Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-07-15 / 1067. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1939. julius 15. EGYRŐL-MÁSRÓL i Elmondja: Z. J. A Munkás Betegsegélyző Szövetség és a munkásmozgalom Az utóbbi időben a “Bérmun­kás” hasábjain gyakran foglal­kozunk a Munkás Betegsegély­ző Szövetségben dúló ellenté­tekkel és ha a körülményeket figyelembe vesszük nemcsak megokolt ezen üggyel való fog­lalkozás, hanem egyenesen szükségszerű. Nem kevesebbről van szó, mint egy több mint három évtizedes munkásintéz­mény megvédéséről, amelyet rosszakaratú vezetők leakarnak téríteni arról az útról, amelyen több mint három évtizeden át haladt. A tagság jelentős szá­zaléka ezen intézményt tovább­ra is megakarja tartani azon a színvonalon amelyen elindult megalakulásakor és haladt az utóbbi évekig. A központi veze­tőség azonban visszaélve a tag­ság beléhelyezett bizalmával uj utakra akarja téríteni a Szö­vetséget, amely vesztét okozná. Hogy ezen üggyel a Bérmun­kásban vagyunk kénytelenek foglalkozni, annak több oka van. Az egyik ok az, hogy mun­kásintézményről van szó, tehát a Bérmunkásnak, mint munkás lapnak meg kell világítani a ba­jokat. Ha az ügy nem olyan ter­mészetű volna, mint amilyen, talán a Szövetség hivatalos köz­lönye alkalmasabb tér lenne a bajok ismertetésére, az azon­ban nyilvánvaló, hogy az “ösz- szetartás” — a Szövetség hiva­talos közlönye — a központ ke­zében van, annak szerkesztője, Az amerikai magyar munkás­ságnak a M. Bs. Szövetség nem­csak betegsegélyt és temetési költséget fizető intézménye, hanem oly társadalmi intéz­ménye is, amely előiskoláját ké­pezi a munkásmozgalomnak. A Szövetség megalakitói ezt a célt szánták a Szövetségnek és an­nak mindenkori építői azért váltak tagjaivá és azért mun­kálkodtak annak érdekében, mert ily célt szolgált. Ha egy­szerű életbiztosításról, vagy be­tegsegélyről volna szó, azt ke­vesebb költséggel és mégkeve- sebb energia vesztességgel meg­szerezhetnénk az erre a célra alakult Üzletszerű magán bizto­sitó társaságoktól, ahol havon­ként, félévenként, vagy éven­ként elküldjük, yagy házhoz jönnek és bekollektálják a befi­zetést és többre gondunk nin­csen. A Szövetségnek azonban A M. Bs. Szövetség tagságá­nak túlnyomó többsége — kö­zöttük e sorok irója is — teljes bizalommal volt a központi tisztviselőség őszinteségét ille­tőleg a Szövetség iránt a kon­vencióig. Egyes osztályok be­nyújtottak alapszabály módosí­tó indítványokat, amelyekkel 'a központi titkár és abba csak az ő véleményük láthat napvi­lágot. A velük ellentétben álló tagoktól és osztályoktól ismé­telten megtagadták a lap ha­sábjait. Ott ellenvéleménynek helyet nem adnak. A központi tisztviselők ilyen basáskodása több osztályt arra kényszeritett, hogy a központ megkerülésével körlevelekkel keresték fel az osztályokat. A new yorki 1-ső osztály pedig alapított egy időszerű lapot “Egyetértés” címmel, melyben úgy az ellenzéki osztályok, mint egyes tagok nyilváníthatják vé­leményüket. Azonban úgy a körleveleknek, mint az említett lapnak megvan az a hátránya, hogy azok az osztály titkárok kezébe kerülnek és sajnos van­nak olyan kötelességet nem is­merő titkárok, akik a saját vé­leményük szerint ítélik meg az egész osztály tagságát. Ha ők nem egyeznek valamivel, akkor egyszerűen eldobják. A titkári kötelesség pedig az volna, hogy ami az osztály részére érkezik azt a gyűlés elé terjesztik. Ily körülmények között megtörté­nik, hogy több osztálynál a tag­sághoz intézett felhívások csak az osztály titkárokig jutnak el. Ezen tényeket ismerve és fi­gyelembe véve azt, hogy a Szö­vetség tagságának jelentős szá­zaléka olvasója a Bérmunkás­nak, ez bizonyul a legalkalma­sabb fórumnak, hogy a Szövet­ség tagságához szólhassunk. amellett, hogy testvéries alapon támogatja tagjait az a hivatá­sa is van, hogy megismertesse tagjaival a munkásosztály hi­vatását, a munkásmozgalom célját anyagilag és erkölcsileg támogassa a (nemzetközi) mun­kásmozgalmat. Ezen teljesítmények ugyebár nem válhatnak szégyenére oly intézménynek, amelynek tagsá­ga legalább is 95 százalékban munkásokból áll és még az eset­leges 5 százalék is, akik vélet­lenül nem bérmunkások, azok is rokonszenveznek a munkás- osztály törekvéseivel. Harminc és egynéhány éven keresztül nem volt ez ellen sekinek sem kifogása és a Szövetség többé- kevésbbé meg is felelt ezen hi­vatásának. Az utóbbi egy-két évben azonban furcsa tünetek jleentkeztek és a Szövetség 1938 évi konvencióján nagy ro­bajjal kitörtek. nem egyeztünk, de úgy véleked­tünk, hogy a konvención ezek az ellentétek elsimulnak és a józan ész fog győzni. A múlt­ban is voltak osztályok, melyek részben rosszakaratból, részben pedig tudatlanságból megmarni igyekeztek a munkásmozgalmat a Szövetségen keresztül, de a konvención kellő megvitatás után a tájékozatlanok felvilágo­sítást nyertek és belátták, hogy a Szövetségnek a munkásmoz­galmat nem támadni, hanem támogatni kell, a rosszakaratu- ak pedig annyira eltörpültek, hogy szavazni sem mertek. Az 1938. évi konvención azok­ban egészen más tapasztalata­ink voltak. Amikor a konvenció megnyílt, már akkor nyilvánva­ló volt, hogy sokkal nagyobb arányú rosszakarattal állunk szemben, mint bármely előző konvención és ami a legrosz- szabb, ez a rosszakarat egyene­sen a központi tisztviselőktől nyert irányítást. Kiderült, hogy a munkásmozgalom elleni döfé­sek azoktól az osztályoktól jöt­tek, amelyek közeli rokonság­ban vannak a központtal, illet­ve a központi tisztviselőkkel. A központi tisztviselők készítettek elő ezeket a tőrdöféseket a test­vér, sógor és komákon keresz­tül, akik aztán igyekeztek, min­den hozzáférhető delegátussal elhitetni, hogy a Szövetségnek csak az a baja, hogy a munkás- mozgalmat támogatja, vagy plá­ne, ha a Bérmunkást havi tá­mogatásban részesíti. A fenti állításunk bizonyité- kául vegyük szemügyre a cle­velandi 2-ik osztály szerepét, amelynek a testvér egyéni ér­deke sokkal fontosabb, mint a Szövetség, vagy a munkásmoz­galom. Somló Lipót központi titkárnak tesvér öccse Somló Sándor a 2-ik osztály elnöke és ennek kebelbarátja Siket Sán­dor a 2-ik osztály titkára. Még néhány puszipajtást magukkö- ré gyűjtve a 2-ik osztály min­den tikentetben a központi tit­kár kezében van. A 2-ik osztály­nak ezen díszes tisztviselői szö­vetségre léptek az amerikai magyar munkásmozgalom leg­alávalóbb renegátjával, Tárcái Lajossal és ez a' Clevelandban megjelenő lapjában a kloákák szennyébe mártott tollal irt az IWW és a Bérmunkás ellen. A 2-ik osztály tisztviselőinek volt rá gondja, hogy a szennyes irás a konvenció delegátusai elé ke­rüljön. Hogy Tárcái nem önmagától irta szennyes támadásait az nyilvánvaló ha tudjuk azt, hogy a csomag lapot, melyben a tá­madást irta egyenesen a köz­ponti irodába küldte már na­pokkal a konvenció előtt és ott hevert a központi titkár Íróasz­tala alatt a konvencióig. Bár Siket Sándor közben járt, hogy ezek a lapok oda kerüljenek, de hogy a gyanút elhárítsa, külde­tett Tárcáival egy Special Deli­very levelet ugyancsak a köz­ponti irodába Siket névre, mely­ben felkérte, hogy a lapokat ossza szét a delegátusok között. Annak oka, hogy Tárcái az IWW és a Bérmunkás ellen irt az, hogy a Szövetségben az IWW tagjai képviselik a mun­kásmozgalmat és azon keresz­tül támogatta leghatásosabban a nemzetközi munkásmozgal­mat. A központi tisztviselők tudták azt, hogy amikor a Szö­vetséget megakarják fosztani munkás jellegétől, akkor az IWW magyar tagjaival kerül­nek szemben és ezért kellett a szennylapban megtámadni az IWW magyar tagjait és a Bér­munkást. Egy másik eset a 106-ik osz­tálynál történt, amelynek köz­ponti elnökünk Gross Henry is tagja. A munkásmozgalomnak ez a másik renegátja sajátkezű aláírásával ellátott levélben szó­lította fel a 106-ik osztlyt, hogy indítványozzák a támogatás megvonását a Bérmunkástól és egyben utasításokkal látta el az osztályt, hogy bizonyos alap­szabály módosító kérdésekben milyen álláspontot foglaljanak el és kiket jelöljenek központi tisztviselőknek, természetesen önmagát jelöltette központi el­nöknek. Ugyancsak a 106-ik osztálynál egy régen kimaradt tagot visszahelyeztek jogaiba és delegátusnak választották a konvencióra, mert az illető es­küdt ellensége a munkásmozga­lomnak és nagy szája van. Hasonló bizonyítékok százai állnak rendelkezésünkre, azon­ban a fent említett néhány is elégséges ahhoz, hogy minden józanul gondolkodó szövetségi tagot meggyőzzön arról, hogy milyen aknamunka folyt és fo­lyik a Szövetségben. Ezzel első­sorban azt akarják elérni, hogy az osztály tudatos tagjait a Szö­vetségnek kiugrasszák és aztán ezektől megszabadulva leépít­sék a Szövetséget a reakció pos­ványába. Számításuk azonban balul ütött ki. Az osztálytuda­tos tagok nem ugrottak ki, ha­nem harcba szálltak a reakciós központi tisztviselőkkel a Szö­vetség megvédelmezésére. Miután látták, hogy a Szövet­ség tagsága mindnagyobb szám­mal tiltakozik a központi tiszt­viselők aknamunkája ellen, az ellenzéki tagoktól, megkísérel­ték kizárásokkal megszabadulni. Az alapszabályok minden ide­vonatkozó pontjának felrúgásá­val egyszerre hat clevelandi ta­got zártak ki az osztály meg­kérdezése és beleegyezése nél­kül. Miután minden tiltakozást figyelmen kívül hagyott a köz­pont a kizárt tagok az Ohio In­surance Departmenthez fordul­tak a kizárás jogos, vagy jog­talanságának megállapításáért, de az ügy oly hosszú ideig volt vizsgálat alatt, hogy a központi tisztviselőség már biztosra vet­te győzelmét és közben vér­szemet kaptak még több tag ki­zárására. Ez alkalommal a tá­madást a new yorki 1-ső osztály ellen irányították, amelynek el­nökét és titkárát zárták ki és az osztályt egyszerűen felosz­latták. Az osztály tagjait, azok megkérdezése nélkül áthelyez­ték másik osztályhoz, amit az 1-ső osztály tagjai természete­sen nem vettek tudomásul és a központi tisztviselők arcába vágták úgy a kizárási, mint a feloszlatási határozatot. Amig a központi diktátorok az 1-ső osztály tagjai felett ítélkeztek az Ohio Insurance Department döntést hozott és annak minden pontja a közpon­ti diktátorokat bélyegzi meg. A kizárt tagokat záros határ­időn belül vissza kell helyezzék a kizártak által elfogadható fel­tételek mellett, ellenkező eset­ben a Szövetség elveszíti műkö­dési engedélyét az egész állam­ra. Annak dacára hozott ily döntést az Insurance Depart­ment, hogy a központi tisztvi­selők minden denunciálást is igénybe vettek a kizártak ellen. Még az sem segített rajtuk, hogy a kizártakat IWW-isták- nak, robbantóknak, forradalmá­Miért vagyunk tagjai a Szövetségnek? Mik a harc indító okai?

Next

/
Thumbnails
Contents