Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-27 / 1108. szám
12 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 27. Az IWWa felszabaduláshoz vezető ut, diktátorságok elleni védelmi eszköz t SOKAN ELLENZIK A FASIZMUST SZAVAKKAL, KÖZBEN ANNAK NÖVEKEDÉSÉT SIETTETIK AZÁLTAL, HOGY A KAPITALIZMUS JÁTÉKÁT ŰZIK. Az uj esztendő útjára indult úgy, amint az öreg kimúlt, hogy az ország valamennyi sajtó terméke, a legreakciósabbtól, a legliberálisabbig egyformán elitélték a diktátorságokat. Kivéve persze, a fasizta-komunáci közlönyöketFeltűnően érdekes, hogy a munkássajtót követve, a nagy üzleti érdekeltségek, sőt vezére --------------------------politikusok is megegyeznek abban, hogy a fasizta-komunáci féle diktátorságok határtalanul elvetni valók, azonban az osztálytudatos munkásságot gondolkodóba kell ejtsék, a külöm- böző érdekeket képviselő alakulatok ilyeténi pálfordulása. Egy kis tűnődéssel és nemzetközi materiális számítással azonban megállapítható, hogy a bérrendszer hatalmi tényezői csak azért ellenzik a másfajta diktátorságokat, mert nem hajlandók a magukét felcserélni azokkal. A MUNKÁSOK ÜGYE VILÁGOS Az ok, hogy miért van a munkásosztály ellene a diktatúráknak, nem olyan nehéz feladat arra magyarázatot szolgáltatni. Egyedül az szükségeltetik az ilyen értelmű vitáknál, hogy rámutassunk, a fekete- barna-vörös szabadság gyilkosok végrehajtott ténykedéseire és felidézzük, hogy milyen méretű szabadsággal rendelkeztek a munkások abban a rendszerben, melyet a fentiek felváltottak és azonnal megkapjuk a helyes választ. Itáliában és Németországban a munkások szervezeteit széttiporták. Addigi korlátolt szabadságuktól is megfosztották. Eltörölték a szólás szabadságot és szabad sajtót. Megszüntették a munkások sztrájk jogát. Béreiket megnyirbálták és munkaidejüket felemelték. Az ellenszegülőkkel ricinus olajat itattak és földig lebunkózták. Akik a bestiális bánásmódot túlélték, adókat koncentrációs táborokba zsúfolták és éhezte- téssel, kényszermunkával pusztították. Az engedelmeskedőket, munkavonalba sorozták, melynek élére egy nagyfejü fasizta parancsnokot állítottak, aki teljhatalmú intézkedéseihez nem kérte ki a frontosok hozzájárulását, sőt ellenkezőleg, minden ellenvetést a legnyersebb erőszakkal elnémítottElvitathatatlan tény, hogy Oroszországban a cárizmus MÁJUSI ÜNNEPÉLY Az IWW chicagói összes csoportjai 1940 május 1-én szerdán este 6 órai kezdettel MÁJUSI ÜNNEPÉLYT tartanak a 1241 North California Ave. helyiségben. Jó műsor és szónokok fogják május elsejének jelentőségét ismertetni. Minden öntudatos munkás tartsa kötelességének megjelenni. Szabad bemenet. alatt, kevés szabadságuk volt a munkásoknak. Azonban beigazolódott már, hogy a mai szabadságuk a nullával egyenlő. Fejük felett suhogtatják a vÖ- rös-fasizta dorongot állandóan, amit a jobb ügy érdemei ellenére kommunizmusnak csúfolnak. A KAPITALISTA OPOZICIó Azonban mikor a munkáltató osztályt látjuk, a magas egekig siránkozni a diktátorságok ellen, akkor már magyarázat után kell kutassunk. Az IWW elvinyilatkozata kimondja azt, hogy “a munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen”^ azonban a diktátorságok kérdésében ugylátszik, mintha sok tekintetben közösségük volna. Hát lehetséges volna, hogy a terror különítményeket szervező, sztrájkolókat halomra lövető, tőrbecsaló, és munkásokat bebörtönöztető — mert azok gazdaságilag szervezkedni merészelnek, több gazdasági hatalom elérésére — a munkáltatók, őszintén elleneznék a fasizta diktatúrát? Ez már olyan kérdés, amit nem lehet egykönnyen megérteni. Lehetséges, hogy egyes kapitalisták előnyösebbnek tartják a fél-fasizmus rendkívülien legális methódusát, melyet tágíthatnak, vagy megszoríthatnak a helyzet követelménye szerint, nem úgy mint a szigorúan egy kaptafára húzott valódit. De a valószínűbb ellenezés onnan ered, hogy a valódi fasizmus sok tekintetben megszünteti a panamázást ,ami lassúbb tempóba szorítja a hatásos kizsákmányolást és a munka rabjainak hathatós kirablását. Kisajátítja a csalás azon formáját, amelyet a kizsákmányoló osztály, egymás elleni versengésében állandóan igénybe vesz. Akik részére ez több hasznot jelent, azok természetesen minden erejükkel törekednek fenntartani azt a rendszert, melyben az ilyen eszközök használata úgyszólván korlátlan. Nem férhet kétség ahhoz, hogy amidőn a termelés eszközeinek urai érdeke, mint egy osztály úgy kívánja, akkor akaratuk érvényesítésére a valódi fasizmus mellé állanak és a demokratikus fasizmust faképnél hagyják. Azonban amig a teapot dome féle skandalum hasznosabb, addig kitartanak az olyan rendszer mellett, amelyben azt véghez lehet vinni- Mert bizony az igazi fasizta rendszerben, arra kevés alkalom nyílik, mivel a fegyverkezés és államfenntartáshoz szükséges anyagiakat, a nemzet öszszes javait a diktátorság előnyére fordítják és a magán pa namázókat egyszerűen falhoz állítják s agyonlövik. Ez a tény ad magyarázatot arra is, hogy például Németország részére mi tett lehetővé, hogy gyorsabban felkészüljön a mostani háborúra, mint tehette Francia- Angolország. A két utóbbi ország, horribilis összegeket költött fegyverkezésre az utóbbi öt esztendőben, azonban nagyon keveset mutathattak fel még idáig a mai konfliktusban. Ebben az esetben, azok a csalók, akik nem részesültek a csalárdul szerzett zsákmányban, torokszakadtáig a :'asiz- mus előnyeit ordítják. Viszont a hatalmasabb rablók, akiknek nagy hasznot jelent a csalás, azok bizony vonakodnak a demokráciájukat szemétre dobni. De eltekintve mind a két éhesen mindent felfalni akaró csoporttól, mindig akadnak olyanok is, akik álladóan a fasizmus mellett agitálnak. IGAZI ÉRDEKKÖZÖSSÉG A kapitalisták egyetlen érdekközössége az, hogy valamennyinek a kívánsága, a dolgozókat félénken és alázatos helyzetben tartani, hogy a haszon szabad folyásának uijába akadályul, komoly munkás opo- zició ne kerüljön. Ettől eltérően azonban, a kapitalisták is két csoportra oszlanak, egymásba ütköző érdekekkel. Piacok meghódításáért, állandó harcban állanak egymással, mert az elrabolt munka gyümölcsét a piacon válthatják az istenített pénzre. Akadnak olyanok, hogy nem hajlandók a szabad csalás rendszerét feladni, a szigorúbb kizsákmányolásra és elnyomatásra épített fasizmusért, azonban valamennyien a minél több haszonért tusakodnak, mert annak meg kell lenni, ha mindjárt egy szálig ki irtják az emberiséget. A felvilágosított munkásság tudja, hogy a piac kérdését a kapitalista osztály képtelen megoldani, hacsak megoldásnak az emberiség tömegmészárlását fogadnánk is el. Az egyetlen megoldás a tartós megoldást ,csakis a bérrendszer teljes megszüntetésével, lehetne megvalósítani- Egy olyan rendszer megalapításával, amelyben a dolgozók ellenőrzésébe