Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-08-05 / 1070. szám

1939 augusztus 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal musnak a bérrendszerrel és az államrendszerével együtt kell buknia! Meggyőződésünk sze rint, a kapitalizmus megdöntése a termelő eszközök lefoglalásá­ban és a bérrendszer megdönté­sében nyer befejezést és az Á' LÁM is vele kell menjen a sirbi a megsemmisülésbe. Akik az átalakulási időszal idejére a bérrendszer valame­lyes formájának megtartásé szükségesnek, elkerülhetetlen­nek vélik, azok nem hisznek ; proletáriátus nagykorúságában Azok — haza beszélnek. Ázol önmaguknak fontosabb szerepet osztanak ki, mint amilyennel végrehajtásához képességgi birnak. Azok a kapitalizmus tf ritett asztalától elvert intellek­tuális elemeknek vélik juttat­ni a társadalom átalakító nagy munkát, nem a szervezett pr letáriátusnak. Amennyiben ilyen forradal­makról is lehet beszélni, az nem lesz proletár forradalom és a belőle kialakulható állam, kö­vetkezetesen nem lesz proletár állam. Ilyen torzszülöttek kike­rülhetnek a társadalom átala kitó műhelyéből. Sőt tovább me­gyünk : ha a proletáriátus nem talál önmagára és nem hajlan­dó, vagy képtelennek bizonyu beleilleszkedni társadalmat for­máló nagy történelmi szerepé­be, ha készületlenül omlik rá a pilléreiben megrothadt kapita­lista rendszer, akkor következ- hetik be olyasvalami, amiről po­litikusaink ábrándoznak. Amit ilyen esetben várhatunk, arra példa van Oroszországban, Né­metországban »Olaszországban és most Spanyolországban is. 4 — HELYTÁLLÓK E LENIN AZON TÉZISEI MELYEK SZE­RINT: az imperialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezéséhez, a burzsoázia helyett? mikor Mexicoban, Törökországban és egyebütt, Carde- nasék, Kemálék állanak a forradalmak élén és nem a forradalmi proletáriátus? Az öt kérdés közül, ennek az egynek igazán nem tekintünk különösebb fontosságot. Az iga­zat megvallva, nem is értünk hozzá sokat. Annyit azonban tudunk, hogy a nagy társadal­mi forradalom olyan országok­ban kell kibontakozzpn, ame­lyeknek gazdasági fejlettsége ezt éretté teszi. Nemcsak a gyarmati birodalmaknak, de kisebb kapitalista országoknak sorsát is megpecsételi, eldönti a nagy társadalmi forradalom, amely ha egyszer megfelelő he­lyen megindul, feltartózhatatla- nul végig kell seperjen a földön. 5 _ történelmi távlatból bírálva az eseménye­ket — HÁTRÁLTATTA E A PROLETÁRIÁTUS VILÁGFOR­RADALMÁT A BOLSEVIKIEK HATALOMRA JUTÁSA? Az évek, évtizedek, vagy év­századok távlatából, egészen másként néznek és más szem­szögből biráltatnak a nagy ese­mények és társadalmi harcok, mint közvetlen közelségből. Az orosz proletáriátus élcsapata, valamint az Oroszországon kí­vül eső proletáriátus forradalmi elittgárdája, a bolseviki forra­dalom kapcsán olyan sebeket kapott, amelyek egy emberöltő alatt, beheggedni nem birnak. Nem lényegtelen és nem is közömbös ránknézve az, hogy éppen az az ország hagyta cser­be a forradalmi proletáriátust, amelynek megmentésében és fenmaradhatóságáért, a világ proletáriátusa elvérzett első nagy és igazán komoly forra- dal harcaikban. A bolsevikok nemzetközi fel­fogása, társadalmi koncepciója, forradalmi tevékenysége egé­szen más volt 1917-ben, mint 1937-ben. A korábbi adott vi­szonyok, belső és külső viszony­latban is mások voltak. A munkásmozgalom sem volt még mai halmazállapotában a bolseviki forradalom idejében. Oroszország azon belső állapota, amelynek medrébe ülepedését, Wrangel, Kolchak, Yudenich, Denikin és