Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)

1940-04-20 / 1107. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 20. “Jó, hogy megszűnnek a határok” (Folytatás a 3-ik oldalról) kerrel tehetik az a már ismer­tetett talmi értékű nemzetközi szakszervezeti és párt szervezet fából-vaskarika módjára végbe­vitt szervezettségnek tulajdo­nítható, amely nemzetköziség fönnállásának ideje alatt gya­korlatilag egyetlen akciót sem birt, sőt meg sem kísérelt vég­rehajtani. Igen, mi IWW-isták éppen azért mert marxisták va­gyunk, tisztában kell lennünk azzal, hogy amint a kis és kéz­műipar kipusztulása a nagyipar kialakulása kitermelte az uj társadalmi életforma fundamen­tuma is. Azonmód a kis orszá­gok határainak bármilyen uton- módon való megdöntése, ilyei. országok amúgy is csupán név­leges függetlenségének meg - szüntetése Európa proletáriá- tusát egyetlen hatalmas állam­közösségbe való összehozása vagy ha úgy tetszik kényszerí­tése, megsokszorozza a proletá- riátus erejét, fölfokozza önbi­zalmát, és éppen a gyorsabb tempójú iparosodás s az iparok összpontosulása rávezeti, sőt rákényszeríti a proletáriátust arra, hogy a szakszervezeti módszert fölszámolja és ipari, tehát IWW szervezeti módszer­re térjen át és végül megvaló­sítsa az ipari demokráciát. Min­den társadalmi átalakulás meg­követeli a maga áldozatait. El­fognak hullani királyok, köztár­sasági elnökök és állami bürok­raták, elhullanak a beamter osztályok jövő perspektívái mel­lett a papok egyházi és világi hatalmai, kincsei és vagyonai is. De elpusztulnak a pártpoli­tikusok fellegvárai és a szak- szervezeteik légiói is. Ki sajnál­ja mindezeknek kipusztulását. Megmaradnak az iparok, sőt megnövekednek és megmarad az ipari proletáriátus. A társa­dalomnak eme kizárólagosan hasznos tényezői. Ha azután megindul a harc az iparok tu­lajdonosai (államkapitalizmus) és a proletáriátus között a föl­szabadulásért, nincs más ut ép­pen a történelmi fejlődés dik­tálta folyamat alapján, mint az Ipari Demokrácia alapján (Te­hát IWW) az élet továbbvitele. Addig pedig harcolni kell még pedig keményen. Az elmúlást veszélyét szimatoló improduk­tív társadalmi rétegek hadakoz­nak ez ellen minden rendelkezé­sükre álló eszközzel, a szurony­tól, sajtó, szószék és rádióig. Harcuk és ezt ők maguk is tud­ják nem egyéb mint a szél elle­ni hadakozás, hát kérdem azt szükséges az, hogy egyetlen IWW-ista — még ha jóhisze­műen is — beleessék abba a hi­bába, hogy keresztre feszíteni igyekezzék segíteni — ami amúgy is meddő kísérletnél nem egyéb — a most vajúdó uj társadalmi rendszer kialakulá- lását? Higyje el Kovács mun­kástársam, mi mint az IWW- isták előretolt őrségének harco­sai az uj társadalmi átalakulás eme legveszélyesebb kritikus pontján egészen tisztán látjuk az erőviszonyok harcait. Nem véletlen tehát az, hogy talán éppen mi fúrjuk, faragjuk az apró államok határait és segít­jük azokat ledönteni. Tesszük ezt tudatosan az IWW és az ipari demokrácia mielőbbi meg­valósulása érdekében. A jövő pedig talán nem is túl sokára annyi bizonyos azokat az euró­pai IWW-istákat igazolni fogja, akik ezt elősegítették. — Sze­retném ha akkor még úgy én, mint Kovács munkástársam életben volnánk és ezt saját magunk is megállapíthatnánk. Ami Vaszkó munkástársam dolgozatát illeti, ahhoz a fonti­eken kívül — amely neki is szól — csak annyit. .Ma már fehér- beborult hajzat alatti kopo­nyámban még tisztán emlék­szem arra, amikor Vaszkó és Török munkástársaim Magyar- országon jártak és a Jókai té­ri IWW gyülésteremben mi hárman szólottunk a gyűlés do­bogójáról az ott megjelent IWW-istákhoz. Ez akkor történt, amikor a KMP cégére alatt és kommun­ista jelszavak alatt kalózkodó- kat, akik az mi IWW-nkat vezetésük alá akarták kénysze­ríteni, kiebrudaltuk szerveze­tünkből. Emlékezzék csak visz- sza e társaság megbízottai akik