Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-07-22 / 1068. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 julius 22. MARADJUNK INKÁBB CSAK A TÁRGYNÁL MÁZSÁKAT NYOMÓ “CSEKÉLYSÉGEK”. Dolgok, melyekért dicséretet vár el a Munkás Betegsegélyző Szövetség tisztikara és Intéző Bizottsága. “A Bérmunkás cimü hetilap bizottsága, az IWW magyarnyelvű szekcióját irányitó vezetőség, az 1938-ik évi konvenciónk óta arra használja fel ezt a lapot, hogy heteként ócsárolja, gyalázza, rágalmazza benne a Munkás Betegsegélyző Szövetséget, intéző bizottságát és annak tisztviselőit.” A fenti idézet, szószerinti bekezdése az “összetartás” hivatalos betegsegélyző lap azon cikkének, amelyben nyilvánosan is elismerik a közel egy év óta kizárt hat taggal szemben, az Ohio Insurance Department előtt megrendezett kihallgatások eredményéből származott vereséget, a titkárság és intézőség csúfos kudarcát. Szükségtelen bizonyítgatnunk^----------------------------------------azt, hogy a kizártaknak e küzdelme, az első perctől nem folyt egyenlő mértékkel és egyforma harcieszközökkel. Mert amig mi becsületesen, nyílt fegyverekkel és az egész tagság érdekeinek megvédelme- zése szemmel tartásával, saját tagsági jogainkat, biztosításunkat és esetleges betegsegélyeinket tettük kockára SAJÁT ZSEBEINK megterhelésével; addig a tisztviselők elnyirták a Szövetség pénztárának zsákmadzagját és a tagság keserves centjeiből a dollárok százasait elszórták alapszabályellenes, TÖRVÉNYTELEN cselekményeik védelmezésére! Az általunk használt nyílt kritikákra, amelyek az ő alattomos, gyáva aknamunkájukra válaszként jelentek meg, ők továbbra és a sötét utakat követték. Az öntudat és józan észhöz való apel- lációnkra, ők a tudatlanság, az osztálytudatnélküliség miatt nagyon könnyen befolyásolható elemekre támaszkodtak. Minket tehát nem lehet megtéveszteni és a müfelháborodá- sukkal mást el nem érhetnek, mint a balekfogásra szőtt hálójuk olyan összekuszálását, hogy szerencsétlen vergődésükön csak szánakozni és röhögni fog Magyar-Amerika ! HOL VAN A JÓZAN ÉSZ? Az Ohio Insurance Department félreérthetetlen döntése szerint, meg kell jelenniök a deputy-commissioner előtt és megokolni, hogy MIÉRT NE VONJÁK MEG TŐLÜK AZ OHIOI MŰKÖDÉSI ENGEDÉLYT? A józan ész és logika (ha volna nekik) azt diktálta volna, hogy haladéktalanul VISSZAHELYEZZÉK az alapszabály ellenesen és törvénytelenül kizárt hat tagot és odaálljanak a commissioner elé Mea Kulpáz- ni — bejelenti, hogy az engedély MEGTARTÁSÁRA azzal szolgáltak rá, hogy az általuk elkövetett jogtalan kizárásokat, a visszahelyezéssel már helyrehozták . . . ÜGYVÉDEK LIBASORBA! I Ha kompetens, odaillő tiszt- viselősége volna a Szövetségnek, úgy régen elintézést nyerhetett volna ez a dolog és nem szenvedett volna az egyesület FELBECSÜLHETŐ gi, de FELBECSÜLHETETLEN erkölcsi károkat! Soha a Szövetség történetében nem fordult elő, hogy több mint féléven át, minden intéző bizottsági gyűlésen részt vett volna a jogtanácsos! A tisztviselőségnek legyen mondva ... a megfizetett tanácsokkal, tanácsnokokkal és tanácsossal olyan utat futottak be, amelynek végét, parasztnyelven mi zsákuccának hívunk! Az egyik ügyvédből, ÜGYVÉG lett, midőn egyetlen co- lumbusi kirándulásért 150 dollárt markoltatott ki a pénztárból! A másik ügyvédből sokkal több — sőt többszáz dolláros javadalmazás felszedése után sem lett volna ÜGYVÉG, ha az Insurance Department döntése, JOGTANÁCSAIT fel nem rúgja ... De felrúgta ... És mivel nem kerül pénzbe sem, meg azután mi “hiszékenyek” is vagyunk . . . elhisszük Somlónak, hogy az ügy végével az ügyvédje BEADTA A LEMONDÁSÁT! Mivel ez a jogtanácsos “tagtárs” is, vájjon ki fogja a kizárását követelni azok miatt a károk miatt, amelyek az ő tanácsaiból is származtak a Szövetségre? Tudtunkkal, még nem került vád és kizárás alá a 106-ik osztálynál, melynek a Szövetséget “védelmező” főelnök az ESZE és tagja, a pucér szerepet betöltő segédtitkárral együtt. Már pedig, ha Gross főelnök ur a tagság költségén két utat is megtett Clevelandba és rendőri fedezéket is bérelt a Szövetség pénzéből, noha egy félcent anyagi kárt soha a Szövetségnek mi nem okoztunk; mennyivel inkább hatáskörébe tartozó is, illő dolog volna, most a rossz tanácsnokot kizárásra ajánlani a saját osztályának tagjaihoz? OLCSÓ HÚSNAK HÍG A LEVE A pittsburghi jogtanácsos rossznak bizonyult tanácsaiból nem kizárását főzték ki az “ártatlan” tisztviselők, hanem levonták azt a konklúziót, hogy: hátha mégis jobb a drágább? . . . Hiszen a 150 dolláros elcsapott ügyvéd annyival sikeresebb munkát végzett, hogy a helyéről leköszönt commissione- rek nem hoztak döntést. Meg- anya-' oldották hát a gordiusi csomót úgy, hogy visszafogadták a “drága” ügyvédet is és fogadtak egy uj másik jogtanácsost. Mert az “olcsó húsnak hig a leve”, a drágát meg NEM KELL saját zsebükből fizetni. Van még pénz a kasszában! KIK BECSMÉRLIK A SZÖVETSÉGET? Az elmúlt évben szépet nem igen irtunk a tisztikarról az igaz. Azt is megírtuk, bejósoltuk, hogy a Szövetséget lejtőre terelték és, hogy roppant sok bajok fognak származni a tagságra, amiért lelkiismeretlen emberekből kerültek ki az intézők. De mi nem irtuk azt soha; nem mondottuk szóval sem, hogy a Szövetségnek “gyönge” alapszabályai vannak. De mit ir és mond az intéző bizottság?! “Belátjuk, hogy negyedszázaddal előbb csinál fegyelmi szakaszaink hiányosak és ellentmondók egymásnak. Amikor a Department kívánságait a lehetőség szerint teljesítjük, a fegyelmi szakaszoknak referendummal való pótlására is Ígéretet teszünk”. Nesze neked Szövetség! Nesze neked alapszabály! Somló Lipót titkár megállapította rólad, hogy negyed századdal visszamaradtál a fejlődés mögött. Ezt a megállapítást — amint a jagyzőkönyvük is igazolja — szavazatával pecsételte meg az intéző bizottság és a julius 2-iki gyűlésen és az ‘ ösz- szetartás”-ban való közlését megszavazta. “Az újjáépített Szövetségünk” az intéző bizottság előbb idézett véleménye szerint, negyed századdal visszamaradt alapszabályokkal működik. Miért? Hogyan? Azért, mert a kizárási szakaszok abban az időben születtek meg, amikor volt szervezeti demokrácia és az öntudatos munkásság gyakorolni akarta! Akkor még Hitlerékről, Mussoliniről kevesett tudott, ha egyáltalán hallott ez a megszédült világ. Akkor még egy munkásnak nevezett intézményben, ALAPSZABÁLYOK ÉS TÖRVÉNYEK FELRÚGÁSÁVAL NEM LEHETETT EMBEREKET TÁRGYALÁSOK ÉS KIHALLGATÁSOK nélkül tagsági jogaiktól megfosztani! Vegye hát tudomásul az a tagság, amely Somlóék ily gyászos szereplésének tapsolni készen van, hogy az elavult alapszabályt úgy kell átalakítani, hogy a