Bérmunkás, 1940. január-június (28. évfolyam, 1092-1117. szám)
1940-04-13 / 1106. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1940 április 13. Az orosz forradalom kérdése (B-y) Az orosz bolsevik forradalom győzelme, á proletár államhatalomnak több mint két évtizedes fennállása olyan fontos történelmi tény, amelynek tanulmányozása és megbirálása a legnagyobb figyelmet érdemel. Nagyon vázlatosan és hiányosan tárgyalhatjuk ezt- a kérdést egy rövid cikknek a kere-«-------------------------------------------tebenLegalább öt kérdésre kell felelnünk : 1. Mik voltak a forradalom vívmányai ? 2. Helyes volt-e a forradalom? ! 3. Miért estek vissza?. 4. Merníyi veszett el a vívmányokból. 5. Milyen állást kell elfoglalni Szovjet Oroszországot illetőleg egy osztálytudatos munkásnak? A VÍVMÁNYOK Az orosz kommunista párt aktiv vezetése alatt az orosz munkások és katonák és a szegény parasztok egy része megdöntötték azt az államhatalmat, amely nagy részt a feudalizmus utolsó végvárát és részben a fejlődni kezdő orosz kapitalizmust képviselte. Helyébe a munkásokat, földműveseket képviselő tanácsköztársaságot állították fel. A sajátos államhatalmukat proletárdiktaurá- nak nevezték el. A cári családot és az arisztokráciát épen úgy a tőkéseket megfosztották a politikai hatalmuk és jogaiktól, a föld és a termelési eszközök tulajdonjogától. A természeti kutforrásokat és a termelési eszközöket köztulajdonba vették, a termelést és a szétosztást kooperative alapra helyezték. A kommunizmust tűzték ki társadalmi végcélnak. A földművelés terén nem mertek száz százalékosan kommunista elvek szerint intézkedni, nehogy a földéhes és elmaradott parasztságot maguk ellen lázitsák. Azonban, lépése- kettettek, hogy az állam kezelésében levő nagy farmokat kifejlesszék. A belső és külső ellenségek ellen megteremtették a fegyveres állam hatalmat. A munka jutalmazását nagy mértékben egyenlősitették (a specialisták kivételével, akik főleg külföldiek voltak és csak igy voltak kaphatók). Megtervezték és megindították a szocializált termelés fejlesztését. A világ egyik legelmaradottabb népének a nevelését megalapozták. Nagyjában ezek voltak a vívmányok és ezeknek az alapján az írni és olvasni nem tudók számát majdnem semmivé redukálták 23 év alatt; a termelést olyan mértékben emelték, hogy azt a fejlődési rátát egy nemzet sem tudta megközelíteni bármelyik 23 évet vesszük a történelemben; a földművelést nagy részt kollektiv alapra helyezték; a népek túlnyomó többségével, /megismertették a kapitalizmus természetrajzát és a kommunizmus alapvető tételeit és hirdették a világforradalmat. , Sok mindent nem csináltak meg, amit az álmodozók, az utópisták követeltek innen messziről. így például nem adták meg a teljes demokráciát. Nem törölték el a pénzrendszert; a munka jutalmazását bérek alapján, a katonaságot, a bürokráciátVan-e valaki az osztálytudatos munkások közül, aki például azt ajánlotta volna, hogy az összes ellenforradalmi erőknek teljes szabadságot kell adni, egy nappal azután, hogy lelettek verve? Vagy pedig azt ajánlotta volna, hogy ne szervezzék a vörös hadsereget, bár a fehér oroszok és a kapitalista “demokráciák” (Egyesült Államok is) fegyverrel támadták az uj Szovjet Köztársaságot? Vagy pedig azt ajánlotta volna, hogy a munkások és a földművesek minden ellenőrzés nélkül termeljenek és vegyenek el amennyit akarnak? Ha van olyan öntudatos munkás, annak nincs fogalma a társadalmi átalakulásról, a társadalmi fejlődésről és az osztályharc gyakorlati oldaláról. Ha pedig valakinek van ezekről fogalma és mégis követeli ezeket, az csak ellenforradalmi célt szolgál. HELYES VOLT-E A FORRADALOM? Voltak olyan orosz szociáldemokraták, akik Leninékkel szemben azt ajánlották, hogy elégedjenek meg a cárizmus eltörlésével, a burzsoa demokrácia megteremtésével, amelyben együtt működhetnek az úgynevezett liberálisokkal. Voltak olyanok, akik a proletár forradalmat elakarták halasztani, amig végre a kapitalizmus Oroszországban is kifejleszti a termelő erőket, ami annak lenne a történelmi hivatása. Egyik felfogással sem értek egyet és amig eme véleményeknek nem találok bajnokát, minden további fejtegtés nélkül azt állítom, hogy a forradalom megvívása helyes volt, sőt még akkor is helyes lett volna, ha elbuktak volna. Egyelőre Engelsnek az 1882- ben a Kommunista Kiáltvány uj kiadásához irt előszavából a következőket idézem: “ . . . Oroszország az európai forradalmi mozgalom előőrse. A Kommunista Kiáltvány föladata az volt, hogy a mai polgári tulajdon elkerülhetetlenül küszöbén álló pusztulását proklamálja. Oroszországban azonban a lázasan fejlődő kapitalisztikus rend és az ép most képződő polgári földtulajdon mellett a földnek nagyobbik felét a parasztok köztulajdonában találjuk. “Az most a kérdés: Átme- het-e közvetlenül az orosz parasztközösség, az őseredeti köztulajdonnak ez a kétségtelenül már nagyon szétron- csolódott alakja, a földbirtok magasabb kommuniszti k u s alakjába, vagy előbb végig kell szenvednie ugyanazt a szétborulási folyamatot, aminőt a nyugat történelmi fejlődése során mutat.” “Az egyedüli válasz, amit ma erre a kérdésre adhatunk, a következő. Hogyha az orosz forradalom riadó lesz a munkás forradalomra a nyugaton, hogy e kettő egymást kiegészíti, akkor a mai orosz köztulajdon lehet kommun- isztikus fejlődésnek a kiindulási pontja.” (Marx és Engels Válogatott Müvei. Szabó Ervin, 1 kötet) Ez a megállapítás valóban bizonyítéka egy szellemóriás elemző képességének. Ebben nemcsak az orosz kommunista forradalom lehetősége volt megállapítva 58 évvel ezelőtt, hanem ugyanakkor a legfontosabb magyarázatát adja annak is, hogy az orosz forradalom miért esett vissza. A VISSZAESÉS Fő OKA Nyilvánvalólag az, hogy az orosz forradalmat nem követte egy nyugati proletár forradalom, hogy a kettő, egymást kiegészítette volna. Lenin ugyanezt mondotta számtalanszor (amit Sztalinék elhallgatnak). Lenin a német és más országok proletár forradalmától tette függővé az orosz Szovjet fennmaradását. 1918-ban a brest-litovski békével kapcsolatban ezt mondotta: “Egy lecke, mert a föltétien igazság az, hogy a német forradalom nélkül elfogunk pusztulni.” 1920- ban a következőt mondotta: “Amig a kapitalizmus és a szocializmus egymás mellett marad, addig nem lehet békénk — vagy az egyik vagy a másik fog győzni”. 1921- ben a Komintern harmadik kongresszusán újra azt hangoztatta, hogy ha nem k j- vetkezik a forradalom másutt is, akkor el kell pusztulniok, bár mindent elfognak követni, hogy a Szovjet rendszert fenntartsák, amellyel nemcsak a saját éredekükben de “a világforradalom érdekében is dolgoznak”. De már - ekkor nemcsak a brest-litovski béke volt az egyedüli megalkuvás, amelyet Lenin a “gyöngeségünk jelének és szégyenének” nevezett, hanem bevezették az úgynevezett “Nep”-et, amelynek az alapján engedményeket tettek a burzsoa erőknek és Lenin ezt sem takargatta, sőt kíméletlen kritikában egy szükséges hátrálásnak nevezte. A kommunista eszmét szem előtt tartva, úgy a bürokráciának, mint az államhatalmi szerveinek a növekedését, tulajdonképpen visszaesésnek nevezhetjük. Legalább is a haladás hiányának nevezhetjük, hogy még mindig nem tűrnek egy szervezett ellenzéket. De mindezeket nemcsak megérteni és mentegetni lehet, de egy bizonyos értelemben helyeselni is lehet egyes dolgokat. Ugyanis, ha a Szvojet Unió a politikai, gazdasági és katonai hatalmát a világ proletár- ságának a felszabadítására használná, akkor alig lenne egy Bérmunkás olvasóval vita arról, hogy milyen álláspontot foglaljunk el a Szovjet Unióval szemben. Ha például a lengyelországi “vér-testvér” fehér oroszok felszabadítása helyett, a német munkásokat (köztük a kommunista párt tagjait is) szabadították volna fel a vörös hadsereg segítségével, ki panaszkodna közülünk. Az orosz forradalom visszaesőkének, még egy másik fontos oka van. Az orosz nép egy hosz- szu és elvesztett háború, és egy forradalom után kifáradt és elfásult. Ebben az állapotban sokkal tetszetősebb volt Sztálinnak ama elmélete, hogy a világforradalom istápolása és aktiv támogatása helyett, inkább a saját országukban a már sikeresen kivívott előnyöket fejlesszék tovább. Leninnek a forradalmi nemzetközisége ellenében elfogadták Sztálinnak a soviniszta opportunizmusát. Hogy ezt lenyelesse a párttal és a néppel, ahhoz szüksége volt a proletárdiktatúrát egyre szü- kebbre fogni, amig az odajutott, hogy ma már egy kis csoport szövetséget köthet akár az angol és a francia imperializmussal, (miután feldicsérte azokat, mint demokráciákat) akár a náci Hitlerrel, akit ma a “béke bajnokának” neveznek. Meg lehet támadni Finnországot, hogy a “felszabadulást óhajtó, finn proletárokat megmentsék a fasiztáktól”, de békét köthetnek ugyanazokkal a (Folytatás a 8-ik oldalon) Kerületi értekezlet New Yorkban Az IWW magyar tagjai, a Bérmunkás olvasói és lapkezelői ÁPRILIS 28-ÁN, VASÁRNAP DÉLELŐTT 10 ÓRAI kezdettel, a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. (77 St.) New York KERÜLETI ÉRTEKEZLETET tartanak, a mozgalmi ügyek, \ alamint a Bérmunkás az ipari szervezkedés harcias szószólójának tovább épitése ügyében. A jelenlegi események különösen parancsoló kötelességévé teszik minden öntudatos forradalmárnak, hogy megtalálja helyét abban a harcos munkában, mely a munkásosztály nevelését és szervezését készíti elő. Tudni kell teendőinket! Kérjük tehát munkástársaink széleskörű megjelenését az egész környékről. Külön meghívót nem kiildtünl ki senkinek sem, de minden munkástársunkat harcias kézszoritással üdvözölni akarjuk ezen az értekezleten. Testvéri üdvözlettel, az I.W.W. new yorki tagjai. A Cleveland kerület értekezlete május 5-én lesz tartva a Bérmunkás irodájában
