Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-09-16 / 1076. szám

2 oldal

BÉRMUNKÁS

1939 szeptember 16.

EGYRŐL-MÁSRÓL

Elmondja: Z. J.

MIÉRT?

A háború őrülete minden akadályt széjjel tépett és a háborúskodó felek vad gyűlölettel rontottak egymásra. Még csak alig pár napja vette kezdetét ezen őrületes mészárlás és máris ezrek pusztultak el, úgy a támadók, mint a védők soraiból. Városokat bombáztak romokká és újabb ezreket gyilkoltak le a menekülésre képtelen nők, gyermekek, aggok és betegek soraiból. Ez azonban még csak a kezdet.

A jelen generációnak még élénk emlékezetében van a 19- 14-18-as világháború, amelyben több mint 9 millió ember pusztult el és még ma is sok százezer nyomorék tölti meg a különböző országok erre célra épített közkórházait, akik a borzadásig összenyomoritva kínlódnak a háború következményeként. Pedig 25 év előtt a gyilkoló eszközök aránylag “primitívek” voltak.

Az utóbbi 20 évben minden ország legfőbb törekvése az volt, hogy a gyilkoló eszközöket “tökéletesítse”. És ez minden jel szerint “sikerrel” járt. A legelső helyet a repülőgépek foglalják el a gyilkoló eszközök között, melyek a támadók részéről kevés emberanyagot igényelnek, de annál nagyobb pusztítást visznek véghez a megtámadottak soraiban. Néhány repülő bombázó képes egész városokat kiirtani két óra leforgása alatt. De nem mulasztották szem elől a kézi és gépfegyverek, ágyuk, tankok, tüz- szórók és más' gyilkoló eszközök modernizálását sem. Egyszóval: minden eszközt a legtökéletesebb fokig fejlesztettek az ember gyilkolásra. De MIÉRT?

Az elmúlt világháborúban a “demokráciát” védelmezték és ezért áldoztak fel több millió emberi életet. A jelen háborúban a hadakozó felek egyike sem dicsekedhet valami nagy demokráciával a saját körükben. Hitler országáról ma már mindenki tudja, hogy a legsötétebb reakció uralkodik ott, ezzel szemben nem lehetne állítani, hogy Lengyelország a “demokrácia” bajnoka volna. Hitler szerint Németországnak az “életkérdése”, hogy Danzig és a “lengyel-átjáró” német uralom alatt legyen, ezáltal közvetlen összeköttetés legyen nagy Németország és kelet Poroszország között. De ha már ezért harcot kell indítani, akkor Sziléziát is akarják és ha lehetséges az egész- Lengyelországot. Lengyelország viszont amellett kardoskodik, hogy Danzig és az átjáró elveszitésével elveszítené egyetlen kikötőjét Gydniát, ami szintén “életkérdés” Lengyelországnak és ezért nem átalják az emberek millióit feláldozni.

Nincs aziránt kétség, hogy ennek, vagy bármely más háborúnak mi lesz a következménye. Akár a nácik, akár pedig a lengyelek kerülnek ki győztesen,

mindkét ország elnyomott osztálya egyforma árat fizet ezen gyilkos hadjáratért. Amig az öldöklés tart a mi osztálysorso- saink életét viszik a vérzivatarba és a befejezés után generációkon keresztül mi fogjuk fizetni a háborúnak az árát. így volt ez a múltban és a jelen és jövőben sem lesz másként.

Minden háború — bármily hangzatos jelszóval cicomázzák azt fel — a kapitalista osztály háborúja, melyet a munkásosztállyal vivat meg. A háborúban, bármely fél kerül is ’ki győztesen a kapitalista osztály nyer, a munkásosztály pedig csak áldozatot hoz, emberéletben, nyomorban és szenvendésben. Éppen ezért a munkásosztálynak

minden eszközt meg kell ragadni a háború ellen. Igaz ez is áldozattal jár. De hamár áldozni kell, akkor hozzuk meg ezt az áldozatot saját magunk és osztályunk érdekében és tegyük lehetetlenné a háborút minden időkre.

