Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-27 / 1108. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 27. Vissza Marxhoz! Irta: BASKY FERENC (Ezalatt a cim alatt cikksorozatot kezdünk Marx Károly a szocializmus elmélete megteremtője tanainak népszerű ismertetésére.) Évtizedes hagyomány szerint minden munkáslap szemlét tart Május Elsején a világ munkásmozgalma felett. Hosszú ideig, évről-évre állandó növekedésről lehetett beszámolni és a lelkesedésünket fokozták az erőnk gyarapodásáró szóló jelentésekkel. Azonban jelenleg körül nézve az egész vilá gon, csak visszaesésről és vere-<$-----------------------------------------ségről lehet jelentést tenni. És mégis e sorok Írója közelebb látja a munkásosztály felszabadulásának az óráját, mint valaha. (Talán pontosabban igy kellene Írnom: a munkásosztály felszabadulásának a lehetősége van közel-) Azokkal szemben, akik láthatólag kétségbeesetten kapkodnak a burzsoa demokrácia szalma szálához, vagy akik egy uj, úgynevezett ‘ipari feudalizmus” lehetőségéről rémüldö z) n e k, azokkal szemben egy nagyon könnyen megszerezhető mérőeszköz segítségével meglehet állapitani, hogy nem történt mélyen szántó társadalmi hanyatlás annak dacára, hogy számos politikai vereséget szenvedett a külömböző országok munkásosztálya. Ez a mérőeszköz a marx történelmi materializmus. Szükségesnek tartom ennek ismertetését ép ma, amikor oly sötétnek látszik a munkásmozgalom és a munkásosztály jövője. Ha nem főleg Marxtól és Engelstől idézek, hanem Szabó Ervinnek e tárgyra vonatkozó ismertetéséből, azt teszem azért, mert Szabó felfogását valószínűleg többen osztják a Bérmunkás olvasói, mint nem. Továbbá, Szabó Ervin nem volt vak hive a marxizmusnak, tehát amit elfogadott belőle, azt alapos elemzés és kritika után fogadta el. A marxista felfogást Marx a maga tömör stílusával igy fejezte ki e kérdésben: “Ami engem illet, nem az én érdemem az, hogy én fedeztem volna fel az osztályok létezését a jelenkori társadalomban, vagy azt,' hogy azok harcot folytatnak egymás között. A burzsoa történetírók már jóval előttem kifejtették ezen osztályok történelmi fejlődését; a burzsoa gazdaságtudósok pedig megvázolták az osztályok gazdasági anatómiáját. Az, amit én újat végeztem, a következőkben foglalható össze: 1. hogy az osztályok létezése csak a termelésnek meghatározott történelmi fejlődésével áll kapcsolatban; 2. hogy az osztályharc elkerülhetetlenül a proletárdiktatúrához vezet; 3. hogy ez a diktatúra maga csupán átmenet az osztályok megsemmisítéséhez és az osztályok nélküli társadalomhoz-” (Nehringhez írott levelében 1852-ben) (A Kommunista Kiáltvány ennek a három pontnak a bővebb magyarázatát adja meg. Nem árt újra elolvasni ezt is.) Az első pont fejezi ki a történelmi materializmust, azt az elméletet, amely szerint minden társadalmi rendszer az anyagi (materiális) alapokon nyugszik, vagyis a termelési erőkön; egy uj és fejlettebb társadalomhoz előzetesen kifejlett anyagi alapok szükségesek; ha ezek a termelési erők a megadott (a meglevő) társadalom méhében kifejlődtek és a meglévő társadalmi rendszer jogi és politikai viszonyaival szembe kerültek, akkor megérett a társadalom a változásra. Szabó Ervin igy foglalja ösz- sze ezt az elméletet: “A társadalmi viszonyokat a gazdasági termelés viszonyai szabják meg, s minden ember társadalmi helyzetét a termelési folyamatban elfoglalt helye. Az egy társadalmi helyzetben lévők együtt osztályt alkotnak, az osztályok érdeke a jövedelemnek az egyes osztályok közt egyenlőtlen megosztása folytán egymással ellentétes. Érdekeik megóvására az osztályok egymás ellen harcolnak. A történelem az osztályok történelme.” Tehát véssük észbe, hogy a társadalmi viszonyokat, ( a politikai formákat, stb.) a termelés viszonyai szabják meg; az egyes ember társadalmi helyzetét viszont az a körülmény, hogy a termelésben milyen helyet foglal el. Ehhez adjuk hozzá, hogy a társadalmi helyzetét viszont az a körülmény, hogy a termelésben milyen helyet foglal el. Ehhez adjuk hozzá, hogy a társadalmi helyzet előbb vagy utóbb, kisebb vagy nagyobb mértékben, de nagy egészében visszatükröződést talál a gondolkodásban, a tudatban és igy kifejlődik az anyagi körülmények alapján az egy osztálysorsnak osztálytudata. De amit én kihangsúlyozni akarok és ezért hajlandó vagyok ismétlésbe esni, azt Szabó igy jellemezte: “Természetes, hogy Marx, aki az egész társadalmi fejlődést a termelőerők fejlődésére alapította és ezért a tőke kultursze- repét fölötte méltányolta, aki azt is tartotta hogy a szabadság ott kezdődik, ahol a munka végződik, — a termelőerők ama átalakulásaira, amely a szocia- lizálódás folyamatában jelentkeznek, a legnagyobb súlyt helyezte.” A fontos dolog tehát nem az, hogy kik (tőkések vagy mások) fejlesztették és fejlesztik ki a termelési erőket, még az is mellékes, hogy milyen célból fejlesztették ki, a fő dolog az, hogy a termelési erők ki legyenek fejlesztve, mert a szabadság csak ott kezdődhet, ahol az emberiség egyre jobban felszabadul a munka kényszerűsége alól. Ez a mi ideális társadalmunknak az első és legfontosabb feltétele. Szabó egy másik nagyon fontos marxi elméletet igy ir le: “Az összeomlás elmélete Marx legsajátosabb tulajdona. Logikus, egyedül képzelhető folyoA CSILLAGOK CSILLAGA Sohse hull le a vörös csillag: Nap, Hold, Vénusz lehullott régen S ő dölyföl a keleti égen. Sohse vörös a hulló csillag: Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt, Szeszélye az égi világnak. Hulló csillag, hullj, hullj, rogyásig, Ezer eséssel, ezer jajjal: Egy csillagból is jöhet hajnal. Vörös csillag, ragyogj és trónolj, Mióta ember néz az égre, Vörös csillag voll a reménye. Ady Endre mánya,- annak a társadalom bölcséletnek, amely az objektiv (tárgyi) gazdasági erőkre és nem a szabad emberi akaratra vezeti vissza a társadalmi történést. Ha a világtörténet eddigi folyamán a társadalom gazdasági struktúrája szabta meg kényszerüleg a jogi és a politikai szerkezetét és ha a szabály mindig az volt, hogy a kifejlődött termelő erők összeütköztek a termelő viszonyokkal és forradalmat okoztak; akkor egyedül az a feltevés logikus, hogy a kapitalizmusnak is ugyanaz okból kell elpusztulnia. Aki az egyiket hiszi, annak a másikat j is vallania kell. De az emberek gyöngék és nem mernek az igazságnak szemébe nézni.” (Folytatjuk) NÉPSZERŰ GAZDASÁGTAN Irta: MARY E. MARCY Fordította: GOLDBERGER L. A füzet megjelent a Bérmunkás kiadásában. Ára 10c. (Folytatás) Állítólagos nemzetgazdaszok szerint a munkabér emelése nem áll a munkásság érdekében. Azt állítják, hogy a kapitalisták a felemelt munkabérekkel együtt emelik az árakat és a munkások ott vannak, ahol azelőtt. De Marx azt mondja az “Ár, érték és haszon”, II. fejezet, 17. oldalán: “Milyen befolyással lehet a munkabér emelése az áru árára? Csakis úgy, ha ezzel arányossá tennénk a kereslet és kínálatot. “Tökéletesen igaz, hogy a munkásosztály elkölti és el kell költenie a jövedelmét az élet szükségétéire- Ennélfogva a munkabérek általános emelése maga után vonná az életszükségletek nagyobb keresletét és igy nrmészetszerüleg bekövetkezne azok piaci árainak (ideiglenes) emelkedése is. “Ezen szükségleteket gyártó kapitalista kárpótolva volna a felemelt munkabérekért a piaci árak fokozásával.” Figyeljünk: Marx azt mondja, hogy a szükségletek árai ideiglenesen emelkednének, nem azért, mert a kapitalisták úgy akarják, hanem a ruha, élelem, jobb lakás iránti nagyobb keresletnél fogva. Milyen helyzetben volnának azok a kapitalisták, akik nem termeltetnek ilyen szükségleteket? A munkabérek általános emelkedése folytán megcsökkenő hasznukért nem volnának kárpótolva mert az ő termelvényeiknél nem mutatkozni a nagyobb kereslet . . . . “Ezen megcsökkent keresletnél fogva az árujuk ára természetszerűleg csökkenne. Az ipar ezen rétegeiben, a haszon aránya csökkenne . . . . “Ennélfogva a munkabérek általános emelkedése, miután rövid időre megzavarná a piaci árakat, a haszon általános csökkentését vonná maga után, anélkül, hogy hosszas befolyással lenne az áruk árára.” Az alábbi képlettel igyekezzünk megmagyarázni Marx nézetét- Egyik bányában, 4 dollárról 6 dollárra emelték fel a bányászok a fizetésüket. Az egyedüli vendéglő tulajdonosa azt hitte, hogy ő is felemelheti az ellátás árát heti 8 dollárról 10 dollárra. Néhány hétig fizették a bányászok a felemelt árt, de nemsokára meg egy vendéglős jött oda. mert hallott az ottani “arany viszonyokról.” Rövid időn belül négy vendéglős versengett egymással A vendéglősök közötti ezen versengés leszorította az ellátás költségét heti 6 dollárra. Közülök egypáran elmentek onnan, amig az ellátás költségei az államban levő átlagra nem csökkent. Ameddig jók voltak az árak, odajöttek, de amint az átlagnál alacsonyabbra eset az ellátás ára, elmentek onnan. Marx azt mondja, hogyha jobb a munkások fizetése, akkor elköltik ezt jobb élelemre, jobb ruhára és lakásra. Ez emeli az élelem, ruházat és lakás kereslet. Több kapitalista kezd befektetni az élelem, ruházat és lakás előállításába. A kapitalisták egymás közötti versenye gyakran alacsonyabbra szorítja ezen áruk árát, mielőtt a munkások megkapták a magasabb béreiket, végül a kapitalisták úgy találják, hogy több pénzt csinálhatnak, ha más iparokba fektetik a pénzüket. Végül is a rendes arányukra esnek az árakAz “Érték, ár és haszon” utolsó oldalán Marx ismét azt mondja: “A munkabér általános emelése maga után vonná a haszon általános csökkentését, de azt nem mondhatjuk, hogy befolyásolnák az áruk árait.” (Folytatjuk)
