Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-11 / 1084. szám
1939 november 11. BÉRMUNKÁS 7 oldal ! A szavak csak akkor jelentenek valamit, ha tettek követik ! Mit tettél osztályod, a munkásosztály felszabadulásáért? "JÖN A KRITIKA" Hajdú Tahás munkástársam írására, melyet lapunk 1939 augusztus 5-én megjelent számának 7-ik oldalán olvastam legyen szabad nekem is az alábbi megjegyzést fűzni. 1. Hogy egyszer a chicagói munkástársak föllépése nyomán a tárca rovat ki lett dobva az ablakon és most Wiener mtárs szép csendesen hátulról felszedte és ujra-ujra beillesztgeti ebben a jobb és hasznosabb dolgokra érdemes kicsi lapunkba, hogy ellopjon lapunk terjedelméből majd egy egész oldalt ezzel a mesékkel stb. Hajdú munkástársam igen helyesen emel óvást a TÁRCA szó alkalmazása ellen. Azonban én olvasva ezen “TÁRCA” egy- némelyikét igy ugyanazon lapban “Mindenkinek igaza van” cimen megjelentet is, úgy látom az nevezhető egy pesti proletár bérkaszárnyában bepréselt munkásélet napi tükrének, amelyből láthatjuk leplezetlenül Európában, vagy éppen Pesten, mik vi- harzanak a lelkekben és miben őrlődnek jobb hijján proletár testvéreink. Higyje el Hajdú munkástársam, a napi küzdelmek közepette nem árt, ha lapunk hasábjairól egy-egy ilyen pillanatfövételt, egy-egy a paraszt vagy a munkáséletből merített rövidke kis — tehát nem folytatásos — regénykét olvashatunk, amelyek pillanatokra talán mosolyt csalnak a riporter vagy iró beállítottsága folytán arcunkra és a pillanatokban egy nagy kollektiv szívdobogással éljük a szereplőkkel, az Íróval, vagy riporterrel — akik kivétel nélkül proletárok — eme percünket. Nem tételezem föl azt, hogy ne igy volna. Arra kell ügyelni csupán, hogy lapunk szükre-szabott terjedelmét holmi limonádé izü polgári szerelmi regény vagy tárca téma ne foglalja el. És úgy láttam eddig ilyesmi nem is látott napvilágot és nem is fog. Tárca nincs és épen ezért talán a fejlécét le is lehet ezen oknál fogva venni. Mert az ezen rovatban megjelenő cikkek egy-egy mozaik a való életből. 2. Majd ezt Írja: “ . . Miért kell nekünk annyit foglalkoznunk Magyarországgal? Az itteni munkásviszonyok mellőzése, elhanyagolásának a rovására? Hát ez miről jó? Miért kell? Nekünk — igy Írja — Magyar- ország egy idegen ország ma már”. '“KICSI” lapunk talán az egyetlen sajtóorgánum, amelyen keresztül mindenkor tisztában lehetünk és vagyunk a magyarországi eseményekkel Munkástársaink egyetlen cent- nyi fizetés nélkül adják tudósításaikat és pedig elsőkézből le lapunk számára. Nézzük meg az amerikai magyar sajtót. Vájjon egyetlen egy van-e ezek között, amely foglalkozik és úgy foglalkozik a magyarországi eseményekkel, mint a mi “KICSI” alpunk? Osztályharc dúl, még pedig fogcsikorgató elkeseredéssel Magyarországon. Húsz év óta a Horthy rezsim milliárdokkal fizette és fizeti meg a világ minden táján és igy Amerikában is az általa elhelyezett és uralmát dicsőítő közléseket. Miért teszi ezt? Semmi másért mint azért, hogy a szolgaságát a magyar népnek meghosszabbítsa. Ezért gyártja egy egész minisztérium sajtóosztálya a hangzatosabbnál, hangzatosabb szédítő cikkeket és küldi szét, a világ minden tájára és fizeti meg annak leközlését. Ezzel szemben a nélkülözésekkel küzködő IWW-isták, azok akik harcba mentek, harcba állanak, és egyedül a mi “kicsi” lapunk utján tudják kellő értékre leszállítani azok értékét. Emlékezzünk vissza amerikai fasizta és klerikális köreink hányszor környékeztek meg bennünket adománykoldulási, vagy egyébb cimen burkolt fasizta célt szol- gőló címeken. Hogy munkájuk, nehezebbé vált, mézes-mázos szavaik leperegtek rólunk és nem sikerült sok esetben Palira venniük bennünket, azt éppen a kifogásolt magyarországi híranyagnak köszönhetjük, mert onnan vettük és csakis onnan vehettük tudomásul azt, hogy centjeinkre, leikeinkre milyen címeken utaznak. Horthyék mindent, de mindent elkövetnek, azért, hogy zsoldjukba állítsák a külföldi — a belföldit sikerült — sajtót. Mident elkövettek, hogy semmi rendszerüknek kellemetlen hir ne láthasson a külföldi magyar és más nyelvű sajtóban napvilágot. Büszkén vallhatjuk az éppen a mi “kicsi” lapunk az egyetlen, aminél hajótörést szenvedett eme kísérlet. És most mi saját magunk csapjuk be az ajtót — az igazság szava, a magyar proletári- átus harci zaja előtt? Éppen mi siessünk segítségére Horthy- éknak ebben? Hogy lapunk kicsi ? Kinek tulajdoníthatók ezek? Azoknak akik tévutakon járkálnak, akiknek a rideg valóság helyett hódító, narkótikus az u. n. polgári magyar sajtó üres szalmacsép- lései kellenek. De hibásak vagyunk mi is! Hogy miért? Hibásak vagyunk azért, mert nem mindegyikőnk küzd, agitál fáradhatatlanul azért, hogy minden magyar munkásház asztalán ott legyen található a mi sajtónk. Hibásak vagyunk azért mert nincs minden üzemben, bányában és munkahelye- egy-egy olyan riporteri tehetségű és készségű munkástársunk, aki szemfüles, mindent tudó és látó és ezt meg is iró. Igen ez is egy oly hiba, mit mi saját magunk tudunk — ha akarunk — orvosolni. Akkor lapunk nemcsak az itteni dolgokkal fog tudni foglalkozni, hanem eleven, lüktető élet is sugárzik le ez esetben már nagyobbá fejlődhető “kicsi” lapunk hasábjairól felénk. A szerkesztői ezeknek kellene és kell lenni. A szerkesztő munkástársunk föladata az azután, hogy miként csoportositja, milyen sorrendben adja le az általa ösz- szeállitott anyagot, vagy abból mi az ami érdeklődésre tarthat számot. Azután majd mindanyi- unknak van Magyarországon vagy egyebütt valakije. Az általunk kiolvasott lapunkat, ne használjuk szalonnacsomagolásra föl, hanem pakoljuk be és küldjük meg ismerőseinknek akár kutyabagoson, akár Kamcsatkában is lakik. Ne sajnálják azok, akik bírják ilyenek számára előfizetni, mikor is a lapbizottság gondoskodik a címzetteknek elküldeni a lapot. Azután az egy Magyarországot kivéve hírszolgálatunk nincs tökéletesen megorganizálva. Vegyük kezünkbe a pennát és kalamárisba mártva azt írjuk rokonainknak, ismerőseinknek, hogy írjanak a lapunkba, vagy írassanak más munkástársakkal.. Egészen bizonyos az ,hogy lesznek a nagy világban, jó egy- néhányan, akik szívesen fognak munkatársai lenni lapunknak, hisz nincs sa világnak oly eldugott része, hol magyarok ne élnének. De ami szintén nem hagyható figyelmen kívül az, az, hogy az IWW számára ezek előbb-utóbb megnyerhetőkké. válnak. így tehát megvalósulna először az, hogy a lapnak terjedelme áttekintést nyújthatna bel- és külföldi munkás eseményekről és igy lapunk tényleg nemzetközivé válhatna ami bizony nagyon fontos volna. A világtörténelem dübörgő esményei között élünk. Nemcsak Európa, de a világ szeme a dunamedencére van irányítva. Tudjuk azt, hogy ott dől el a nagy harc. Becsüljük meg tehát a Magyarországról, mint a du- namedence gócpontjáról befutó hírek értékét. És ne feledjük el IWW-ista munkástársaink azt, hogy ott léteznek, harcolnak egy világármalattal szemben a proletáriátus fölszabadulásáért az IWW lobogója alatt az nem kis részben annak tudható be, hogy a mi “kicsi” lapunk, a szerkesztő és lapbizottságunk mindenben segítségükre voltak az 1920-as évekbeni megindulásakor. Mi egy test, egy lélek vagyunk velük és ezt az eredményt, hogy igy lehetett áldozatkész és forradalmi szolidaritásunkkal érhettük el, úgy mi mint magyarországi IWW-ista testvéreink is. Gippert Márta. CLEVELAND EAST SIDE magyar propaganda csoport MOST PÉNTEKEN este 8 órakor fontos gyűlést tart a 79-ik uccai helyiségben. — Pontos megjelenést kér a Titkár. KÖZKÍVÁNATRA MÁSODSZOR NEW YORKBAN Az IWW és a Modern Színkör által tartott kabaré előadás programja annyira művészies volt, hogy igazán beillett volna a legmagasabb művész esték sorába. Ezért elhatároztuk, hogy a jelenlevők kívánságára megismételjük azon művészi kabaré estét és ugyanakkor alkalmat adunk azon munkástársainknak is, hogy ott legyenek, akik legutóbb nem vettek arról tudomást. így tehát NOVEMBER 11-én szombat este 8:30-kor a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. KABARÉ ÉS TÁNCESTÉLYT tartunk. Fellépnek, KONDOR MARISKA az amerikai magyarság művésznője, aki a legújabb kabaré számokat énekli, SZIGETI JÓZSEF, zeneművész a leghíresebb magyar cigányprímás, VÁRADY ANTAL, zonogoramüvész Liszt Ferenc egyedüli élő tanítványa és a zongoraművészet aranyérmes mestere, VÁMOS VILMOS, a táncos-komikus, aki uj mutatványokat ad elő. Ilyen művészies estélyen csak nagyon ritka alkalmakkor vehetünk részt, hát legyünk ott mindannyian. Jegy ára 35 cent. Tánc hajnalig. A rendező' bizottság. CHICAGÓIAK FIGYELEM! Az Industrial Worker javára a chicagói IWW csoportok 1939 november 4-én szombaton este 8 órai kezdettel .... tánccal egybekötött mulatságot tartanak, 1241 N. California Ave. helyiségben. A mulatság jövedelme az angol nyelvű lapra lesz fordítva. BAZÁR TÁRGYAKT KÉRNEK CLEVELANDBAN Cleveland east és west sidei munkástársnők szorgoskodnak, hogy december 1, 2 és 3-án megrendezendő Bérmunkás-Bazár méltó legyen ahoz az alkalomhoz, amit a három napos Bazárral szolgálni akarunk. Az Országos Értekezlet adós- sámgentesitette lapunkat, a bazár rendezés célja, hogy a Bérmunkás megjelentetéséhez az anyagiakat hozzuk össze. Ahol bazár vagy hasonló alkalmakat nem rendezhetnek, azokról a helyekről KÉRÜNK BAZÁR TÁRGYAKAT, hogy színes és gazdag választékunkban mindenki megtalálja a vásárló kedvét. A Bazár-Bizottság nevében, Mary Lockner, 2013 W. 47 St. Cleveland, O.
