Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-23 / 1090. szám
1939 december 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. REAKCIÓ MELEGÁGYA Az amerikai szakszervezetekről általánosságban elvan ismerve, hogy a világ legreakciósabb szervezetei. Bár sokan úgy vélekednek, hogy a rossz szervezet is jobb, mint a semmi, sok esetben ennek az ellenkezője áll. Az amerikai szakszervezetek teljesen nélkülözik az osztályharc szellemét és számos esetben az osztályharc szellemét felismerő munkásságnak súlyos természetű harcokat kellett vívni a szakszervezeti basákkal és tagsággal egy-egy telepen a térhódításért. Amióta a forradalmi szellem gyökeret vert az amerikai ipartelepeken ismételten bebizonyult, hogy a szakszervezetek valóságos védvárat képeznek a kapitalistáknak a forradalmi szellem terjedése ellen. Bár a munkáltatók egyáltalán minden szervezetet elleneznek, de amikor a munkásság már tűrhetetlennek találja a viszonyokat és szervezkedni akar a munkáltatók maguk tesznek ajánlatokat, hogy ha már szervezkedni akarnak, olyan szervezetet válasszanak, amely az ő Ízlésüknek is megfelel. Bármely szakszervezetet vehetnénk vizsgálat tárgyává, mindben hasonló viszonyokat nem tartott soká. Másnap már hörgött. Harmadnap vonaglott. Negyednap — mi tagadás — megdöglött. — Szegény Papucs — mondta Malvinka és szipogott. — Hát most mit csináljunk vele? — kérdezte határozatlanul Sándor, mert az ilyen dolgokban nem volt gyakorlata. — El fogjuk temetni — jelentett ki határozottan a felesége. Az ötletet a család pompásnak találta és a szomorú eseményhez egyáltalán nemillően, kitörő örömmel fogadta. Másnap közölték a szomszédokkal, hogy Papucsot eltemetik. Károlyka egész nap sírfeliraton törte a fejét, de csak odáig jutott: Papucsnak, a kutyák gyöngyének .... Itt megakadt mindig. A szomszédok elhatározták, hogy Papucsot küldöttség kiséri örök nyugvóhelyére. Elvégre megérdemli, annyi ebédet és vacsorát evett végig náluk a kedves jószág. Vasárnap fölkerekedtek mindnyájan; Sándor, Sándor né Malvinka, Károlyka és a küldöttség. Papucs földi maradványait elhelyezték egy vulkánfiber kézitáskában és elindultak. Először a nyolcas villamosra ültek, azután átszálltak a négyesre, végül felültek a vicinálisra, merthát ez a helyes: a szomorút összekötötték a kellemessel. Eltemetik Papucsot és egyúttal kirándulnak. A vicinálison a Papucs földi maradványait rejtő koffert föltették a csomagtartóba és be- zélgetni kezdtek. Persze, az eltalálnánk, de mivel a kéznél fekvő bizonyítékok ez alkalommal a chicagói tejkihordók szervezetére vonatkoznak, foglalkozzunk azzal. A chicagói Milk Wagon Drivers Union több évtizedes múltra tekint vissza és jelenlegi elnöke 30 éve élvezi a szervezet áldásait. Ebben a szervezetben 18 év óta nem volt tisztviselő választás, úgy, hogy az elégedetlen tagságnak még ez a módja sem volt meg a tiltakozás nyilvánítására. Tiz évvel ezelőtt a szervezetnek volt hét és fél ezer tagja, a jelenben alig 4 és fél ezer. Az utóbbi hónapokban az elé- dók munkaviszonyai állandóan rosszabbodnak. A munkanélküliek száma növekszik és a mun- kánlevők mindig nagyobb és nagyobb területeket kell ellássanak tejjel. Az elbocsájtottak területét felosztják a szomszédos kerületek tejkihordói között a munkabérük azonban marad a régi. A szervezet gyűlésein a tiltakozásokat erőszakkal nyomják el, mert a basák a munkáltatókkal egyetértve a tejkihordók ellen foglalnak állást. Az utóbbi hónavokban az elégedetlenség azonban már oly hangos lett, hogy tovább elnyomni nem lehet. így a Grand Lodge kénytelen volt elrendelni, hogy tisztviselő választás legyen, amely e hónapban esedéhunytat dicsérték, felsorolták jó tulajdonságait: hogy sohasem ugatott, hogy mindenkit messziről megismert, hogy mennyire szerette a cukrot és egyáltalában milyen okos volt. Úgy belemélyedtek a beszélgetésbe, hogy csak az utolsó pillanatban kaptak észbe, amikor megérkeztek utazásuk végcéljához: Aquincumba. Sándor gyorsan lekapta a csomagtartóból a vulkánfiber koffert és megindultak. Mentek, mendegéltek, szép alkalmas helyet keresve Papucs számára, végül egy terebélyes, árnyas fa alatt Sándor megállt és megszólalt: — Itt lesz az eb sírja. Vagyis: itt lesz a kutya elásva. A társaság kis gödröt kapart a fa alatt, éppen egy kutyányi gödröt, azután kinyitotta a vul kánfiber koffert. De a kofferben nem Papucs volt! A kofferben félrud szalqmit találtak, körözöttel, kenyeret és egy darab szalonnát. Csodálkozva meredtek a hentesárura, mert már gyerekkorukban úgy tudták, hogy ku* tyából nem lesz szalonna. És mégis lett. Azután — mit tehettek mást — megették a szalámit, a körözöttet és a szalonnát is mintegy halotti tor gyanánt. Az aquincumi kirándulók pedig, akik a szalonna, szalámi és körözött helyén Papucsot találták kofferjükben, ezúton tudják meg, hogy miként változott át — csodálatos, de nem érthetetlen módon — a felvágott — döglött kutyává. kés. A jelenlegi basák azonban nem engednek