Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-16 / 1089. szám
1939 december 16. BÉRMUNKÁS 7 oldal AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÍLKÜL ___CS. . Ő MEGJEGYZÉSEI KÖZVÉLEMÉNY ELADÓ Amerika a sajtószabadság klasszikus hazája. Itt a gondolatát mindenki szabadon közölheti a sajtó utján. Ezeket a szép szavakat halljuk napról- napra, ezeket Írják le a kapitalista újságok százezres példányaiba. Látszólag tökéletesen igazuk van ezeknek a szép frázisoknak, mert hiszen mi is zavartalanul írhassuk meg a gondolatainkat, kiadhassuk a lapunkat és egyéb kiadványainkat. De valójában ez az alkotmányban biztosított jog, mint a mai társadalom minden joga, csak látszólagosan van meg egyenlően minden amerikai polgárnak. Valójában azonban a jogok, tehát a sajtószabadság gyakorlása is, gazdasági kérdés és a jog gyakorlásának a mértéke attól függ, hogy milyen gazdasági helyzetben van a sajtó- szabadsággal élni kívánó egyén. Például Mr. Polgári Kolumn- ista — kit Hearst a multi-milliomos újságkiadó busásan megfizet a mai társadalmat, a nagytőkét védő írásáért. Hearst sok tucat lapjának millió és millió olvasóinak naponta, ha lefizet érte 3 centet (maga a lap előállítása sokkal többe kerül) a Mr. Kolumnista elmefuttatása mellé még kap 50-100 oldal más cikket is, amelyek mind Mr. Hearst és osztálytársainak az érdekében Íródnak. Természetesen Mr. Hearst nem a saját zsebéből fizeti meg azt a különbözeted amely az előállítási és az eladási ár között van, hanem megfizetik ezt a különbözetet és Mr. Hearst busás profitját is a nagykapitalista vállalkozók, akik nagy hirdetésekkel fizetik meg Mr. Hearstnek azt a szolgálatát, amelyet a kapitalista osztálynak tesz, a népet félrevezető újság lepedőivel. így van módja a különböző Heartstöknek arra, hogy a szolgálatukba állítsák az ország legjobb íróit és igy irányítsák az ország közvéleményét. Vagyis a nagy polgári lapok tulajki ebben a távoli városban továbbfolytatta az ő életét és hogy az akkori főiskolai hallgatóból nemcsak ügynök lett, hanem, bár csak egy szegényes emlékeit szépitgető nő képzeletében, de egyetemi tanár is. Nem szabad megtudnia! — ezt érezte ekkor —, ez nem volna kellemes neki, de nekem sem. — Kíméletlenül félbeszakította az ábrándosán mesélgető asszonyt, pillanatok alatt kiállította a számlát a két tucat ollóról, olvashatatlanul aláfirkan- totta a nevét és egy perc múlva már el is köszönt az egykori Elizkétől, aki megbántva haragosan nézett utána. Odakint megállt, elővette a zsebtükrét és belebámult. — Nos professzor ur — mondotta csendesen — nyugodtan bennmaradhatott volna. Tizenöt év sok idő. — Aztán megindult a csatakos utón vissza, a laross ucca felé. donosainak korlátlan lehetőségei vannak arra, hogy — a nagytőke segítségével — éljenek a sajtószabadsággal. Ezzel szembe állítsuk a másik példát, a mi lapunkat hetenként egyszer 8 kis oldalon juttatthat- juk el az olvasóinkhoz, mert mi mögöttünk nem a milliomos vállalatok, hanem a legjobban kizsákmányolt munkások állanak, kik a szájuktól vonják el azt a pár centet, amelyet a lapra áldoznak, hogy az hétről- hétre megjelenhessen. Pedig ezt a lapot munkások Írják, a napi robot után, díjtalanul. Ha ehhez még hozzá vesszük azt, hogy a lapunk terjedését, nemcsak a polgári lapok ellensúlyozzák, de ezt teszik a templomok, iskolák, rádiók stb. is, mert ezek mind a kaptalista ideológia szolgálatába vannak állítva. Vagyis, amig