Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-08-05 / 1070. szám

1939 augusztus 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától — A NYILASOK; a választási kampányban a legszélsősége­sebb úgynevezett demagóg ál­forradalmárokat is megszégye­nítő igéreketekkel, jelszavakkal operáltak. Azt már tudjuk, hogy a parlamentbe bekerült nyilas képviselők között egyet­len szál fizikai munkás sincs. A jelszavak elhalkultak, az Ígé­retekből a tömegnek havi 800 pengős tiszteletdij fölgombolá- si látványa maradt meg, amit a parlamenti képviselők és igy a nyilas képviselők is zsebre- vágnak a közvagyonból. A par- lement junius 26-án tartott ülé­sén Vájná Gábor nyilas “mun­kás” képviselő, többek között fölszólalásában ezeket mondot­ta: “ Ha a magyar munkás egy kis jóindulatot érez, HŰSÉGE­SEBB A KUTYÁNÁL IS”. Nesztek nektek nemzeti szocia­lista tömegek! Hát kellett nek­SZTRÁJKTöRŐ VEZÉR A SZEMÉTDOMBON New Yorkból, kis eldugott hírben számolnak be a polgári lapok arról, hogy Peter De Vito hírhedt bootlegger és sztrájktö­rő vezér megtörtén, tiz centtel zsebében került be a közkórház­ba kezelésre. A rongyokba burkolt alak, a rendőrségi őrszobában esett össze. Oda viszont azért került, hogy rabolni próbált, de kísér­let közben lefülelték. Peter De Vito neve ismert volt az egész alvilágban és a kö­zelmúltig, miután a bootlegger- ség nem jövedelmezett sztrájk­töréssel, sztrájktörő szállítással vált hírhedtté. Nem vagyunk kárörvendők, de az ilyen alakok megérdemlik, hogy gazdáik a szemétdombra kilökjék őket. Odavalók. Hol?Mikor?Mi lesz? TRIADELPHIA West Virgi­niában, a Sunshine Camp gyö­nyörű kertjében rendezik a Bérmunkás olvasói, nagy nyári mulatságukat, a Bérmunkás ja­vára, augusztus 13-án. A kör­nyékbeli bányászság és mun­kásság megjelenését kérik. NAGY GULYÁS PIKNIK LESZ NEW YORKBAN VASÁRNAP AUG. 6-ÁN az IWW angol és magyar csoportok közösen fogják ják rendezni az újonnan föl­fedezett és gyönyörű fekvé­sű yonkersi erdőben ez évi harmadik Gulyás Piknikjü­ket. Lesz kitűnő magyaros hortobágyi gulyás és minden más legjobb enni és inniva­lók. Szabad bemenet. Ott lesz Lovász Pali zenekarával. Útirány: Vegye a Lexing­ton Ave. White Plans Roadi subwayt a 238. uccáig. On­nét a KIMBALL AVE. bust a RIGBY STREETIG, ahol a jelző táblák mutatják az utat a helyszínig. Csak néhány perc séta. tek az ilyen képviseltetés ?! Azonban Vájná “néptárs” egy kis tévedésben van. Saját híve­iről a nyilasokról lehet neki ez a meggyőződése, de a magyar­ság nagyobbik része ma még bilincsekbe vert rétege — hogy a kutya hirstóriánál marad­junk — olyasféle mint a szelin­dek, mely ha megvadul neki- ugrik kínzója torkának és átha­rapva azt, öli meg kínzóját. Lassanként bár, de a megvadu- lás növekszik . . . Úgy ám! A FŐISKOLAI numerus clau­sus után, junius 26-án a közép­iskolákban is előírta a kultusz- miniszter, hogy 6 százaléknál nagyobb arányszámban zsidó tanulók föl nem vehetők a fo­lyó tanévtől kezdve. Ez osztá­lyonként 3 zsidó tanuló lehet tehát. A mézesmadzagról sem felejtkeztek azonban el — a zsidóknál még van dohány — és 4 gimnáziumot 1-1 osztályt a zsidók számára is állítottak föl. A prolik csemetéi a tulma- gasra megállapított tandíj mi­att már régebben kiszoritattak a középiskolákból, most a zsi­dókra került a sor és a magyar uralkodó fasizta réteg és cselé­dei — a köztisztviselői kar — teljesen a főiskolák után kisajá­tította magának a középisko­lákba való járási lehetőséget is. Csak annyit, hogy ezeket az is­kolákat az adózók filléreiből tartják fenn. A prolik, parasz­tok és zsidók örvendjenek, hogy kinyöghetik a föntartási költsé­geket, s még csodálkoznak, hogy az U.S.A.