Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-10-28 / 1082. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 OKT. 28 Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 NUMBER 1082 SZÁM SZTRÁJK VAGY KIZÁRÁS? 57 EZER MUNKÁS A GYÁ­RON kívül várja Chrys­lerek ÉS A MUNKÁSVEZÉ­REK EGYEZKEDÉSÉNEK AZ EREDMÉNYÉT Detroit, Mich, október 22 — A Dodge telep munkásainak szolidaritását dicséri az a szép küzdelem, amely elérte csúcs­pontját, midőn több mint 57 ezer munkás szolidáris sztráj­kot vállalt. Érdekes, hogy sem bérreduk­ciót, sem béremelést nem köve­telnek a szóbanforgó munkások. Azért folyik a küzdelem, hogy a speed-up-ot, amit a társulat tagad, hogy bevezette volna, megállítsák. Eredetileg, a Dodge telepről, 105 munkást elbocsátottak, ál­lítólag az engedelmesség meg­tagadása miatt. A társulat in­dokai szerint, az elbocsátott munkások szabotálták, illetve meglassították a termelést. A Dodge telep munkásai a soraikból elbocsátott munkások­kal szolidaritást vállaltak és midőn ez sem bírta jobb belá­tásra a Dodge telep fölött ren­delkező Chrysler Motor Corpo­ration vezetőségét, az összes Chrysler telepen beszüntették a munkát. Detroit és kerületének sok százezer munkásainak figyelme irányitódott azon küzdelem fe­lé, amely most a Chrysler ellen folyik. Az autó iparban nagyjá­ban ugyanolyan helyzet uralko­dik, mint a Dodge telepen. Mert amint a termelés az őszi idő­szakkal fellendül, a munkások termelőképességét a legmaga­sabbra fokozzák fel és napon­ként úgy facsarják ki a mun­kásság energiáját, mint a citro­mot. A Dodge gyárvezetőség által elbocsátott munkások, mótor- hengereken dolgoztak (krank shaft). Naponként valamivel kevesebbet állítottak elő, mint az elmúlt évben. Hajcsárosko- dással, sőt az elbocsátási ijeszt­getésekkel sem sikerült a de- partmentben, a termelést az el­múlt évi standardra felfokoz- tatni és erre beváltotta a társu­lat a fenyegetést. A kihallgatásoknál és a tár­gyalások folyamán kitűnt, hogy az 1940-es modelekben, a crank shaftek jóval nehezebbek, mint az 1939-es motorokban. Hozzá­vetőleges számítás szerint, a két módéinál a sulykülönbözet egy napi munka alatt, egy em­ber részére három tonnát tesz ki. A munkások arra az állás­(Folytatás a 3-ik oldalon) Beszélgetés a szavazó urnánál Azt gondoltuk, hogy a sok politikai vereség után végre mé­gis csak kiábrándulnak a munkástömegek a politikai pártok kö­vetésének hasznavehetetlenségéből. Utóvégre az a sok árulás, és ótt ahol ilyesmi nem volt, azon tény, hogy politikai pártok közvetlenül a munkástömegek részére, semmiféle előnyöket el­érni nem tudtak, ott ahol vala­milyen látszólagos vívmányok­ra hivatkoztak, ott is a munká­sok gazdasági szervezeteinek ereje volt az, melyen keresztül az eredmény mutatkozott. Ugylátszik azonban, hogy a munkástömegek nem tanulnak a múltak eseményeiből, de nem tanulnak a jelen események tör­ténelmi jelentőségéből sem, mert ha annak a jelen idők pa­rancsoló fontosságát csak rész­ben is felismernék, nem követ­nék a múltak elévült politikai útvesztőjét, melyen a munkás­tömegek igazi érdekei és céljai a pusztulásba zuhannak. Az uj idők idején a régi taktika a ré­gi vereség és a vereség fölött a régi siránkozás. Ez történik ma New Yorkban a kommunista pártkörökben akiknek 5 politikai jelöltjüket az állami Supreme Court dön­tése alapján, levették a hivata­los szavazó lisztáról és megvá­lasztásuk most már csak a tör­vény alapján külön beírással történhetne meg. Hónapokon keresztül névaláirókat gyűjtöt­tek, nehéz ezreseket költöttek el a választási kampányra,, a hiszékeny munkásoktól bekol- lektált pénzekből, mig most az­tán a bírói döntés egycsapásra a szemetes kosárba dobta az aláírásokat és érvénytelennek nyilvánította az egész politikai játékot. A kommunista párt a nagy tiltakozás és az újabb bíróság­hoz való futkosás után mégis csak lemarad