Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-08-12 / 1071. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 augusztus 12. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE 1. W. W. Előfizetési ink: Subscription Rates: “’ery évre ___________ $2.00 One Year____________$2.00 félévre ____________ 1.00 Six Montba___________1.00 Egyes szám *ra ____ 6c Single Copy________ 6c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Order» ------- &______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd.. Cleveland. Q. Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL W O R K E R S 0 F THE WORLD Nem tehettünk egyebet! Tíz esztendő óta, minden héten nyolc oldalon jelent meg mai formájában a Bérmunkás, arra való tekintet nélkül, hogy volt e pénzfedezet, a nyomda és egyébb számlák fedezésére, a lapbizottság pénztárában. A nyolc oldalas lapot, nemcsak megszokták, de szerették is munkástársaink. Terjedelme nagyon sokszor meggátolt bennün­ket abban, hogy mindent tüzetesen megírjunk. Voltak esemény- dus hetek, hogy bizony, ha kellőképpen kommentálhattuk volna a munkásmozgalom szempontjából, tizenhat oldal is szűknek bizonyult volna. Az volt a lapbizottságok mindenkori vezérelve, hogy kon­venciótól konvencióig, a lehetetlennel is megküzdve, eleget te­gyen vállalt feladatának és a lapot megjelentesse. Hogy milyen mebrefölötti küzdelmet folytattunk le az utóbbi hónapokban e kötelesség teljesítésben, arról a hónapról hónapra kiadott jelentéseink és pénztári kimutatásaink szolgál­nak tanúbizonyságul azoknak, akik e havijelentéseket megkap­ták. Fel fel jajdultunk lapunk nyilvánossága előtt is, amikor már úgy látszott, hogy nem bírjuk viselni terheinket gyors se­gély hijján. Ezt tettük két héttel ezelőtt is, amidőn láttuk, hogy sem az olvasók azon hányada, akik hátralékban vannak, sem pedig azok a delegátusok, akiknek hivatásuk volna a hátralékok fel­hajtása, nem végzik el a rájuk háramló kötelességüket. Bejelen­tettük, hogy ha a közeli napokban, nem intézkednek, úgy elle­hetnek készülve a legrosszabbra! Számos S.O.S. légi postával kiküldött levél sem hozta meg a kívánt eredményt, mert azokra csak a felerészben reagáltak. Ennek következménye az lett, hogy a lapbizottság tagjai nyúl­tak zsebbe és az elmúlt lapszám nyomdaszámláját fedezték! A lapbizottság ilynemű kötelezettséget amellett, hogy nem vállalt magára, még ha hódjában volna, akkor sem gyakorolhatná! De mert módunkban nincsen, igy úgy határoztunk, hogy a beállott és tűrhetetlen helyzetről, négy oldalas lapban értesítjük minda­zokat, akik a Bérmunkás ügyét szivükön viselik. Igaz, ugyan, hogy ezen lapszám megjelenésével, már csak három hét választ el bennünket az országos értekezlettől, ahol mindennemű intézkedések hozatalára, azok lesznek hivatottak, akik megjelennek, de viszont az is igaz, hogy nem bírtuk már bevárni ezt a három hetet. Minden vészjóslás és fenyegetés nélkül jelentjük itt be, hogy szerte az országban élő munkástársaink, olvasóink azon­nali cselekvése hijján, MÉG A NÉGY OLDALAS LAP MEGJE­LENÉSÉT SEM GARANTÁLHATJUK! Nem állítjuk, sőt tagadjuk, hogy a lapterjedelem redukálá­sára, vagy további számainak elmaradására, csupán a nincste- lenség és a gazdasági válság szolgáltatja az okot. Ez csak pá­rosul azzal a lanyha munkával és azzal az átkos nemtörődöm­séggel, amelynek végzetes következményeit nem titkolhatjuk és nem tekinthetjük olyannak, mint ami szorosan pár száz ember­nek belügye, akik lapunknak és mozgalmunknak delegátusi lisz- táján szereplnek. Meg kell tudják azok a hátralékos olvasók is a tényeket, akik minden a laphoz ragaszkodásuk ellenére, jogos panasz és halasztás kérés mellett is kell, hogy az előfizetéseket beküldjék! Meg kell tudják azok is, akiknek személyszerinti hanyag­ságukon és vélt sérelmeiken múlik az, hogy egyes városok a tét­lenség lisztáján szerepelnek és hónapok telnek el, amig onnan magánúton egy-egy dollárhoz jutunk! Ha erre vártak és ezt akarták, úgy örülhetnek, mert bekö­vetkezett! Ha úgy gondolták, hogy a konvenció asztalán kétirá­nyú tárgyalásban, a delegátusoknak elsősorban azt lesz helye­sebb eldönteniük, hogy legyen e tovább Bérmunkás vagy sem . . még mielőtt bármi mást határoznak, ma már kikereülhetetlenül ráfektették e tárgyat közelgő konvenciónk asztalára! A kezünkbe koncentrált országos aktivitás mérlege azt mu­tatja, hogy ilyesmire nem lett volna szükség, ha az IWW-ba ta­nult és tanított összmunkálkodás vezérelte volna munkástársa­ink nagyobb részét. Ennek az összmunkálkodásnak elmaradásá­ról és okairól, reméljük, szóval is nyilatkozni fognak azok, akik végzését megtagadták és hinni szeretnénk azt ,hogy becsülete­sen oda állanak azok elé, akik az ő részüket is elvégezték! Gyors segítség mellett, ezt várja tőletek, a BÉRMUNKÁS LAPBIZOTT­SÁGA! MAGYAR BIOGRAFUSOK Legújabban, egész sereg bio- grafust termelt ki magából a Horthy rendszer. Ezek a pati­nás vitézek biz a világon min­denhez, csak a tudományhoz nem értő sajtókulik, a legel- képesztőbb badarságokkal lepik meg a magyar népet. Kisütötték például azt, hogy az Árpád család végleges kiha­lása után 700 esztendővel, Hor­thy ereiben, kétoldalról Árpád honalapító szittya vére folyik. Kár, hogy Horthy Szittya nem tud magyarul . . . különben a hiszékenyek elhinnék . . I Egy másik okos tudós azt állapította meg, hogy az angol­szászok magyar leszármazottak. ;Nem volna nagy megerőlte­tésre szükség annak megállapí­tásához, hogy Darvinnak van igaza és amit magyar “tudósa­ink” űznek, nem egyéb a maj- molásnál. Bár lehet, hogy a majmok ez összehasonlítás el­len erősen tiltakoznának. UCCAI GYŰLÉS BRONXBAN Az IWW new yorki angol tajai, a tengerszállitó munká­sokkal karöltve, uccai gyűlése­ket tartanak, New York külön­böző részeiben. A hét minden keddjén, Burneside és Walton uccák sarkán beszélnek jó an­gol szónokok Bronxban, ame­lyen szívesen látnának magyar hallgatóságot is. Szerkesztői üzenetek Bridgeport, Conn, California, Florida és távol vidéki olvasó­inknak ezúton hozzuk tudomá­sára, hogy az a posta zsák té­vedésből a kiadóhivatalban ma­radt, melyben az ő lapjuk cso­magolva volt postai szállításra. Midőn a mulasztást a lapok küldésével utána pótoljuk, hi­bánkon kívül eső mulasztásunk­ért, egyben elnézésüket is kér­jük. TÖBBEKNEK: lapunk négy oldalas volta, gátolja azon cik­kek közlését, amelyek a “kriti­ka” rovat részére íródtak. W. VIRGINIA ÉS OHIO BÁ­NYAVIDÉK! OLVASÓINKHOZ Tisztelt Munkástársak! Lapunk utján, már értesülés­sel bírnak afelől, hogy Triadel- phiában, a Bérmunkás olvasói­nak bevonásával, olyan merész vállalkozásba kezdtek, amely próbára tenné a mai viszonyok között a magyar kolóniák sok­kal több tagot számláló mun­kásságának teljesítő képessé­gét is. Arról a piknikről beszélünk, amely most vasárnap megy vég­be a Sunshine Campen. Triadelphiai munkástársain- kat, az késztette e merész vál­lalkozásra, hogy érzik, misze­rint arról a vidékről bizony ke­vés támogatást kapott lapunk a sajátos viszonyok miatt. Most, hogy a sztrájk után felvették a munkát, azon hiány pótlására törekszenek, ami évek óta elmaradt. Hogy a magunk módján mi is támogassuk e törekvést és, hogy megmutassuk, mennyire értékeljük; Clevelandban, vala­mint Akronban is azzal foglal­kozunk, hogy megjelenésünk­kel, megtiszteljük azokat, né­hány kocsira való vendégek ere­jéig, akik a Bérmunkás részére rendezett mulatságon megje­lennek. Találkozni szeretnénk, lapunk azon környékbeli olvasótáborá­val. Elszeretnénk beszélgetni, szórakozni azokkal, akiket rész­ben csak elvéi utján ismerünk. Szabadjon hát arra kérnünk, mindazokat, akik e környéknek közelében laknak, hogy rendez­zünk most vasárnap találkozót, a Sunshine Campen Triadelphi- ában és ugyanakkor megjelené­sükkel segítsenek a triadelphi- aiaknak nemes, de merész vál­lalkozásának sikerre vitelében. Martins Ferry és Triadelphia környékének olvasóival, remél­jük a vasárnapi találkozást. AKIKET ÉRDEKEL Hering Pálné munkástársnő gyönyörű kézimunka adomá­nyát, az elmúlt vasárnap kisor­soltuk; a szerencsés megnyerő­je. W. H. Westman, lett Chica­góban, aki egyébbként az IWW Egyetemes Központi titkára. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyén esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. *. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitiük a régi társadalom keretein belül

Next

/
Thumbnails
Contents