Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-07-15 / 1067. szám
% 6 oldal BÉRMUNKÁS 1939. julius 15. JAPÁN ÉS A NAGYHATALMAK VISZONYA AMI A TENCINI ANGOL-JAPÁN HARCOK MÖGÖTT VAN Irta: WALTER BOSSHARD (Peking) A cikk szerzője ismert távokeleti újságíró és fejtegetéseinek különös aktualitást ad a mostani távolkeleti angol-japán ellentét. Nemrégiben megkérdeztem egy japán politikai szakértőtől, foglalja számomra röviden ösz- sze, milyenek Tokió kapcsolatai ' a többi nagyhatalmakhoz. A következő választ kaptam: Amerikát tisztelik Japánban, ugyanakkor aggódnak is magatartása miatt, miután egyre inkább elmélyül London és Washington barátsága. A hadsereg körében Angliával szemben a legmélyebb gyűlölet él, mig konzervatív körökben sajnálják, hogy a két ország kapcsolatai ennyire megromlottak. Franciaország állásfoglalása Japán szempontjából nem jön figyelembe, katonai körökben mindenesetre rossz vért szül, hogy rokonszenvezik Kínával. A hadsereg vezetői a legnagyobb csodálat hangján emlékeznek meg Németországról, a régi vágású politikusok magatartása tartózkodóbb. Olaszországot, mint a tengely egyik « tagját szintén tisztelik és szerepét elismerik. Mussolini politikai érzékét általában nagyrabe- csülik Japánban. Ami Oroszországot illeti, Japánban ezt az I országot tekintik a legveszedel- ! mesebbnek és a legkellemetlenebb ellenségnek. A kommunizmustól valé félelem sok esetben már valósággal beteges jelleget ölt. Amint ismerős mondotta, Japán tulajdonképpen még most is erős kisebbrendűségi érzésekkel küzd és a kínai hadjárat eredményei nem tüntették jel ezt az érzést. így hangzott ismerősöm válasza. Ha most Japánnak a nagyhatalmakhoz való viszonyát egyenként vizsgáljuk, mindenekelőtt figyelemreméltónak kell találni azt, hogy Tokióban mi- ilyen rendkívüli erőfeszítéseket [fejtenek ki az amerikai nép ro- konszenvének elnyerése érdekében. A kínai fronton dolgozó amerikai újságíróknak olyan .kedvezményeket nyújtanak, ami- ilyenekhez semmiféle más nemzetiségű újságíró nem juthat hozzá. A japánok néhány hét klatt visszafizették azt a kárÍ jótlást, amellyel a Jangce-fo- yón elsüllyesztett “Panay” mi- htt tartoztak Amerikának, más- készt viszont Anglia még mindig arra vár, hogy megfizessék neki a “Ladybird” és “Sandpiper” hajók megrongálásáért járó összegeket. Amerikába Ügyszólván minden hónapban elindul valamilyen japán bizottság, amelynek a célja “az amerikaiak jóakaratéinak megszerzése” és a szanfranciskoi meg ew yorki kiállítások japáni pa- ilonjaiért a japánok óriási pénzeket adtak ki. Természetesen ezt is propagandacélok érdekémen. AMERIKAI NYERSANYAG NÉLKÜL MEGÁLLNA A JAPÁN TERMELÉS Kétségtelen, hogy a japánok azért törekednek ennyire az amerikai nép barátságának elnyerésére, mert attól tartanak, hogy az Egyesült Államok egy napon Japán ellenségeinek soraiba léphetnek át. Az amerikai lapokat a világ minden más lapjánál figyelmesebben tanulmányozzák, japánbarát cikkeiket lefordítják és széltében-hosszában közük és megakarják győzni az olvasót arról: Amerika legalább is semleges. Ezzel szemben Roosevel- tet “kiszámíthatatlan politikusnak” tartják Japánban, Berlinnel szemben elfoglalt magatartását pedig Tokió közvetett figyelmeztetésnek tekinti. Éppen ez az oka annak, hogy a japán kormány meg akarja győzni a világot: Japán nem tartozik az úgynevezett demokrácia ellenes blokkhoz és a Németországgal való összeköttetései kizárólag csak