a Mr. Hearst sajtószabadsága úgyszólván korlátlan, addig a mi szabadságunk nagyon is korlátolt, mert a kapitalista termelési rendszerben nincs és nem is lehet sajtószabadság. Ezt a bevezetést az teszi indokolttá, hogy a Magyar Amerika “Öreg napilapját” a Szabadságot elárverezték. Ez a legnagyobb amerikai magyar napilap, azt a jogot vindikálta mindig magának, hogy ő szabja meg az amerikai magyarságnak, hogy miként gondolkozzon, ennek az irói állapítsák meg azt, hogy mi az amerikai és mi a magyar hazafiság. Természetes, hogy a Szabadság irói nem a maguk véleményét mondják el, hanem az utóbbi időben elég gyakran változó gazdáik véleményét. Pár évvel ezelőtt egy ohioi milliomosnak Mr. Ingals-nak politikai ambíciói voltak. Ohio állam kormányzójának lépett fel, hogy a “közvéleményt” megszerezze, milliói segítségével, megvásárolta a közvéleményt, illetve egy csomó nemzetiségi lapot, köztük a Szabadságot is, amely ebben az időben természetesen, republikánus és Ingals párti volt és mint ilyen Magyarország felé is reakciós, tehát Horthy párti volt. Ingals ur megbukott és többé nem volt szüksége a “közvéleményre” tehát eladta, a vevő, egy a magyarságnak eladott patent medicinákon meggazdagodott patikus volt, akinek a parancsára az újságíró urak már New Deal-isták, később meg már Horthyéknak is erős ellenzékei lettek. A lap “csődbe” jutott és a bíróság által kinevezett receiver irányításával, a lap már engedett a new dealségből és ismét Horthyékhoz pártolt át. A megtartott árverésen a Szabaságot most Harris, Karp, Golddsmith Co. egy Cincinnati, Ohio cég vette meg, mert nekik vagy megbízóiknak megvoltak a százezreik, tehát megvették a magyar “közvéleményt”. A Harris, Karp stb. urak, kik tán azt sem tuják, hogy hol fekszik Magyarország legfeljebb hallották “vad lovon nyargaló csikósokról, most — mert pénzük volt, ők fogják megszabni azt, hogy mi a “magyar hazafiaság” és ha akad egy jó vevő, akkor tovább fogják adni a magyar “közvéleményt” az újságíró urak esetleg megint másként fogják irányítani a közvéleményt, amint azt a folyton változó gazdáik kívánják, a sajtó- szabadság nagyobb dicsőségére. KIÉ A MAGYAR JÖVŐ! Az amerikai posta által megkívánt évenkénti kimutatásban, a “Magyar Jövő” mint Fehér Jóska tulajdona szerepelt, amelyet egyes magyar lapok felemlítettek, hogy tulajdonképpen kié is a Magyar Jövő, ha az eskü alatt tett nyilatkozat helyes (tán csak nem esküdhet hamisan ez az elhízott matyó?) akkor a gyűjtések és mulatságok, valamint az IWO.-ból kivágott 10 centek és a most készülő 25 centes érvágások Fehér ur érdekeit szolgálják. Ez ellen a feltevés ellen tiltakozik most ez a néhai bordély ház tulajdonos, állítva azt, hogy a sajtó törvény kívánja meg, hogy a lap egyéni néven szerepeljen, hát ez egy nagy hazugság, mert például az “Industrial Worker” a “Bérmunkás” az Industrial Workers of the World szervezet tulajdona és eként szerepelt a kimutatásban is. Mig a Magyar Jövőnél a tulajdonosként Fehér Jóska szerepel és ott szerepel ahogy a törvény megkívánja, a szerkesztő és a manager neve is. Azt írja továbbá, hogy a “Magyar Jövő” az amerikai magyar munkások tulajdona, hát ez egy nagyon tág fogalom Mr. Kosaras asszony, mert például én is az “amerikai magyar munkások” csoportjába tartozom és nekem ez a lap nem a “tulajdonom”, mint ahogy nem tulajdona a többi amerikai magyar munkásoknak sem. Tulajdonos lehet Fehéren kívül, a