Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-04 / 1109. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1940 május 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARAIN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre .......................$2.00 One Year .........................$2.00 Félévre ........................... 1-00 Six Months ..................... 1.00 Egyes szám ára ........ 5c Single Copy .................... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ................ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879.___________ Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Májusi megemlékezés Ezzel az elhatározással vigyük szét a Bérmunkás ünnepi számát a magyar házakhoz, hogy általa megnyerjük a lap rendes olvasójának a magyar munkások ezreit, akik még nem előfizetői lapunknak. EGY uj olvasónak a megszerzésével tegyük emlékezetessé ezt a májust, mert hiszen minden munkás, akit a Bérmunkás olvasótáborába sorozhatunk egy katonája lesz a békeszereteten alapuló háborúk ellenes felfogásnak. Minden egy éves előfizetéshez, akár uj, akár régi, ingyen küldjük meg az alábbi ipari unionizmust ismertető füzeteket. Mi az IWW és mi nem? ................... 10c. Rhetorikai szabályok ....................... 10c. Népszerű gazdaságtan ....................... 10c. Egy Nagy Szervezet (tervrajzai) .... 15c. A május elseje hetében szerezzen EGY előfizetőt a Bérmunkásnak. Az IWW és a diktatúra (P) Az IWW lapjai talán az egyedüliek a munkásmozgalomban, amelyek a sajtószabadság teljes megnyilvánulásán alapszanak. Az IWW mint forradalmi munkásmozgalom, határozott programja van a forradalmi munkásosztály célkitűzésére. Az az egyenes és nyílt álláspont, amit szervezetünk magáénak vall, elvitathatatlanul a munkásosztály végleges felszabadítását irányozza elő. Mint demokratikus szervezet, sohasem zárkózik el az elől, hogy a munkások megvitathassák azokat a társadalmi kérdéseket, amelyek a munkásosztály felszabadítását célozzák. Az IWW célkitűzése a társadalmi forradalom levezetése olyan formában, hogy a termelő munkások legyenek a társadalom irányitói szervezett erejük bekapcsolásával. Ez a tiszta, nyílt programja az IWW-nak azután feleslegessé teszi az államkapitalizmus létrejövetelét és magát a politikai pártdiktaturát. Az IWW a gyakorlati tapasztalatok kristályosodásának szüleménye és mint ilyen elméletét kizárólag, tisztán a gyakorlati munkásmozgalomnak megfelelőleg fektette le. Ezért az IWW nem dogmatikus vagy a gyakorlatban meg nem valósítható elméletek hirdetője. Az állam szocializmus, vagy állam kapitalizmus a képvisel- tetésen alapszik, aminek következménye maga a diktatúra. Napjainkban, sok szó esik arról, hogy az állam kapitalizmus közelebb hozza a munkásosztályt a célkitűzéséhez, mert ez egy átmeneti forma. Az IWW tanítása szerint, minden ilyen fajta törekvés, ellenforradalmi igazi szocialista szempontból és semmi más, mint szövetségre lépni a világ imperialista kapitalizmusával, ami által a munkásosztály továbbra is megmarad a bérrabszolgaság rendszerében. A tényeket, amelyek ma folyamatban vannak sem letagadni, sem pedig elhallgatni nem célunk; de azért mégis meg kell állapítanunk azt, hogy az a dogmatikus felfogás, hogy a világ proletáriátusának feltétetlen követni kell az oroszországi példát, nem állja meg a helyét. Az alig egy évvel ezelőtt befejezett spanyol polgárháború megcáfolja ezt az állítást. Tudva azt, hogy Spanyolország sem vöt egy iparilag fejlett állam, de a számottevő munkásmozgalma kizárólag gazdasági alapokra volt építve és minden erejüket latba vetették, hogy megakadályozzák a diktatúra felállítását. Ha harcuk bukással is végződött, de nem azért, mert ellene voltak egy oroszországi rendszer megvalósításának, hanem azért kellett elvérezniük, mert a túlnyomó külső beavatkozás megtörte ellentállásukat. Bármilyen elkeseredett harcot vívtak, de azért mégis a front mögött nagy társadalmi változásokat léptettek életbe, úgyszólván az egész Kataloniába társadalmositották úgy az iparokat, mint a földművelést. A spanyol munkások azért tehették ezt, mert arra voltak szervezve és nem bízták a munkásosztály ügyét külső képviseltetésre. Azok a munkásmozgalmi frakciók, akik abban az irányban haladnak, hogy először orosz mintára kell megvalósítani az államkapitalizmust politikai diktatúrával az élén, azok a munkásosztályt tévutakra vezetik. Ha a jobb sorsa érdemes munkásosztály megértené hivatását, akkor megvédhetné önmagát az államkapitalizmus szörnyű eljövetelétől. A baj ottan van, hogy az orosz forradalom győzelme dogmatikusakká tette a munkásmozgalom azon követőit, akik a világ proletariátusát orosz mintára akarják felszabadítani (?). Az 1921-ben Moszkvában megtartott vörös szakszervezeti kongresszus, ami természetesen a pártdiktaturát helyeslő vezérek uraltak, ahol maga az IWW küldöttje is részt vett, úgyszintén a spanyol és francia szindikalis- ta szervezetek képviselői. Ennek a kongresszusnak