az ez évi válasz­tásból és azok a munkások akik azt hitték, hogy szavazatuknak erejük van, most aztán láthat­ják, hogy a régi délibáb kerge- tés az egész. Mert ha föltéve a kommunista jelöltek a választá­si lisztán maradnak és föltéve ha meg is választanák őket, még akkor is fönnmarad az az eshetőség, hogy a kapitalista törvényhozásba beengedik e őket? Aztán ha már beenged­ték őket, mit is csinálhatnak ők ottan a munkásosztály érdeké­ben ? És ha már akarnának, vagy tudnának valamit mégis csinálni, vagy hangosabban ki­mernék nyitni a szájukat egy kicsit, nem úgy járnának mint a volt világháború idején a szo­cialista pártelvtárs képviselő urak, akiket dacára a szabályos megválasztásuknak egymás után dobáltak ki a kapitalista törvényhozó testületből De tekintsünk csak egy pila­natra az európai szocialista és kommunista pártmozgalmakra, melyek sokezer mértföldel már előbb voltak a politikai párt­szervezkedés utján, mint az amerikai szocialisták és kom­munisták, hová jutottak! Hát még mindig nem volt elég a csa­lódásból, még mindig lehet és szabad a régi pártelmélet alap­ján a munkástömegek elé állni és szavazatfogdosásra buzdíta­ni őket. Hát nem sokkal hasz­nosabb volna a new yorki vere­ség után, a munkástömegek elé állni és az egész politikai játé­kot megmagyarázni nekik a maga valóságában, hogy meg­értsék, hogy az osztályharcos munkásoknak ott semmi keres­nivalójuk nincsen. Hát még mindig nem látják azt, hogy a munkásosztály szavazati ereje a gazdasági szervezetében van, melynek kiépítésével politikai előnyöket is nyerhet a saját cél­jainak megfelelői eg! Ha a múltakból nem tanult a munkásosztály, tanulnia kell a jelenből, föl kell ismernie a for­radalmi osztályharc tanait, vé­get kell vetnie a régi idők poli­tikai pártjai által űzött válasz­tási játszmáknak és a mai kor ipari fejlődéséhez mérten, a gazdasági ipari szervezetek ipa­ri parlamentjét kell megalkot­nia, melyen keresztül saját ér­dekében a munkásosztály ipari fölszabadulásának megfelelő uj társadalmi termelési rendszer alapjait rakja le. Nincs mit si­ránkoznunk tehát a választási vereségen, mert az osztályharc térképjén kívül álló vereség. Akik azon az oldalon állnak úgyis agyonszavazni fogják saját magukat. (f.) TÁMOGASSATOK AZ INDUSTRIAL WORKERT Az IWW Egyetemes Köz­pontjának ellenőrzésében meg­jelenő angol nyelvű lapunk, az Industrial Worker, a súlyos anyagi helyzet miatt, félnagy­ságban jelent meg két héten ke­resztül. Egy rendkívüli lapbizottság vette kezébe a lap ügyét, mely jelenti, hogy már a legközeleb­bi számot ismét a régi tarta­lommal készül megjelentetni. Ugyanakkor közli a bizottság azt is, hogy a súlyos anyagi helyzet likvidálásához, minden ipari forradalmár támogatásá­ra szükség van. Nem mulaszt­hatjuk el e helyen is felhívni munkástársaink figyelmét ar­ra, hogy akik csak tehetik, tart­sák forradalmi kötelességüknek bajba került angol lapunk tá­mogatását. Tom. Mooney beteg Súlyos gyomorbajjal kórházi ágyra került Tom Mooney, Pittsburghban. Mint jelentik, elhalasztania kellett a new ken- singtoni gyűlését és más váro­sokét is. Hir szerint csak ideiglenes kezelés alá vetette magát és gyökeres kúrára amint képes­nek érzi magát, vissza szándék­szik menni Californiába. ÍRJATOK! Ismert és toliforgatásra ké­pes munkástársaink közül egy­néhánynak dolgozatai még min­dig hiányoznak a Bérmunkás­ból. Ne felejtsétek el, hogy a fi­zetésnélküli adminisztráció meg­teremtésénél, rátok, még min­dig hiányzókra is számítottunk. Várjuk a kéziratokat! Népgyülés MOST pénteken este CLEVELANDON a buckeye roadi IFJÚSÁGI TEREMBEN este 8 órai kezdettel A napirendet: A HÁBORÚS EURÓPA ÉS A VILÁG MUNKÁSSÁGA TAKÁCS JÓZSEF, WIENER ANDOR ÉS KOVÁCS ERNŐ munkástársak fogják ismertetni. Legyen ott minden clevelandi lapolvasónk. Hozza el barátait is. — BELÉPŐDÍJ NINCS —

Next

/
Thumbnails
Contents