Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-07-22 / 1068. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 julius 22. BÉRMUNKÁS . (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: pa:y évre .................... $2.00 One Year __________ $2.00 félévre ____. ______ 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám ..ca 6c Single Copy ________ 5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders ........... 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta Szerkesztőség és kiadóhivatal: 3622 Buckeye Rd.. Cleveland. O. Entered as seer ad-class matter at the^Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD •4Qfe°42 Munkáltatókban nincs külömbség Minden különösebb erőltetés nélkül visszaemlékezni lehet arra az időre, amelyet, mint a jelen politikai adminisztráció hőskoraként emlegetnek. A zsírjában fuldokló amerikai kapitalizmus politikai gépezetét akkor szervezte újra a New Deal jelszava alatt megválasztott politikai cselédhad, amikor már ugylát- szott, hogy a húsz milliós számok körüli munkanélküliség az egész rendszert magával rántja a megsemmisülésbe. Ki nem emlékezne azokra a balzsamozó szavakra, amelyekre a gárbicskannából éldegélő páriák is felfigyeltek: azokra a sokat mondó Ígéretekre, amelyek szerint HAT HÓNAPON BELÜL HAT MILLIÓ ember fog az uccákról a gyárakba kerülni és szukszesszive, minden további hat hónapban HAT MILLIÓ mindaddig, amig minden ép-kéz-láb dolgozni akaró ember munkához jut. Olyan távoliak ma már ezek a hangok, mint odvas fába a szamároditások messzihangzó akkordjai. Már tízszer hat hónap is eltelt, de a kizsákmányoláson nyugvó bérrendszer dicsőségére, abból is erkölcsi tőkét akarnak kovácsolni, hogy a munkanélküliség tiz millióra esett vissza. A csalóka számok viszont egészen másként mutatnák be ezt a hazugságba burkolt statisztikát, ha azokat a milliókat hozzáadnák, akik direkt, vagy közvetve, a kimutatás készítésekor, kényszermunkán és az adminisztrálására kreált hivatalokban dolgoztak. A szétesési állapotból összetákolt kapitalista rendszert úgy próbálták megmenteni, hogy a korporációk és a mamut-tőke szolgálatából végleg kiszorított munkástömegeket, a Szövetségi Állam alkalmazta és olyan foglalkozási ágakban tömöritette, melyeknek mindegyikéről lesir, a pénzéhes és kapzsi tőke bűnös hanyagsága és mulasztása. Szükségtelennek tarjuk, hogy e helyen bővebben foglalkozzunk avval a minden kétségen felül álló ténnyel, hogy akár az indirekt finanszírozott útépítési, parkszépitési, városi és megyei munkálatok, akár az Állam direkt ellenőrzésében és felügyeletében levezetett házépitkezési, csatornázási és erőmüvek építési programok csupán azt igazolják, hogy e roppant gazdag és hatalmas országban abnormális a fejlődési folyamat: hogy a közérdek mitsem számított és mindenek fölött a magánérdekek és a profit volt az első. Nem nehéz kimutatni, hogy a kisfalusi overallos politikusoktól, fel egészen a világvárosi és állami nagyfejüekig, a favor - izmus, a graftek és panamák sorozatos visszaéléseiben és a közpénzek elherdálásában élték ki magukat. Ezért van az, hogy a kormány újjáépítési programja kivétel nélkül olyasminek a helyrehozásában merül ki, amiket a kormányközegektől lefelé az utolsó falubakterig elmulasztottak. Attól eltekintve, hogy mily nagy szükség van a mulasztások helyrehozására, homlokterébe kívánjuk illeszteni ezen értekezésnek azon puszta tényt, hogy: az elzsirosodott, a sztrájkoló tőkére mindez nem volt és nincsen különösebb befolyással. A társadalmi bajok kutforrása, csak tovább ontja magából a társadalmi betegséget. Az embertelen kizsákmányolás, a pro- íTtharácsolás, érintetlen maradt és a folyton tökéletesedő termelési folyamat miatt, nemcsak parlagon maradtak a munkára vágyó milliók, de a munkanélküliek serege, a termelésből kiszorulták számával állandóan szaporodik. A sok beváltatlan ígéretek közül, bizony nem került sor arra a legdörgedelmesebbre sem, hogy a kormány majd kifogja űzni a “Money changereket” — a társadalom templomából. Mert nemcsak a felelőségre vonást kerülte el a kapitalizmus, hanem sikerrel rakta rendszerének bűneit és minden terhét a politikai adminisztrációra, melynek hogy föntmaradhasson viselnie kellett. Az éhezők segélyhez juttatása és a nagyarányú reformok —- munkaalkalmak teremtése ezzel kerül szoros kapcsolatba. Ha egyszer a tőke képtelen, bel- és külföldi piacai bedugultsága miatt a munkanélkülieket alkalmazni, majd megmutatja a kormány ... És megmutatta. Intézkedése mintha varázsszerü lett volna. Máról-holnapra csapolták le vele a lázadás szellemét. Harcra kész proletárseregekből, máról-holnapra kezes bárányok lettek, akik úgy tekintettek a kormányra és helyi képviseletére, mint megváltókra. Az életnívó és színvonal, süllyedt, züllött további mélységbe. DE, mint mondani szokták a gerincük puhította prolik — nem elég az igaz, a semminél azonban jobb! Az állandó munkanélküli seregtartalék, mint rém csüngött és csüng ma is a magánvállalatoknál alkalmazott munkások feje fölött. Bérharcok esetén, a csatornatöltelék mindenrekész tálkájából szokta verbuválni a tőke, sztrájktörőit és gunmenjeit, akiknek számát a gerincük puhította proletárokból, a kedvező konjuktura alatt felszaporitotta. Az á, b, c, is lassan kifogyott és mindinkább három betű maradt csak belőle használatban, WPA. — Ebben kapaszkodtak görcsösen azok a milliók, akik szerencséseknek tartották magukat, hogy legalább ezt megfoghatták, mint fuldoklók a szalmaszálat. A tőkés termelési rendszer, mindjobban egyszerűsödő folyamata mint látszik nem tűrte és nem hagyhatta sokáig érintetlenül az ilyen állapotot. Beleszólt a csendes emésztésbe, ami miatt általános lett a felzúdulás. A 130 órás munkahónap bevezetése miatt milliók kerülnek uccára. A kormány építkezési programja már elérte a csúcspontot és esésnek indult. Az uccára került emberanyagot a magán- tőkések rendelkezésére bocsátják, melyből szabadon válogathatnak és felcserélhetik a dolgozókat, de különösen sztrájk esetén — melyekre mind nagyobb kilátások lesznek — lesz miből válogatniuk. A nagy garral beígért tőkések rendszabályozásából — a majd megmutatjuk a pénzváltóknak — jelszóból, a fordítottja lett. A munkásoknak kezdik megmutatni! Diszorganizálódik az egész állami program. Likvidálják saját alkotásukat, mint amely nem hozta meg a várt eredményeket. Mindezeknek végrehajtása ellen kevés és gyönge a munkások ellentálló ereje és képessége. Mert nem rendelkeznek komoly és erős szervezettel. Green AFL elnök nagy hangon beígérte, hogy négy millió szervezett munkást állít a sztrájkoló WPA-isták mögé. Lewis is beledörgött és a Kommunista kontrolt tagadó Labor Nonpartisan League is megvicsoritotta a fogát. És ebbe a koncertba szidott bele Murphy igazságügyi miniszter, őutána nyomban Roosevelt elnök is, hogy: “A KORMÁNY ELLEN SZTRÁJKOLNI NEM LEHET! Green azonnal lehűlt, Lewisék is elhallgattak, sőt a Labor Liga hangadói is elcsendesedtek. Itt-ott, mint Mineapolisban is kicsúszni látszik a kontrol és nincsen kizárva, hogy katonai kirendeltség beavatkozására lesz szüksége. A jó kormány és a jó elnök egyszerre rossz lett! Fülhegye- zés nélkül hallani lehet a szidalmakat. Semmi szándékunkban nincsen az ilyen szidalmak fölötti méltatlankodás sem pedig az elkeseredés lehűtése. De el nem mulaszthatjuk annak leszögezé- sét, hogy saját bőrén kell a munkásságnak megtanulnia azt a régen megállapított tényt, hogy munkáltatók között különbség nincsen. Az államnak nem a WPA az egyedüli foglalkozása. Nemcsak kényszermunkás alkalmazottjai vannak. Az Egyesült Államok nem az egyedüli ország, amely ilyen businessben van. Minden ország businesskedik, munkások alkalmazásával, az egész föld kerekségén. Franciaországban, alig pár hónappal ezelőtt kapott leckét a munkásság a kormánytól, amikor mundérba húzták a sztrájkoló vasutasokat és sztrájktörésre kényszeritették. A világ legnagyobb sztrájkját a kormány verte le Angliában 1926-ban. A diktatórikus országokban, a kormány fonja a gúzst és a kormány kötözi vele össze az ökölbe szorult kezeket. Az Egyesült Államok posta alkalmazottjainak nem sztrájk, de még szervezkedési jogokat sem biztosítanak. ' Murphy és Roosevelt azon kijelentéseire, hogy a “kormány ellen sztrájkolni nem lehet” rácáfol a sztrájk. Mert lehet. De, hogy szervezetlenül és készületlenül az ilyen sztrájknak milyen lesz a kimenetele, ahhoz már nem fér kétség! Az osztályszervezet hiánya újból világosan mutatkozik. Igaz, hogy vannak szervezetek. Van szakmai szervezet, AFofL. Van CIO melyet iparinak csúfolnak. Van egy Liga is, amely az Ínség munkások centjeiből operál, de ezek sem külön, sem együtt nem olyanok, mint amelyekkel felső parancsokkal lehetne sikeresen szembeszállani, amelyekkel kormányrendeleteket lehetne megsemmisíteni! A helyzet és körülöttünk folyó történések ismételten csak bennünket igazolnak és hitünkben, meggyőződésünkben erősítenek meg. Igazolják azon álláspontunkat, hogy munkaágra, foglalkozásra való tekintet nélkül. Egy Nagy Szervezetbe kell a munkásosztályt tömöriteni. Saját bőrükön keresztül éreztetik az amerikai munkásokkal, hogy olyan szervezet nélkül, amely nem tesz különbséget dolgozók és munkanélküliek között, érdekeiket sikerrel meg nem védelmezhetik. Ma azt mutatja a helyzet, hogy a magánvállalatok alkalmazottjaink segítségével leverik az inségmunkások harcát és holnap, az igy uccára szórt milliókkal leveretik a magántőkések ellen küzdőkét. A kormány ténykedése és viselkedése mégmutatja azt, amit a hiszékenyek előtt sokáig takargatni birt: hogy vállalkozó minőségben sem különb, mint a rendszer, amelynek fentartásán fáradozik, amelyet cselédkén kiszolgál. Egyetlen mondatban összegezve — Ilyen a kapitalizmus!
