Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-23 / 1077. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 szeptember 23. CSAK ÚGY HÁRMUNK KÖZÖTT- SIKETI, VAKSI ÉS MI — Siketi: — Jónapot Vaksi ko- már borotválkozni régen elkezdma! No, hogy mennek a dolgok? Nálunk bizony olyan sürgés forgás van, hogy szinte elfelejteni látszik az ember a depressziót. Csak éppen a pedá- ban nem látszik javulás: de a gyárban annyi ember dolgozik amennyi a megnagyobbitása óta még nem volt. Tudja-e? hogy a 24 órás siftára mentünk át, Vaksi: — Hát nálunk is szednek fel embereket, de bizony alaposan megrostálják őket. Csak a fiataljábul válogatnak. Válogatnak bizony! Meg azután az aplication kitöltésénél muttják csak meg igazán, hogy milyen finyásak. Tudja amikor láttam, hogy uj embereket szednek, hát szóltam egy barátomnak, aki nagyon jó mesterember hírében áll. ő másnap megjelent a gyárnál, de, hogy a haja egy kicsit már deresedik, csak éppen, hogy szóba álltak ve’e, de aplicationt se adtak neki. Vaksi: — Bizony korai még azoknak az öröme, akik azt hiszik, hogy az európai háború fellendíti az iparokat és a termelést annyira, hogy megszűnik a munkanélküliség. Elvégre több mint tiz millió olyan embernek felszippantásáról van itt szó, akik reménytelenül kibuktak a termelésből: mig a másik részről, olyanokról, akik tek, de az első dollárt mégsem keresték meg. Siketi: — A háborúról beszélve, tudja koma? sok mindenben igaza volt annak az IWW-istá- nak! Gondolkoztam az álta’a mondottak felett és a burdost is megkértem, hogy hozza haza az újságot, ha még nem kallódott el nála! De azért ha majd felszáll, ne adjunk neki igazat. Még elbizná magát! Vaksi: — Nehéz emberek az IWW-isták! Akkor sem bírtunk velük, amikor napilapunk volt . . . De szerencsésnek tartom mégis a fordulatot, hogy most már végre kétszer hetenként jelenik meg az újságunk. Bárha a vonalán, nem nagyon tudok eligazodni, mert sokat bosz- szankodok azokon a new yorki- akon! Amit az egyik lapszámban írnak, azt a másikban már megmásítják . . . Pszt . . . most szál föl . . . Józan ész: — Halló “honfitársak”. Hogy állunk az “egységfronttal ?” Vaksi: — Ugyan mire való az a gúnyolódás! Siketi: — Miért vagyunk mi magának honfitársai? Józan ész: — Azért nem kell az embert mindjárt egyszerre lenyelni! Elvtársak nem vagyunk, munkástársak sem, mert nem tartozunk egy szervezetbe . . . Siketi: — De honfitársak sem vagyunk, mert ki az ördög a hazafi? Józan ész: — Egyházi testvé- vérek sem vagyunk oszt mégis a maguk lapjában firkálnak a tiszteletes urak! No de ami azt illeti, az a trentoni csuhás alaposan helyben hagyta önöket a szerkesztőikkel együtt! Az ő istene legyen a tanúm, hogy nem beszéltünk vele össze és mégis csaknem szószerint azt Írja, amit én mondottam maguknak, midőn elváltunk . . . (előveszi az újságot) — “ . . . vehemensen tiltakozók a történelem leg nagyobb pálfordulása, árulása ellen, mely talán az egész ma civilizáció pusztulását vonja maga után: a moszkvai árulás ellen.” Vaksi: — Olvassa ám el a vezércikket is! Ahon a! (elveszi az újságot és idéz) . . . “hamis ‘árulás’ kiabálásuk még átlátszóbb, ha látjuk, a Szovjet-paktum rögtöni hatását a Berlin- Róma-Tokio tengely szétesését”. Siketi: — No “daltárs!” ehhez szólljon hozzá, ne amit a pap prédikált! Józan ész: — Nem szólok én semmit . . . ehun az EXTRA, felel ez maguknak is meg a szecskán rágódó szerkesztőségüknek is! Ide nézzenek! “SOVJET RUSSIA’S RED ARMY ENTERS POLAND” (A Szovjet-orosz vörös hadsereg átlépte a lengyel határt). Az alcímekben meg azt írják, hogy Tokióval kibékültek. Siketi: — Ilyenek maguk IWW-isták! Minden kapitalista hírnek és szemenszedett propaganda hazugságnak felülnek, ha az kompromitáló a Szovjetre ! Hogy szabad egy magát öntudatosnak valló munkásnak, ilyen üres rágalmi hirnek felü1- ni és fenntartás nélkül elfogadni?! Józan ész: — Csak lassabban az agarakkal . . . nem üres és nem is kósza ez a hir. Hetekkel ezelőtt már bejósolták, hogy nyílt és titkos tárgyalások vannak folyamatban, amelyeknek ezek lesznek az eredményei. Hiszen Janánnak nem is volt más választása. Ahhoz, hoerv a Kina ellenes rabi óhad járatát megnyerje, az oroszok leszerelésére volt szüksége. így hát a helyzet kialakul és a Szöviettek náci naktuma kigömbölyödik csak azért, hogy maguknak a me’le beessék! Vaksi: — Csak fle gúnyolódjon! Nem kell mindjárt mindent készpénznek venni. Én nem hiszem, hogy a Szovjetek cserben hagynák a kínaiakat és nem hiszem, hogv a lengyeleket megtámadnák. A Szovjetnek nincsennek területi aspirációi és nem háborús politikát csinálnak, hanem békét akarnak! Józan ész: — Munkástársak: mi mégis csak munkások vagyunk, egy osztályhoz tartozunk. Lássák be önök, hogy nekünk nem szabad a háborúért lelkesedni, mert az, a mi és osztálytársaink bőrére, vérére megyen. Lássák be, hogy mindannak az ellenkezőjét csinálják Sztalinék, mint amit önök szeretnének. Ideje volna már, hogy a saját fejükkel gondolkozzanak maguk is és ne a new yorki szerkesztőségével. Meglátják, hogy most sem maguknak lesz igazuk. Good by! Regisztrálási igazolványt nyerhetnek azok, akik 1924 julius 1 előtt törvénytelen utón kerültek Amerikába Roosevelt elnök 1939 augusztus 7-én aláírásával szentesítette ezt a fontos törvényt (Certificate of Registry Act), amely sok száz, vagy sok ezer törvénytelenül érkezett bevándorlónak teszi lehetővé, hogy illetőségüket törvényesíthessék. Ezek szerint tehát törvényesítheti itt tartózkodását az a bevándorló, aki 1924 julius elseje előtt érkezett a szabályos vizsgálatok kikerülésével. Az uj törvény szentesítése előtt csak azon idegenek törvényesíthették magukat, akik 1921 junius hó 3-ika előtt “surrantak” be. A regisztrálási igazolványt (Certificate of Registry) a 659 számú űrlapon kell megfolyamodni és pedig másolattal. Ezt az űrlapot díjtalanul kaphatja bárki a legközelebbi bevándorlási és polgárosodási hivatalban. A folyamodvánnyal együtt $ 10-os money ordert és két fényképet kell beküldeni. A jelöltnek be kell igazolnia, hogy 1.) julius elseje előtt érkezett, 2.) hogy azóta állandóan itt tartózkodik, 3.) hogy jelleme kifogástalan és 4.) hogy nem tartozik a deportálhatok csoportjába. Természetesen ez a törvény nem vonatkozik azokra, akik 1924 julius elseje után szöktek be. Ez utóbbiak bármikor deportálhatok, amint itt tartózkodásukra valaki felhívja a bevándorlási hatóságok figyelmét. A 76. KONGRESSZUS ÉS AZ IDEGEN Read Lewis, a Foreign Language Information Service igazgatója tüzetes tanulmány alá vette a 76. Congress bevándorlásra és polgárosodásra vonatkozó aktivitásait és megállapította, hogy az első ülésszak bezárult, anélkül, hogy az u. n. idegen-ellenes törvényjavaslatok valamelyikét