-i magyarok ha­zafias érzése kesernyés?! Vi­gasztalódjanak fasiztáink a ma­gyaroké — persze az igazi ma­gyaroké — itthon sem különb. MEGALAKULT a Magyar- Német Társaság Budapesten. A pozsonyi “Grenzbote” c. német lap imigyen tudósit erről a megalakulásról: “ . . . erős és biztos kézzel fogja — mármint a társaság — megteremteni Magyarországon a német szel­lem újjáéledését és megerősödé­sét”. Ugyebár világos beszéd? Hja nehogy elfeledjük hamar ideírjuk, hogy ennek a Társa­ságnak főtitkára Kibédi Varga Sándor egyetemi rk. tanár ur, az az intellektuel. Ugyebár nem­csak az Amerikába került in- tellektuellek képesek magyarsá­gukat elveszteni, hanem az itt­honiak is, miként a föntebbi bi­zonyítja. De azért ők a hazafi­ak, úgy ám — ha a hazafiságon keresni lehet! FÖLVÉTEL a sajtókamará­ba: A megalakult és hivatalos jellegű Haynau féle sajtó­kamara fölhívást bocsátott ki, hogy sajtótudósitók, munkatár­sak mint ilyen minőségben nem dolgozhatnak azok 1939 szep­tember elseje után, akiket nem vettek föl a kamarába. Újságí­rók, tudósítók, munkatársak csak kamarai tagok lehetnek. Ez már döfi! Mi még gondolat­ban se kívánkoztunk e diszes és egyben aljas fasizta társa­ság közé. Toliunk, tudásunk, szabadságvágyunk nem eladó a kamarai igazolványukért és mert nem parancsszóra, de az igazságnak megfelelően Írunk, tudósítunk továbbra is. MAGYAR a magyarért; cí­mű társaság mint a budapesti lapok Írják “beszámolót tar­tott”. E beszámolóban jelentik, hogy 1,700.000 pengőt fordítot­tak élelmiszer segélyre, 1,200- 000 inségmunkára és közel 3.000.000 pengőt EGYÉBB szo­ciális célokra. Nem árt ha job­ban górcső alá véve vizsgáljuk meg ezt a rövid és velős jelen­tését az egyébként arisztokrata vezetőségnek. Kezdjük — nem keresye kákán csomót — az 1,700.00 pengőt valójában élel­miszer segélyre fordították. De mi az az 1,200.00 pengő? Talán az utak, hidak helyreállítása ál­lami föladat és semmiesetre se a “nyomorgó lakosság” (felvi­déki) segélyzésének trükkje alatt összekoldult és “enyhe” presszióval kipréselt fillérekből kellett volna fedezni. Hogy mé­gis ilyen célra fordítottak ilyen nagy összeget ez hazardirozás- nál, a jóhiszemű adakozók meg- vágásnál nem egyébb. Azután itt van 3 millió pengő még hát­ra amit diszkréten “egyébb szo­Egyszer már szintén a chi­cagói munkástársak föllépése nyomán a tárca ki lett dobva az ablakon, a lapbizottság által. És, hogy Wiener mtárs került (no, no hát persze! meglett rá választva) a szerkesztői székbe, hát ő szép csendesen hátulról (ahová ki lett dobva) felszedte és ujra-ujra beillesztgeti ebben a jobb és hasznosabb dolgokra érdemes kicsi lapunkba, hogy ellopjon lapunk terjedelméből majd egy egész oldalt ezzel a mesékkel. Munkástársak! Emberek! Történelmi időket élünk. Ne­künk, ma nincs időnk, sem szükségünk mesék fölszolgálá- sára, tálalására, beadására. Az idő haladásával, előretörésével, nem