Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-05-04 / 1109. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 május 4. EGYRŐL-MÁSRÓL i-------------------------- - __I Elmondja: Z. J. GANGSZTEREK URALKODNAK A SZAKKSZERVE- ZETEKBEN. A szakszervezetek nemcsak azért károsak a munkásságra, mert az ipari termelés fejlettsége folytán idejüket múlták. Ezen úgyszólván máról-holnapra lehetne segitenni, ha a tagságnak valami beleszólása volna a szervezet ügyeinek intézésébe. Hanem, ami még az elavultságnál is súlyosabb az az, hogy a szakszervezetek teljesen kivannak szolgáltatva a reakciós és gangszter vezéreknek, akik ólomsullyal nehezednek a szakszervezetek tagságára. Ezek az önmagukat kinevezett vezérek a legaljasabb eszközöktől sem riadnak vissza, hogy akaratuknak érvényt szerezzenek a tagság fölött. Legnagyobb részük sohasem dolgozott azon iparban, vagy szakmában amely szervezetnek vezérei. Legtöbbjük nem is választás utján került a pozició- ba, melyet betölt, hanem némely esetben direkt ezen gang- szterek alakították a szakszervezetet, más esetekben pedig ■— ha a szakszervezet régebben áll fenn — terorral és árulással szerezték meg a poziciót. Az ilyen gangszterek által uralt szakszervezetek tagságának a helyzete egyáltalán nem irigylésre méltó. Alig van mód, hogy az elégedetlenek még csak szóvá is tegyék a sérelmeket. Ha a lokál gyűlésén felmerészkednek szólalni, kiteszik magukat azon lehetőségnek, hogy a termet elhagyva leütik őket. Mert nem titok az, hogy ezek a gangszter vezérek tucatjával tartanak “body guardokat”, akiket az alvilágiak soraiból verbuváltak és a kapott díjazásért hajlandók bárkit minden lelkifurdalás nélkül legyilkolni. Ha a tag, vagy tagok panaszt akarnak emelni a vezetőknél és személyesen akarnak megjelenni annak páncélos irodájában, mielőtt az illetékes elnökkel szóbaállhatnak, először az előszobában lebzselő fogdmegek- kel kell elintézni jövetelének az okát. Az előszobái inkvizíció után, ha az ügy nem a vezér ur üzelmeivel van összefüggésben, talán tovább mehet a panaszos, de ha véletlenül a látogatás oka a szervezet vezetésével van összefüggésben, akkor szerencsés a tag ha testi bántalmazás nélkül hagyhatja el az előszobát. Sok szó esik manapság az AFL kötelékébe tartozó “Building Service Employees International Union”-ról, amelynek • tagságát a szállodákban, színházakban és egyéb nagy és középületekben alkalmazott házmesterek és segítők alkotják. A szervezetnek több százezer tagja van az egész ország területén és bár nem mondhatni, hogy valami kitűnő fizetéseket élveznek ezek a janitorok — általában 25 dollár a heti bér — mégis a beállási dij némely városban meghaladja a 200 dollárt, mig a havidij kettő és öt dollár között váltakozik. Ezen felül természetesen gyakran van “special assessment” ami havonta egytől három dollárig is terjed. A munkaközvetítés természetesen a szervezet irodájából történik és hogy egy tag munkát kapjon, ahoz nem elég ha a tagsági dijat és special assess- mentet rendesen fizeti. Ezek mellett még graftet is kell minden tagnak fizetni a “business agent”-nek, mert ellenkező esetben csak egy-két hónapig dolgozhat és aztán minden elfogadható ok nélkül elbocsátják. Amikor érdeklődik az elbocsátás oka iránt, az a business agenthez utalja, mert “onnan jött a rendelet”. De hogyan is lehetne másként egy olyan szervezetben, amelynek az elnöke egy alvilági alak, mint George Scalise. Ez a Mr. Scalise nem is olyan régen, még “fehér rabszolga” kereskedő volt. Ez a foglalkozás abból állt, hogy tapasztalatlan fiatal lányokat vidéki városokból és farmokról jó állásokat ígérve és nagy pénz