Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-12-09 / 1088. szám

4 oldal BÉRMllN RAS 1939 december 9. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. VV W Előfizetni árak: Subscription Rates: évre ..... $2.00 One Year ----- $2.On félévre ............................... 1.00 Six Months — —-— 1-50 Egyes szám „ca .......... 5c Single Copy ....... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders . 3< Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland. Q. Enlered as sec< id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. ___________ Published Weekly by the ÍNDUSTRI A I WORKERS OF THE WORLD <^jgg£*>42 A profit a fontos Több akciót! A magyarajku IWW-isták tevékenykedése a lapfentartás körül olyan mértéket mutatott a közelmúltig, amit kielégítőnek mondhatunk. A lapbizottság megértéssel vette tudomásul, hogy az utóbbi hetekben mutatkozó csappanás, a naptáragitációhoz való felkészüléssel volt kapcsolatos. A naptár már megjelent és eljutott a legtávolabbi vidékre is. A vele való agitáció fontosságát nem győzzük eléggé hangsú­lyozni. De másfajta tevékenységre is szükségre van! Gyűlések és előadások tartása, különösen most, a háborús, zűrzavaros állapotok között, elengedhetetlen kötelesség. New Yorkban, Clevelandon, Chicagóban annyi előadóképes munkástárssal rendelkezünk, hogy minden gyűlést könnyen el­láthatunk. Hangsúlyozottan kérjük és elvárjuk minden magyar­lakta városban élő munkástársainktól gyűlések tartását. Lépje­tek akcióba! A FINN-OROSZ DRAMA (P) A kapitalizmus szempontjából semmi sem olyan fontos mint a jó üzlet. Ha üzletről van szó, akkor sem emberélet nem számit, sem az, hogy milyen körülmények között lehet üzletet csinálni. A jelenlegi európai háború, igen jó üzlet az ame­rikai tőkéseknek anélkül, hogy az amerikai fiatalságot kellene feláldozni. Amint az európai államok hozzáfogtak egymás kiir­tásához az Egyesült Államok kapitalistái pedig körültekintőleg a piacok meghódításában látják újbóli nagymértékű fellendülésü­ket. Amig az európai államokat teljesen lefoglalja a háborúsko­dás és ezáltal nem gondolhatnak a világ piacának kielégítésére, addig az amerikai tőke ebben az irányban terjed mindenfelé. A háború megkezdése előlit a délamerikai piacot úgyszól­ván Németország látta el árucikkekkel és most az Egyesült Álla­moknak jut a terep, vagyis a délamerikai államok kényszerűség­ből is kell, hogy a szükséges dolgaikat az iparilag fejlett U.S.A.- ből szerezzék be. Az Egyesült Államok kapitalistái azonban nem elégedtek meg csak azzal, hogy a délamerikai piacot megszerez­zék, hanem még amellett szükségük van egy kis háborús profit­ra is; ezért a honatyák úgy határoztak, hogy a kiviteli törvényt úgy változtatták meg, mindenki vásárolhat háborús anyagokat az Egyesült Államokban, akiknek pénzük van és maguk vállalják annak innen való elszállítását. Az Egyesült Államok tőkésosztálya mindenféleképen hozzá jutott a zsíros fazékhoz, még arra sincsen szüksége, hogy tény­legesen belekényszeritse az ország népét a tényleges háborúba. A kaitalizmusnak mindig csak a profit a fontos és azt hisz- szük, hogy most az egyszer elég ovatos is lesz, nem talán azért mert sajnálnak néhány százezer proletár életet feláldozni s csa­tatereken — hanem azért mert, ha az Egyesült Államok tényle­gesen háborúba mennének ez csak megnyirbálná a profitjukat a jelenlegi törvények szerint, mivel háború esetén maga a kor­mány rendelkezne a nagyiparok felett és Roosevelt mint az ál­lam elnöke diktátori hatalommal kontrolálná a háborús iparokat, ami a nagytőkének nem igen volna Ínyére. így hát az amerikai nagytőke próbálja kitolni a háborúba való tényleges beavatkozást, legalább is a jövő elnökválasztásig, abban a reményben, hogy akkor olyan embereket fognak a tör­vényhozó testületbe beválasztani, akik hívei a háborús profitnak s azokat a törvényeket mellőzik, amik esetleg a háborús profitot veszélyeztetnék. Maga a munkásosztály teljesen semleges — ha van is valamelyes véleménye, az olyan elenyésző — csak várják az ipari fellendülést és nem törődnek azzal, hogy a kapitalista osztály hogyan csinálja üzleti fogásait, abban a reményben, hogy majd gondoskodnak a munkanélküliek munkához jutásá­ról. Azok az elemek, akik néhány hónap előtt még a háború mel­lett kardoskodtak, a mi házi kommunistáink — de amióta Hitler- Stalinnal paktumot kötött — háború ellenesek. Nem azért mert a munkásszolidaritásuk diktálja azt, hanem azért mert félnek, hogy az Egyesült Államok esetleg nagy segítséget nyújtanak az angol és francia oldalra és ez által Stalin cinkostársa Hitler el­merülhet a világkatasztrófába. Az igazi forradalmi munkások elleneznek minden háborút amit a kapitalizmus kezdeményez és táplál annak a hitüknek reményében, hogy profitot csináljanak abból. Minden háború, igy a jelenlegi sem különbözik a többi ka­pitalista háborúktól, lehet azonban, hogy kimenetelében fog kü- bözni a többi