ott megjelentek — lévén sza­bad szólási jog mindenkinek — fölszólaltak milyen választ kap­tak tőlem ami objektiv és mind­amellett arra vezetett, hogy ép­pen az igazság pörölycsapásai alatt elnémult ajkukon a dema­gógia, a felelőtlen handabandá- zás és mint megvert kutyák la­pultak helyeiken a gyűlés to­vábbi folyamán. A mi álláspontunk ami kez­dettől való, kedves Vaszkó munkástársam azóta sem válto­zott- Ez azonban még mindig nem vakíthat és téríthet el ben­nünket attól, hogy elfogultan és ne objektiven vizsgáljuk az ese­ményeket és azt amit helyesnek találunk nyíltan meg nem álla­pítsuk. Ma már tudjuk, sőt lát­juk az a harc ami folyamatban van nem más, mint a magán és az államkapitalizmus, tehát két társadalmi rendszer harca. A többi amivel a háborús uszítás folyik mind csak propaganda semmi egyéb. Más most amit mi 20 évvel ezelőtt hirdettünk és pedig azt, hogy Oroszország­ban pedig kommunizmus nincs és amely állításunkat a bér­rendszer fönnállásával igazol­tun és ami miatt itteni álkom­munistáink bennünket agyon akartak még 6-8 évvel ezelőtt is kövezni, ma már úgy ezek, mint minden egyéb fórumon elismert tényékké váltak. Oroszország­ban ma már a legelfogultabb Sztálinista is elismeri azt, hogy kommunizmus az nincs. De van az amire mi már az orosz forra­dalom győzelmekor rámutat­tunk és pedig ÁLLAMKAPITA­LIZMUS. A forradalomnak egyetlen és mégis éppen ezért fölbecsülhetetlen vívmánya ma­radt meg és pedig az, hogy a feudalista Oroszországból nem az esetleg 50-100 évig fönnálló magánkapitalizmus (iparosítás) periódusában ment át, hanem ezt átugorva egyenesen az ál­lamkapitalizmusba. Mást nem is tehetett azon egyszerű oknál fogva, mert a kommunista tár­sadalmi rendszert vagy igen alacsony és primitiv életszinten álló emberiséggel — amit az orosz cári birodalom népe már j túlhaladott — vagy igen magas és a fejlődés legmagasabb fo­kán álló emberiséggel — amit viszont az iparosítás hiánya mi­att a cári birodalom népe még nem ért el — lehet megvalósí­tani. Az igen hamar bebizonyo­sodott, hogy a világ proletáriá- tusa amelyik lényegesen maga­sabb életszinten élt, illetőleg iparosodása jóval felülmúlta az orosz proletáriátusét erkölcsi szimpátián kívül semmi egyéb­bel nem bir segítségére lenni az orosz proletáriátusnak. Iparoso­dás nélkül Oroszország soha nem termelhetett volna ki ipa­ri proletáriátust. Leninéket amikor a magánkapitalizmus­nak kezet nyújtottak és segít­ségét az iparosítás keresztül vitele céljából igénybe vették a fentebbiek alapján mint a ‘cél szentesíti az eszközt” tették. Más mód nem is állott e célból rendelkezésükre- Dacára ennek a magánkapitalizmusn^k nem adtak szabad rablási területet, mert állami tulajdonnak^ nyil­vánítottak mindent. A még ka­pott koncessziók termelvényeit sem adhatták el másnak ezek a koncesszió birtokosok, mint az államnak és foglalkoztatott munkásaiknak is oly, még pe­dig életstandardot biztositó bért tartoztak fizetni, amit az állam szabott meg. Az állam azután ezeket a már berendezett kon­cessziókat külömböző trükökkel az ieaz — a fene sajnálja őket — kisajátította és az iparosí­tást és ezzel az ipari proletári­átust is kitermelte, de szinte őrült tempóval igyekezett sok­szor az igazi drasztikus eszkö­zökkel is a mezőgazdaság és minden egyébnek iparosítási menetét fokozni. Voltak ennek ellenzői, ezek alul maradtak, de egy letagadhatatlan tény még pedig az, hogy Oroszország la­kosainak népszaporulata az egész világon a legújabb nem­zetközi statisztika szerint 2-ik helyen áll. Ez az életnívó hal­latlan mértékű emelkedését iga­zolja, ami viszont az iparosodás gyors fejlődésének tudható be. Azaz a Szovjet akarva nem akarva rákellett, hogy térjen az államkapitalizmusra, az ipar fejlesztésére és az ipari prole­táriátus kitermelésére. Ezzel együtt ugyancsak akar­va nem akarva elindít otta egyenlőre