Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-25 / 1086. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1939 november 25. A clevelandi Nagy “Bérmunkás” Bazár december 1, 2 és 3-án, a Bérmunkás Ofthon-ban ^ . I i > > 1 1 1 1 r • 1 • r -a 1 . . 1 ... M 2759 East 79th Street, közel a Grand Avenuhoz lesz megtartva. Hetek óta a clevelandi munkástársnők szorgalmasan gyűjtik a Bazár tárgyakat, amik a más városokból érkezett tárgyakkal olyan gazdag vásárrá avatják a helyiséget, amelyen mindenki tucatjával megtalálja a neki szükséges tárgyakat. Clevelandi olvasóink jól teszik, ha pénteken a megnyitás napján már ott lesznek, hogy a legértékesebb tárgyakhoz juthassanak hozzá. A rendezőség kitűnő műsort szerződtetett. A belépés ingyenes, sőt a vásárlás sem kötelező, ha ellent tudunk állani a gyönyörű tárgyaknak és a felkínáló munkástársnőknek. Világtörténelmi események szomszédságában Stockholm, nov. 6 — A skandináv félszigeten “a helyzet változatlan”. Mi nem háborúskodunk. Svédeknek és norvégeknek senkivel szemben sincsenek kívánságaik, mégkevés- bé követeléseik. Dolgozni, termelni, ipart és mezőgazdaságot űzni, békés kereskedelmet folytatni: ez a svéd és norvég népnek valóban nem túlságosan szerénytelen programja. Egyelőre nincs baj. A föld, mint eddig, rendesen forog tengelye körül, rendkívül természeti jelenségek vagy jövendő földrengések előjeleit sem érezzük, de azért nem kellemes érzés, ha a félsziget nyugati partján ismeretlen távolságból idegen hadihajók és bomba vetők harci zaja, a keleti partokon pedig világtörténelmi átrendeződések kuliszatologatásának rob a j a nyugtalanítja a minden háborúskodástól irtózó békés lakosságot. Az újkori történelmi események sodrában nehéz kenyér a semleges államok kenyere is. Két hónap távolságából felénk intő boldog békeidők — akkor még a jövő semleges polgárai naiv illúzióktól eltelve azt képzelhették, hogy a rádió és újságok idegcsiklandozó harcizaján kivül nem lesz szerencséjük a világtörténelmet forgató háború egyéb zaklatásaihoz. De minden háború általában a meglepetések sorozata. Még fokozottabb mértékben az a jelenlegi, 8 hét óta folyó, szinte 3—4 naponként újabb meglepetésekkel szolgáló háborús világhelyzet alakulása. Ezidőszerint a meglepetések eseményhullámai a skandináv félsziget déli csúcsától délkeletre fekvő hatalmas állam, amelynek kereskedelmi életében Svédország és Norvégia is jelentős szerepet játszott. TENGERI HÁBORÚ — A SEMLEGESEK ELLEN Sokkal érzékenyebben sújtják azonban a skandináv országokat a tengeri események. Békés kereskedelmet folytató hajóikat buvárhajók és aknák veszélyeztetik. Drága emberélet, az ország ellátását biztositó ha- jóür elpusztul és a tengeri közlekedés más akadályok következtében is megbénul. Változó rendszerességgel a különböző hadviselő felek kikötőibe cipelik a svéd és norvég hajókat, ahol napokig vesztegelhetnek, esetenként az árut el is kobozzák. Néhány nappal ezelőtt szabadult meg Svédország egyik legnagyobb óceán járó hajója, a “Kungsholm”, közel 300 utasával az ötnapos angol “dugáru- fogságból”, már újabb jelentések érkeznek nyolc hajóról, amelyeket német kikötőkben vizsgálnak és az 1221 tonnás “Gun” nevű hajó elsüllyesztéséről. Különben már néhánye- zer tonnaürrel rendelkező svéd és norvég hajó a tenger fenekére került. A skandináv országok gazdasági életének legjelentősebb tényezője a kereskedelmi hajózás. A kis Norvégia hajótonnaállo- mány birtoklása terén a világhajózó államok között az ötödik heiyen áll. Anglia 20 millió tonna, az Egyesült Államok 12, Japán 5, Németország 4.8, Norvégia 4.6 millió. Svédország pedig 1,576.000 tonna ürtartalmu hajóparkkal rendelkezik. A skandináv államok nem felejthették még el, hogy a világháború folyamán Norvégia semleges állam létére 1,241.828 tonna űrtartalommal 832 hajót ve szitett el és 1178 békés norvég állampolgár pusztult el a más államok háborúja következtében. Hasonló arányban szenvedte végig Svédország is a világháború tengerihadjáratait. A semleges országok békés lakosságát a tengeri veszteségek érthetően nyugtalanítják. Szigorú semlegességükkel egyetlen hadviselő fél érdekeit sem sértik, ezzel szemben az egy más ellen irgalmatlan harcot folytató háborús államok, szinte megható testvéri egyetértéssel veszedelmzetetik a semleges és békés országok tengerihajózását. A BALTI KÉRDÉS De a Keleti tenger felől más veszedelmes szelek is süvítenek. A kis balti államok felett meg- kodult a világtörténelmi harang Észtország a Keleti tengerben fekvő, a Mohr tenger- szorostól elválasztott Dagö és Ősei szigeteit, a közismert barátsági — megnemtámadási — vagy szövetségi szerződés alapján Oroszországnak “bérbeadta”. A szovjet a szigeteket (Dagö szigete 960, Ősei 2168 négyzetkilométer kiterjedésű: lakosságuk száma kereken 70.000.) tengeri és légiflottabázissá alakítja át. Svédország fővárosától egy tengeri macskaugrás- nyira — Finnország fővárosától sem nagyobb távolságban — az orosz szovjet egy idegen állam területén flottabázist épit! Számszerüségben meg nem határozott flottája és repülőgépei mellett 25.00 főnyi sereget is tarthat a törpe, de uj “barát” szigetein. Az évtizedek óta az orosz ellentállás következtében meg nem oldható Alland-probléma, f ime, néhány óra alatt, Svédor- j szág és Finnország érdekeivel j nem egészen párhuzamban, egy szellemes fordulattal megoldó-1 dott. Illetve az eddigi megoldási módszer feleslegessé vált. Az Alland szigetek megerősítése már aligha aktuális, mert a szigetek délkeleti kapujában egy másik nagyhatalom fog megerősített flottabázissal rendel- kéz. Kinek lesz ereje és kedve a szovjet nagyhatalmi bázisaival versenyre kelni? Az észt probléma más vonat kozásban is keresztezi Svéd- és Finnország érdekeit. A moszk vai szerződés értelmében Észtország külkereskedelmének a % részét a jövőben köteles a szovjet felé irányítani. Esztor szág 130 millió koronára terjedő külkereskedelmének egy tekintélyes hányada Svéd- és Finnország felé irányult. Az u szerződés ennek az állapotnak valószinüleg véget vet. A nagyhatalmi versengésnek a számláját kereskedelmi téren is a semlegesek fizetik meg. Alig emésztettük meg az észt szerződést, már jelenti a táviró, hogy a lett külügyminiszter is Moszkvába repült és hasonló szerződést kötött Oroszországgal. A balti külügyminiszterek azonban nem kedvelik a konku-' renciát. A litván külügyminiszter is repülőgépen száguld el Moszkva felé. Világos, hogy valamennyi balti állam a legközelebbi napokban megköti Moszkvával az “örök békét” biztositó barátsági, megnemtámadási és egyéb nevű szerződéseket. Sőt, a stockholmi “Aftonbladet” hírszolgálata már arról is tud, hogy Moszkvának Finnországgal szemben is vannak “barátságos” kívánságai. “CASH AND CARRY” Ha egyik-másik hir korainak is bizonyulna, a skandináv államok azért mégis feszült érdeklődéssel figyelik a szomszédságukban lezajló eseményeket. A három balti állam több mint 5 millió lakossal, összesen 300 millió svéd aranykoronát kitevő külkereskedelemmel egy nagyhatalom függőségébe kerül. Ez a körülmény Svédország gazdasági érdekei szempontjából is jelentős következményei járhat. Ki tudja, hová sodródnak a vén Európa felforgató eseményei? A svéd közvélemény a svéd temperamentumnak megfelelő nyitott szemmel, hidegvérrel és elszánt öntudattal szemléli a napról-napra^ újabb meglepetésekkel szolgáló fejleményeket. Izgalomnak nyomat sem találjuk. A legutóbbi napokban felmerült koncentrációs kormányzás gondolatát valamennyi párt — kormány és ellenzék — egyöntetűen "elvetette. Nincs szükség rendkívüli eszközök igénybevételére. Svédország függetlensége, önállósága, megtámadhatatlansága és semlegessége nem forog veszélyben. Egy kemény nép valóban utolsó csepp véréig védelmezné meg évszázados hazáját, ha bármely részről akadna botorság, amely azt megtámadná. De a svéd népnek megvannak az eszközei arra is, hogy szükség esetén gazdasági életét és kereskedelmi önállóságát is megvédelmezze. Az országban kitermelt nyersanyagok, ipari cikkek birtoka jobb fegyvernek fog bizonyulni ebben a védelmi harcban, mint a legtökéletesebb hadieszköz. A “cash and carry” eszköze, abban a vonatkozásban hogy “fizesd ki a rendelést élelmiszerekkel és nyersanyagokkal, szállítsd ide azokat és vidd magad az árudat”, némileg in- diánizü ugyan, de a modern há- Miért ne kísérelje meg a sem- boru is visszaesés a középkorba, leges védelem is átmenetileg a középkori kereskedelmi védelem lehetőségeit? Y. H. MOLOTOV RÉSZVÉTTÁVIRATA HITLERHEZ A világot úgyszólván pillanatok alatt bejárta annak a bombarobbanásnak hire, amely tiz percnyi késése miatt, a szabadságszerető emberek millióinak ajkáról — kár, kár — sóhajokat hallatott. Jómagunk nem kommentáltuk a sörcsarnoki bombarobbanást, mert véletlenül olyan időben történt, amikor lapunk már megjelent és a következő számunk idejében, mint hir már elavulttá vált. De, hogy most mégis tollhegyre vesszük, azért tesszük, mert nem tűrhetjük el szónél- kül és hallgatásunkkal bünré- szességet sem vagyunk hajlandók vállalni Molotov orosz külügyminiszterrel. Ez az ’’elvtárs” ugyanis csatlakozott azokhoz a hálistenke- dőkhöz, akik táviratban tudatták Hitlerrrel szivetrepesztő örömük kifejezését azon, hogy Hitler tiz percei előbb távozott a sörcsarnokból mielőtt a pokolgép felrobbant, s igy elkerülte megérdemelt sorsát. Mi nem gratulálunk Hitlernek a “szerencsés” megmeneküléséhez : de gratulálunk a kommunistáknak, Molotov külügyminiszterükhöz! Mondjuk erre, hogy gyalázat? Minek? Molotov diplomatáskodik — mint mondják ■—■ és a diploma- táskodáshoz pofa kell! (De van is hála istennek — Szedő.) De az kell, bizony azoknak is, akik a szovjet külügyminiszterének ilyen táviratmenesztését és részvétnyilatkozatát helyeslik!