keresetet helyezve kilátásba rászedett és azokat szállította a nagy városok nyilvános házainak. Ezen aljas üzérkedésért a hatóságok elfogták és hosszabb idei börtönre Ítélték. A kiszabott büntetésből azonban csak pár hónapot töltött ki, amikor alvilági barátai megszöketették a börtönből és röviddel később, mint a fentne- vezett szervezet chicagói lokál elnökének “body guardja” tűnt fel. Ezen állásban azonban nem sokáig maradt meg hanem ököllel és fegyverrel utat tört magának és nem sok idő telt el, amikor már a szervezet főirodájában, mint annak országos elnöke foglalt helyet. A tagsag sohasem szavazott rá, mert sohasem volt választás. A különböző városi lokálokban hasonló helyzet uralkodik, amelyeket Scalise gangszterjei uralnak. A Building Service International szervezet azonban nem kivétel a többi szervezetek között. Hasonló viszonyokat bármely más szakszervezetben megtalálunk és ezt nevezhetjük bármi másnak, csak munkás szervezetnek nem. Bár siralmas az ilyen helyzet a szervezetekben és kétségtelenül szabadulni is szeretnének tőle a tagok, de amint látszik a gyávaság, vagy lustaság a tétlenségre kárhoztatja őket. Még mindig arra várnak, hogy “messiások” jöjjenek és azok szabadítsák meg őket a “gonosztól”. Ha erre várnak, akkor még sokáig fognak a gangszter uralom alatt szenvedni. Ez nem szervezet munkásokhoz illő viselkedés. Elvégre ezen állapotokért senki más nem okolható, csak a szakszervezetek tagsága. A szervezetet nem a vezérek tartják fenn, hanem a tagság, ők képezik a szervezetet és ők szolgáltatják a szervezet fen- tartásához a szükséges anyagiakat. Nekik kell akcióba lépni és a pokolba zavarni a nyakukra ülepedett piócákat. Szervezkedjenek a munkán és szervezett munkásokhoz méltóan lépjenek fel, nem pedig meghúzódnak, mint gerinctelen puhá- nyok. KERESIK A “BŰNÖST” Az utóbbi hónapokban Két súlyos bányaszerencsétlenség történt West Virginia illetve Ohio államokban. A két bányarobbanás több mint száz bányász életét követelte. Az utóbbi napokban ismét egy vasúti szerencsétlenség harminc és néhány életet követelt. Az ilyen és hasonló szeren- csételenségek után azonnal akcióba lépnek a különböző állami és szövetségi vizsgáló bizottságok, hogy kiderítsék a szerencsétlenség okozóját. Hosz- szu hetekig, vagy hónapokig tartó “vizsgálat” következik és megállapítják legtöbb esetben a szerencsétlenség okát, de idáig érve, aztán meg is állnak. A Hanna Coal Co. villow srrovi bányájában máricus 16- án történt robbanásban 72 bányász veszítette életét. A szövetségi munkaügyi hivatal a napokban bocsátotta nyilvánosságra a vizsgálat eredményét és bár a jelentés nem nevezi meg a szerencsétlenség közvetlen okozóját, semmi kétséget nem hagy aziránt, hogy a bányavállalat bűnös mulasztása okozta azt. A vizsgáló bizottság megállapítja, hogy: a bánya száraz és poros volt és egyáltalán nem használtak vizet a por felszállásának a megakadályozására. Megállapítja továbbá, hogy a robbantó port, amelyet használtak a szövetségi Bánya Büro már régen veszélyesnek nyilvánította és annak használatát megtiltotta. A bányában használt gépek szintén nem a legbiztosabbak voltak és ilyen gépeknek használata már hosz- szabb idő óta “tiltva” volt. Ezen megállapítások tehát nem hagynak kétséget aziránt, hogy a robbanást a bányavállalat igazgatóságának bűnös hanyagsága okozta. Nem az első eset, hogy a szerencsétlenség okát igy megállapították. De vájjon emlékszik-e valaki olyan esetre, hogy a bűnösöket meg is büntették? A közelmúlt najokban New York államban történt vasúti szerencsétlenség — amelyben több mint 30 élet veszett el — vizsgálata még folyamatban van. Anélkül, hogy a vizsgálat eredményét bevárnánk, már most megállapíthatjuk, hogy ezt a szerencsétlenséget is a profit éhség okozta. A vasúttársaságnak üzleti szempontból nagyon fontos az, hogy a vonatok a menetrend szerinti időre érjenek rendeltetési helyükre. A vonat vezetőket szigorú paranccsal bocsátják útra, hogy percnyi pontossággal tegyék meg az utat, ellenkező esetben megbízhatóságuk csorbát szenved és végül az elbocsátásnak vannak kitéve. Ez esetben a vonat majdnem félórát késett és a vonatvezető a késést a gyorsasággal akarta behozni. Ezen igyekezetében még a fordulónál sem lassította le a vonatot — mert ezáltal időt vészit — és a 60 mértföldes gyorsaságnál kisiklott a sinekből. A vasúttársaságnak nem a biztonság a fontos, hanem a gyorsaság. Az illetékes hatóságok ismét vizsgálnak. A vizsgálat addig terjed amig a szerencsétlenség okozóját megállapítják. Amikor azonban a bűnöst felelőségre kellene vonni, ott már sziklafalba ütköznek. Mert azok nem mások, mint a bánya, vagy vasúttársaságok. Olyan törvény pedig nincs, amelynek alapján azokat ellehetne ítélni. Ilyen törvényeket csak azok hozhatnak kiknek az életük forog kockán — a munkások. Nem a törvényhozó testületekben, hanem a szervezet gyűlésein és a termelés szinterén hajtják azokat végre. A forradalmi Egy Nagy Szervezetbe tömörülve ezt minden nehézség nélkül végrehajthatják. Nyugtázás a loraini SZTRÁJKOLOK TÁMOGATÁSÁRA ÚJABBAN ADAKOZTAK: B. Beams, $2.50; Buffalo, Hasselback, 1.50; X214919, 1.00; xl49252, 1.00; G. Holmgrem, 1.00; R. Peevey, 2.00; A. Olson, 1.00; James Fitzgerald, 1.00; L. Lefkovits, 8.00 on list; Lina Hamlin, 14.00 on list; A. J. Farley, 19.25; collected on list by Amon Rice; John Duschek, 5.00 on list; Lilja Nisula, 4.15, on list; Michael Fekete, 3.95 on list; A. Hulber, 2.00 on list; John Desidero, 6.00 donation from Italian FWS in Philadelphia; J. Horvath, 1.00 on list; Vaino Humberg, 33.35 on list; John Molnár, 6.00 on list; Joe Kollar, 8.00 on list; Andrew Oja, 8.45 on list; Wesley Kniivela, 4.00 on list; J. Zara, donation of Hungarian IWW’s in Chicago, 15.80; Isaac Jokinen, 4.10 on list; Otto Seppanen, 4.00 on list; MTWIU 510 — Baltimore, 5.00 donation; Richard Schreiber, 2.50 on list; John Fodor, 1.00 donation; Louis Decsi, 3.00 donation; John Feczko, 10.00 donation; John Feszko, 10.00 on list; George Lucas, 5.00 on list; Charles Oja and Martin Lund- vall, 3.75 on list; Victor Johnson, 5.00 on list; Oscar Sokol, 12.50 on list; Emil Maki, 14.00 on list; Wm. Munkácsy, 2.50 on list; Anton L. Szász, 5.00 on list; Anthony Refi, 1.00 on list; Jacob Pensonen, 4.50 on list; Steve Kota, 1.00 on list; Elo Turi, 4.00 on list; Ivar Otava, 29.25 on list; James Farkas, 3.00 on list; Ernest Maki, 1.00 donation; Lina Hamlin, 4.60 on list; K. Petola, 7.00 on list, Workinmens Sick Ben. Federation, Br. 13 (Chicago), 8.72 on list; Woodmen of the World, Br. 317. (Chicago), 4.28 on list; Bridgeport Rákóczi Aid Ass’n., Br. 129, (Chicago), 9.00 on list; J. Lengyel, 3.00 on list; Abruzzesi Group of Buffalo, 10.00 donation; Lockner and May, 2.00 donation. The door prize at the dance held by the Metal and Machinery Workers IU 440 on April 26 for the benefit of the organization drive fund, was won by A. Maki, 1851 Bathgate Avenue, New York City. The prize was a beautiful hand-embroidered sofa pillow donated for the drawing by Mrs. Kaciban. MÁJUSI ÜNNEPÉLY A 440-es Vas és Fémunkás Ipari Szervezet detroiti csoportja MÁJUS 5-ÉN VASÁRNAP a Schiller Hallban, Gratiot és Au- bin St. sarkán a szervezési alapra MÁJUSI ÜNNEPÉLYT rendez, amelyre a Bérmunkás olvadt ezúton is meghívják.