Európaszerte ahol az iparosodás ugyancsak magas fokon áll azt a folyamatot, mely mindenütt tapasztalható ÁL­LA MKAPITALIZÁLÁS folya­matának látunk kibontakozni Európában és igy persze Ma­gyarországon is. A helytelenül szervezkedett proletáriátus kép­telen Európában a magánkapi­talizmust saját erejéből meg- dönteni. Életstandardja állandó­an sülyed és ugyanakkor látja azt, hogy Oroszországban az ál­lamkapitalizmusban élőké emel­kedik. így tapsol az államkapi­talizmusnak, elősegíti annak a megvalósítását csak azért, hogy vérét szipolyozó magánkapita­lizmustól szabadulhasson. Ez értendő a finnekre is. — De a magánkapitalizmus sem szív­bajos és pozícióját könnyűszer­rel nem hajlandó föladni — lásd a mostani háború rugóit- Pusz­tuljon a nép, égettessenek föl lakóhelyeik a “függetlenség stb.” jelszavak alatt csak a pro­fit maradjon. Germániában, Itá­liában is harcol e két irányzat egymással szemben és Gőring- Mussolini minden halandzsái dacára az államkapitalizálódási folyamat állandóan tért hódit. Lásd az ott élő proletáriátust mily örömrivalgással üdvözöl minden olyan intézkedést, ami egy-egy tröszt, iparvállalatnak elkobzását és állami tulajdonba vételét — persze egyházi birto­kokét is — jelenti. Avagy hall­gassuk a germán rádiót szinte szünet nélkül üvölti háborújá­nak ezt a célját. Ebbe miként látjuk az államkapitalizmust megmentőként ünneplő proletá­riátus szívvel lélekkel benne is van. Tudat alatt is megérzik azt, hogy az államkapitalizmus a magánkapitalizmust megtöri úgy a felszabadulásért már csak egyetlen ellenséggel az ál­lamkapitalizmussal kell harcba mennie. Európaszerte államka­pitalizmusok között meginduló harcokban annak az államnak proletár iátusa kell, hogy győz­tese}! kikerüljön és magával ra­gadja Európa proletáriátusát amelyik iparilag, technikailag a legmagasabb fokon áll. Minden társadalmi forradal­mi átalakulás legázolja kerék­kötőit, igy gázolta le az orosz államkapitalizmus is mindazo­kat akik még ha jóhiszeműen is kibontakozását helytelenítették, így gázolja le Hitler most ma­gánkapitalistáit, de ugyanígy fogja a fölszabadulási harcban a proletáriátus a kommunista társadalmi rendszer legázolni mindazokat, akik kibontakozá­sával szembeszállni megkísér­lik. Legyen az Hitler, Mussoli­ni, a pápa avagy maga Sztálin is az. U-S.A.-ban is mérlegelni kell az IWW-istáknak azt, vájjon a magánkapitalizmust az Ipari Demokrácia avagy az államka­pitalizmus fogja-e fölváltani. Az iparosodási fejlődési fok el­kerülhetővé tenné ugyan az ál- lamkapitalizálódását, csak az a nagy kérdés, ami itt Európá­ban és pedig az az amerikai proletáriátus helyet tehát IWW- ista szervezeti ereje oly tökéle­tes e, hogy képes az ipari de­mokráciát az államkaptalizmus helyett a magánkapitalizmus fölszámolásakor aktivá tenni. így nézve a dolgokat Vaszkó munkástársam csak annyit vé­gül, hogy ne horkanjunk föl azon a papokkal és magánkapi­talistákkal együtt, hogy a ma­gánkapitalizmus igája alól sza­badulni igyekvő proletáriátus orosz államkapitalizmus vörös­hadseregének segítségét veszi igénybe mint tette azt a finn proletáriátus forradalmi része, hogy Mannerheimék magánkapi­talizmusát lerázni bírja. És te­szi talán holnap a magyar pa­raszt proletáriátus, hogy a tiz- ezerholdasok, a papok magán- tulajdonait képező földeket ki­rángassa ezek talpa alól és a mai állati életnívóról emberire emelkedhessenek föl. Vizer Ferencz munkástársam Szemle c. alatt megirt dolgoza­ta azt igazolja — amit örömmel regisztrálok —-, hogy azok akik mentesek a polgári ideológiától a polgári világszemlélettől és vértezettek a rádió és sajtóktól, de fölboncolgatják a sorok ér­telmét és úgy analizálják azo­kat, azok meglátják azt IWW- ista szemmel, hogy mi a mi kö­telességünk az Ipari Demokrá­cia elérése érdekében. Földváry Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents