Németországban stb. Ugyanaz a folyamat megy végbe ma ebben az országban is. Amikor akadnak magukat öntudatosaknak valló elemek, akik tudják, hogy az IWW-ra van szükség sürgősen a mai ipari életünkben, de a helyett segítenek a CIO és AFL felépítésében és megerősítésében, azok segédkeznek egy olyan erőhatalom felállításában, mely alkalmat ad az amerikai Nos- «kénak, hogy halomra lőjék az alkalmas pillanatban felágaskodó munkásokat. A LIBERÁLISOK ÁLNOKSÁGA Hát vájjon a professzionális forradalmárok, a radikális in- tellektuelek készülődnek-e az előnyomulásra, midőn elérkezik a háborút követő társadalmi és gazdasági eltolódás, ami lehetővé és alkalmassá teszi, sőt szükségessé az előnyomulást a munkásosztály érdekében. A válasz erre is egyszerűen nem! Valamennyi megittasult bódultságba esett a Hitler-Szta- lin ölelkezés következtében. Valamennyire kijózanodtak ugyan a némileg levetkeztetett kommunizmusból, de újból csak visszaestek a tessék-lássék félMagyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest. A BUDAPESTI sütőmunkások még mindég nem ismerik a divatos keresztény uralom dacára sem mi a vasárnapi munkaszünet. A szakszervezetük in- stanciázik külömböző minisztériumokban ennek bevezetése céljából, csupán sztrájkot nem engedélyez, sem a vasárnapi munka beszüntetését a munkásoknak. Az elkeseredés e fékezés dacára is kirobbant. Április 14-én az elkeseredett sütőmunkások egy része nem állott munkába és megszállotta azon üzemek környékét ahol a sütés folyt. Az áruszállítókat amint elhagyták az áruval az üzemeket megrohanták. Kerékpárjaikat összetörték, őket elverték az árut petróleummal leöntöt- ték. A rendőrség, rendőrkutyákkal vonult ki és több száz sztrájkolót összefogott. Ezek közül többeket letartóztattak és az ügyészségnek adtak át. A “munkásság” lapja a Népszava egyetlen sorban sem tett minderről említést csak 6 nappal később egy eldugott helyen apró betűkkel tartotta szükségesnek a rendőrség ez ügyben kiadott hivatalos jelentését mégis leközölni. UGYANCSAK kimondották a Budapesti Építőipari Munkások is az Általános Sztrájkot. A MÉMOSZ vezérkara 48 óra alatt leszerelte azzal, hogy az iparügyi miniszter ígéretet tett a béremelésre. A leszerelés egyik módszereként említhetjük meg a Budapesti Nemzetközi Vásár telepi esetet. Az ácsok itt is leálltak. A famunkás szakszervezet ezzel szemben az ott dolgozó asztalosokat utasította a munka további végzésére, eltiltotta őket a sztrájkba lépéstől azzal, hogy a kimondott sztrájk reájuk nem vonatkozik, hanem csak az ács munkákra. így segíti egyik szakszervezet munkássága a másik szakszervezet munkásságának sztrájkját letörni. liberális és fél-szociális reform játékába. Az évek során eltemetett játékot vették ismét elő. Akik viszont 'nem józanodtak még ki, azok még mindig kötéllel akarnak bennünket Sztálin koncentrációs táborába ránci- gálni. Ami határozottan olyasvalami, ahová mi nem akarunk menni. Tehát erről az oldalról sem számíthatunk támogatásra. Mégis csak az öreg Marxnak lehet igaza, midőn megállapította, hogy a munkásosztálynak felszabadulása, a munkásosztály müve lehet csupán. Mi tehát a azonnali tenni való, Az IWW által megjelölt munkaprogram érvényesítése a teendőnk. Tekintet nülkül arra, hogy melyik fél kerül ki győztesen a háborúból, midőn a béke elérkezik, hatalmas gazdasági és társadalmi eltolódások következnek. Határozottan kiábrándulás nyilvánul meg sok tekintetben és elsősorban, bárki is nyeri meg a háborút. Nemzetiségi átformálódás történik, a nemzetköziség irányába a munkás tömegeknél. De különösen folyamatban van az átformálódás a józanul gondolkodó és elfogulatlanul szemlélő munkás agyakban. Különösen megnyilvánul az erős hajlani, hogy eltávolodjanak a háború dúlta és általa felidézett nyomorgó szolgai rendszertől és általában a háború csiráját méhében hordó és világuralmi törekvésre ösztökélő termelési formától. Természetesen a reakció is elkövet mindent, hogy a nép általános hangulatát a maga javára lecsapolja. Terveiket mézes-mázzal vonják be és lehetőleg palástolni fogják igazi céljukat, hogy megnyerhessék az elégedetlen tömegeket terveiknek. Előre megfontoltan és a legnagyobb óvatosággal készítik elő a nemzeti szövetségek utján elsősorban és végül pedig nemzetközi alapon a fasizmus gazdasági világhatalmát. Bizonyára Amerikának jut isiiét a főszerep, hogy visszatükrözze simán az ilyen elvek könnyű megvalósítását és úgy tüntesse fel a hátrafelé haladást, mintha az volna a legideálisabb haladás az emberiség érdekében. A radikális intellektuellek és a nagy munkásvezérek, legbiztosabb segítőik tervük megvalósítására. Ezek az urak elégszer bebizonyították, hogy úgy lapulnak a kedveskedésre, mint légy a lépem Az alkalmas pillanat megragadásának szükséges eszköze nagyon is világos. Tisztánlátás a munkásosztály meghatározott érdekében, kizárólag az önmaga által alkotott szervezetekre való támaszkodás és gyakorlati tervek megvalósítása a, természet és annak szükségszerű kiaknázására kifejlesztett eszközök közhasználatba helyezése — röviden az IWW programjának követése — nyújtja az egyedüli lehetőséget arra, hogy az elérkező alkalmas pillanatban a munkásosztály önmagát felszabadítsa, a bérrendszer kizsákmányolásának járma alól Mennyiben valósítható ez meg a mostani háborút követő béke elérkezésének idején, attól függ, hogy mennyiben készülünk fel a várva-várt nagy pillanatra. (X22063)
