Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-30 / 1078. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 szeptember 30. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Snbscription Rate«: try évre ...................... $2.00 One Year___________$2.00 rélévre ........- ______ 1.00 Six Month«________1.00 Egyes szám ____ 6c Single Copy_________6c _______Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Order» _____ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as secrvid-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly bv the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Háború a demokráciáért? (P) Az a mézes madzag, amit demokráciának hívnak manapság, nagyon sokan is elhisznek, különösen azok, akik a társadalom orvoslását a politikai handabandázásban látják. Maga az a tény, hogy háború van és patakokban ömlik az olcsó ember vér. Ki hinné egyszerűen azt az állítást, hogy a jelenlegi háború — megint mint az elmúlt a demokrácia védelméért folyik. A jelenlegi háborúnak éppen úgy mint az elmúlt háborúnak gyökerei mélyre hatnak a jelenlegi társadalmi rendszer rothadó talajába. Ha mi munkásemberek bírálat alá vesszük a jelenlegi háborút, nekünk csak annyi közünk van hozzá — ha a riadó megszólal életünk esetleges feláldozásával kell csatasorba állni és miért? Maga az a tény, hogy a tó'kés termelési rendszer, amely annyira túlnőtte önmagát, hogy képtelen saját rendszerét irányítani, de azét ragaszkodik annak további fennmaradásához. A magántulajdon szentsége és az ebből származó óriási jövedelem némelyek részére, akik azután különféle hangzatos jelszavak mögé bújva amit a nem godolkodó néptömegek el is hisznek. Ha a különböző államformákat vesszük bírálat alá akik ma egymással harcba állnak, akkor arra a megálapodásra jutunk, hogy mind a kapitalista rendszert képviseli; ‘ de különböző formában. Az egyik fél az angol és francia, amely teljesen a régi fajta kapitalista rend formáját védelmezi amikor a kapitalizmus minden beavatkozás nélkül űzheti a szabad versenyét és ezt nevezik ők demokratikus rendszernek, ahol az uralkodó kénye kedve szerint folytahatja üzérkedését a termelés és szétosztás felett. A másik fajta kapitalista rend, ahol az államgépezet szigorú ellenőrzést gyakorol a termelt javak felett, úgy mint Oroszországban, ahol az államkapitalizmust honosították meg (az elvtársak szerint ez szocializmus) Hitlerék Németországban is ezen az utón járnak, hiszen nem is tagadják, mert ők a nemzeti szocializmust léptették életbe. E kettő csak névleg különböznek egymástól. Az angol uralkodó osztály — vagy más nyelven nevezve — a nagy tőke amelynek érdekeltsége az egész világot úgyszólván behálózza, ezt az uralmát félti a nemzeti szocializmusai szemben. De nemcsak az angol uralkodó osztály van ezen az állásponton, hanem az amerikai is. Akár, hogy áll a dolog a jelenlegi háború ismét a kapitalizmus között folyik, hogy melyik tarthassa meg a világpiacokat továbbra. A nemrég lezajlott spanyol háború tiszta képet ad a szemlélőnek. Ezzel kapcsolatban a jelenlegi angol miniszter elnök, aki látszólag a demokrácia védelmezője azt a kijelentést tette, hogy inkább látja Spanyolországba, hogy fasizmus legyen, mint, hogy a spanyol munkásság győzzön és társadalmositsa az iparokat, mert ez által, úgy a francia, mint az angol munkás vérszemet kapna és vége volna úgy az angol és francia demokráciának. (Értsed alatta a kapitalizmus) Bárhogyan fejeződjön be a háború annyi bizonyos, hogy egy világ káosz előtt áll az emberiség és tudatában annak, hogy a kapitalizmus mindkét oldalról képes feláldozni ember milliókat, hogy uralmát továbbra is fenntartsa. Maga a forradalmi munkásmozgalom ma nem számot tevő. Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi kommunista párt nem jöhet számításba saját magát temette el — habár a hívők, de csak a hívők, nem látnak árulást az orosz-német paktumban — mint ugyanazok a hívők nem láttak árulást a múlt háborúban, a szociáldemokrata mozgalomban, mindaddig, amig a forró kása saját nyelvüket égette meg. Akkor azután úgy menekültek a szocialista pártból, mint patkányok a süllyedő hajóról. Ez a háború nem a munkásosztály harca — nem még, akkor sem ha Oroszország is részese — ez a háború nem a demokráciáért folyik, hanem a kapitalista rendszer mikénti fennmaradásáért. Nekünk munkásoknak nem lehet célunk sem a régi fajta kapitalista rendszer fennmaradása, sem az államkapitalizmus megteremtése. Ne álljunk kötélnek egyikért sem — ne áldozzuk sem időnket, sem életünket egyiknek oltárára sem — mert a munkásosztály igazi demokráciája csak akkor valósulhat meg, ha a kapitalista rendszert szüntessük meg, a bérrendszerével egyetemben. Márky Istvánok, ide figyeljetek! Az alant közölt levél és válasz, már egyszer megjelent a Bérmunkás januári számában. De úgy érezzük, hogy ak- tuálisságából a világesemények kapcsán semhogy vszitett volna, mint a forradalmi ipari unionista világnézet, vadban toronymagasságig emelkedett és újból leközlésével gondolkozásra, cselekvésre szeretnénk bírni Márky Istvánt és azokat az Istvánokat, akik még nem pistultak meg egészen. LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Tisztelt Wiener munkástárs! Egy az IWW szervezetnél aktiv munkástárs meghívására én is elmentem meghallgatni az itt, New Yorkban tartott előadását, amelynek tárgya volt: MIÉRT BUKOTT MEG AZ EGYSÉGFRONT? Én ebből az alkalomból voltam először IWW előadáson és úgyszintén a barátom is, aki velem volt. Mi inkább a Munkás Otthonban centralizált aktivitásokban voltunk többé-kevésbbé bekapcsolódva. És ennek dacára élveztük az előadását — bizonyos kitételek fentartásával amit majd alább megemlítek. Valóban jólesett hallani az előadás során marxi szemponttokból analizált világhelyzetét, már csak annál is inkább, mert ahová mi vagyunk szokva, ott az utóbbi időben még csak szó sincs Marxizmusról, forradalmi irányokról, sőt, még ez utóbbiak szimbóluma, a sarló és kalapács is lekerült a nagyterem homlokzatáról. Ez valószínű azért történt igy, mert nem akarták ezzel megsérteni az esetleges kisburzsoákat, akik az egységfront címén bejönnek oda, a munkások otthonába, akik azonban még ennek az áldozatnak dacára, a mai napig sem jöttek. És nem is fognak. Erre mi mérget vehetünk. Mert ők a New Deal politika támogatását sokkal hivatottabb vezérektől hallhatják a kényelmes, díszesen berendezett klubbhelyi- ségeikben, mint a munkások otthonának füstös termeiben, ahol, Uram Fia! esetleg még könyököt kellene dörzsölni egy egyszerű ipari vagy napszámos munkással is. Wiener munkástársnak igazat adtunk abban, hogy nincs és nem is lehet egységfront a tervezett és elképzelt alapon. A Kommunista Párt, mint forradalmi párt, vagy azokra a tömegekre támaszkodik, ahonnan erejét meríti s akinek érdekében küzdeni hivatott a kapitalista kizsákmányolok ellen, vagy pedig rövidesen a frakció harcok szinterévé válik. Farkast és bárányt nem lehet egy ketrecbe zárni. Már pedig az egységfront állatszeliditői ezt akarták és még máig is ezt akarják, bár meglehetősen lelohadt lelkesedéssel. A kapitalizmust elválasztani a fasizmustól és nácizmustól szerintem bűn. Mert ez utóbbi kettő, az előbbi anyatején nől- het csak nagyra. A volt Uj Előre harcolt az anya ellen, ellenben az uj irány csupán az újszülöttre tereli a munkásság figyelmét. Hogy mit akarnak ezzel a kommunista magyar vezetők elérni ezt még én nem tudom. Erre Ön válaszoljon Wiener munkástárs. Annyit azonban mondhatok, hogy ez a tömeg elvi sajtót akar. Ezért zokog. Bár élveztem előadását, azonban egy nagyon fontos pont tisztázatlan volt előttem. A hallgatóság köréből jövő kérdést idézem ismét, mert ez az a pont amiért levelem íródott. Kérdés: Ha például a következő választások alkalmával Fritz Kuhn elnök jelölt kapná a szavazatok negyyen százalékát, Earl Browder kommunista jelölt a másik negyvenet, úgy az IWW szervezet hová szavazzon, melyiknek javára lenne hivatva eldönteni a választást? Az ön válasza ez volt: Egyikre sem. Mind a kettő csapni való! Mi ezt úgy értelmeztük, hogy az egyik eb a másik kutya. Hát ez szerintem nem éppen igy van kedves munkástárs. Mert ön is, és az IWW szervezet munkástagjai is jól tudják hogy amig Fritz Kuhnék hitleri módra, rettenetes diktatúrával akarják prezerválni a kapitalista rendszert, addig Earl Browder a kommunista párt é’én még mindig fentartja, — ideológiailag, mint végcélt — a kapitalizmus megszüntetését és a munkásság hatalmi jogát. A hitleri módszereket mindannyian ismerjük. Ellenben az Amerikai Kommunista Párt még nem volt hatalmon. Tehát kérdezem öntől nem-e ez utóbbi lenne minden hibája mellett is a kisebbik rossz a munkásság számára abban az esetben, ha ezt az IWW-nak adatna meg eldönteni ? Én feltétel nélkül ide szavaznék. Már t.i. a kisebbik rosszra. Hogy ön és az IWW miért nem ezt tenné, erre azt mondotta nekem, egy munkástárs, hogy ön a Bérmunkás hasábjain megadja nekem és akiket érdekel a választ. És ezt várom is. Elvégre az igazság keresésével minden esetben szolgálatot teszünk az emberi haladásnak. Maradtam tiszte’ője, Márky István SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉS A téma nem uj. A modern munkásmozgalom szabályos és szabálytalan eszközökkel lefolytatott harcának egyik legsarkalatosabb pontja. Az anarkista, szindikalista és a forradalmi mozgalmakkal szemben. A di- rektakció és a képviseltetési rendszerek gyakorlati és taktikai különbségeit foglalja magában. Szellemi csaták központja volt, mely végig kisérte a modern munkásmozgalmat világot- hóditó utján. Ott dalt el eddig — sajnos — ahol a munkás- mozgalmat a reakciónak sikerült ideiglenesen sárba tiporni, ahol az egysíkú (totalitáriánus)
