Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-10-14 / 1080. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 október 14. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Amerika “semlegessége” Az amerikai “közvélemény” legfontosabb problémája a je­len napokban a “semlegesség” megőrzése. A csatározás akörül folyik, hogy vissza vonják-e a jelen háborús eszközök szállí­tását tiltó törvényt, vagy pedig megtartsák azt. A kormány ar­ra az álláspontra helyezkedik, hogy a jelen törvény megtartá­sa okvetlen belesodorja az Egyesült Államokat a folyamat­ban levő európai háborúba, mig az ellenfél amellett kardosko­dik hogy annak megváltoztatá­sa annyit jelent, hogy az Egye-., sült Államok ténylegesen csat­lakozik a hadakozó felek egyi­kéhez. Nem furcsa, hogy mindkét fél megakar bennünket “óvni” a háborútól, de amig az egyik a jelen törvény visszavonásá­val, addig a másik éppen annak megtartásával. A kormány és annak követői — akik melles­leg megjegyezve a szövetsége­sekkel, Anglia és Franciaország­gal rokonszenveznek — a jelen törvény visszavonása mellett van, mert mint mondják, bár a törvény tiltja hogy fegyvere­ket és muníciót adjanak el bár­mely háborúban levő országnak, éppen ez fogja ezt az országot belesodorni a háborúba. A tör­vény nem tiltja meg, hogy ame­rikai hajók háborús vizeken járjanak, pedig ha ott járnak, még ha indirekt háborús anya­got szállítanak is, kivannak té­ve az elsüllyesztésnek, mint ahogy a németek már eddig is több semleges ország hajóját a tenger fenekére küldtek. Vas­érc, gyapot stb. hasonló anya­gok, nem közvetlen muníció, de annak előállításához használják és mint ilyent a háborúskodó felek meg akarják akadályozni, hogy az ellenséges ország hoz­zájusson. A törvényt olyanfor­mán kívánják módosítani, hogy minden háborús szükségletet el­adhassanak, de készpénzért és a szállítás gondja a vásárlóké. A törvény módosítás ellenzé­kei — akik mellesleg megje­gyezve a nácizmussal rokon­szenveznek, mint father Cough­lin, Henry Ford, Charles Lind­bergh, akik közül egy némelyik büszke arra a kitüntetési érem­re, melyet Hitlertől kaptak — talán attól félnek, hogy a szö­vetségesek nagy előnyökhöz jutnak és a hitlerizmus nem jut el a kitűzött célig. Mert egy percig sem tételezzük fel, hogy akár az egyik, akár a másik félnek az volna az egyetlen cél­ja, hogy “megóvjanak” bennün­ket a háborútól. Mindkét fél aszerint állítja be a dolgot, amint anyagi érdekeik, vagy ér­zelmeik diktálják. Nem titok az, hogy a kor­mány a szövetségesekkel rokon­szenvez és minden lehetőt el­követnek, hogy azokat támogas­sák. Viszont ma már mindenki előtt világos, hogy father Coughlin, Hitler amerikai adju­tánsa. Ford sem annyira “bé­kebarát” hogy hajlandó volna a háborús profitot feláldozni, mert mint ismeretes kanadai telepét már régen berendezték háborús eszközök gyártására és annak igazgatója a kanadai há­borús kormány egyik bizalmas tanácsadója. Ezeknél az urak­nál a semlegesség csak porhin­tés a hiszékeny tömegek szemé­be. Akár Hitler győz, vagy a szövetségesek, ők mindenkép­pen nyernek. Más szemszögből kell a dol­got birálni azonban a nincste­leneknek, a munkástömegek­nek, akiknek a háború szenve­dést és nyomort jelent. Akik­nek az életüket, vagy egészsé­güket kell a harctérre vinni és akár a győztes, vagy a vesztes ország alattvalói, minden eset­ben csak áldozatot hoznak. Ne­künk nem arról kell tárgyalni, hogy hogyan maradhatunk “semlegesek”, mert akár része­sei vagyunk a háborúnak, akár nem, amig lehetőség van arra, hogy egyik ország a másikkal háborúba keveredjen, a mun­kásosztály hozza az áldozatot és a munkásosztály fizet a háború­ért. Nem arról kell tárgyal­nunk, hogy “semlegesek” ma­radjunk, vagy legyünk, hanem, hogy lehetetlenné tegyük, hogy egyáltalán legyen háború. A háborúra valós uszítás úgy az egyik oldalról, mint a másik­ról teljes erővel folyik. Ilyen vi­szonyok között nagyon nehéz a tisztánlátás és akaratlanul is a háborús uszítok hálójába esünk. A kapitalizmus nnyira nemzet­közi ma, hogy alig hihető, hogy a világpiacon oly fontos ország mint az Egyesült Államok kir maradhat ebből a háborúból. Ä munkásságnak nincs ereje ah­hoz, hogy annak gátat vessen, ezen kívül pedig más erő nincs ami megakadályozhatná a há­borút. Ezért a mulasztásért ter­mészetesen a munkásságot ter­heli a felelőség és a mulasztási csak egy módon teheti jóvá, ha ahelyett, hogy egyik vagy má­sik kapitalista ország háborúja mellett lelkesedik, hozzá lát a szervezkedéshez. És a múltak hibáin okulva, nem politikai pártokra, amelyek egyáltalán nem munkásszervezetek, nem oly szervezetekbe, amelyek a munkásságot széttagolják, ha­nem a forradalmi Egy Nagy Szervezetbe — az IWW-ba. ■ ■ Ötnapos vandál uralom A közelmúlt napokban tartot­ta konvencióját Chicagóban az “American Legion”, amely ese­mény sokáig emlékezetes lesz a lakosságnak. Ezen öt nap alatt, amig a konvenció tartott a bel­város teljesen a legionisták uralma alatt volt és ami ott történt messze túlszárnyalja a nagyvárosok slum negyendei- ben az ucca kamaszainak “halo- ween”-ni rakoncátlankodásait. Az embergyilkoláson kívül min­den történt ezen idő alatt, anél­kül, hogy a városi rendőrség be­leszólt volna. Az American Legion nem ön­magától határozta el, hogy ez évben a konvencióját Chicagó­ban tartja, hanem az elmúlt évi konvención a város küldöttség utján kérte fel őket erre. ígé­retet tett a bizottság, hogy a konvenció idejére a várost rá­juk bízza és az okozandó károk megtérítésére 250 ezer dollárt deponált a város, amit valószí­nűleg fel is emésztett az oko­zott károk megtérítése. A konvenció előtt már két nappal megérkeztek ezek a ’’vi­téz hősök” és mivel a belvárosi szállodákban voltak elszállásol­va, a szállodák az ágyon kívül minden bútort elraktároztak, mert különben csak a darabjait találták volna. Még a szennyes­ruha tartókba is lyukakat csi­náltak, hogy azok ne tartsák a vizet, mert különben azokat víz­zel megtöltve dobálták volna a járó-kelőkre. De még igy is so­kon a kiváncsiak pórul jártak, mert a szállodák előtt elhalad­va vödör vizeket zúdítottak rá­juk több emelet magasságból. Ezenkívül azonban minden el­képzelhető gonoszságot elkövet­tek. Kirakatokat törtek be, autókat raboltak ki — csak úgy viccből — pálinkás üvegeket dobáltak a járó-kelőkre az uc- cák borítva voltak sörös és pá­linkás üvegekkel, bútorokat és toiletteket kihordtak az uccuk­ra és ami rossz csak elképzelhe­tő, azt mind lehetett látni. Az illetékes körök szerint 225 ezer idegen jött a városba erre az alkalomra, akiknek semmi más teendőjük nem volt, mint ezen vandál örömöket élvezni. De mind ezt megbocsátja nekik a város kormányzósága, meri a Chamber of Commerce jelenté­se szerint 12 és 15 millió dollár közötti forgalmat csináltak az üzletek ezen idő alatt. A fent elsoroltak mellett azonban “konvenciót” is tartot­tak, és határozatokat is hoztak. Többek között elhatározták, hogy követelni fogják a kong­resszustól oly törvények hoza­talát, amely elrendeli a kom­munista párt és a náci bund 'el­oszlatását. Elitélik a La Folet- te szenátor által ajánlott tör- korlátozni a munkáltatókat a megtorló eszközök alkalmazásá­ban a munkásokkal szemben A legion szerint ez kormány vé^ delmet nyújtana a munkásszer­vezeteknek. Ugyancsak elhatá­rozta a konvenció, hogy köve­telni fogják oly törvény hozá­sát, amely kötelezi az idegene­ket a regisztrálásra, valamint a bevándorlás teljes beszünteté­sére. A nempolgár bevándorol­takat igazoló kártyákkal akar­ják ellátni és daportálni mind­azokat, akik a törvénynek nem vetik alá magukat, vagy a léte­ző törvényeket megsértik. Alig hisszuk, hogy van egye­sület, amely több törvénytelen­séget követne el, mint éppen az American Legion. Nem csak igy konvenció alkalmával, hanem egész éven át szerte az ország­ban törvényellenes, alkotmány- ellnes, de legtöbb esetben mun­kásellenes cselekedetek kísérik működésűket és ők állnak ki er­kölcs bíráknak. Ha a közönsé­ges “polgárok” csak egy kis hányadát követnék el azoknak a törvény és rend sértéseknek, amelyet a legionisták elkövet­tek öt nap alatt, hosszú idei börtön büntetésben részesülné­nek és ők követelnek törvénye­ket azok ellen, akik naggyá épí­tették ezt az országot. EMLÉKEZZEN ÖN IS vissza, hogy van-e önnél a most vasárnap húzásra kerü­lő kis jegyekből. Ha a szelvé­nyeket még nem szolgáltatta be, tegye azt sürgősen, mert vasárnap pontosan megtart­juk a húzást a Cleveland east side őszirózsa Bálján. NAGY SZÜRETI MULATSÁG! A N. S. Pittsburghi Össz­hang Dalkör és Vegyeskara rendezésében 1939 OKTÓBER Hó 21-ÉN szombat este 7 órai kezdettel 805 James St. N. S. Pitts­burgh. — Ezen nagyszabású szüretre tisztelettel meghív­juk Pittsburgh és környéke magyarságát. A szüreti körmagyart válo­gatott fiuk és leányok lejtik, Olga Kucher Pollick tanítása és rendezése mellett. A zenét Virág Sándor és Baldwin József zenekara szol­gáltatja. — Elsőrendű ételek­ről és italokról gondoskodik a rendzeőség. Beléptidij előreváltva 35 cent, a pénztárnál 40 cent. Ha egy igazán kelles és vig estét óhajt eltölteni, úgy jöj­jön el barátaival együtt. ÚTIRÁNY: Pittsburgh és környékéről veendő a 2, 3, vagy 4-es számú villamos, a Penn és a 7-ik ucca sarkán. Leszállás az East Ohio és James St. sarkon, ahol egy blocknyira van a terem. — Autón jövők is ezt az irányt vegyék. KABARÉ ÉS TÁNC NEW YORKBAN! A New York és környéki munkástársaink tudomására hozzuk, hogy október 21-én, szombaton este 8-kor a Bér­munkás Otthonban, 1351 Third Ave. KABARÉ ÉS TÁNCESTÉT tartunk. Lesznek nagyon ér­tékes müsorszámok. Sok meg­lepetés. Jegy ára 35 cent. Munkástársaink megjelenését és a siker érdekében agitáci- ójukat kéri, az IWW new yorki csoportja. ŐSZIRÓZSA BÁL CLEVELANDON Október 15-én vasárnap d.u. 4 órai kezdettel őszirózsa Bál lesz a BÉRMUNKÁS OTTHON­BAN, 2759 E. 79th St. LAKATOS GYULA hires ci­gány prímás és zenekara huzza a talpalávalót. Ezen mulatság keretében lesz megejtve az ORSZÁGOS SOR­SOLÁS IS! Akik igazán kellemes szóra­kozást keresnek, valamennyien ott lesznek. Belépő jegy 25c. v

Next

/
Thumbnails
Contents