Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-07-08 / 1066. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 julius 8. TÁRCA | Ötven pengő Irta: KELLER LAJOS Félix, a költő, este utolsó garasát is elkártyázta a klub­ban. önök természetesen pisz­kos fráternek, elvetemült, kony- nyelmü alaknak minősitik őt ezért az ostoba cselekedetéért. Higgyék el, tévednek. Félix utálta a kártyázást, gyűlölte azt a dögletes levegőt, amely ott áporodott ezekben a kártyaszo­bákban. Tiszta életre áhítozott, írással és olvasással tarkított munkabeosztásra. Nőre, aki ké- zenfogja és vigyáz rá, kisváro­si, termékeny csöndre és alku­nélküli szabad és bátor írások­ra, amelyeket forró agyában ki­tervezett. De a sors szigorú volt hozzá. Soha nem akadt egy nyugodt hete sem, amikor gond­talanul Íróasztalánál ülhetett volna. Szállodaszámla, mosoda, ebédgondok, — ime, ez volt az ő élete. Miért kártyázott ? Azért, mert hátha egyszer . . . Kisüt a nap, ráragyog a szerencse és talán elutazhatik két hétre Al­mádiba, hogy befejezze színda­rabját. Ezért . . . Másnap reggel a hotelportás — bibircsókos, rosszindulatú, gazdagok felé hajlongó szegény lakókkal kínosan bizalmaskodó és fennhéjázó alak — szigorúan közölte vele, hogy este............ Nos, ha este nem rendezi hát­ralékát, nem kapja meg a szo­bakulcsot. Vagyis magyarán hajléktalan lesz. Félix sorravette a lehetősége­ket. A “Pesti Szemlé”-hez vi­hetne novellát, de ott előlege van. A “Képes Újság” elfogad­ná uj verseit, de ott csak utó­lag, közlés után fizetnek. Tépe- lődött, mit tegyen? És akkor hirtelen, mint egy karcsutestü nimfa a habokból, úgy emelkedett ki képzelete sík­ján egy férfi alakja. A Márton Péter . . . ő igen, ő segíteni fog. Ez a Márton dúsgazdag bankár, aki feljár a klubba. Tegnap, amikor Félix vesztett egyszer elkapta a bankár rész­vétel sugárzó együttérző pillan­tását. Tőle kér kölcsön ötven pengőt. Klobea, a mindent tudó kotnyeles színházi riporter me­sélte, hogy Márton százezereket keres és — jól is nősült. Elvet­te a kövér Schwarz Irmát. Egy­szer látta a nagyságos asszonyt a strandon. A lábai viszeresek voltak, de mint kiderült, száz- ötvenezer pengő hozományt ka­pott. Mi az az ötven pengő Márton Péternek? Peti (gondolatban már becézte a bankárt) jó fiú, a szeme . . . Csak Goethének volt olyan humánus embersze­rető pillantása, mint Márton Petinek . . . Képzeletben pontosan kiter­velt előre mindent. Szűkszavú­an, egykedvűen — mint ahogy egyenrangú emberek szokták fogja kérni az ötvenet. Nem ez nem jó . . . Inkább félrehiv- ja udvariasan egy meghitt sa­rokba és mint férfi férfinak, bevallja őszintén a valóságot. Ah, ez sem jó ... Ez “szegény- szagu” ... A legjobb lesz rá­törni és sejttetve, hogy “disz­krét” ügyről van szó —hebegve és dadogva, hogy Peti ne lásson benne profi kölcsönkérőt — kérni fogja, segítse ki igazán csak pillanatnyi zavarából. Különben is Márton a múlt­kor nagy társaság előtt dicsér­té “Hajnal a gyümölcsösbódé előtt” cimü költeményét. Igaz, hogy a bankár kissé hülyén in­dokolta meg a vers fölött érzett elragadtatását, de annyi baj le­gyen, Márton nem Schöpflin Aladár, hogy azt is tudja, mi­ért szép egy vers . . . Amikor a klub ajtaján belé­pett, arcára mosolyt ragasztott és kutató pillantása rögtön föl­fedezte Mártont, aki kártyá­zott. Hopp, ez jó alkalom, gon­dolta, leülök mellé kibicelni. Márton szórakozottan nem fo­gadta köszönését, de a költő­nek eszeágába sem jutott ezért neheztelni. Végre is játszik a bankár, nem lehet kívánni tőle, hogy udvariaskodjék. Félix ba­ráti mozdulattal foglalt helyet Márton Péter mellett, olvadó mosollyal és olyan odaadással, amelyre csak a legelszántabb kibicek és a legraffináltabb ko- kottok képesek. Húsz perc múlva Márton már száz pengőt vesztett. Félix homlokán veritékcsöppek gyön­gyöztek. Akkor a bankár osztás közben rámorgott a költőre: — Maga ugyancsak nagy “Heaven Can Wait”, but this definitely is not “paradise”. No average workingman in Ame­rica or in other country in the world can call this universe the place of supreme felicity or bless. Only the capitalist class can say this is paradise. But until all contral lie in the hands of these parasites only they can call this earth heaven. Here especially in America, we are a great fabulously rich nation, and in it there is plenty for all if it were all equally divided. Year after year food and clothing is destroyed while human beings die of starvation and lack of clothing. There may be a day when nature will not be so lavish with her over pro­duction and by then too, it will be understood that heaven above is just an elaborate fancy and this earth below, at present known as hell could be made into an elegant heaven and enjoyed by those alone who so elaborately made it so. It might be interesting to konw that this hidden paradise is near at hand and it only needs a Messiah to start it; and these leaders can only be those workers who are making these pechet hozott rám . . . Rémes . . Félix zavart mosollyal, meg­hunyászkodva hajtotta le fejét. Máskor azonnal felállt volna, most? Céljai voltak . . . A keserves lapjárás csak nem akart megváltozni. Márton a kibicét okolta balszerencséjéért. Először csak célzásokkal adta tudtára Félixnek, hogy távoz­zék, később már nyíltan gorom- báskodott vele. Szegény Félix csak tűrt összeharapdált szájjal hallgatott. Már többen odafi­gyeltek és kárörvendően röhög­tek rajta. Félix dermedten ült a széken, mintha odaszjögezték volna. Hogyan? Feláll jón és ez­zel búcsút intsen remekül kicir- kalmazott tervének? Soha . . . Egyszerre csak . . . Márton paprikavörösen felugrott és az asztalt verve ordítozott Félixre. — Mondja? Nem hajlandó el­menni? Hát akkor maga ugy- látszik ugyanolyan buta, mint az a múltkori verse azzal a haj­nallal, meg a bódéval . . . Félix kinyujtózkodott, felállt . . . Nem látott semmi mást, mint Márton ur hegyes, szem­telen orrát. Oda kell ütni . . . Oda . . . Pontosan célozni, most már úgyis mindegy . . . — Pofonütött — ordított Márton, ő is ütni akart de le­fogták. Félix jéghideg arccal bámult rá . . . Aztán egyszerre csak feloldottak a kemény vonások gondoktól barázdált arcán és hideglelősen, furcsán beleneve­tett a bankár arcába. A bankár arcába amelyen ott égett ütés- csik nyoma. Este a szállodában nem kap­ta meg a kulcsot . . . wonders and yet can not get their effects. Yes “Heaven Can Wait”, for on this earth there is much paradise which have not been yet glanced at by those who made it. For several years the work­ers have sweated and taken abuses to make the Worlds Fear; yet only a few of them will be able to gaze upon this wonderfull progress made by the Workers for the parasites. We the humble sit and wait hoplessly for the gates of heaven to open. A heaven that has not yet been proven and really is only a “promised land” while here on earth we really know it exists and with the in­telligence could win access to it. The positive key to this glory lies in the doctrine of the IWW; which stands for what it really means — “The work­ing class and the employing class have nothing in common.” For those, “who make up the capitalist class have all the good things of life”. So let us unify and organize until every worker on this uni­verse can corroborate that “Heaven Can Wait, this is Pa­radise”. TOBORZO Állj elő, ember! Nézd, a munka vár: Viharával a viharzó tenger s rögösen a föld, zord még és kopár. Mit akarsz? Talán a kövér halak, — amig te alszol — hálód oldalán a hatalmadba hogy beússzanak? Gyáván és bután miért állsz félre ? Akarj akarni! s álmaid után bátor kezekkel nyúlj fel az égre. Vesd ki a hálót és ekéd vasát is vágd a földbe: uj eldorádőt csak igy hozod a valóságba át. ültesd el a fát, vesd el a magot, ébreszd az alvót, oktasd a butát: közönnyel, ember, nem lehetsz nagyobb. — Nézd a nap ragyog Vaád Ferenc Kert avatás Mindazok, akik az elmúlt esz­tendőben egynéhányszor részt- vettek és elszórakoztak Cleve- landon a Bérmunkás Otthon kerthelyiségében: emlékeznek még rá, hogy az IWW-isták fá­radságot nem kímélő munkájá­nak eredményeként, egy ideig­lenes erdő varázsolódott az Ott­hon udvarán. A bizottság is jól emlékszik vissza, hogy milyen nagy, meg­erőltetésbe került egy-egy ilyen estének a lerendezése, amely­nek elmúltával, a nap már le­rombolta és elhervasztotta min­den munkánkat, az öreg termé­szet segítségével. Okulva a múltak tapasztala­tain, újból bizottság vette kezé­be az udvar átalakítását és a munkáskezek alkotó erejének eredményeként, a nyári és őszi időszakra, egy olyan szórakozó hely várja a clevelandi magyar munkásokat, melynek párját aligha találnak! A Bérmunkás Otthon kerthe­lyiségének megnyitását és le­leplezését, az IWW east sidei magyar csoportja, julius 8-án rendezi meg. Erre az alkalomra meghívjuk olvasóinkat és bará­tainkat is. Jöjjenek el most szombaton este és személyesen is meggyőződhetnek, hogy e so­rokban nem túlzás van, hanem egy nagy adag szerénység. Találkozzunk valamennyien a Bérmunkás Otthon kerthelyisé­gében, ahol a vendégek többségi véleményének megnyilvánitásá- tól tesszük függővé azt, hogy milyen gyakran rendezzük le a további összejöveteleket. Munkástárs, hány uj előfize­tőt szereztél e héten a “Bér­munkásnak? Junior Column “Heaven Can Wait” By Mari Varga

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents