Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-09 / 1075. szám
1939 szeptember 9. BÉRMUNKÁS 7 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. ■ ■- Összezúzott bálvány A Sztalin-Hitler barátság el- kön botorkál, csak a posványba képzelhetetlen lesújtó hatással juthat. van a kommunistákra az egész világon. Ha a názik fegyverrel rontottak volna a bolsevikiekre és millió számra mészárolták volna le őket, az sem okozott volna oly csüggedést, mint az a szerelmes ölelés, mellyel a két szélsőséges irány vezetői egymás nyakába borultak. Hitler egy kardcsapás, egy puskalövés nélkül, egy öleléssel zúzta ösz- sze a kommunisták bálványát melyet vallásos hittel imádtak. Ha tudjuk azt, hogy a kommunisták az utóbbi években egyebet sem csináltak, mint Szovjet-Oroszországot dicsőítették, minden mondatuk eleje és vége Oroszország volt; minden ténykedésükkel Oroszországot majmolták; minden lépésüket az Oroszországból jött parancs irányította és egyre azt ajánlották, hogy úgy csináljunk mi is mindent, mint Oroszország csinálja, viszont a toborzó riadójuk a Hitlerizmus — a nácizmus elleni lárma volt, könnyen megérthetjük, hogy mit veszítettek az által, hogy bálványuk . és legnagyobb “ellenségük” egymás nyakába borultak. Mert ma már minden tekintetben megvan pecsételve, hogy Szovjet-Oroszország és a názi Németország nemcsak kereskedelmi szerződést kötöttek, hanem arra is kötelezték magukat, hogy egymás területeit meg nem támadják és ha esetleg a kettő közül bármelyik egy harmadik országgal háborúba keverednék, a szövetséges felek egyike sem nyújt segítséget a harmadiknak. Eszerint tehát nemcsak ellátja Oroszország a názi Németországot vasérccel, hogy águkat, repülőgépeket és muníciót gyárthassanak; kémi- kai cikkekkel, melyek szükségesek a bombák és mérges gázok gyártásához; olajjal és gazolinnal a gyilkos tankok és repülőgépek mozgásba tartásához azon esetre ha bármely országot' megtámad, hanem lekötelezte magát, hogy az ellenfélnek nem nyújt segítséget. Ezek után már az sem lesz meglepő, ha következő lépés az lesz, hogy katonai szövetségre lépjenek, — véd és dac szövetséget kötnek — a világ többi országai ellen. Sztálin ezzel az ölelkezéssel eloszlatta azt a mámoritó, bó- ditó ködöt, amely a kommunistákat oly hosszú időn át elvaki- totta. Bár érthető a csüggedés, amely a kommunistákat és másokat is megszállt, akik Oroszországban látták a világ munkásságának “megváltóját”, de ha a dolgok mélyére tekintünk, egyáltalán nem igazolt. Először is: a történtek azt bizonyítják, hogy az ut amelyen haladtak nem az az ut, amely a munkásosztályt a felszabaduláshoz vezetheti. A világháború óta ilyen csalódások garmadával érték a munkásosztályt és amig a munkásság ily utvesztőMásodszor: minden eddigi ellenkező hitük dacára, most saját szemeikkel győződhettek meg, hogy Oroszország nem képviselte a munkásosztálynak az ügyét — még az orosz munkásságét sem — hanem a forradalom után kialakult bürokráciáért, amely hasonló a kapitalista országokhoz. Az elnyomottak ott is nyomorognak és szenvednek, mint a kapitalista országokban, az elnyomók pedig dőzsölnek. Az egész baj abban rejlik, hogy a kommunisták és a magúkat kommunistáknak vallók egy kicsit célt tévesztettek. Ahelyett, hogy a munkásosztály felszabadításáért harcoltak volna, minden tevékenységük Szovjet-Oroszország imádásában és dicsőítésében merült ki. Kétségtelen, hogy a mindenre kapható “kommunista” vezérek, mihelyt az ámulatból magukhoz térnek védelmezni fogják Sztálin és társai ezen cselekedetét. Mentséget fognak koholni, hogy' az elvesztett bizalmat vissza varázsolják. Ez természetes is, hiszen nekik ez jelenti az élet lehetőségét. Ez a kenyerük. De más elbírálás alá esik a kommunista pártok munkás tagsága. Sok ezer jóhiszemű munkás talán örökre elveszítette a munkásosztály harca iránti bizalmát. Ezek a becsületes de félrevezetett munkások nem fognak kiállni és a nácizmust dicsőíteni csak azért, mert Sztálin ezt igy látja jónak. Ha minden szempontot figyelembe veszünk és ha a munkásság még bir gondolkodó képességgel, a történtek hasznára lehetnek a munkásosztály ügyének. Most, hogy a hályog lehullott sok ezrek szeméről, talán tisztán láthatnak és felfogni bírják Marx megdönthetetlen megállapítását, hogy: “A munkásosztály felszabadítása, csakis a munkásosztály müve lehet”. Sztálin az általa felépített rendszer következtében beledobhatta Szovj et-Oroszországot a nácizmus karjaiba, de a munkásosztály még mindig rabságban szenved. Ez csak azt bizonyítja, hogy az általa kijelölt és a kommunisták által követett ut helytelen volt. A munkás- osztály felszabadításához más ut vezet. Az osztályharc útja rögös és akadályokkal van tele, de azokat nem kikerülni, hanem elhárítani kell. A kommunisták kiakarták kerülni az akadályokat és a vesztőbe kerültek. És eddig még minden ilyen kerülő oda vezetett. Az IWW az egyedüli szervezet, amely nem tért le az osztályharc útjáról és bár előhaladását nagyban hátráltatta az akadályok elhárítása, forradalmi tisztaságán még nem esett folt. Az IWW keretei elég tágak ahhoz, hogy minden őszinte munkásforradalmárt befogadjon. Az osztályharc még nem ért célhoz és az osztálytudatos munkások még a csalódások súlya alatt sem csüggednek. Téves fogalmak Hitler uralomra jutása óta a “zsidó kérdés” az egész világon vita tárgyát képezi. Egyes országokban, mint pl. német, magyar stb. törvényekkel szabják meg, hogy a zsidó vallásualt mily pozíciókat tölthetnek be, vagy mily iparokban, mily százalékban alkalmazhatók. A magyarországi “zsidó törvény” értelmében a Szociáldemokrata Pártnak és a szakszervezeteknek is el kellett távolítani a zsidó vallás szerint keresztelt vezetőket, még akkor is ha azok soha életükben zsinagógában nem voltak és egyáltalán nem éltek a vallás tanításaiban. Ez a rákfene azonban nemcsak azokban az országokban mételyezi a lakoság agyát, ahol törvényekkel kényszerítik a “zsidó gyűlöletre” hanem itt az Egyesült Államokban is. És ami megbotránkoztató, hogy nemcsak polgári gondolkodású emberek, hanem több évi, sőt több évtizedes munkásmozgalmi múltra visszatenkitő emberek is elfogadják és állítják, hogy bizony a zsidók az okai a társadalmi bajoknak. Még ha úgy volna is, mint ahogy állítják sokan, hogy a zsidók egyesülve vannak, kis számuknál fogva akkor sem gyakorolnának befolyást a társadalomra. De még ez sem áll. A zsidók éppen úgy szét vannak szóródva, mint a keresztények, már ami a vallást illeti. Tehát a vallás nem egyesíti őket. Az iparokban nincsennek oly számmal, hogy létük veszélyeztetné a többi munkások megélhetését. Ha ez veszélyeztetve van, azt semmi esetre sem a zsidók okozzák, hanem a kizsákmányolok. Mint kizsákmányolok, pedig kis számuknál fogva csaknem számításon kívül esnek. A statisztika szerint az Egyesült Államok 130 millió lakosságából mindössze 4 millió 250 ezer zsidó és ezeknek 42 százaléka New York városában lakik. A többi 58 százalék széjjel van szóródva az egész országban. Annak dacára, hogy New York város lakosságának majdnem egyharmada zsidó, nem mondhatnánk, hogy ott rosszabb a munkásság helyzete, mint más városokban, ahol elenyészőbb, vagy egyáltalán nincsennek zsidók. Még az sem állja meg a helyét, hogy a zsidók kontrolálják Amerika ipari és kereskedelmi életét. Az idevonatkozó statisztika kimutatja, hogy a new yorki bankárok között csak 7 százalék zsidó van és a börze (Wall Street) tagjai között is csak 18 százalék zsidó. Tehát a new yorki bankárok 93 százaléka keresztény és a börze tagjainak 82 százaléka keresztény. Az Egyesült Államok vezető iparvállalatainak 80.000 igazgatósági tagja van és ezek között csak 4.8 százalék a zsidók száma. Tehát az ország iparát 95.2 százalékban keresztények irányítják. Anélkül, hogy több teret foglalnánk el azon ostoba és aljas állítás ellensúlyozására, hogy a zsidók a társadami bajok okozói, a fenti számok megdönthetetlenül bizonyítják, hogy a zsidók elleni gyűlölet nem egyébb csaléteknél az ostobák és hiszékenyek részére. A zsidóüldözés nem bir több alappal, mint a régi időben a boszorkány üldözés. Mint ahogy a boszorkányoknak nem volt befolyásuk a társadalmi rendszerre, éppen úgy nincs a zsidóknak sem, mint zsidóknak. Ha kizsákmányoló a zsidó az éppen oly kegyetlen, mint a keresztény, ha pedig munkás, éppen oly kizsákmányolt, mint a katholikus, protestáns, vagy felekezetnélküli. A társadalomban két osztály van és a munkásosztály ellensége kizárólag a kizsákmányoló osztály. LAPBIZOTTSÁGI GYŰLÉS Most hétfőn, a szokott helyen rendes lapbizottsági gyűlés lesz, melyre a tagok megjelenését, a fontos ügyekre való tekintettel elvárjuk. Amit Nem Hagyhatunk Szónélkül (Folytatát a 3-ik oldalról) ják be. Ugyan igy irt.a Verho- vayak Lapja és a pittsburghi “Magyarság”, hogy a lapzártakor érkezett paktum hirt mint diadalt, győzelmet hirdessék úgy a komik, mint a nácik. Úgy látszik, hogy az évek óta egységfrontozó komik, most érték el az első komoly eredményt, amikor egységfrontra léptek a nácizmussal. Jellemző erre az egységfrontra az a hir, hogy a new yorki világkiállítás Szovjet pavilonjában, a paktum aláírása után beszüntették a “Profesz- szor Mamlock” cimü náci ellenes színdarab bemutatását. Ez természetes is, mert nem engedhető meg az, hogy a szövetséges ország aljas gazságait leleplező moziképek, színdarabok, cikkek kommunista bélyeg alatt megjelenjenek. Kíváncsian várjuk, hogy a párt zsidó tagjai és szimpatizálói, mit szólnak ehhez a paktumhoz és ahhoz, hogy a zsidó Litvinovnak azért kellett lemondania, mert “faji” akadálya volt a most megkötött paktumnak. Egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti. Az ellenféllel szemben, mindig munkástársadnak van igaza