világháborúktól, ez csak a munkásosztálytól függ. Maga az a tény, hogy Oroszország is képviselve van a jelen há­borúban, nem változtat a dolgók lényegén, még akkor sem, ha az orosz diktatúra rendszer kihatással lesz az egész Európára. A feltörekvő emberiség szempontjából a legfontosabb fej­leménye az kellene legyen a háború kimenetelének, hogy a profit rendszert szüntesse meg az egész világon, amire maga Oroszor­szág nincsen hivatva. A dolgok szempontjából nem az a fontos, hogy a magán-kapitalizmust állam-kapitalizmussal cseréljük fel, ha már a kapitalizmussal tényleg végezni kell olyan munkát kell a munkásosztálynak végezni, amely a bérrendszert szünteti meg, amit jókívánságokkal elérni ugyan nem lehet, erre a munkásosz­tálynak szervezkedni kell. (Folytatás az 1-ső oldalról) tatták a németbarát náci érzel­mű elnököt pártjával egyetem­ben és a Szovjettel való barát­ság hívét választották elnöké, mig a kormányt szociáldemok­raták, agrár párt és a haladó párt alakította meg. Az uj kor­mányzat minden kérdést meg­egyezéssel rendezett a Szovjet­tel, 1938-ban a közös határt is véglegesen megállapították. Ebben az időben nem voltak a Szovjetnek követelései, ezek csak a Hitlerrel való paktum alapján kerültek felszínre, ami­kor a balti államokat egymás után rendelte magához Stalin és hitlermódra adta át a követe­léseit, amelyek egyet jelentet­tek a függetlenségük megszűné­sével, ezeket a követeléseket Latvia, Estonia és Litvánia kénytelen-kelletlen aláírták, de a finnek a követeléseiket csak addig voltak hajlandók teljesí­teni, ameddig azt a saját biz­tonságuk és függetlenségük megengedte. Nem segített az imperialis­ták szokott nyomása a mozgó­sítás sem, úgy, hogy végül a fegyverekhez nyúlt a Szovjet, megtámadta Finnországot és most már Japán módra az álta­la alakított “demokratikus” finn báb-kormánnyal szövetsé­get kötve, tüzzel-vassal veri le az ellentálló finneket. Az angol, francia, amerikai imperializmus uszításáról és a finnek támadásra való készülő­désük nem egyéb mint dajka­mese, nem mintha a fenti impe­rialista hatalmak nem volnának hajlandók adott esetben — ha a profit úgy kívánja — egy kis uszításra, de a jelen esetben az első kettő a Szovjet szövetsége­sével Hitlerrel van foglalkoztat­va, úgy, hogy ha akarna sem tudna ma a finnek “védelmére” menni, nekik nem az uj háború kitörése, hanem annak az elto­lása volna az érdekük, maga az amerikai imperializmus gazda­ságilag érdektelen, vagy csak kis részben érdekelt Finnor­szágban, semmi esetre sem any- nyira, hogy egy háború kifize­tő lenne. Tehát az “uszító imperializ­mus” az csak mese, illetve eb­ben a konfliktusban csakugyan szerepel az imperialista törek­vés, már ami a Szovjetet illeti, mert az egész finn kérdés csak a Szovjet imperializmus tényke- dési törekvéseit tükrözi vissza. Nevetséges az is, hogy Finnor­szág készült megtámadni a Szovjetet és Stalinék csak vé­dekeztek, mert a kommunáci- kon kívül nem akad olyan agya- lágyult ember, aki elhigyje, hogy a finnek a több mint száz­szoros túlerővel harcolni akar­nának. De éppen ilyen buta, azonban sokkal aljasabb a másik hazug­ság, amelyet a kommunácik hangoztatnak, hogy a vörös­hadsereg a szuronyok hegyén viszi előre a forradalmat, nem­csak azért, mert minden ország munkássága a marxi igazság alapján csak saját maga szaba­díthatja fel magát, hanem az­ért is mert ha a finn burzsoázia teljesítette volna a követelése­ket, úgy Stalinéknak eszük ágá­ban sem volna, hogy a finn pro­letariátust “felszabadítsák”. Mint ahogy meghagyták a ki­zsákmányolás alatt a let, észt és litván munkásokat, mert azok burzsoái kapituláltak a Szovjet előtt, sőt a már általuk “felsza­badított” Vilna és környékének a proletáriátusát vissza ajándé­kozták a litván kizsákmányo- lóknak. De hazugság az is, hogy a 20 év előtti bűneiért bünteti meg Finnországot, mert a német és a magyar reakció sokkal fris­sebb bűneit elnézi, pedig a moszkvai emigránsok között — ha Kun Bélát és társait kivégez­ték — ott van Bokányi Dezső és még pár száz magyar forra­dalmár, hát miért nem viszi a magyar határra őket is Stalin és az ottlevő vöröshadsereg szu­ronyain miért nem viszi előre a magyar forradalmat ? Miért nem kergeti el Horthyt a ma­gyar proletáriátus gyilkosát, ha már Hitlerhez nem mer, vagy mint szövetségeshez nem akar nyúlni. De Stalinék nem a világforra­dalmat akarják előre vinni, nem a kapitalizmust akarják meg- dönteni, hanem a niconalizmus- nak az orosz tömegekbe való be­vitelével a saját uralmukat akarják megerősíteni és elterel­ni a tömegek figyelmét arról, hogy a 22 éves “átmeneti” dik­tatúra után, ma az állam foko­zatos elhalása helyett, egy uj és minden eddiginél hatalma­sabb bürokrata állam-szerveze­tet építettek ki, amely minden módon a saját uralmát kívánja biztosítani, a munkások elnyo­matása árán. Az Orosz-Szovjet, a Hitlerrel kötött paktum és a finn hábo­rúval, halálosan kompromitálta

Next

/
Thumbnails
Contents