a hivatalos jelentések szerint korántsem az volt a célja, hogy a különböző országok forradalmi munkásmozgalmát a nemzetközi munkásszolidaritás alapján kössék össze hanem, hogy minden ország munkásmozgalma vesse magát alá a kommunista párt irányításának. Ezen a kongresszuson az IWW küldöttje azzal érvelt, hogy minden ország munkásságának adják meg azt az önálló jogot, hogy az ország gazdasági berendezkedésének megfelelőleg szervezkedjen. Erre azután olyan határozatot hoztak, hogy minden olyan szervezetet fel kell oszlatni, amely nem hajlandó magát alávetni a párt irányításának, úgy azután minden a moszkvai rendelet után kell, hogy törtékjén. Természetesen sem az IWW, sem pedig más országok szindikalistái erre nem voltak hajlandók. A vörös szakszervezeti internacionálé nemhogy megteremtette volna a nemzetközi egységet, hanem éppen az ellenkezőjét szolgálta. Azok az elemek, akik hűen ragaszkodtak a moszkvai rendelethez, azok felelősek azért, hogy a világ munkásmozgalma abba a stádiumba került amibe ma van. Azok az események, amelyek ma végbe mennek, mind moszkvának köszönhetjük. A szocialista tanítás úgyszólván az egész világon stagnált, mert nem kellett már több«: sem tudományos, sem gyakorlati szocializmus. Egyszerűen az lett a jelszó: nézzétek Oroszországot és kövessétek példáját. A fejlett kapitalista államokban az ipari fejlődés haladt tovább úgy, hogy a magán kapitalizmus nem tudott tovább áruinak piacot találni és az állandóan növekvő munkanélküliséget nem tudta lecsapolni. Oroszországból vett példát, ahol az államkapitalizmus rendszere alatt hatalmas ipari fejlődés volt kibontakozásban, — amit pártdiktatura irányit — amely megszüntette a munkanélküliséget. Példát adva a többi kapitalista államoknak arra vonatkozóan, ha az állam irányítja teljesen az ország ügyeit megóvhatják egy időre a társadalmi forradalomtól az országot. így jött létre azután Olasz, Német, majd később Spanyol- országban a nemzeti szocializmus, természetesen diktatúrával az élen, épen úgy mint Oroszországban. Ez az átmenet a magánka- pitaíizmusból az államkapitalizmusba. Ezekért mind a munkásosztály helytelen szervezkedési formája felelős. Maga a munkásság nem arra volt nevelve és szervezve, hogy a munkásosztály forradalmi végcélját a szocialista társadalmi rendszert valósítsa meg, hanem pártokon keresztül a képviseltetésbe bízva, amely képviseltetés sohasem irányozhatja a munkásosztály tényleges felszabadítását. Sokan azt állítják, hogy a szocializmus elméletét a gyakorlatba helytelenül alkalmazták. Mert sehol a tudományos szocializmusban nem találjuk meg azt, hogy a szocializmus megvalósításához először a munkásosztálynak az államkapitalizmuson kell keresztül menni; “Mert a munkásosztály nem elég erős még arra sem, hogy a fé- lig-meddig csődbe jutott kapitalizmustól a hatalmat átvegye és folytassa a termelést”. Ezt csak azok állíthatják, akik sohasem voltak hívei a munkások igazi forradalmi szervezkedésének — az iparok terén — hanem csak úgy gondolták a dolgok elintézését, hogy a munkások csak vívják a tényleges harcokat és bízzák képviseltetésüket a munkásosztályon kivül álló pártpolitikusokra. A munkásosztály ha felismerné azt az igazi tényt, hogy a társadalom irányításához csak akkor lesz joga minden pártdiktatura nélkül, ha arra szervezkedik. Nem hinnénk, hogy volna a párt hívők között csak egy is, ha tudatában volna annak, hogy az államkapitalizmus alatt marad ugyan az a teendője a munkásosztálynak amit az IWW ma hirdet, hogy iparilag kell szervezkednie, hogy az ipari demokráciát megvalósíthassa minden pártdiktatura nélkül. Diktatúrát csak azok akarhatnak az államkapitalizmussal egyetemben, akik nem tudják mi a külömbség a pártdiktatura és az ipari demokrácia között. A lényeg az, hogy mig az államkapitalizmus alatt a munkásoknak felülről diktálnak, az IWW áltál tanított ipari társadalomban pedig maguk a munkások szervezeteiken keresztül, választják meg az ipari adminisztrációt, amelynek hivatása semmi más, mint a munkások végrehajtó testületé. Nem lehet egyetlen egy osztálytudatos munkásnak sem hivatása, hogy önmaga fölé helyezzen egy ál- lamhatalmat, amely államhatalom éppen oyan kizsákmányolója a dolgozó proletariátusnak, mint a magánkapitalizmus. Államszocializmus, magában hordozza a bürokratikus kormány rendszert és még sokkal kevesebb alkalma nyílik a munkásosztálynak arra, hogy ezt az államhatalmat megdöntse, mert egyidejűleg maga az állam a kizsákmányoló, amely ezer akadályt gördít a munkások szabad akaratának és szervezkedésének útjába. ^ ^ ^ » amiaj 1 Cl 1YC1I cpilclll cL IOl" radalmi ipari szervezeteit és ebben azoknak is segédkezni kell ak'k eddig abban a téves hitben éltek, hogy a munkásoknak lessz eleg idejük azutan is kiépíteni a forradalmi ipari szervezeteiket mikor a partdiktatura fogja ráirányítani az államot a termeléssel egyetemben Ha erre vár i munkásosztály, akkor kétszeres hivatást kell betöltenie és tényleges felszabadulása bizonytalan.
