Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-04 / 1083. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 november 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OK THE l. W. W Előfizet.,,« árak: Subscription Rates: r?y évre ................ *2.00 (!ne Year ............. $2.00 félévre .......... l.flfl Six Months _____ 1.00 Egyes szám ,,-a ............. 5c Single Copy __________ 6c Csomagos rendelésnél. 3c Bundle Orders ________ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S S. Sta maguk a társadalom fenntartó oszlopai erődítményei és amilyen alapon voltak képesek fenntartani a jelenlegi társadalmi rendszert abból a célból, hogy a kapitalizmus kisajátítsa és uralja, éppen azon erővel egy társadalmat teljesen átformáló forradalmi szervezettséggel megvalósíthatja magát az uj társadalmat. Ezt tanítja az IWW fennállása óta, de a munkások nem akarnak tanulni, a cselekvésre pedig egyáltalán nem dongóinak — pedig a kapitalizmus csődjéből nincsen kivezető ut annak megmentésére. Azért kell a munkásoknak megérteni, amig nem késő, hogy építsék ki a forradalmi ipari szervezeteiket a társadalom átvételére. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd.. Cleveland, O. Entered as seer/id-class matter at the Post Office, at Cleveland, ___________Ohio under the Act of March, 3, 1879. Szolidáris sztrájkot vívott az IWW Published Weekly bv the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORE B (Folytatás az 1-ső oldalról) A kapitalizmus vergődése (P) Mindazok, akik a gazdasági berendezkedést felületesen bírálják meg, abban a reményben ringatóznak, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetet még lehet orvosolni. Maga a New Deal, (az uj osztás) amelynek minden ténykedése abban nyilvánul meg, hogy ideiglenesen olyan helyzetet termetsen, amely által a kapitalizmust átvigye a jelenlegi krízisen és a gazdasági krízisből eredő munkanélkülieket valamiképen a napi szűkös fentartáshoz juttassa. Éppen most 10 éve annak, amikor Amerika pénzvilágába bekövetkezett az a nagy lavina, amikor a felhalmozott értéktöbblet képtelen volt tovább funkcionálni. A felhalmozott ipari termékek részére a külföldi piac úgyszólván teljesen megszűnt, az elmúlt háborúba eladósodott nemzetek nem voltak többé vásárló- képesek. Azok pedig, amelyek valamennyire kilábaltak a háború pazarlásából, azok képesek voltak a saját szükségeleteiket önmaguk előállítani. A tízéves depresszió, amit a jelenlegi kormány úgy próbált orvosolni, hogy 30 milliárdot költött ezideig állami közmunkákra, hogy valamennyire a munkanélküliséget csökkentse — amely által milliókat próbált vásárló képessé tenni. (Amennyire vásárló képes lehet egy közmunkán dolgozó) Magának a kormányszakértőinek megállapítása szerint az 1939 évi termelés elérte a legfőbb iparban az 1929-iki termelés stádiumát és megállapításuk szerint még a jelenleginél 20 százalékkal kellene, hogy fokozzák a termelést, hogy a munkanélküliséget megszüntessék. A dolognak a bökkenője éppen ottan van, hogy 20 százalékkal még emelni a termelést — megint odajutunk — ahol voltunk 10 év előtt, hogy az árutermelésből felhalmozódott értéktöbblet ismét nem tud tovább funkcionálni, mert nincsen piac a felhalmozott áruk részére és ha nincsen kereslet, úgy a termelés kerekeinek kell lassabb tempóban forogni — és ez megint több munkanélkülit jelent. Furcsa dolog de igy van, hogy sokan azt gondolják, hogy háborús anyagok készítése, annak nagybani eladása fellendíti a gazdasági életet. Igaz, hogy a háborúra való készülődés és háborús anyagok nagybani eladása egy időre fellendíti a termelést, de mi lessz a következménye a háború megszűnésével. Erre meg a kormányszakértők azt mondják, hogy az 1929- iki pangásnak megismétlődése. Amit sem ez az ország, de az európai államok sem tudják zavartalanul megúszni. Maga a kapitalizmus szakértői is már látják, hogy valahol valami baj van a gzdsági berendezésben — csak éppen azt nem látják, hogy ez a rendszer nem képes tovább a jelen formájában funkcionálni. A józanul gondolkodó embereknek előrelátóknak kell lenni és látni kell azt, hogy a jelen rendszer már nem tud tovább megfelelni hivatásának, mert az árurendszer vagy profitra alapozott kapitalista társadalmi rendszer befejezte hivatását, mert rendelkezésére álló fejlett termelési gépezettel forradalmositotta a termelést úgy annyira, hogy állandóan a túltermelés fenyegeti a gépeknek való üzembetartása által. Pedig a kapitalizmus nem igen hajlandó termelni csak azért, hogy a munkásokat foglalkoztassa — hanem csak addig termeltet, amig a termelt áruknak piacot is talál. Nagyon sok statisztikai adatot lehet találni arra vonatkozóan, amivel tisztán és világosan lehet bizonyítani, hogy a kapitalizmus a jelen stádiumában már nem létezhet sokáig. A kapitalista rendszert egy más rendszernek kell felváltani. Az a vergődés, amelyben ma a kapitalizmus van a végóráját jelenti. Sokan, de nagyon sokan egyáltalában nem is gondolnak arra a társadalmi változásra, amely minden percben, bekövetkezhet. Ez a kapitalizmus teljes csődje, amit még a felhalmozott értékek többlete sem fog tudni megakadályozni. A kapitalizmus éppen olyan mint a többi elődjei voltak a társadalomban. Addig fog ragaszkodni uralmának megtartásához, amig egy másik társadalmi szervezet, amely a düledező kapitalizmusnak romjain kell, hogy felépüljön — majd veszi át a társadalom irányítását. Nem lehet tudni mit hoz a holnap, de annyi bizonyos, hogy a kapitalista termelési rendszer ma már csak vergődik. Az a termelő erő, amelyet a munkások képeznek, fejlesztette a kapitalizmust naggyá — csak a munkások nagy tömege éppen az, akik nem akarják felismerni azt a hatalmas erőt, hogy éppen ők naszt a Wagner törvény megsértése miatt a társulat ellen és harcra készen távozott a tárgyaló teremből. HARC A MUNKA SZÍNTERÉN — PIKETVONAL Másnap reggel öt óratájban, az IWW öt tagja már megjelent a gyárkapunál. Ki korán kel aranyat lel — mondja a példaszó. De ők arany helyett sztrájktörőkre álltak lesbe. És, hogy milyen szerencsénk van nekünk még az idő választásban is a sztrájkjainkhoz, azt látszott igazolni a megeredt és zuhogó eső . . . Bevezetésképpen, a megfelelő hangulathoz az eső nem éppen rossz. Megkeme- nyiti és fogcsikorgóssá edzi a koránkelő piketeket, amihez ilyen munkánál szükség is van. Az egyik piket megjegyzi, hogy az időjárásra való tekintettel, gyors és alapos munkát kell itt végezni. Alig, hogy befejezte mondó- káját, megérkezett az első truckload acél a gyárhoz. A kocsist nem volt nehéz meggyőzni. “Nem keresek én veletek veszekedésre okot.” — mondotta a kocsis — és már vissza is fordult rakományával, összesen 4 kocsirakományt fordítottunk igy vissza. Nem sokára vártatva, megjelentek az első szkeb regruták is a kapunál, de amint szembe találták magukat az erős piket- vonallal, hát a kapu áttörése helyett, szépen a piketek közé olvadtak és nem volt szükség hathatósabb érvek használatára. JÖN AZ ÖSSZEÜTKÖZÉS Mr. Yankee, superintended is megérkezett. Amint sajnálattal látta, hogy egyetlen embere sem jutott át a gyárkapun, azonnal telefonált a főbósznak és értesítette a helyzetről. Mr. Saunders, bár nem nyilatkozott;, hogy úgy érezhette magát, mint akit megvillanyoztak, de érzését abból is lehet sejtem, hogy az autóját a gyárhoz való sietségében, egy másik kocsinak szalasztotta és összetörte. Siettében .igy későn érkezett a gyárhoz. Első dolga volt ennek a “kemény” vérbeli munkáltatónak, hogy követelje a jogot, az “ő embereivel” beszélni. A sztrájk- bizottság úgy nyilatkozott, hogy ez ellen semmi kifogásuk nincsen. — Tessék. A lakájokhoz és kiszolgálókhoz szokott bósz, kiadta a parancsot, hogy az emberek jöjjenek a gyárkapuhoz, hogy ő az ajtóból szólhasson hozzájuk. A szervező viszont azt “tanácsolta” neki, hogy ha az emberekkel* beszélni akar, jobb lenne, ha kimenne hozzájuk. Csudák- csudájára, a bósz megfogadta a tanácsot. Esernyőt markolt és a zuhogó esőben odaállott az emberek elé. Oly szelíd spics- et vágott ki, hogy az egyik piket mosolyogva azt mondotta a másikhoz: “Ha a bósz egy kurzust venne Duluthba az IWW egyetemen, még szónok is lehetne belőle“ —a másik meg azt jegyezte meg, hogy ebből az alakból) ha igy tart talán forradalmár is lehet. Saunders, amint befejezte a mondanivalóját, gyorsan fedél alá igyekezett, mig az IWW sztrájkolok, a színhelyen a szakadó esőben rögtönzött gyűlést tartottak és az ajánlatot, amit a bósz nekik tett, azonnal megtárgyalták. Egyhangú határozatuk az volt, hogy semmit a világon nem engednek. Kitartanak a vállalt szolidaritásnál amig a társulat az elbocsájtott mühelybizalmiakat vissza helyezi munkába és az elveszített munkabérüket hiánytalanul kifizeti. MONDJA, HOGY BÁCSI Tizenegy órán át tartott a sztrájk és a piketelés. A késő délután folyamán, Mr. Saunders kiüzent, hogy az elbocsájtott bizottsággal és Cedervall szervezővel tárgyalni kíván, hogy az ügyeket valahogyan “békés” befejezéshez vigye. (Előzőleg azt hangoztatta, hogy a bizalmiakkal csak Cedervall nélkül áll szóba). Három óra hosszat tartó tanácskozás után. Amint az első bizottsági tagot meglátták az emberek, az egyik a fedezékéből oda kiálltott: — Végeztetek?! A műhely bizalmi ugyanolyan emelt hangon kiáltott vissza: Megtanítottuk vele azt mondani, hogy BÁCSI! A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA 1940-re, az eddig bejelentett cikkek, Írások szerint, tanulságosabb lesz minden eddig kiadott naptárunknál. A naptár költségeit üzleti hirdetések és egyéni üdvözletek közlésével kívánjuk előteremteni. Sok olvasónknak, akik nem laknak csoportjaink vagy lapkezelőink körzetében ezúton adunk módot arra, hogy egyéni üdvözleteket, amelyet már 50c és nagyobb összeggel elhelyezhetnek, hogy levélben október utolsó napjáig beküldhetik a kiadó- hivatalba.