kommunista párt, Stalin vagy az irányánál fogva akár Hitler is, csak a munkásosztály nem, mert ez a lap szolgálja, Fehér, Stalin és Hitler érdekeit, csak a munkásosztályét nem, sőt a megjelenése csak kárára van a munkásmozgalomnak és ez a lényeges, nem pedig az, hogy ki jegyzi a lapot mint tulajdonos. A SPANYOL VETERÁNOK A spanyol polgárháború veteránjai beleértve a polgári menekülteket, több mint 200,000- en vannak internálva Francia- országban, ahol hihetetlen szenvedéseken mentek keresztül. A háború kitörése után, a francia idegen-légióba ezrével toborozták a polgárháború veteránjait, kik, hogy az internáló táborból meneküljenek, a most folyó háború tartamára beálltak az idegen-légióba. Különösen sokan tették ezt a Spanyolországban harcoló német, olasz és magyar önkéntesek, kik a szabadság- harc leverése után hiába könyörögtek a “munkáshazának”, hogy adjanak beutazási engedélyt, Stalinék ezt megtagadták, nekik nem kellettek ezek a harcos forradalmárok. Stalinék ezúton is megmutatták azt, hogy ők már a polgárháborq alatt is csak eszköznek használták fel a spanyol polgárháborút. Ezek a külföldi forradalmárok csak kettő között választhattak, vagy visszamenni Magyar, Német, Olaszországba a biztos halálba, vagy beállni a francia idegen-légióba és egy csenszet venni, hogy tán életben maradnak, a vérözön végén. Jellemző a Magyar Jövő-ékre, hogy a spanyol veteránok, internálását szemére veti a francia kormánynak és ezzel igazolja annak a reakciós voltát, de mélységesen hallgat arról, hogy a Szovjet még ennyire sem volt hajlandó, annyira félti a népet a forradalmárok fertőzésétől. Ezt a menedékjognak a gyalázatos megcsúfolását, már annak iején is megírtuk, amelyet most Somogyi Pál, a Magyar Jövő volt szerkesztője is megerősít az “Ember” egyik legutolsó számában. Végeredményben, egyofrmán jártak ezek a testvéreink, mert ha Oroszország befogadta volna őket, akkor most harcolhatnának a Szovjet imperializmusért, mig így a francia imperializmus érdekében pusztulnak el, ami végeredményben teljesen ugyanaz, még ha az előbbit a Magyar Jövő-ék “felszabadító” harcnak neveznek is. FRITZ KUHNT BŰNÖSNEK TALÁLTÁK Véget ért New Yorkban Fritz Kuhn, amerikai náci bandavezér többhetes sikkasztási perének tárgyalása, amelyben az esküdtek több órás tanácsko- kozás után, elmarasztaló ítéletet mondottak ki. A biró 2 és fél évtől 5 évig terjedhető börtönbüntetés sei sulytotta, kihangsúlyozva, nem a nácizmus, a gyűlölet terjesztéséért, de a sikkasztás beigazolt tényéért. Fritz Kuhnt már át is szállították New York állam hírhedt börtönébe a Sing Singbe. VÉDELMI MULATSÁG NEW YORKBAN Az Egyetemes Védelmi Bizottság, az IWW csoportjainak közreműködésével, december 15-én, pénteken este tartja védelmi mulatságát, melynek a tiszta jövedelme az osztályharc foglyainak karácsonyi alapjához lesz csatolva. A mulatság az Irving Plaza báltermében lesz. Az Irving Place és 15-ik uccák sarkán, közel a Union Squarehez. Kezdete este fél 9 órakor. Belépti dij személyenként 49c. CHICAGO ÉS KÖRNYÉKI OLVASÓINK FIGYELMÉBE Az IWW chicagói csoportjai 1939 december 16-án szombaton tartják nagyszabású évi mulatságukat az osztályharc foglyainak támogatási alapjára. Elsőrendű műsor és utána tánc, melyhez a zenét egy jónevü spanyol zenekar szolgáltatja. A nap: december 16, szombat este 8 órai kezdettel. A hely: Rainbow Hall, 333 W. North Ave., Chicago, 111. Olvasd aBérmunkást!