az orosz kommunizmus ellen szólnak. Japánt azonban a legsúlyosabban aggasztja annak lehetősége, hogy egynapon Roosevelt mégis csak elrendeli Tokióval szemben az árubojkottot, ami nemcsak azt jelentené, hogy eldugulnának az ország eddigi devizaszerző forrásai, hanem azt is, hogy Japán alig tudna nyersanyaghoz jutni. Ismeretes bizonyára, hogy az Egyesült Államok évek óta a japán selyem egyik legnagyobb vevője és ez a japán selyem az az egyetlen kivitelanyag, amelyet az ország minden külföldi segítség nélkül tud előállítani. Másrészről Amerika szállítja Japánnak a legtöbb nyersanyagot; a japánok 1936-ban 300 millió dollárt adtak ki amerikai gyapotért, acélért, vasért, olajért és benzinért. A háború kitörése óta ez az összeg mégin- kább emelkedett, úgyhogy az amerikai árubojkott igen súlyossá tenné az ország helyzetét. Tokióban egyelőre bíznak a jenkik “üzleti érzékében”, de tudják viszont, hogy az amerikai tömegek rokonszenve a kínaiaké. MIÉRT FORDULT SZEMBE JAPÁN ANGLIÁVAL? A japán politikusok egyik legnyomasztóbb gondja London és Washington egyre jobban megszilárduló barátsága. Minden eddigi kísérlet, amely ennek a barátságnak meglazitásá- ra irányult, meghiúsult az amerikai elnök elhatározottságán. Amerikával szemben mégsem hallani fenyegetéseket, annál inkább Angliával, a volt szövetségessel szemben. Angliának a japán-kinai háborúban tanúsított magatartása olyan feneketlen gyűlöletet keltett Japan vezető rétegeiben, hogy a gyűlöletnek ilyen foka eddig csak Oroszországgal szemben nyilatkozott meg. Japánban jól tudják azt, hogy Nagybritánnia ereje egyúttal a fehér faj ázsiai tekintélyének is a támasza. Anglia minden presztizsveresége éppen ezért — visszahatólag — egész Európát is érinti. Az előbbiekből teljesen érthetővé válik, hogy Tokióban — különösen a hadsereg emberei — miért törekszenek elsősorban az angolok tekintélyének és erejének csorbítására ? Azért, mert igy nyílik meg az ut a messzemenő japán tervek későbbi megvalósítására. Másrészről Angliát sem lehet minden további nélkül kiszorítani Kelet-Ázsiából, hiszen a • ávol- keleti angol befektetések körülbelül félmilliárd fontra rumnak, ez tehát olyan összeg, amelyet érdemes megvédelmezni. Londonban aztmondják, hogy — pénzügyi szempontból — sokkal előnyösebb, ha Japán a hosszú kínai háború révén meggyengül mintha egyenesen nekirontanának Tokiónak. Anglia ezért hosszabb habozás után nagyobb hiteleket és kölcsönöket nyújtott Kínának és ezzel a japán hadsereg vezetőinek engesztelhetetlen gyűlöletét vonta magára. A japán hadsereg vezetői azt mondják Anglia bűne, hogy Kína makacsul elutasítja a ja- pánbékeajánlatokat, hogy még mindig hatalmon van Csang- Kaj-Sek, hogy a kínai dollár árfolyama rendíthetetlen és hogy az úgynevezett “távol keleti uj rend” megvalósulását az utolsó pillanatban valami mindig keresztülhúzza. Másrészről a japán tisztek örülnek annak, hogy a kínai hadjárat eseményeiért Anglát tehetik felelőssé. Sokan vannak azonban Japánban, akik elfelejtik, hogy Nagy- britannia nemcsak Amerikához közeledik, hanem — az aurópai tengely ellensúlya gyanánt — szövetségre készül Oroszországgal is. A japán közvélemény a távolkeleti angol intézkedéseket, tehát a singapórei flottatámpont kiépítését. Honkong további megerősítését és a távolkeleti angol hajóraj megnövelését. Japán életérdekei fenyegetésének tekinti. Mivel a hadseregnek a japán közvéleményre igen nagy befolyása van, nincs mit csodálkozni azon, hogy Japánban a leginkább gyűlölt külföldiek az angolok. Az angol kölcsönpénz viszont nagyon elkelne Japánban’és bizonyos körökben remélik még, hogy végül mégis hozzájutnak ehhez. Vannak ugyanis politikusok és diplomaták, akik azt állítják, hogy a hadsereg k nai akciója súlyos hiba volt. Ugyanakkor azonban ezek bevallják azt is, hogy a hadsereggel szemben tehetetlenek. Japán és Franciaország viszonya sohasem volt szívélyes. Tokió mindig bizonytalanul nézte Franciaország szerepét a spanyol háborúban és az a támogatás, amely Indókinából jut el Csang-Kaj-Sekhez, csak növelte a franciaellenes hangulatot. Ennek következménye volt Hainan szigeteknek és a Spratley szigetcsoportnak megszállása. A TENGELY KAPCSOLATAI JAPÁNNAL Ami pedig Japán viszonyát a totalitásos államokkal illeti, ez a viszony természetesen egészen más képet mutat. Ismeretes az, hogy 1936 november 25-én Németország és Japán megkötötte az antikomintern paktumot. Arita akkori külügyminiszter hangsúlyozta, hogy ennek a paktumnak semmiféle katonai záradéka nincs és bizonyos, hogy az antikomintern egyezményt még a mai napig sem alakították át katonai szövetséggé. Az antikomintern paktum másik két nagyhatalmához Németországhoz és Olaszországhoz azonban egyre határozottabban közeledik Japán. Ennek a közeledésnek különböző sakk- huzásszerü lépéseit a kínai kormány barátai ellen használja ki a japán kormány. Ebből is látszik, hogy az európai politikának most jóval nagyobb hatása van a távolkeleti fejlődésre, mint valaha. Hihanuma miniszterelnök kormánya röviddel ezelőtt figyelmeztette Nagybirtan- niát, Franciaországot és Oroszországot, tehát Csang-Kaj-Sek politikai barátait, ugyanakkor azonban Japán egyelőre nem hajlandó beleavatkozni egy európai háborúba, mert minden erejét Oroszország ellen akarja összpontosítani. .Japán-orosz háború esetén azonban Tokióban komolyan számolnak német segítséggel. Kétségtelen, hogy a német és japán hadsereg között egyre szorosabb szálak fűződnek. Tokióban viszont erősen sajnálják, hogy a tengely- államok nem tudnak pénzügyi segítséget nyújtani távolkeleti barátuknak és már csak azért sem szakítják el teljesen az Amerika felé fűződő kapcsolatokat. A hadsereg körében a Németbirodalmat és annak kancellárját szinte korlátlan mértékben tisztelik és becsülik. A japán tisztek valósággal irigylik azt a módot, ahogy Németország végrehajtotta az osztrák An- schlusst,, és Csehszlovákia megszállását. A japán tisztek szerint a német kancellár a század legnagyobb államférfia. Hitler könyvét Japánban minden politikus olvassa, az egyszerű altiszttől fői a tábornokig, abban a reményben, hogy talán rájönnek majd Németország eddigi sikereinek titkára. Másrészről a tisztek közül számosán vannak, akik nem titkolják, hogy Japánnak Kina fölött aratott győzelme esetén még a németek számára sincs hely Kelet- Ázsiában, mert ők is — mint a többi külföldiek — a gyűlölt fehár fajhoz tartoznak. Japánnak a nagyhatalmakhoz való viszonya nem mutat túlságosan kedvező mérleget. Mindezek következtében Japán legszívesebben minden külső támogatásról lemondana, a körülmények azonban ezt nem teszik számára lehetővé. Hogy Japán mikor adja fel habozó magatartását és mikor lép át a többi nagyhatalommal szemben a cselekvés területére, ez az európai helyzet alakulásától függ. Tokióban ezért a legnagyobb figyelemmel kisérik mindazt, ami Európában történik.