NYAKA-TEKERT

OKOSKODÁS

A közelmúlt napokban a méltatlanság moraja zúgott végig az egész világon, azon néptömegek között, akik abban a tévhitben éltek, hogy Oroszország az a megdönthetetlen védvár, mely előtt a nácizmus minden erőlködése csütörtököt mond. Mindig azt olvastuk a “kommunista” lapokból, brossurák- ból és minden nyomtatványaikból, hogy a nácizmus az emberiség legnagyobb ellensége és az ellen küzdeni kell minden

A munkásmozgalom tisztulása

(P) A világesemények amelyek napról-napra szemünk előtt játszódnák le, arról győznek meg bennünket, hogy az emberiség nagy tömege, még mindig nem tanult a közelmúlt eseményeiből. Maga a munkásosztály is azon a tévúton haladt; saját osztályérdekeit nem tartva szem előtt és olyan elgondolásokat táplált; hogy ezt a társadalmi rendszert meg kell védelmeznie. Maguk a munkásmozgalmi (?) frakciók — ha ugyan annak lehet nevezni magát a kommunista pártot — az utóbbi néhány évben valósággal a háború mellett foglalt állást, azzal a jelszóval, hogy meg kell védeni a pogári demokráciát a fasizmus ellen.

Most, hogy a Szovjet Union paktumot kötött a náci Németországgal, a nagyhangok alábbszálltak, zsákuccába kerültek, így járnak mindazok, akik sohasem jártak egyenes utakon. A kommunista párthivők — ha szégyenkeznek is — még mindig nem akarják elismerni, hogy a forradalmi munkásmozgalom sohasem térhet le az osztályharc útjáról, mert, ha ezt teszi akkor elmerül a polgári élet posványába, amelyet kapitalista érdekek irányítanak. A nem régen lezajlott spanyol polgárháború tanulságai világosan bizonyították Sztalinék árulását a hősiesen harcoló spanyol munkások ellen; de ha mink próbáltuk bizonyítani, ellenforradalmi jelszavakkal illettek bennünket. Most végre kipattant az igazság, hogy maga a Szovjet Union kötött paktumot — a nácikkal.

Ha az eseményeket figyelemmel kisérjük — nem tudjuk, hogy nevessünk e, vagy mérgelődjünk. Kezemben a Chicagóba megjelenő Daily Record szeptember 2-iki száma, a fejlapon nagy betűkkel ez áll: “Háború, a németek betörtek Lengyelországba”. Tovább lapozva a lap belsejében ott látjuk az orosz-német paktumot, amelyet úgy próbálnak kimagyarázni, hogy ez a paktum a világbéke érdekében lett aláírva; mert a Szovjet Union taktikája mindig a világbéke érdekében irányult. Maga az a tény, hogy háború van, rácáfol a kommunista hazug állításokra. A Szovjet Unió megmutatta igazi arculatát, ebből a munkásosztály tanulhat a legtöbbet, de kiváltkép azok, akik a Szovjet Uniont magasztalták és Sztálint csalhatatlannak istenítették. Mi, akik sohasem hittük ezt, tudjuk, hogy a diktatúra alatt sínylődő orosz proletáriátusnak sem sok mondani valója van ehhez, mert minden demokratikus cselekményektől megfosztva éli tovább rabszolga sorsát és nyögi a kommunista párt diktatúráját. Amint az orosz-német paktum létre jött, még maga a polgári sajtó is úgy nyilatkozott, hogy őket nem lepte meg ez az egyes- ség. A legjobban meglepve csak a Sztálin követői voltak; mert mostan van igazán alkalmuk megismerni saját pártjuknak ténykedését.