Hitler és Mussolini korszaknak megfelelő legyen: hogy Somló a Szövetségben führer titulust élvezzen: hogy Hirsch legyen Göebels és Gross főelnök legalább olyan, karhatalmi védelmet kapjon tagok jogfosztási kirándulásain, mint Gőring! Akkor azután “modern” les;, az elavult alapszabály és a nemzetköziség kioperálásával párhuzamosan, megfelelni fog a kizárásnak és mindnannak, amit forradalmár tagjaival müveinek benne! SZERVEZŐK JELENTKEZZETEK! Nem vagyunk benne egészen bizonyosak, hogy az igy működő tisztikarnak és intézőségük- nek, mennyi idejük van? és hogy van-e még annyi, hogy az alapszabályokat saját képmásukra átalakítsák. Arról azonban meggyőződéssel vagyunk, hogy ezrével vannak Amerikában olyan magyarok, akik szívesebben tartoznak egy negyedszázaddal visszamaradt intézményhez, mint egy forradalmi szervezethez. Somló intéző bizottságának megállapítása szerint, a Colum- busban leadott döntésnek az az oka, hogy a Szövetség alapszabályai még abból az időből valók, amikor Columbus Kristóf felfedezte Amerikát! Azokat a a gyászmagyarokat tehát köny- nyen fel lehet venni tagoknak, akik az ipari termelés forradalmi korszakában, mindenre a világon hajlamosak, csak forradalmi nevelésre nem! Ne változtassák hát meg az alapszabályokat, hanem állítsanak be “jó magyar” szervezőket és szedjék fel tagoknak az olyan magyarokat, akiket az orruknál fogva vezetni lehet, akik forradalmi önérzettel nem rendelkeznek és nem kell a kritikájuktól félni. Beszéljünk magyarán: Itt van például a clevelandi 2-ik osztály! Az “összetartás” — ami pedig nem hazudik, mert egy türelmes papirlepedő — azzal dicsekszik, hogy ennek az osztálynak három szervezője van. A háromból az egyik egy nagyon “drága” ember. Nincsen kételyünk képességei iránt sem . . . munkája mutatja. Amig a Szövetség bírja és a tagság tűri, biz az fog szervezni és járja az Ohio kerületet! Miért ne? Az “összetartás” említett számában közölt kimutatás igazolja, hogy öt (5) tagot vett fel egy hónap alatt a három szervező ! Fogadjuk el a megértés kedvéért, hogy a felvett tagokból kettő jut a kerületi szervezőre és adjuk az ő javára ráadásul a saját fiának felvételét — igy rá esik három — és a másik kettőre egy-egy. Most azután fordítsátok meg az “összetartást” betegsegélyző tagok! A kiadások rovatában (2-ik oldal) ott díszeleg egy tétel: “SZERVEZŐI KIADÁS ÉS UTIKLÖTSÉG $100 dollár.” A központi hivataltól ezek után kérdezzétek meg, hogy mennyibe került az a két tag, kiket Sebestyén Pál szervező behozott? És mennyit fizetett neki a Szövetség csupán azért, hogy megemberelte magát és Sebestyén E. Pált (a fia) a 2-ik osztály tagjának megszerezte? Nem kell tévedésbe esni. Mi nem irigyeljük a 100 dollárt Sebestyén Páltól. Sem Sebestyén Pált nem irigyeljük a Szövetségtől! Mert ha már igy egymásra találtak, együtt ballaghatnak. Sebestyén nem azzal ártott a “Szövetségnek”, hogy két tagot szerzett . . . Zeiger sokkal többet keresett Somlóék jóvoltából és többet ártott. Csupán azon csodálkozunk egy kicsit, hogy: ha a “Szövetségben” már ötven dollárokat lehet keresni fejenként a bevitt tagok után, miért oly kevés a szervezője? Befejezés előtt, még feltesz- szük a kérdést az össztagság- hoz: Vájjon mit gondolnak? Ilyen gazdálkodás mellett meddig bírják? És mennyit használ (Folytatás a 8-ik oldalon)
