Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-13 / 1106. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 13. Az orosz forradalom kérdése (Folytats a 2-ik oldalról) fasiztákkal és a fenébe hagyják a felszabadulást óhajtó finneket, cserébe egy darab földért, ami az orosz proletárok vérébe került. Mindezt az orosz proletárok megkérdezése nélkül teszik. Ezekkel tulajdonképpen meg is állapítottam, hogy mennyi veszett el a vívmányokból. Röviden összefoglalva: A forradalmi készség a nemzetközi arénán. A proletár diktatúra (azaz: demokrácia). A munka jutalmazás (arány- lagos) egyenlősége. Veszteség a bürokrácia óriási megnövekedése és kiváltságos gazdasági helyzete. Egyenként és összevéve sok a veszteség. Ezt nem szabad és nem lehet eltagadni, de azt sem, hogy a forradalmi vívmányokból a legfontosabb dolog megmaradt: a földnek és a termelési eszközöknek a társadal- mositása. Emellett, a termelési erők fejlesztése óriási arányokban amellyel a szocialista társadalomnak az anyagi feltételeit teremtik meg. Az általános kultúrának a ki- terjesztése és emelése. A kapitalizmus és a kommunizmus ismertetése. Azok a munkások, akik olyan meggondolatlanul kivá n j á k, vagy követelik az orosz Szovjet megdöntését, különösen a kapitalista nagy hatalmak által, valószínűleg úgy vannak, mint az az ember, aki a fiára tapadt piócát egy pöröly ütéssel végezfé ki. Szerintem a pióca eltávolítására más eszközöket kell találni. Kérdezze meg önmagától min den osztálytudatos munkás, hogy mikorra és mennyi áldozatok után lehetne elérni a kapitalista államokban azokat, amik MEGMARADTAK az orosz forradalom vívmányaiból. Például azok, akik inkább az amerikai kapitalista “demokráciát”, mint az orosz “proletár diktatúrát” választanák, mikor ra remélik demokratikusan el érni, hogy az állami iskolákban a kommunizmus eszméjét fogják tanítani, vagy pedig alkotmányos alapon a földet és a gyárakat a tőkések kezéből a társadalom kezébe teszik? MI LEGYEN AZ ÁLLÁSFOGLALÁSUNK? Opportunista szempon t b ó 1 véve itten, az Egyesült Államokban, a világ leggazdagabb kapitalista államában két szempontból jobb nekem, mint Oroszországban. Egy: jobb anyagi viszonyban vagyok. Kettő: nagyobb a vélemény szabadságom. De ez csak rám nézve, csak egyéni érdeki szempontból fontos. Osztály és társadalmi szempontból véve Oroszország még a Sztálinizmus dacára is, a fejlődést szolgálja, Amerika a reakciót. Két példát hozok fel ennek az állításnak a megvilágítására. A kapitalizmus történelmi hivatásának ismerjük el a termelő erők kifejlesztését. Ezt elérték részben a termelési eszközöknek a termelés szervezésének (a gyárak, a trösztök) kifejlesztésével. Tudományos szocialisták a tőkés osztályt mindaddig progresszív tényezőnek tartják, amig ezt a hivatást szolgálja. Vagyis, a gépek fejlesztése a haladást szolgálta, annak dacára, hogy a tőkés termelési és tulajdon rendszerben, nekem mint munkásnak, a gép munka- nélküliséget jelent. A trösztök kifejlődése a kisfoké fejetlen és költséges termelését helyettesítette célszerűbben, gazdaságosabban és igy a haladást szolgálta, annak dacára, hogy engem mint munkást jobban megfosztott a szabadságomtól, mint a kistőké- sekÉn a saját egyéni érdekemben és mély tudatlanságom miatt neki mehetek a gépeknek és a trösztöknek, hogy összetörjem azokat. Ezt tették is munkások