Mi azonban vártuk és tudtuk, hogy ez fog bekövetkezni, vártuk, annak tudatában, hogy ez kifogja kristlyositani a zilál- tan szétrombolt munkásmozgalmat, ami magának a Szovjetnek a müve volt. Vissza tudunk még emlékezni a Vörös Szakszervezeti Internacionálé megalakulására, amikor tisztán látásunk nem engedte meg, hogy csatlakozzunk hozzá, AKKOR SZÉTPRÓBÁLTÁK SZERVEZETEINKET ROMBOLNI; DE ÁLLTUK A SARAT, IGAZUNK TUDATÁBAN! És ha akkor csatlakoztunk volna is, de mostan a történtek után úgy is ott kellene hagynunk. Ennek az eseménynek meg kellett történni; mert a forradalmi munkásmozgalom csak úgy alakulhat ki és nőheti ki magát naggyá és győzelem képessé — ha az álforradalmi mozgalmak saját magukat leplezik le, úgy mint azt a Szovjet tette most a német paktummal. -Munkások, akik eddig a kommunista párt áruló zászlaját hordtátok — ne szégyenkezzetek és ne védekezzetek! Egy amit tehettek! Csatlakozzatok a megalakulása óta az osztályharc alapján álló, forrdalmi ipari szervezethez; amelyet egyedül csak az IWW képvisel.

eszközzel. Érthető tehát a felháborodás, amikor ezen hitet a “kommunisták” pápája — Sztálin atya — egy gesztussal felrúgta és kereskedelmi és megnemtámadási szerződést kötött Hitlerrel, a nácizmus dicstelen lovagjával.

(Mielőtt még a “kommunista” vezérek ámulatukból magukhoz tértek és mielőtt a volt követőik haragjától való félelmükben előbujtak búvóhelyükről, megmondtuk, hogy mentséget fognak találni pápájuk ezen példátlanul álló árulására. Most, hogy a felhborodás kicsit lecsillapult, jönnek a mentegetőzések és magyarázások.

Az első és legfőbb érvük, hogy Sztálin ezen lépéssel biztosítani kívánta a “békét”. Na, nézzük csak hogyan is áll ez a “béke biztosítás”. Hitler már hónapok óta fente a fogát Lengyelország egyes részeire, de megtámadni nem merte, mert Lengyelország Oroszországgal határos és a “názi-ellenes” országok tárgyalásokat folytattak egymással aziránt, hogy kölcsönös támogatással akadályozzák meg Hitler terjeszkedését. Ezekben a tárgyalásokban Oroszország is benne volt és amig úgy látszott, hogy a paktum létre jön a náci-ellenes országok között Hitler nem mert támadni.

Bár Hitler éppen oly vehemenciával támadta a kommunistákat, mint a kommunisták a nácikat és éppen úgy gyűlölte Sztálint, mint a kommunisták Hitlert, terjeszkedési étvágya annyira kínozta, hogy hajlandónak mutatkozott a “leggyü- löltebb” ellenségével szövetségre lépni, hogy azt elvonja a “demokráciák” oldaláról. Mihelyt ez megtörtént, vagyis mihelyt Hitler biztosítva érezte magát, hogy Sztálin nem fog Lengyelország támogatására menni, rögtön megtámadta Lengyelországot. Mennyiben biztosította tehát a békét?

Igaz az, hogy egyelőre biztosította Oroszországot Hitler megtámadása ellen. De ugyanakkor elárulta követőit az egész világon. Ha ez az okoskodás helyes volna, akkor minden árulás igazolt. Ilyen okoskodás szerint az agent provokátorok árulása is igazolt, mert az árulással biztosították saját nyomorult lényüket. A sztrájktörők árulása is igazolt, mert ők igy vélik biztosítani a jövőjüket.

Sokan úgy vélték, hogy Oroszország a kommunista elvek alapján áll és azért küzd, hogy a kommunizmust az egész világon megteremtse. Ha ez igy van, akkor tényleg a leghelyre- hozhatatlanabb, a legalávalóbb árulást követtek el a kommunista elvek ellen, mert annak a legmegátalkodottabb ellenségével a nácizmussal lépett szövetségre. És most ezt az árulást próbálják igazolni, helyesnek feltüntetni a mindenre kapható “kommunista” vezérek.

Még élénken emlékezhetünk azokra a világot megbotránkoztató gyilkosságokra, melyeket Sztalinék elkövettek és amelynek áldozatai az orosz forradalom legjobbjai voltak. Zinoviev, Kamenev és több ezer társukat azért állították puskacső elé, mert “Németországgal szövetkeztek” Sztálin rémuralma megdöntésére. A tárgyalásokról jö-