a nemzetközi tőké­sek zsoldosai általában fegyver­rel próbáltak megakadályozni, nem úgy fest, mint az az Or­oszország, amelynek külképvi­selete, a kapitalista-imperialis­ta képviselettel, egy általános elismerés után, köti, szövi a paktumokat. Az orosz forradalom sikere, győzelme és hatalmonmaradása, két világnézet csatáját döntötte el pillanatnyilag. Azoknak olda­lára billentette a súlyt, akik azt vallották, hirdették, hogy a termelő eszközök lefoglalására készületlen proletáriátus is vív­hat sikeres forradalmat a kapi­talizmus ellen, feltéve, hogy vannak jó vezérei és elég bát­rak az államhatalom lefoglalá­sához. A világháborúban diszkderdi- tált párt szocialista nézetet, az elsárgult pártcégéreket festet­ték át pirosra a kiömlött orosz proletár vérrel és ezer-egy elő­ző kudarc ellenében, gyakorlati példákkal bizonyítgatták azt, hogy lehetséges a lehetetlen. E csalóka tévhitet már else­perte a fejlődés, haladás és az idő; de bizonyságul a rengeteg tévedésnek és helytelen felfo­gásnak, magával vitte azon or­szágoknak forradalmi mozgal­mait is, amelyekben vak hittel és buzgalommal, az orosz recep­tet kipróbálni akarták. Kétségtelenül beigazolást ka­pott az a másik társadalmi fel­fogás a sok kudarc ellenére, hogy az olyan országokban, amelyek a gépesített termelés­re vannak berendezve, más tak­tikák, más eszközök szüksége­sek a proletáriátus harcaihoz, mint a fejlődésben visszama- radtakban. Arra is bizonyítékot szolgál­tatnak, hogy a termelésben be­állott változásokhoz kell hozzá­idomulni minden ország politi­kai gépezetének és államformá­inak is. Erre maga az orosz forradalom szolgáltatja a dönt- hetetlen érvet. A történelmi fejlődésmenet szigorú szabálya­it nem döntötte meg az orosz forradalom, hanem amint a je­lek bizonyítják, rövid húsz év alatt, beleszorult azokba a ke­retekbe, melyeket saját uj gaz­dasági rendszere ráhúzott. Nézetünk szerint igazságta­lanság volna, mindenért a bol- sevikokat okolni és bűnbaknak megtenni. Személyek szerint, bürokratáik és deszpotáik ellen igazolt a gyűlölet. De általános­ságban ők is csak az esemé­nyek sodrában és forgatagában kerültek posztjukra csak úgy, mint azon országok szociálde­mokratái, kommunistái, akik egy rosszul betanult rosszul fel­fogott elmélet gyaroklati kísér­lete miatt, borzalmas árat fizet­tek. A proletáriátus világforra­dalmának előbbrevitelét, ha hátráltatták a bolsevikok, nem egyedül tették! De hogy való­ban hátráltatták e? majd el­dönti az idő. Akkor bizonyoso­dik majd ez be, ha a forradal­mi proletáriátus újból megvaló­sítani igyekszik nagy történel­mi feladatát. Akkor fog kitűn­ni, hogy az elmúlt húsz év által szolgáltatott drága leckéből mennyit tanultunk és mennyit bírunk javunkra gyümölcsöztet- ni! A proletáriátus el nem bukott és nem is fog elbukni soha. Harcai próba ütközetek, ame­lyekben ha alul marad, csak erőviszonyai és készületlensége bizonyosodik be. Az orosz forra­dalom egy dolgot végleg tisz­tázott. Az igazi társadalmi forra­dalomnak és a proletár felsza­badulásnak olyan országból kell kiindulni, melynek termelési rendszere is, proletáriátusa is érett .szervezett a nagy fela­dat végrehajtására! BŰNÖZÉS ÉS A TÁRSADALOM AMIKOR ÖNMAGÁRÓL MEGFELEDKEZVE IGAZAT IR EGY KAPITALISTA LAP Heteken keresztül országos figyelmet vont magára, négy női fegyencnek szökése, akik közül az egyik, férjgyilkossággal életfogytiglani börtönbüntetésre lett elitélve, vagy tiz évvel ez­előtt. A sikeres szökés után, mindnégy nőnek nyoma veszett, de az elmúlt