Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-25 / 1112. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 március 25. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre .......................... 1-00 Six Months .................... 1.00 Egyes szám ára ............. . 5c Single Copy ...... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ■*@«“42 Gyorsan forgó események (P) A lángra gyújtott földtekén, napról-napra újabb borzalmaknak" szemtanúi az emberiség. Világot mentenek az emberirtás közepette. Ez amit az emberiség nagy tömegei ez ideig még nem tudott megérteni. Mert a jövőre sohasem gondol és a múlt keserves küzdeleméit könnyen elfelejtik, akik a nemzeti érzelmektől átitasodva, mindig felhasználhatók az uralkodó osztály védelmére, akik tényleg okai minden társadalmi, katasztrófának. A különböző országok köznépei ilyen katasztrófák alkalmával, mint a jelenlegi is elfelejtik, hogy saját uralkodó osztályuk, hogyan fosztotta ki mindenükből béke idején. Most, hogy azután uralmuk forog kockán a vérig sanyargatott köznép áldozza fel újra életét azokért, akik még a megélhetés lehetőségét is megvonták tőlük. A nem gondolkodó emberiség mindig akkor kezd ébredezni, amikor már késő. Békeidőkben úgyszólván teljesen meddő gondolata van az emberiség legtöbb részének. Ahelyett, hogy felismernék társadalmi helyzetüket inkább vakon követik a hazafias álproféták tévtanait, ami ez ideig mindig csak fokozta az emberiség nyomorát. Milliók állnak egymással most is szemben, hogy gyilkolják egymást. A hazafiság ocsmány jelszava gyilkolásra késztet. Istenfélő embereket, akiket a tizparancsolat arra tanit, hogy ne ölj! Ma a gyilkolás hősi érmeivel lesz kitüntetve! Mert azok utasítására megy, akik a fenti tizparancsolat pontját megszeghetik — ha uralmuk forog kockán. Az elmúlt háború még emlékezetünkben van és senki sem mert arra gondolni, hogy rövidesen egy másik világháborút zúdítanak az emberiség nyakába. De ma minden lehetséges, mert a mai rendszer magában hordozza a háború veszedelmét. És mindig lesznek háborúk addig, ameddig a mai gazdasági rendszer magában hordozza a háború veszedelmét. És mindig lesznek háborúk addig, ameddig a mai gazdasági rendszer életben marad, amig a nép felett uralkodó osztály fog létezni. Ha az emberiség nagy tömege, amelyet a munkásosztály képez, igyekezne társadalmi helyzetét felismerni ahelyet, hogy hangzatos hazafias tév- tanokért lelkesedne, megtanulná, hogy az emberiségnek azok az igazi ellenségei, akik saját országaikban megvonják a dolgozó munkástömegektől a megélhetés lehetőségét. Állandó és már megszokott szóbeszéd, hogy nincsen pénz a nép eltartására; de ha kell hát háborúra mindig van. Az elmúlt világháború 159 billió dollárba került, ha a civilizált (?) emberi társadalom ezt az összeget az emberiség jólétének biztosítására fordította volna, akkor most nem kellene ismét a fenti összegnél még többet pazarolni arra, hogy még nagyobb nyomorba döntsék az emberiséget, de csak azt a részét, akik eddig is nyomorban éltek. Mert az uralkodó osztály egy vesztett háború után is jómódban éli világát. Az a 159 billió elpocsékolt vagyon elegendő lett volna arra, hogy az egész föld emberiségének kényelmes otthont biztosíthatott volna. Úgy, hogy a legsötétebb afrikai zulu néger házát, elláthatták volna modern berendezéssel, hogy emberi módra élhessen. Úgy látszik, hogy az emberiség \jiagy tömege nem tudja megérteni, mert nem akar föleszmélni emberi mivoltára, még mindig abban a téves hitben él, hogy gazdagoknak kell lenni, akik azután gondoskodnak (?) a szegényekről. Amig ez a téves felfogás él az emberiségben és nem az, hogy a földhöz és a természeti kincsekhez minden embernek egyformán joga van, úgy szintén a mai fejlett ipari társadalomban a termelő eszközök az össznépesség szolgálatába kell, hogy legyenek, addig mindig lesznek háborúk és a magántulajdon rendszere életben marad. Milyen emberies dolog lett volna, ha a múlt háborúból tanult volna a munkásosztály, megértette volna, hogy minden, ami a társadalomban van, munkás kezek állították elő. Megértették volna azt, hogy a munkásoknak joguk van az élet javaihoz. Ha ezt megértik, akkor könnyen felismerték volna azt a fontos tényt, hogy az élet javait csak úgy tudják biztosítani saját számukra, ha a munkások szervezkednek ennek kivivására. Igen ám, csakhogy maga a munkásosztály, akik munkaerejükkel képesek mindent előállítani, de ugyanakkor saját létkérdésüket azokra bízzák, akik a munkásosztály hiszékenységéből jómódban élnek, a munkásosztály kárára. Azoknak lehet legkevesebb ellenvetésük a háború ellen, akik állandóan nemzeti lobogókat lebegtetnek vagy azért lelkesednek. Mi ipari forradalmárok, akik felismertük azt a tényt, hogy minden ország munkássága saját uralkodó osztályába találja meg az igazi ellenségét, s ha tényleg harcolni akar családjáért és egy boldogabb jövőért, akkor félhe kell tenni minden nemzeti érzést. Ma egy olyan társadalmi rendszerben élünk, amelyben a kapitalista osztály az uralkodó és mindazok, akik az egyes országok védelmére kelnek, értve alatta a munkásokat, azok magát a kapitalista rendszert védelmezik. A vándorbotot kezükbe vett munkások nem azért hagyták el az országot, mert nem szerették az ország nyelvét, vagy vizét, hanem azért, mert az ottani uralkodó osztály megvonta tőlük a megélhetési lehetőséget. És még mindig találunk az idegenbe menekült munkások között olyanokat, akiket bizonyos országokból a nyomor kényszeritett menekülésre, de még azért a távolból is azért az uralkodó osztályért lelkesednek, akik a vándorbotot kényszeritették a kezükbe. Amig az emberiség nagy tömege ilyen ferde világnézetekért lelkesedik, addig mindig lesznek borzalmas háborúk. Ne ringassuk magunkat öröm mámorba, hogy távolvagyunk az európai vérfürdőtől; mert az amerikai munkások sem külömbek az európainál. Az amerikai munkások legkevesebbet törődtek a szervezkedéssel, különösen a fiatalság, de eljön az idő, hogy ők is csatasorba kell, hogy álljanak az uralkodó osztály megvédésére. Annak az uralkodó osztálynak, amely még a lehetőséget sem adja meg nekik arra, hogy megélhessenek. Természetesen az amerikai fiatalság is inkább a kapitalista :écókban hisz, mint a munkások szervezeteiben. Amiért a szülőket éppen úgy terheli a felelőség, mint magukat a fiatalokat. Munkásanyák még sok könnyet fogtok hullatni nehezen felnevelt fiaitokért, akkor jut majd eszetekbe, hogy nem gombamódra kell gyermekeket nevelni ágyutölteléknek. Gazdasági helyzetetek kellett volna, hogy kényszeritsen benneteket arra, hogy gyermeketekből egy harcost neveljetek, de nem a kapitalista rendszer védelmére, hanem egy jobb társadalmi rendszer megvalósítására. Ha a világ munkássága a nemzetközi szolidaritás alapján szervezve volna, nem kellene ma millió fiatal életnek elpusztulnia. Megállíthatnák a háború gépezetét, ha megtagadnák a gyilkoló eszközök gyártását, mert munkás kezek nélkül nem lehet háború. Tanuljatok még nem késő! Ha harcolni akartok harcoljatok önmagátokért! Az IWW a munkásosztálynak harcos szervezete, amely csak egy ellenséget ismer: az uralmon lévő kapitalizmust. Milliók harácsolása az élelmiszer kereskedelemben Az egész országban egy újfajta élelmiszer üzlet óriási terjeszkedését láthatjuk az A & P Supermarket üzleteket. Régebben is volt belőlük jó néhány, de nem olyan modern berendezkedésben mint ahogyan különösen az utóbbi időben. Mint ismeretes az A & P üzleték egyetlen grocery üzletből nőttek ki, melyet a Hartford család alakított a newf----------------------------------------yorki Vesey Streeten 1859-ben. Azóta chain üzleteivel azt lehet mondani meghódította az amerikai élelmiszer kereskedelem legnagyobb százalékát. Ma az A & P társaságnak 15 ezer 247 üzlete van, ezenkívül 47 főüzlete van a rengeteg raktárai és termelő telepein kívül. 58 sütödéje, 9 kávé raktára, 4 halfeldolgozó gyára, 4 mosodája és egy hatalmas nyomdai telepe van, ahol a társulat összes nyomtatványait saját kezelésben készítteti el. A társulat évente 6 millió dollárt költ el hirdetésekre, de ezen összegeket azon gyárosoktól hajtják be akiknél vásárlásokat eszközölnek. Több mint háromszáz szerződéses biztosítéka van különböző gyárosokkal az árucikkek árai és mennyiségére megszabott szabályokra vonatkozólag, melyek ellen nem lehet szó, mert rögtön a társulat a sajtit gyárainak felépítésével áll elő. Az ilyen gigantikus tröszt rendszer alapján persze a megmaradt profit sem megvetendő, mert 1939-ben is közel 16 millió dollárt vágtak zsebre. A társulat részvényeinek 75 százaléka még mindig a Hartford család birtokában van, akik 1939-ben 10 és fél millió dollár jövedel- mezést kaptak a részvényeik után. Ezenkívül még külön kapnak évi százezer dolláros fizetést is. Ezenkívül 24 főhivatalnok évi fizetése az egy millió dolláron jóval fölül volt. Most aztán jó lesz tudni azt is, hogy egészen az utóbbi évekig 85-90 órás munkahét mellett dolgoztatták a kizsolgáló alkalmazottakat. Egy ilyen rabszolga két évi fizetése sem közelítette meg a főbb hivatalnokok egy heti fizetését. Az utóbbi évekig még csak gondolni sem volt jogukban ezeknek a páriáknak a szervezkedésre. Most kezdenek egy kissé fölébredni, de nem is lehet csodálkozni azon, hogy a helyes szervezkedést még nem ismerték föl és azon az utón botorkálnak, ahol a szakszervezeti vezéreknek lesznek áldozati nyulai. Egy másik megvetendő cselekménye ennek a társulatnak a nagy profit harácsolás mellett, hogy ha nem is nyíltan, de azért elég észrevehetően a vallás és fajgyűlöletnek pusztító csiráit hinti el az alkalmazottai között. így számítanak válaszfalat vonni, hogy a munkások között a saját osztályhelyzetük felismerésére irányuló törekvést a mellék utakra tudják terelni. Mert addig mig az A & P rabszolga a zsidó munkásban ellenséget lát, addig még mindig biztos a társulatnak a millió dollárokat bezsebelni. Ha majd az A & P munkások az értelmiség ábécéjének első lépcsőfokán legalább annyira