és kistőkések. De van e a Bérmunkásnak egy olvasója, aki nem tudja, hogy a fejlett gépipar és a fejlett termelési szervezeteket nem összetörni, hanem másképpen kell a munkásosztály javára fordítani? Tehát, még ha igaz volna is, hogy az Oroszországban, a cso- dálnivaló mértékben kifejlesztett termelési szervezet nem egyéb mint “állam-kapitalizmus”, még akkor is a haladást szolgálja és nem az a teendőnk, hogy a kéziparon alapuló kis vállalatokra törjük szét, hanem az, hogy a társadalom kezében és a társadalom javára használjuk fel az elért előnyöket. Azonban letagadhatatlan az a tény, hogy Oroszországban inkább állam-szocializmus, mint állam-kapitalizmus van. Vagyis a társadalmi felődésben az a lépcső, amit Marx, Engels és Lenin előre láttak és amit a kapitalizmus és a valódi kom munizmus közé eső társadalmi formának neveztek. Hogy Oroszországban, (mi szerintünk) szükség van a további forradalmi agitációra és akcióra, hogy még szélesebb réteg élvezze az anyagi javakat és hogy szabadsága legyen a tömegnek és az egyénnek, ez lehet ok a szomorúságra, de nem a csüggedésre. Biztosra vehetjük, hogy vannak orosz forradalmárok, akik vívják ezt a forradalmi harcot. Ezeknek segítségére nem az úgynevezett “szabad” kapitalista államok támogatásával, hanem azoknak a megdöntésével lehet csak hozzájárulni, öntudatos munkásnak csak ez lehet az állásfoglalása az orosz kérdésben. Lapunk múlt heti számában befejeztük Fishbein László munkástárs “Diktatúra vagy Demokrácia?” címen tartott new yorki előadásának tárgyi ismertetését. Az itt közölt “Az orosz forradalom kérdése” B-y tollából, hozzászólás Fishbein munkástárs előadásához. A cikk Írója az amerikai munkásmozgalom harcos tagja, amely körülmény nyitva tartja előtte lapunk hasábjait amellett is, hogy az eszközök használatában nem mindenütt egyezünk meg B-y-al, akinek következetes marxista fejtegetéseivel a Bérmunkás olvasóinak módjában lesz lapunkon keresztül megismerkedni. A magunk részéről csak any- nyi megjegyzésünk van B-y cikkéhez, aki a szocializmus győzelmének az áhitozása mellett ismeri be, hogy az orosz helyzetre “két évtizedes fennállása” után nem lehet azt mondani, hogy “proletár” államhatalom. Ezt a visszafejlődés okai között Lenninnel is meg- állapitattja a “világforradalom másutt való elmaradása folytán” majd azzal a beimeréssel, hogy “szükséges volt Sztálinnak, hogy a proletár diktatúrát egyre szükebbre fogja, mig oda jutott, hogy ma már egy kis csoport (a nép megkérdezése nélkül—szerk.) szövetséget köthet akár az angol, akár a francia imperializmussal, akár a náci Hitlerrel. A visszafejlődések leszögezé- se mellett vívmányként állapítja meg B-y a “földnek és a termelési eszközöknek a TÁRSA- DALMOSITÁSÁT”. Bizonyos, hogy new yorki munkástársaink módot adnak B-y-nak, hogy ezt a meglátását előadás keretében ismertesse, mert az IWW tár- sadalmositás alatt, az orosz néptől más életkörülményt hirdet és tanít. Az a körülmény, hogy Oroszországban az ipar és kereskedelem kifejlődése, a mezőgazdaság gépesítése, az analfabétizmus eltűnése a forradalom utáni időkre esik, nem magyarázható úgy, mintha a “tőkéstársadalmi rendszerben” azok ilyen fejlődésre nem juthatnának, különösen itt Amerikában nem állíthatjuk ezt Ha B-y szerint Oroszországban inkább államszocializmus, mint állam kapitalizmus van, úgy mi nem