Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-10-14 / 1080. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 október 14. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ’•’gy évre ...................... $2.00 One Year ___________ $2.00 félévre ........................ 1.00 Six Months ________ 1.00 Egyes szám _,ca 5c Single Copy —:— 5c _____Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ........... 3<______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879, Published Weekly bv the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD "«i®*«" 4 2 Mérleg A közelmúlt világeseményei határozott példákkal igazolták be azon álláspontot, melyet az osztályharcos forradalmárok évtizedek óta igyekeztek bizonyítani. Ennek egyik fontos lényege az volt, hogy a politikai államkormányzat meghódítása nem jelenthet ipari felszabadulást a dolgozókra, mert a dolgozók kizsákmányolása a termelési rendszer helytelen birtoklásának és irányításának a következménye. A politikai államforma is csak ennek a helytelen termelési rendszernek az egyik kinövése, mely viszont az igazságtalan termelési rendszert védelmezi és szolgálatot teljesít részére. Érthetően logikus megállapítás tehát az, hogyha a politikai államformát forradalmi alapon meghódítani akarjuk, akkor legelőször magát a termelést kell meghódítanunk, viszont a termelés forradalmi meghódításával és átformálásával az előző politikai államforma minden cselekvése szükségtelenné vált. Tehát világos tény marad előttünk, hogy a politikai államformák meghódításra szánt minden energia, meddő pocséklása a munkás erőknek olyan célok irányában, melyet ha el is érnek, (mint ahogyan számos példa áll előttünk) a munkásosztály részére a legparányibb előnyöket sem jelenti az ipari kizsákmányolást illetőleg. A jelen időben különösen számos példáját lehet az események során tisztán látni ezen álláspont igazolására, és éppen ezért nagyon lesújtó részünkre látni azt ,hogy a munkástömegek még mindig nem tanultak meg legalább annyit, hogy ne pazarolják idejüket uj' politikai alakulatok formálására. így van ez jelenben a nemrég alakult American Labor Party röviden ALP pártkörében, melynek alapitó irányitói, a kommunisták voltak, akik a francia népfront mintájára mindenkivel egységet akartak, csak arra vigyáztak, hogy ők maradjanak az egység élén. így történt aztán meg, hogy a múlt évi választásnál az ALP. bizonyos kerületekben a kommunista jelölteket, más kerületben a republikánus jelölteket indorszálta. Ennek a zagyvalék pártkeveréknek hirdetői a kommunisták, belülről fúró of- fenzivát kezdeményeztek a szakszervezetekben is és nem mondhatjuk, hogy eredménytelenül, mert a saját részükre közel százezer szavazóval jöttek összeköttetésbe, csak New York városban. A munkások részére persze nem jelentett változást, hogy egynéhány elvtárs bekerült a városi tanács képviselői bársonyszékébe. Annál inkább hirdették azt nagy győzelemnek a pártkörökben. A múlt évben tehát az volt igazi párthivő kommunista aki az ALP-re szavazott, akár kommunista, akár demokrata, vagy republikánus volt az ALP jelölt. Szépen haladt az egységfront egész a Hitler-Stalin paktum idejéig és éppen az őszi választásokra való lázas készülődés közben beütött a krach. Ugyanis az ALP szavazó polgárai jó részben zsidó vallásu munkásokból kerülnek ki, akiket viszont az a jelszó vitt be az ALP-ba, hogy HARCOT A HITLERIZMUS ÉS FASIZMUS ZSIDÓÜLDÖZÉSE ELLEN. , Most aztán Hitler és Stalin ölelkezése alaposan kiábrándítottá a szavazópolgárokat olyannyira, hogy maga az ALP. fennállása forog kockán. És itt következik aztán be azon állítás, hogy a politikai párt sohasem képviseli a munkásosztály érdekét, hanem ellenkezőleg a munkásszavazó mindenkor a pártvezér politikus érdekét képviseli szavazatával. Az ALP pártpolitikusok nem csukták be a pártkaput, ha nincs szavazat hát kimennek az üzletből. Ilyesmit nem lehet elvárni a pártvezérektől, hanem ellenkezőleg megkezdték a párttisztogatást és mivel itt még nem Tehet azon európai kommunista párt taktikát végrehajtani melyet Stalin elvtárs végez, hogy a kritizáló párttagokat egyszerűen falhoz állítva főbelőjjék, hát csak úgy egyszerűen dobálják kifelé a kommunistákat az általuk alakított ALP-ból. Azon kommunista elvtársak, akik már a jelöltségre dolgozták föl magukat az ALP-ban, most nyilatkozni kényszerítve vannak, ha jelöltségüket megtartani akarják, hogy minden