vár reánk. Ha nem tartunk vele, vagy legalább mellette, hát végig tapos rajtunk, megsem­misít. Félre kell dobni a mesé­ket, mindörökre . . . Azért va­gyunk itt, s igy, hogy mesék­kel neveltek, s sajnos szomorú, még ma is azzal tartanak jól bennünket, ha éhesek rongyo­sak s hajlék nélkül vagyunk. Az élet? Reális és nem mese! . . . Ha éppen bedugult a t. szerkesztő mtársam témája úgy ott van a világtörténelem. Ad­jon a szedőnek egy darabkát belőle ezt fogalmaznia sem kell . . . Egy-egy megfelelő rész­let, mely tettekre ragadtat, fel­rázza az alvó robotosokat, me­lyeket a papok és politikusok letargiába (tespedés) tartanak és akarnak tartani a nyomorult bolygónk szétpattanásáig. Inditványozom itt a nyilvá­nosság előtt, hogy a világtör­ténelemből hozzon minden szá­mában a Bérmunkás egy-egy. ciális célok” cim alatt jelente­nek. Hát ez micsoda? Talán ün­nepélyek rendezése, sajtó, rádió és film híradók, propagandák, zászlók adományozása, holmi ünnepélyes bevonulások, stb. mégsem szociális célok, summa summárum az 1.700.000 pengős élelmiszer segélyzés belekerült az adakozó balekoknak 4,200.- 000 pengőjükbe. Illetőleg eny- nyit herdáltak el azért, hogy 1,700.000-es jogcímük legyen hozzá. Ha azután látjuk, hogy a begyült pénzek összegszerű­leg kimutatva nem is lettek a jelentésben, akkor megállapít­hatjuk a Haynau-Horthy féle fasizmus igazán érti a módját a balekfogásnak, pumpolásnak és ilyen csalás még Amerikában sem mindennapi, amire ráadá­sul ráhúzzák a nemzeti triko­lort is. így adjatok magyarok ha hozzátok fordulnak Hayna- uék ügynökei. 'BÁRÓ Perényi Zsigmondot az 1919-es fehér ellenforradal­márok egyik alvezérét kormány­zói biztosként ültették a beí­gért autonómia helyett a gyar­matosított ruszinszkói lakosság nyakára. kis részecskét, melyből tanulha­tunk, okulhatunk, felhasznál­hatjuk a mai harcainkban ja­vunkra, előhaladásunkra. Akik tanultunk is, bizony mint jó magam is, már sokat feledtünk belőle, s jól esne az újbóli olva­sása. Fel-fel villanyozna, tüzel­ne, tettre késztetne ebben a korhadó korban, mely már min­dent, de mindent magával so­dor, ragad a posványba a meg­semmisülésbe. Még panaszom van. Kicsiny lapunk terjedelmének eddigi el­használása ellen. Éspedig: miért kell nekünk annyit, oly sokat, és sokszor foglalkoznunk Ma­gyarországgal ? Az itteni mun­kásviszonyok mellőzése, elha­nyagolásának a rovására? Hát ez miről jó? Miért kell? Nekünk Magyarország egy idegen ország ma már. Csak a nemzetközi munkásszolidaritás, munkástestvériség, az együvé tartozás kapcsán kezelhetjük, mint más országok munkás tagjait, őket is. Hát persze, hogy persze. A kölcsönös segítség, örökös tény­kedése, gyakorlása kell, hogy bennünket fütsön és soha ki ne aludjon, s ezt tetteinkkel bizo­nyítsuk is be mindenkor minde­nütt. Ebben a dologban nem indít­ványozok. Hanem másnak ha­gyok egy kis munkát, elvégre nem csak engem nyom, kínoz, nyöggeszt e marhanagy pénzes­zsák átka. Igaz, vagy nem igaz ? Ki a gátra! Nem csak rogyásig, megszakadásig a pad mellett, vagy más munka helyen dolgoz­ni, hanem a munka mellett is és az után is, emberien gondol­kozni és cselekedni embertár­sainkkal minden időben. JÖN A KRITIKA IRTA: HAJDÚ TAMÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents