Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-02 / 1087. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 december 2. EGYRŐL-MÁSRÓL !------------------------------ ----- ---------------------- ,,,) Elmondja: Z. J. VÉLEMÉNYT KIFEJEZŐ Bérmunkás Naptári 940-re A mi lapunk naptára már elhagyta a nyomdát és mire e sorok az olvasók elé kerülnek, már a naptár is a kezükbe lesz a lapkezelőknek, kiknek és minden ipari unionistának a kötelessége lesz azt eljuttatni a magyar dolgozók kezeibe. Az idei Naptár, talán egyik a legjobb és legszebb kiállítású Naptárunk, amit az iró gárda és a nyomdász munkástársak tettek lehetővé. A Naptár címlapja már megkapóan hatalmas erővel fejezi ki a mozgalmunk jellegét, a robotosok, felszabadításra való küzdelmét. A “naptár” rész, amely felöleli a munkásmozgalom és a világtörténelem fontos eseményeit, tiszta szép szedésével, könnyen áttekinthető. A szöveg részen, természetszerűleg nyomot hagy a most folyó uj világháború, de nem a borzalmak színes leírásával, hanem a háborúk okainak és az ellene való küzdelemnek a megválágitá- sával. Wiener Andor, egy öreg IWW-istának az élményét Írja meg egy színes riportban, amikor két évtizedes harc és szenvedés után, egy IWW-ista gyárba dolgozhat. Az Ipari Unionizmus veterán harcosa, Wágner munkástárs egy alapos, tanulságos cikkben foglalkozik az ókori és modern történelem összehasonlításával, ebben a tanulmányban öröme lesz minden ipari unionistának. Szabó Ervin nagy tanulmánya az 1848 osztályokról és osztályellentétekről, helyes fogalmat ad az olvasónak az akkori idők osztályharcáról. Színes és élvezetes Bölöni György Ady Endre életrajza, amely a nagy költő életéből ad uj részleteket. 'Kovács Ernő, a nagy spanyol tudós és forradalmár Francis- kó Ferrerről ad ismertetést, kivégzésének 30-ik évfordulója alkalmából. Zára János munkástárs adatokkal teli cikkében foglalkozik az elmúlt és a most folyó világmészárlással és az ipari unionis- ták tevékenységével a kapitalista gazság ellen. Az ipar fejlődéséről Pika Pál ir egy eredeti rajzokkal illusztrált cikket, amelyben nemcsak a fejlődés jelenlegi állapotát ismerteti, de foglalkozik annak a munkásosztályra való hatásával is. Hujber István humoros csízióját élvezni fogja midenki. Szovjet Unióval, az ottani állapotokkal, nagy hozzáértéssel és elfogulatlanul Vlasits Márton munkástárs foglalkozik, a tőle megszokott alapossággal. Ezeken az eredeti cikkeken kívül, számtalan forradalmi vers, színes de munkásirányu tárcák és képek teszik élvezetessé a Naptárunkat. Mi, a tőlünk telhető legjobbat adtuk bele a Naptárba, most a lapunk olvasóin a sor, hogy azt eljuttassák az illetékeseknek a magyar robotosoknak. A Naptár ára 35 cent. A német nép túlnyomó többsége immár közel egy évtizede a legbarbárabb terror uralom alatt él, amelyhez képest a császári vassarok uralom szelíd és emberséges volt. A hitleri “nemzeti szócializmus” sokkal kegyetlenebb, durvább, embertelenebb, mint amilyenre a jelenben már kihaló generáció emlékezni tudna és ehhez hasonlót csak a régletünt idők barbár korszakának történelméből olvashatunk. Szinte érthetetlen, hogy egy — úgyszólván müveit országban — mint Németország, melynek a tudomány oly sokat köszönhet; amely a tudósok elittjeit szülte; ahol a művészet oly magas fokon állott; amely a technikai tudomány terén vezető helyen állt; amelyről feltételeztük, hogy a társadalmi tudománynak a gyakorlatba való átültetése már befejezés előtt van és ahol mindezek összpontosultak, hogyan történhetett meg, hogy éppen ez a nép; ez az ország legyen az első, amely visz- szatér a kegyetlen barbarizmushoz? Nem akarjuk elhinni, amit Hitler minden beszédében hangsúlyoz, hogy amit ő tesz és mond, abban a német nép százszázalékban egyet érte vele. Hiszen amióta Hitler uralomra került, Németországban több embert végeztek ki, többen kerültek a börtönökbe, koncentrációs táborokba és többen tűntek el nyomtalanul, mint az utóbbi száz évben összesen. Ahol any- nyi kivégzés van, ahol a börtönök számát megsokszorozták, ahol a kencentrációs táborokat állandósították és ahol a spicli rendszert oly nagyméretűvé építették ki, mint Németországban ott nem hihetjük el, hogy az alárendeltek egy véleményen volnának az elnyomóikkal. A jelen társadalmi rendszer olyan természetű, hogy a társadalom tagjait két osztályra tagozza. Az egyik osztályhoz tartoznak a kizsákmányolok, a másikhoz a kizsákmányoltak. A kizsákmányoló osztály bírja tulajdonul a termelő eszközöket és a nyersanyag forrásokat és ők vágják zsebre — illetve nem vágják zsebre, mert ma már oly horribilis a profit, hogy nem férne el a zsebeikben — hanem hegymagasságig halmozzák fel a termelt árukból eredő profitot. A kizsákmányoltak, a munkásosztály végzi a termelést és a munkájáért bért kap, amely csak szűkösen, vagy sok esetben még szűkösen sem fedezi a megélhetési szükséglet eket. Mennél alacsonyabbak a bérek, annál magasabb a termelt