is törvényerőre emelték volna. “Évek óta nem volt rá eset”, mondotta Mr. Lewis, “hogy a Foreign Language Information Service és más szervezetek amelyek az idegenek jogaiért, egyenlőségéért és igazságáért küzdenek, oly sok idegen-ellenes javaslattal szemben vegyék fel a küzdelmet. Hogy csak néhányat említsünk: javaslat az idegen ujjlenyomatozás és regisztrálására, a polgárosodás kötelezővé való tételére, a bevándorlás öt évig való felfüggesztésére, a segélyben részesülő idegenek deportálására, vagy azok akik kisebb bűncselekmények miatt törvény elé kerülnek, valamint idegentől eltiltani a társadalmi biztosítás élvezetét. Mi sem könnyebb, mint bizonyos javaslat veszedelmét túlozni. Amikor például Pace georgiai képviselő benyújt egy javaslatot, mely szerint 1939 december 31-ike után egyetlen bevándorló sem jöhet az Egyesült Államokba és 1941 december 31-ike után minden idegent deportálni kell az országból, nincs az az informált egyén, aki ezt a javaslatot komolyan mér- ’egelné. Ezzel szemben számos kevésbé súlyos javaslat van, amelyeket nem szabad könnyedén elfelejteni. Szerencsére, egyikük sem került törvényerőre az elmúlt ülésszak folyamán. Ez a szerencsés eredmény jórészben a Foreign Language Information Service és más hasonló szervezetek őrködő szemének és nehéz munkájának köszönhető, ahogy a Kongresz- szusban és azon kívül minden emberit elkövetnek, hogy az idegen-ellenes törvényjavaslatoknak “amerikátlanságára” és igaztalan voltára a figyelmet felhívják.” Számos javaslat, amelyeket a Ház elfogadott és most a Szenátus előtt vannak, alapos tárgyalásnak voltak kitéve és idegen-ellenesnek minősítve. Ezek között foglal helyet a Dempsey Bill, H.R. 4860. Ez a javaslat deportálás alá helyezné azt az idegent, aki hisz, hirdeti, vagy tagja egy olyan szervezetnek, “amely az amerikai kormányforma megváltoztatására törekszik”. Oly átalános és annyira homályos ez a fogalmazás, hogy súlyos igazságtalanságot vonna maga után. Megbüntetne egy egyént csupán azért, mert “hisz” benne. Megbüntetne például egy angol felolvasót, aki szerint előnyösebb az angol parlamentáris rendszer, mint a mi elnöki rendszerünk. A javasat szembe helyezkedik az amerikai tradícióval, amely odairányult, hogy a bevándorló minél előbb vegye ki részét az amerikai társadalmi és politikai életből. A javaslat most a Szenátus bevándorlási bizottsága előtt van és röviddel január elseje után nyilvános kihallgatásokra kerül a sor. A Hobbs javaslat, H.R. 5463: ezt a Képviselőház elfogadta és a jövő ülésszak alatt a Szenátus elé kerül. A javaslat azon idegeneket deportálná, akik kábítószerrel foglalkoznak, kriminálisok, anarchisták stb. Ha az ország ahová deportálnák őket nem fogadná be ezeket, úgy koncentrációs táborokba tartanák őket, de nem végeznének súlyos munkát. E javaslat is erős támadásoknak volt kitéve, mert precedenst állítana fel (koncentrációs táborok) és alkotmány ellenes. A Smith javaslat, H.R. 5138, amelyet a Ház elfogadott, tartalmaz egy cikket, amely deportálna oly idegent, aki tagja, vagy volt tagja oly organizációnak, amely a kormány erőszakos megbuktatására törekszik. Ez tehát azokra is vonatkozna, akik valaha is tagjai voltak ily szervezetnek. Visszamenőleg csinálni a dolgot igen súlyos formája a törvényhozásnak. A Ház szerencsére néhány súlyos cikket, mint erőszakos honosítás, re-