kerül a termelés összes java és általa megszűnne a mai őrült haszonra való versengés. Itt van a nagy kérdés, melyet a kapitalista osztály egységesen ellenez és elhatározott szándékkal, minden rendelkezésére álló eszközzel meghiúsítani törekszik. Amidőn tehát az a kérdés merül fel, hogy a dolgozók irányítása, vagy a fasizmus dik- tátorság között válasszanak, akkor azok a kapitalisták is, amelyek ellenezik a fasizta dik- tátorságot ma, és a demokráciát dicsőítik, inkább a fasizmust választják, semhogy átengedjék uralmukat a javak termelőinek könnyedén. ELLENÁLLÁS VAGY MEGADÁS A szervezetlen munkástömegek is válaszúton vannak és ma kell elhatározniok, iiogy vájjon erőszak utján kívánnak szervezkedni a fasizta munkásvonalba, lemondva minden emberi jogukról, vagy pedig az általuk és érdekükben alkotott munkásszervezetbe hajlandók szervezkedni, hogy a fasizmus terjedésének útját állják. Vagy egyik, vagy a másik között választhatnak. Nincsen középút az életükre törő veszedelem elhárítására. Az idő is egyre sürgősebben követeli, hogy minél előbb határozzanak. Egyre szűkül az alkalom szervezkedésük lehetőségeire. Itten merül fel aztán a kérdés, hogy milyen szervezetbe tömörüljenek? Milyen szervezet a legalkalmasabb, hogy a munkásosztály felszabadulásáért a hatalmasokkal harcba szálljon? Hogyan szervezkedjenek a dolgozók, hogy a fejük felett kó- válygó veszedelmet eredményesen elháríthassák? Németországban is voltak munkásszervezetek, midőn Hitler magához ragadta a hatalmat, azonban azokkal nagyon rövid utón végzett. Itt az Egyesült Államokban is vannak azokhoz méltó szervezetek, melyek itt is az osztályközi békét hirdetik és annak érdekében működnek is. Több mint bizonyos, hogy az ilyen szervezetek távol állanak, hathatósan harcolni, de még ellenezni is a fasizmus előnyomulását. Tehát önként egy vonalba kerültek a fasizta törekvésekkel- Hát elképzelhető, hogy a birka együtt működhessen a farkassal? A birka szelíd unionok, amelyek ma a vérengző farkas munkáltatókkal együtt működnek, a fasizta munkásvonal előőrsei és tagjai rideg valóságra ébrednek majd, amidőn a helyszínre befut az amerikai fasizmus. HATÁSOS SZERVEZET A legfőbb ideje, hogy megerősítsük saját gazdasági szervezetünket, amelyben erőink egybevonásával az ipari demokrácia alapjait rakjuk le, amelyen a közösség javára épül az osztályok nélküli társadalom. Az egyetlen ilyen unió, amit érdemes ma fejleszteni és erősíteni a dolgozók kizárólagos érdekeinek védelmére és fel- szabadulásának elérésére: AZ IWW, A VILÁG IPARI MUNKÁSAI SZERVEZETE. Csakis az olyan forradalmi gazdasági szervezet, mint az IWW, képes problémáinkat megoldani, küzdelmünket győzelemre vezérelni. Ha idejekorán ennek tudatára nem ébred a félrevezetett munkásosztály, akkor bizony keserves sors vár reánk. Hát vájjon millitarizált rabszolga vonalba állanánk és jogainktól teljesen megfosztva akarnánk dolgozni a bányákban, a gyárakban? Vagy pedig engednénk, hogy bennünket is arra kényszerítsenek, hogy “Heil” kiáltással üdvözöljünk egy itteni diktátort? Vagy inkább szervezkedünk olyan alapon, mellyel mindenkorra megszüntethetjük ezt az ocsmány parazita rendszert ? Ezek azok a kérdések, melyek felett a dolgozóknak határozni, és rövidesen dönteni kell ebben az országban. Még ma van alkalmunk javunkra határozni, holnap esetleg nem lesz. Cselekedjünk hát! (X308010)