árukból eredő profit. Ez a társadalmi igazságtalanság éles elletétet von a két osztály között és a két osztály állandó harcban áll egymással, mely harcot osztályharcnak nevezünk. Sokaknak — sajnos A kivégzettek, eltűntek, a börtönök és koncentrációs táborok lakóinak száma már eddig is a milliós számokat érik el. Ezek mind ellenségei voltak a náci rendszernek, akik akarva, vagy akaratlanul nyilvánították véleményeiket. Ez azonban csak egy kis töredéke az elégedetleneknek. A nagytöbbség társaik sorsát látva, még nem mer nyilatkozni. A rettenetes terror láttára magukba fojtják véleményeiket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyet értenek azzal, amit Hitler és a csatlósai tesznek. A német náci párt a közelmúlt napokban ünnepelte megalakulásának tiz és néhányadik évfordulóját. A jubileumi ünnepélyt Münchenben, abban a sörpincében tartották, ahol a párt megalakult és az ünnepély főszónoka maga Hitler volt. Közel egy órás beszédben ismét eldörögte hallgatóságának, hogy mily szerencse érte a német népet a náci párt alakulásával és különösen, hogy a pártnak ily nagy vezére van, mint ő. Ismét elmondta, hogy neki minden gondolata és minden lépése a német nép javát szolgálja és a nép hálás is ezért, mert vele mindenben százszázalékig egyet ért. Beszédét befejezve rögtön távozott és távozása után 11 percei egy bomba döntötte romokba az épületet. Kétségtelen az, hogy a bomba neki volt szánva, de rosszul volt beállítva, 11 percei késett. Ez azonban semmit sem von le a tényből. A tény pedig az, hogy az a bomba a nép véleményének kifejezője. Azt nem állítjuk, hogy ez a helyes módszer a hitlerizmus megdöntésére, de egy letagadhatatlan jele a német nép elégedetlenségének. még munkásoknak is — libabőrös lesz a hátuk ha osztályharcról esik szó, pedig az nem egyéb mint a harc a jobb és emberségesebb megélhetésért a jelenben és egy oly társadalmi rendszerért a jövőben, amelyben nem lesznek osztályok és nem lesznek kizsákmányoltak. Az osztályharc a jelen kizsákmányoló rendszernek a természetes szüleménye. És akár tetszik valakinek, akár nem, az osztályharc a munkásosztály minden tagja érdekében folyik, de sajnos a munkásosztály nem minden tagja járul a harchoz. A munkásosztály egy kis töredéke áldoz mindent, a nagytöb- ség pedig csak élvezi a kivívott eredményeket. Mivel ez a harc a társadalom hatalmasai, az uralkodó osztály ellen folyik, természetesen nagy áldozatot követel azok részéről, akik bátrak, akik minden veszély dacára kimernek állni a harctérre a kizsákmányolás és leigázás ellen. Sokan életüket veszítették, mások örökös nyomorékká váltak, ismét mások — és elég nagy számmal — az ország különböző börtöneiben sínylődnek mert harcolni mertek családjuk és osztályuk javáért. Akik elestek a harcban és akik nyomorékká váltak az osztályharc mártírjai. Akik a bötönökben sínylődnek az osztályharc foglyai és a támasz nélkül maradt családok: anyák, feleségek és gyermekek az osztályharc áldozatai. A támasz nélkül maradt családok és családoktól elszakított apák és férjek nem segíthetnek egymáson, mert a kapitalista osztály ebben meggáltolja őket. Az osztálytudatos és igazságszerető munkásokra hárul a feladat, hogy az osztályharc áldozatait felkarolják. A General Defense Committee (Egyetemes Védelmi Bizottság) huszonkét éves munkásvédelmi intézmény, amely amellett, hogy törvényes védelmet nyújt az osztályharcból a kapitalista osztály karmaiba került munkásoknak, támogatja azok családjait is. A General Defense Committee 22 éves működése alatt becsülettel végezte hivatását és soha egyetlen folt nem tapadt hozzá. Minden cent, mely e bizottsághoz beérkezik a munkások védelmére és az osztály- harc áldozatainak támogatására lesz fordítva. A General Defense Committee , mint a múltban, úgy ez évben iS “karácsonyi gyűjtést” in- ditott, hogy a gyűjtött összegekkel az osztályharc foglyainak és azok családjának karácsonyra egy kis örömet nyújtson. Az IWW összes lapjainak — igy a Bérmunkásnak — előfizetői is kaptak ily gyütő iveket abból a célból, hogy azzal meglátogassák ismerőseiket és ha tehetségükben van a saját adományaikat is írják arra és a gyűjtött összeget juttassák el az adott címre. Akik véletlenül nem kaptak ezen gyűjtő-ivekből és osztálykötelességüknek eleget akarnak tenni, azok haladéktalanul írjanak a következő címre: General Defense Committee, 2422 N. Halsted St., Chicago, 111. és kérjenek gyüj- tő-ivet. Osztály és munkás kötelesség, hogy a General Defense Committee felhívására megmozduljon Amerika munkássága. Ne halogassuk a gyűjtést holnapra, hanem cselekedjünk még ma. Bizonyítsuk be az osztályharc foglyainak, hogy nem feledkezünk meg róluk, mert ők mi érettünk vannak bent. Magyar IWW- irodalom van bőven a központban. Úgy intézzétek, hogy elfogyjon, hogy uj- jabbak kiadására legyen szükségünk. Ennek legegyszerűbb módja, az irodalom terjesztése. Hány füzetet adtál el e héten munksátárs? KÖTELESSÉGÜNK