összeköttetést megszakítanak a kommunista párttal. Csak természetes volna, hogy az ilyen csalódások után maguk a kommunista pártvezérek is hátat fordítanának a pártnak, ha elvi meggyőződésük volna. Hogy ilyesmiről szó sem lehet náluk, annak viszont az fényes bizonyítéka, hogy újabb pénzgyüj- tési kampányt kezdeményeztek a választási parádézásra, és most már külön akarják lebonyolítani az egész választási üzletet. A harcos munkásosztálynak, ahol az öntudat, a munkásérzés, az ipari felszabadulás felismerésének eszményi meggyőződése az irányadó, nem kell rettegniök attól, hogy hasonló csalódások és félrevezetések érhetik őket. Az ipari szervezkedés útja lehet göröngyös, lehetnek áthidalhatatlannak látszó akadályok azon, jöhetnek ellenségeink által lekicsinylő vélemény nyilvánítások ellenünk, az igazi tény mégis csak az marad, hogy a MUNKÁSOSZTÁLY FÖLSZABADULÁSA CSAKIS A MUNKÁS- OSZTÁLY MÜVE LEHET. Félre az útból politikai államformák, politikai pártvezérek, a munkásosztály helyes szervezkedési eszméjének kerékkötői és árulói. ‘ (f) Az uj egységfront (Folytatás az 1-ső oldalról) nem légből vett állítások, hanem megtörtént események. Visszatérve a múlt háborúra, amikor a szocialisták, akiknek látszólag nagy szervezet volt a hátuk megett és meghátráltak. A jelenlegi kommunisták, kik szintén szocialista család szülöttei voltak, apagyilkosságra vetemedtek, hogy kiirtsák elődeiket a szocialistákat. Hiszen az őbünük volt Hitlernek uralomra jutása, mert ahelyett, hogy a szocialista többség mellé álltak volna inkább a kisebbségi Hitler ellenzék mellett törtek lándzsát. Most azután teljesen beigazolva van minden ténykedésük. Amivel bizonyítani próbálják, hogy szükség volt kiirtani Oroszországban azokat az ellenségeket, akik Trotzkyval szövetkeztek, hogy külső hatalmat szerezzenek meg arra, hogy Oroszországot megtámadják. És mivel ezen árulásra az éber orosz kormány rájött és ezreket végeztetett ki és Hitler látta, hogy ilyenformán nem lehet már többé az oroszokat megkö- zeliteni, nem volt más ut, mint Stalinnal paktumot kötni. így jött létre az általunk és más józanul gondolkozó forradalmárok által már régen bemondott Stalin-Hitler egységfront. Most azután az “elvtársak” éljenezhetik az uj egységfrontot, mi pedig csak folytatni fogjuk az osztályharcot, amíg a kapitalizmusnak — akár állami, akár magán — minden formáját eltöröljük, hogy ne kelljen azután már többé semilyen egységfrontra időnket vesztegetni. Remélhetőleg a józanul gondolkodó munkások megfogják érteni, hogy nincsen semmi keresnivalójuk a kommunáéi egységfrontban és csatasorba állnak a munkásosztály felszabadításáért — az osztályharc alapján. Amit Nemhagyhatunk Szónéikül (Folytatás a 3-ik oldalról) nő forrásaik is vannak, úgymint a Hearst lapok, Csongrádi tatyu és a német hadvezetőség jelentése. Hazudni, arra nem kell őket tanítani, azt ők önállóan is nagyszerűen értik, bátran benevezhetnek a hazugság bajnoki mérkőzésére. Most Hearstékkel együtt azt állapítják meg, hogy a Hitlerrel kötött paktum tulajdonképpen Hitler ellen megy, mert a Szovjet most megvédi a kis balti és balkán államokat a nácikkal szemben. De bölcsen elhallgatják azt, hogy ez a “védelem” hü copiája annak, amilyen védelembe Hitler vette Szlovákiát és a cseheket. Estonia, Latvia és Litvánia, ma már Szovjet “protektoriátus” ahol Stalin hadihajói és katonái az urak. Eri'e a ’’védelemre” alapos kilátása van Romániának és Magyarországnak is. Még aljasabb az a hazugságuk, hogy a vörös hadsereg a szuronyain a forradalmat viszi. A forradalmat nem lehet idege- gen szuronyokon szállítani, azt csak az illető munkásosztály saját maga valósíthassa meg és a “felszabadított“ lengyel munkások ezt a felszabadítást éppen annyira kérték, mint Hitlertől az általa “felszabadított” osztrák munkások. Ezen nem változtat az a tény sem, hogy az öntudatlan len* gyei parasztokat a “földosztással” maguk mellé állították és annál inkább se, mert ez a földosztás egy csapásra a magántulajdonnak nem pedig a kommunizmusnak szerzett sok millió fanatikus hívet. A vörös és barna Napoleon utánzatok, akár hogy is magyarázzák, a kommunácik közönséges imperialisták és Stalinék amikor Hitler mellé álltak, csak szorosabbra fűzték a német proletáriátus láncait. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi je szót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemrsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
