Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-04-01 / 1052. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 április 1. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Fgy évre ----------------- >2.00 One Year____________$2.00 trélerre _____.— 1.00 Six Months_________1.00 Egyes szám *ta. ____ 6c Single Copy____________6c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders______ 3e Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. Entered as seer /id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WO R L I "«®M2 Beszéljünk magyarán! Lapunk más helyén, egyik munkatársunk, az ő állandó rovatában érdemlegesen foglalkozik azokkal a magyar lapszerkesztőkkel és tulajdonosokkal, akik, a bevándorlók agyonijeszt- getéséből még nagyobb hójagot fújnak, mint az idegengyűlöletet, szító százpercentes törvényhozók. Ha nem volna több oldala ennek a kérdésnek, úgy elégségesnek tartanánk az említett rövid értekezést. De miután átnéztük az amerikai magyar sajtószemeteket és az elmúlt héten — csaknem kivétel nélkül — valamennyien ezen az idegenijesztgetés vesszőparipáján lovagolnak, szükségesnek tartjuk, hogy egyet-mást elmondjunk e kérdések kapcsán. Az IWW egyetemes mozgalma és annak szerves részei, valamint lapjai, minden válogatás nélkül szervezték és szervezik a munkásságot. Aki bérért dolgozik, annak helye van a szervezetben: mottó mellett. Nem alkalmaztunk szigorú vizsgálatot és nem vetkeztettük mezítelenre azokat, akik belépésre jelentkeztek. De ha nem voltak megfelelőek, ha nem voltak elé bátrak, őszinték, becsületesek, ha csak jóllakni és emészteni jöttek be a szervezetünkbe, akkor csatlakozásuk átmeneti volt csupán és mi is, ők is hamarosan azt is elfelejtettük, hogy valaha találkoztunk. így vagyunk mi az előfizetőink táborával is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy magas, ötös számjegyek fejezhetnék csak ki azon olvasóinknak számát, akik az évek során lapunknak előfizetőivé vállottak. Sok tízezres magyar tömegek: felismeréstől hajtva, rokoni, baráti befolyás által, vagy mert a jó agitátortól másként szabadulni nem bírtak, előfizették, a minden idők legforradalmibb magyar lapját, a BÉRMUNKÁST! És ugyan minek titkolnánk? Ha az előfizető nem volt olyan anyagból gyúrva, mint aki egy jobb világrendszerért harcolókkal együtt tud érezni, gondolkozni, s ha kell áldozni is; bizony hamar lekerült az előfizetők lisztájáról. Mi sohasem csináltunk titkot elvünkből és célunkból. Mindenkit hívtunk, de velünk csak azok jöttek és tartottak ki, akik bennünket megértettek és elég bátrak voltak ahoz, hogy minden rémisztgetés sőt hatósági tilalmak ellenére is kitartsanak. Magyar újság, számarányában felülmúlhat bennünket sokszorosan az előfizetői lisztán, de bátorságban, harcikészségben és áldozathozatalban nem! Tehát mi nem félünk és az előfizetőinket sem féltjük, tekintet nélkül arra, hogy milyen törvényeket hoztak, vagy hoznak a jövőben. Mások azok az indító okok, amiért ezen a fontos helyen az idegenek ellen hozott törvényekkel foglalkozunk. Figyelmeztetni kívánjuk a magyar munkásságot arra, hogy sem a múltban, sem a jelenben, de soha a jövőben sem volt vagy lesz olyan hazafias maszlagokkal fütött tömeg, mely kormánya óhaja, akarata, avagy intézkedése ellenére más nációt keblére fog ölelni. Akár törvényesen, kár törvénytelenül, de ha az idegengyűlölet