lelkesedhetünk az élőbbemért sem és ha módunkban van, mind kettő helyett az ipari demokráciát valósítjuk meg. Minden ipari unionista, amikor az orosz helyzetről beszél első sorban az ottani viszonyokért nem az orosz munkásokat kárhoztatja, nem tör pálcát a kommunizmus megvalósításának az elmaradása felett sem, mert szentül egyetért Leninnel, hogy az orosz forradalmat, világforradalomnak kellett volna követni. Amit nincs sokaknak bátorságuk beismerni, hogy Oroszországban annyira nincs szocializmus, mint Anglia vagy az Egyesült Államokban, mi IWW- isták éppen a világforradalom eljövetele lehetőségében hangsúlyozottan hirdetjük, hogy a munkásosztály óhajtott rendszere nem az lesz ami MA VAN OROSZORSZÁGBAN. Szerk. Ez is a demokratikus Amerikában történik Pár esztendeje már, hogy a legtekintélyesebb new yorki szállodák tulajdonosai egy ösz- szejövetelt tartottak abból a célból, hogy a saját érdekeik védelmére szervezetet alkossanak. Természetes, hogy nem sok rábeszélésre volt szükség, mert hamar felismerték a kezdeményezők intencióját, hogy a maguk szervezete mega’akitá- sával, távol fogják tartani a munkások “alkalmatlankodó” unióit. Ezeket a nagyobb szállodákat nem sikerült eddig sem elérni az uniónak és hogy továbbra is mentesek legyenek a külső beavatkozóktól, megalaki- tották a szállodások egyesületét a munkások részére. Nem egy ilyen new yorki hotel a'kal- mazottainak a száma meghaladja a 2-3 ezret. Az amerikai lapokban sokszor hasábokat Írnak egy-egy urópai ország ellenőrzési rendszeréről, ugyanakkor mélységesen hallgatnak arról a detektív intézkedésekről, amelyek az ilyen munkaadók által létesített szervezeteknél vannak. Ennél a szállodások szervezeténél is a munkát keresőknek egy hatalmas kérdő-ivet kell kitöltenie, amely legalább tiz esztendőre visszamenőleg kívánja tudni, hogy a jelentkező hol dolgozott, milyen munka körben, milyen fizetésekért, hová' fordította keresetét, milyen egyletei, biztosításai vannak és miért veszítette el a munkáját. I Természetes, hogy százszázalékosnak kell lenni, hogy ezen a third-degree fórumon keresztül mehessen valaki, de bizonyos, hogy a rendszer elleni lázadóknak semmi reményük nem lehet ezekre a munkákra bejutni. De nem is nagyon törik erre magukat, inkább a majdnem egyenértékű állami segély után vannak. Szakképzett munkás legnagyobb fizetése öt dollár naponta. Unió illeték címén havonta lefognak minden munkástól két dollárt, de ezért mégcsak egy kártyát sem adnak, hogy az illető hovatartozását igazolni tudná. Ellenben egy nyilvántartási ivet vezetnek, amelyen pontosan elkönyvelik, hogy hogy viselte magát a munkán, az ott dúló igazságtalanságok ellen lázadó volt-e, stb. ? De ne gondolja az olvasó, hogy a százszázalékosok úgynevezett beérkezettek, mert a látszólagos szervezeti iroda — a szállodások teljes ellenőrzése mellett — gondoskodik arról is, hogy a beállási dij fejében öt dollárokat uak és újak fizethessenek le, a 45 évet meghaladókat a legkülönbözőbb indokok mellett távoütják el a munkából és a nyilvántartási iv rovatai gondoskodnak arról, hogy a szervezethez tartozó szállodákba többé munkához az illetők ne jussanak. Ilyen munkaviszonyok is vannak a demokrácia világvárosában és a nép, az önmaga erejének nem ismerése folytán tűri ezt, hogy belőle és rajta egyesek tétlenségükkel jómódban éljenek. N. G.