héten, kettőt közülük dőrség és már újból a marys-< viliéi állami fegyháznak lakóik. Az eset kapcsán, a polgári la­pok egyikében egy feltűnő ve­zér cikk látott nyomdafestéket a minap. Annyira feltűnő, hogy szószerinti magyar fordításba /kívánkozik. íme: “Nem volt természetellenes, hogy a marysvillei börtönszö­kés kapcsán, Velma West kala­pácsos férjgyilkos került a nyil­vánosság közponjába. De miu­tán újból Rácsok mögé került, forditsuk figyelmünket egy pil­lanatra arra a másik fiatal nő­re, akit vele együtt fogtak el Dallasban és most szintén “ma­gánzárka” lakója. Beszéljünk Mary Ellen Richardsról. “Élettörténete, amint ő azt röviden a vonatban elmondotta a riporternek, igy szól: “Anyám a marysvillei bör­tönbe került, amikor két eszten­dős voltam és engem a megyei árvaházba küldtek. “Mikor már kilenc éves let­tem, anyám is kiszabadult és egy bírói beavatkozással, kivett az árvaházból. Csak rövid ide­ig voltunk együtt. Elkerültem Columbusba a javító intézetbe, majd onnan ismét az árvaházba. Tiz éves lettem és anyámnak sikerült újra magához vennie. Nem tartott sokáig együttlé- tünk. Visszaküldték abba a va­cak javítóba. Az árvaház és a javító lakója lettem felváltva, 13 éves koromig. A javítóba mindig megfigyelés céljából vittek, mint mondották. Tanul­ni akartak rajtam vagy micso­dát! Tizenhárom éves koromba ki­taszítottak megint. Anyámhoz kerültem, kit nagybátyám tá­mogatott abban az időben. Hir­telen valami bajba kerültek és el kellett hagyniuk a várost. Az árvaházban jelentkeztem ekkor felvételre, mert nem volt mit ennem és hová lennem. “Egy másik leány lopott egy pár selyem harisnyát és miután az én lábamra jobban pásszolt, nekem adta. Ezért a nagy bűn­ért én lakoltam. Lopott egy leány egy pár selyem harisnyát lefülelt Texasban a dallasi ren­az árvaházban és ezért szigorí­tott ja vitásra, javító intézetbe kerültem én. “így lökdöstek idestova, 19- 34-ig, amikor valóban annak az intézetnek lettem először én is lakója, ahová az anyámat vit­ték el tőlem, mikor még csak 2 éves voltam. “Feltételes szabadságot kap­tam. (Parole) Megtörtem és új­ból vissza kerültem. Most 22 éves vagyok”. “A származás és környezet Mery Ellennek olyan rohadt in­dulást adott, annyira megron­totta életét és a társadalom mégsem sietett segítségére. Itt van még egy eset a bűnözés lisztáján, amely fáklyaként vi­lágítja be az utat, a javító in­tézetektől a börtönig. Borzal­mas ítélet ez, ami egyenesen a társadalom ellen szól. Az ellen a társadalom ellen, amely mégis csak egyedül felelős. “Ha majd Mary Ellen újból bírái elé kerül, hogy azok ügyé­ben igazságot szolgátassanak, jó lesz nem elfelejteni, hogy vele együtt Ítéletet kell monda­ni a társadalom felett is. Mert a Mary Ellenek, nem eshetné­nek a bűnök ilyen sorozatába, ha a társadalom melyben élnek, elvégezné kötelességét!” így és eddig szól a “Cleve- veland Press” vezércikke, mely­hez igazán kevés szavunk van és kevés okunk kommentárfü- zésre. De van valami mégis, ami eszünkbe jut: Mary Ellen is, Velma West is, amikor letartóztatták őket, nem csináltak abból titkot, hogy azonnali kereseti forrás­nak a prostitúciót űzték. Mary Ellen még csak 22 éves. Javító­intézetekben, börtönökön ke­resztül, a nők legcsunyább meg­élhetési forrását, a társadalom egyik legutálatosabb mestersé­gét tanulta meg két esztendős korától, a társadalom nevelésé­ben. Efölött lehet, érdemes, sőt kell is gondolkozni! Munkástárs — hány lejárt előfizetést ujjitottál meg e hé­ten?

Next

/
Thumbnails
Contents