propaganda fáklyáját fellobogtatták a mindenkori mételyezők — az üldözött, vagy az üldözendő kisebbség, nem a CSŐCSELÉKNEK szárnyai alatt talált menedéket! Nem kell a magyar hat százalékról, a német-olasz zsidóüldözésekről beszélnünk. Van már példa a saját portánkon, itt az Egyesült Államokban is, annak igazolására, hogy sem a rémisztgető magyar lapoknak, sem a papoknak, de a polgári társadalom minden pereputtyának se hidjünk. Itt vannak a WPA elbocsájtások. amelyeknek konzervatív számítások szerint, a nempolgárok százezres tömegei lettek az áldozatai és elég sajnos — de sok közöttük a magyar munkás is. Állitjuk, hogy ezek a magyar munkások — nagyon csekélv kivétellel — semmiféle szervezethez nem tartoztak. PLÁNE RADIKÁLIS SZERVEZETHEZ NEM! és mégis röpültek. Vagyis azért röpültek, mert nem tartoztak semilyen szervezethez és nem azért, MINTHA FORRADALMI SZERVEZETHEZ TARTOZTAK VOLNA! Azért taszították a nempolgár idegeneket százezres tömegben a nincstelenségbe, mert a mindenkroi politikusokra, az egyházi, polgári vezérekre hallgattak, mert irtóztak a szervezkedéstől. rettegtek a munkáslapok olvasásától, a felvilágosodástól és a felvilágosító munkától. Azért kerültek le a kormánymunkákról is, mert nem volt egy olyan szervezet sem a munkákon, sem a munkákon kívül, amely nem a nyelvet, nem a fajt, vagy bőrszint nézi az emberen, hanem azt, hogy munkás! Hogy a munkásosztálynak a tagja! Mert nem igaz az, hogy az idegenek ily gyalázatos kiszórásával véget ért a nempolgárok üldözése! De az sem igaz ám, hogy a polgárosodott, vagy honosodottak kegyelemkenyere már mentesítve van. Ti tudjátok! Nyelvetekben, szokásaitokban, ren’- des, vagy kegyelem munkán, de mindenütt éreztetik veletek, hogy “God damn honky-k” vagytok! Honky! Értitek-e? Hon- kyk azoknak, akik földig borulnak éppen olyan lapok, lapszerkesztők, politikusok stréberek és fékerek előtt, amilyent a ti magyarjaitok írnak és feltálalnak részetekre. Ezen a téren aztán nincsen különbség, angol nyelven megjelenő polgári lapok, vagy magyar lapok között. Legfeljebb csak annyi, hogy az angol sza- badabbul uszít és mételyez. A meglapulásnak, a gyáva meghunyászkodásnak himpellé- rei, amint látszik, nem számítanak azzal, hogy a komoly forradalmi elemek, azok a magyar munkásemberek, akik ma is rendíthetetlenül kitartanak, elveik, meggyőződésük mellett, nem olyan fajtából valók, kiket, a háború alatt és az utána következő időkben Európában kicsontoztak. Mert bizony mi legtöbben azok és olyanok vagyunk, akiket csalogattak ide és mint egészséges friss munakerőt, tárt karokkal fogadtak. Mi segítettünk Amerika felépítésében. Itt őröltük meg erőnket, itt törtünk össze, sokan itt öregedtünk meg, neveltünk családot és adtuk oda ez országnak mindazt, aminélkül nem lett volna, sem élet, sem haladás, sem gazdagodás, sem boldogulás. Mi beleolvadtunk az amerikai közösségbe és ha beszéljük a nyelvet, ha nem — meglehetősen otthon érezzük magunkat, mert nem is vagyunk sem szimpla, sem dupla hazafiak. Mi nem őr- zünk magyar lobogókat szekrényeinkben: nem dalolgatjuk a nemzeti dalokat, himnuszokat: nem élünk sem polgári, sem egyházi értelemben idegen népek szokásaival. Nem bízunk a köny- nyen izguló, izgatható csőcselékben, hanem a munkán és azon kivül is olyan környezetben mozgunk, ahol bennünk elsősorban az embert látják s csak azután veszik észre — ha egyáltalán észreveszik, — hogy nyelvünkben, kiejtéseinkben van valami, ami az övéktől megkülönböztet. Ha van az uj törvények miatt félni valója az Amerikában élő idegennek . ^ minket ne féltsenek az urak! De ők félhetnek és reszkedhetnek, mert a hazafiasság soha sem volt méltányos, sem könyörületes. Nézzetek Európára. Megfogjátok látni, hogy sem Isten, sem ember előtt nem számíthattak és nem is kaptak irgalmat azok az idegenek, akik eléje kerültek a hazafias hengernek. Az üldözötteket, a menekülőket, minden fenyegetés és életük kockázata árán is csak azok vették oltalmukba, akik magasabb emberi szempontokból, magasztos emberi ideálokon keresztül bírálták még a körülöttük tomboló fergeteget is és az üldözöttekben AZ EMBERT LÁTTÁK! A kenyérverseny, az életküzdelem, nem az uccán, nem a templomokban és nem is a Magyar Házakban, hanem a munkán folyik. Ott honol és alakul ki a féktelen gyűlölet. Ott látják meg a tülekedő, könyökölő hunkit, különösképpen, ha szervezetlen munkás, ha barommód és bagóért hajlandó dolgozni. Ott veszik észre a szolgalelküséget és a gerinctelenséget is. Ott a munka- szintéren, bizony nincsen olyan szenteltvíz de kutyabőrös hazafias keresztlevél sem, ami megmenti azt aki megalkuvó, gyáva gerinctelen és besúgó természetű. De viszont, a bátor, harcias természetű munkást, akkor is tisztelik munkástársai, ha a nyelvvel egy kissé haragban van. Hej girhes urak! Szárazbetegségben köhögő tintakulik, ide hallgassatok! Ha valóban védelmezni akarjátok a magyarokat, akkor tűnjetek el a láthatárról és egy utolsó istenhozzáddal adjátok ki a jelszót: hogy be a szervezetbe. Az idegen munkások biztos védelmet és oltalmat találnak a forradalmi munkásszervezetekben, de azon kivül sehol. Ez az igazság és ezt bizonyítják a WPA lerakások is, amelyek azért történhettek meg, mert a bevándorolt és a benszülött munkásoknak nem volt egységes szervezetük. Mert nem tanulták meg, s igy nem is gyakorolhatták azt a jelszót, hogy EGYNEK A SÉRELME, VALAMENNYINEK SÉRELMÉT JELENTI. Ide hallgassatok ti magyar munkások ijesztgetői: Az American Civil Liberties Union, Californiában, a Szövetségi Bíróságon kétezerötszáz idegen, WPA-ről elbocsájtott munkásnak az érdekében megjelent és bebizonyítani igyekszik a törvény törvénytelenségét! A Civil Liberties Union igazi amerikai forradalmárokból áll és fogadni mernénk akármelyik szerkesztő ur zápfogába, hogy sokkal inkább számíthat az itt élő idegen munkás ezeknek a radikálisoknak oltalmazó védelmére, mint a Ku- Kux-Klan-ékra, vagy az American Légionra, akik nem is radikálisok! Tovább fűzzük mondani valónkat? Minek? Lépjen be mindenki a Munkás Betegsegélyző Szövetségbe, a most folyó kampány alatt. Ez az egyetlen betegsegélyző, mely holta után adja a jogokat tagjainak. A többiektől ilyesmit nem kaphat. Vegyen ki egy olyan biztosítást, mely még a halál után is érvényes, ha közr ben ki nem zárják harminckét esztendei tagság után. Jó egylet. Aj, aj, de még milyen . . . Brickner rabi az elmúlt vasárnap tartott beszédében, hi- pokratáknak nevezi a Chamber- linokat és Daladierokat. Azt állítja, hogy Hitler közép Európai hódításai, az angol és francia nagytőkések és szolgáik tudtával, beleegyezésével történtek s a nagytőke érdeke ki- vülesik a világ lelkiismeretén. Annak csak a profit számit. Ez egyszer Brickerrel nem vitatkozunk . . .