utat a választásnak ellentállás nélkül, hanem a hírhedt Dies bizottsághoz fordultak, hogy vizsgálja meg az elgedetlenség okait. És a Dies bizottság meg is vizsgálta és felfedezte, hogy a tejkihordók szervezetében pontosan 514 kommunista működik és azok szítják az elégedetlenséget a tagság között. Csodálatos, hogy a Dies bizottság éppen most az esedékes választás előtt fedezte fel ezt a szenzációs eseményt. Az kétségtelen, hogy a Dies bizottság nem önmagától fedezte fel, hogy a chicagói szervezetben radikálisok vannak. A szakszervezeti basák gondoskodtak róla, hogy ez a vizsgálat megtörténjen és most történjen meg a választás előtt, hogy ezáltal befeketítsék az elégedetlen tagságot a nyilvánosság előtt és a szakszervezeti tagság előtt, mintha az elégedetlenséget nem a tarthatatlan viszonyok idéznék elő, hanem az izgatok. A szakszervezeti basák hozzá vannak szokva, hogy a szervezetekben minden az ő akaratuk szerint történjék, ők nem tűrnek meg ellenzéket a tagság között és ha ilyenek nagy számmal jelentkeznek, akkor képesek a denunciálásra is, hogy az elégedetlenkedőket megfélemlítsék. A szakszervezetek több mint fél évszázad óta melegágyai a reakciónak, a gangszter uralomnak és a munkásság csak úgy lesz képes megszabadulni i gangszter basáktól ha ott hagyja őket és oly forradalmi Ipari Szervezetet épit fel, amelyben a kontrol a tagság kezében van. “SAJÁT FÉSZKÜKBE PISZKITANAK” Nem volt még példa a munkásmozgalom történetében, hogy aránylag oly rövid idő alatt annyi szakadásnak legyünk a szemtanúja, mint amióta a kommunista pártok megalakultak. Bár a kommunista pártok kevés jót tettek a munkásság ügyének elővitelére, de annál több rosszat, mégis el kell ismernünk, hogy a munkásmozgalomnak részét képezik, azon egyszerű oknál fogva, mert a kommunista párt tagságának nagyobb százalékát munkások alkotják. De az is tagadhatatlan, hogy a munkás tagságnak nagyon kevés köze, vagy bele szólása volt a párt irányításába és inkább csak lépcsőnek használták a pártvezérek a tagságot céljaik elérésére. A kommunista pártban, illetve pártokban oly gyakoriak voltak a szakadások, hogy szinte lehetetlen számon tartani az uj és újabb alakulatokat, amelyek mindegyike a saját külön szektáját tartja a kommunizmus helyes képviselőjének. De a szakadások valódi oka nem volt más, mint, hogy “sok volt az eszkimó és kevés a fóka”. Volt idő, amikor a kommunizmus elmélete igen népszerűnek látszott a munkásság körében és a vezérségre vágyók igyekeztek kihasználni a viszonyok által nyújtott alkalmat. Az erősebbek azonban hamar kimarták a gyengébbeket és a gyengébbek, hogy ne maradjanak konc nélkül alakítottak valamelyes uj nevű pártot és híveket toboroztak, akik a szükséges anyagiakat szolgáltatták. Megtörtént azonban a kommunisták legnagyobb sajnálatára, hogy főpápájuk Stalin atya a kommunizmus legagya- furtabb ellenségével szövetséget kötött és egyszerre a kommunista pártok nagyon népszerűtlenné váltak. Az ellenszenv azonban nemcsak a fő-pártot érinti, hanem általában a kivált szektákat is és hogy azok vezérei megmentsék, ami menthető, minden aljasságra kaphatónak mutatkoznak. Ezen aljasságok között a legalávalóbb, amikor a törvényes hatóságok előtt de- nunciálják a fő-pártjukat, mely sók éven át kényelmes megélhetést nyújtott nekik. Csaknem naponta olvashatjuk a polgári sajtóban a kommunista párt volt, de a kegyből kiesett vezéreinek vallomásait. Nem hisszük, hogy ezeknek a vezéruraknak meggyőződésük változott volna meg és denun- ciálásuk kizárólag azért történik, mert a felső hatalom útilaput kötött a talpukra. Most bosszúból oly szégyenletes vallomásokat tesznek a kommunista párt és azok tagjai ellen, hogy a hivatalos agent provokátorok sem tehetnének különbeket. A kommunista párttal sohasem voltunk elvi közösségben. Mindig állítottuk és most már mindenki előtt leplezetlenül áll, hogy más hivatást nem töltött be, mint széjjelrombolta a munkásmozgalmat. Részünkről mint a forradalmi munkásmozgalom úttörőitől ezen vádak jogosak voltak és bizonyítást nyertek. Mi ezen vádakat minden időben a munkásság nyilvánossága előtt hangoztattuk, azok okulá- lására. De jogtalan a vádaskodás azok részéről, akik éveken át ugyan azt tették, amit most utódaik — élősködtek a párt tagságán — és mert mások kimarták őket, most a hivatalos közegek előtt a legundoritóbb árulásokkal illetik volt pártjukat. “Ronda madarak azok, akik a saját fészkükbe piszkitanak.” A gyűlölet fúriái pokoli táncot lejtenek szerte a világon. Nem írunk hát ódát a szeretet ünnepének. Nem farizeusko- dunk, ami egyébként sem a mi szokásunk. De miután a társadalomra rákényszerítik az ünneplést, az ipari forradalmárok úgy használják ki a kínálkozó munkaszünetet, hogy lapunk előfizetőit felkeresve, végezzenek naptár és lapagitációt! AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerülnek 35 centet küldjenek, és 10 cent posta költséget — lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio
