Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-04-01 / 1052. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 április 1. A spanyol nép szomorú tragédiája Az angol és francia kormány 1939 február hó 27-én elismerte Franco kormányát, mint a Spanyolország törvényes és tényleges kormányzatát és ezzel egyidejűleg a törvényes forma szerinti spanyol köztársasági kormányt megszűntnek tekinti. Millióknak a fasizta rabigába való hajtása azonban nem most vált nyilvánvalóvá elsősorban. Egészen nyugodtan kimondhatjuk és bizonyítjuk, hogy nem véletlen müve a fasizmus uralomra jutása, hanem pokolian végrehajtott gaztett szülöttje. Fordítsunk a naptáron huszonegy évet. 1918-19. A központi hatalmak elveszítették a folytonos győzelmek közepette a háborút. Németország, Ausztria-Magyaror- szág, Bulgária, Törökország lakossága ki volt éhezve, levolt rongyolódva, hadseregével a hadseregeikkel együtt és ez lehetetlenné tette a germán mili- tarizmus tovább szándékolt tömeggyilkosságát. összeomlott a germán császári trón, az Isten kegyelméből hirdetett osztrák császári és magyar királyi trón és igy tovább. Uralkodók, hadvezérek emigráltak a felelősségre vonás elől. Az összeomlott országokban vagy az u. n. polgári demokrácia, vagy a szociáldemokrácia vette át az államhatalmat. Németországban szociáldemokrata kormány vette át az államhatalmat. Ausztriában és a békeszerződés alapján létesült Csehszlovákiában ugyancsak a szociáldemokráciáé volt a hatalom. Magyarországon koalíciós alapú kormány került az élre Károlyi Mihály elnökletével, . köztársasági alapon, de erősen szociáldemokrata befolyással és résztvétellel. Miként látható a mai germán fasizmus tengerének helyén az u. n. “nemzetközi” szociáldemokrácia volt az uralkodó planéta. Ahelyett, hogy megteremtette volna a szociáldemokrata államok perszonál unióját, folytattak mindent ott ahol elődeik abbahagyták. Saját országhatáraikon belül holmi helyi jelentőségű refor- mocskákon munkálkodtak és vitatkoztak. Az addig hirdetett nemzetköziségük is frázisnál nem biznyult egyébnek. Magyarország proletáriátusa amikor a tanácsköztársasági rendszert megvalósította ezektől a nemzetközi szociáldemokrata kormányoktól vájjon élvezett szolidaritást? Ugyebár nem. Sőt az ellenforradalmáról^ hadtápterülete volt pl.-ul Ausztria is. Semlegesdit játszottak tehát akár csak most az angol és francia kormányok teszik. A milliós tömegeiket teljesen izolálták a “fertőzéstől” amint ők nagy hangon később hirdették. A Csehszlovák köztársaság és a magyar tanácsköztársaság hadserege pedig hadjáratot vívott összefogás helyett. Amikor Münchenben kitört a Spartacus forradalom, aminek kirobbanását azok idézték elő és szervezték meg, akik áldozatai lettek. De ezt a vi- ot megváltó szociáldemokrata weimari németbirodalmi kormány vérbefojtatta és vezéreit Luxemburg Rózát és Liebknecht Károlyt a marxizmus eme két nagytudásu és bátor harcosát Noske pribékjei nemcsak börtönbe vetették, de orvul ott le is gyilkoltatták. A németországi “nemzetközi" szociáldemokrácia ezen gaztettével nemcsak a Spartacusokat semmisítette meg, de saját uralma alatt is elvágta a fát. A német junkerek, militaristák és nagybirtokosok ekkor ismerték fel ugyanis azt, hogy hisz a szociáldemokrácia az ő malmukra dolgozik. Élvezte is a szociáldemokrácia ezt a nagy támogatást jó néhány évig, pontosan addig, amig kuliszerep betöltésére alkalmasnak szükségesnek tartották. Ez elég költséges statisztéria volt, miért is a junkerek és nagyiparosok megindították a külön saját speciális céljaiknak megfelelő szocialista, a nemzeti szocialista mozgalmat. Ez a házi kezelésbe vett szocializmus is bár nagy befektetést igényelt, de viszont saját kasszára dolgozott a hasznot illetőleg. Amint tudjuk a német szociáldemokrácia követte elmúlásban bár sokkal gyászosabb körülmények közétt a spartacusokat. Amig a spartacusok hősiesen küzdve buktak el a szabadságért, addig a szociáldemokrácia gyáván, szinte aranytálcán nyújtotta át a hatalmat Hitleréinek anélkül, hogy legalább megkísérelte volna államformáját megvédeni, amit annál könnyebben tehetett volna meg, mert a hadsereg altiszti és legénységi része teljes egészében mig a tisztikar egy része föltét- len hive volt a szociáldemokrata kormányzatnak. Ott volt még a birodalmi rendőrség is ráadásul rendelkezésükre. Nem, ők a békés fejlődés az evolúció hívei és szavazatszámlálgatás kóróján fölnevelt fantasztái, csak addig kívánnak kormányozni amig a kapitalizmus engedélyezi. Hogy ez a szociáldemokrata “harci” módszer és “nemzetkö- zi”-ség volóságban mennyire szolgálta a német proletáriátust és annak érdekeit, avagy miként vezette a osztályharcot a kapitalizmus ellen és milyen eredménnyel és végül nemzetközisége mit jelent gyakorlatban azt a jelenlegi németországi és a szociáldemokráciát követő uralom, amelynek szállás- csinálói voltak igen beszédesen igazolják. A magyar tanácsköztársaság bukásán tehát semmit sem tanult a német szociáldemokrácia. Sorrend szerint ezt követte a müncheni Spartacus uralom leiverése és ehez csatlakozott de talán legdicstelenebb elbukással a szociáldemokrata weimari Németország megszűnése. Az osztrák szociáldemokrata kormányzás semmiben sem maradt el a reakciós német szociáldemokrata kormányzás módszereitől. Pepecselés, a szavazók csökkenése vagy növekedésén rágódtak. A klerikálisoknak mint a Hitlerizmus előfutárainak még ez is sok volt. A majdnem kizárólag Bécsre és nagyobb ipari városokra szorítkozott szociáldemokrácia a klerikális lázadással szemben csupán Bécsben birt ellentállást tanúsítani, de ott sem bírta mozgósítani az összmunkásságot csupán csak annak egy részét. Természetes az egyes épületcsoportokba elsáncolt kisszámú munkáscsapatok eleve is csata- vesztésre lettek kárhoztatva. Az osztrák szociáldemokrácia csak az utolsó pillanatban próbálkozott menteni a menteni valót, persze elkésve és talán inkább olyan alibi ellentállás félénél nem nagyobb jelentőséggel. Elbukott tehát törvényszerűséggel az u. n. szociáldemokrata minta állam az ausztriai is. A menekülőket a szaciáldemokra- ta csehszlovák határon géppus- katüzzel és katonai kordonnal fogadták. Igen sok menekülő lelte ott a határon a halálát ezáltal. A leszerelteket, híven a szociáldemokrácia nemzetközségére internálták, majd oros intervencióra oda szállították. Az osztrák klerikófasizmus nem sokáig ‘élvezte” hatalmát. Németország egyszerűen lenyelte. Amit a “nemzetközi" szociáldemokrácia nem bir í vagy mert megvalósítani, azt a fasizta németbirodalom erőszakkal valósította meg. Persze az időbeli tért tekintve az osztrák és német nép számára amig annakidején előnyt jelentett, volna, ma hátrányt jelent. A csehszlovák köztársaság, “nemzetközi” szociáldemokrácia amely páholyból és az igazi szolidaritás gyakorlatba vitele nélkül szemlélte szomszédai sor- bani elhullását 20 évre az ősz- szefogást parancsoló szükség szerűség elmulasztásának saját maga is azok sorsára jutott. Te rületéből jókora darabot nyeli le most már nem a rokonlelkú szociáldemokrácia, hanem an goi és francia falazással a né met fasizmus. A megmaradt terület vazallus szerepét tölti be és német parancs szerinti fasi- zálás gyors tempóba haladt olyannyira, hogy még a szociáldemokrata párt is már a múlté lett. (Azóta mint tudjuk Csehországot elnyelték. — szerk.) Magyarország határait is átlépte már a német fasizmus és igen rövid idő kérdése mikor aktuális itt is egy kis ürügy a dunántul elszakitására. íme a germán fasizmus pár éves uralma alatt' keresztülvitte még ha annektálás vagy vazallus minőségben Németország, Ausztria és Magyarország egyesítését. Pontosan azt a blokkot sikerült összekovácsolnia amit a “nemzetközi” szociáldemokráciának lett volna elsősorban kötelessége létre hozni. A spanyol köztársaságot a fentiekhez hasonló elbukásra is az vezette, hogy az angol és francia szociáldemokrácia meglapult, gyáván asszisztált a Hitler, Mussolini, Chamberlain és Daladier féle fasizta tröszt azon akciójához, hogy megfojtsák a '5 százalékig szociáldemokrata sponyal köztársasági kormányt. Olaszország és Németország hatalmas katonai segítséget nyújtott fasizta kebelbarátjának Franconak. Ugyanakkor Anglia és Franciaország lefogta a köztársaság kezét a benemavatko- zás jelszóval. Lehetetlenné tette a fegyverszállítást, guzsba- kötötte az önvédelmet ezzel, mialatt a két másik gangszter hatalom kiforgatta a köztársaság zsebeit. Igen az a válóság. Ha azonban az angol és francia szociáldemokrácia, mely 1914. óta a reakció szekerét tolja, abban ringatja magát, hogy országhatárain át a fasizmus nem fogja őt megfojtani úgy nagyon téved. A Leon Blum féle franciaországi szociáldemokrácia és az eseményeket közömbösen szemlélő franciaországi munkásság amely megmozdulásával megmenthette volna a spanyol köztársaságot, igen hamar, bár későn fog észretérni, mily nagy bűnt követett el azzal a passzivitással, amelynek eredményeként ma a német és olasz fasizmussal úgyszólván teljesen be lett kerítve. Rövid idő alatt nyögni fog ez a proletárság is éppen úgy mint az angol a fasizmus csizmája alatt. És, hogy Európa proletáriátusa ilyen sorsba jutott, hogy ma a fasizmus uralkodik Európa földjén az bizony a szociáldemokráciának is köszönhető. A tanulság ebből az, ha a munkásosztály föl akar valójában szabadulni, úgy a politikai szavazó urnák lefoglalása helyett idejét és erejét az iparok, a termelő eszközök birtokbavétele és üzmebe tartására kell centralizálni. Nincs szükség a szociáldemokrácia tanítása dacára sem a politikai hatalom megszerzésére, amely mit sem ér az iparok kollektivizálása nélkül. Addig amig a politikai hatalom birtoklása a munkásság, az iparok a termelőeszközök a kapitalizmus birtokában marad addig a kapitalizmusé a döntő szó. Ezt igazolják az itt leirt események is. Azonnal megváltozik azonban a helyzet, ha a munkásosztály a termelő eszközöket veszi birtokába, amely birtoklása önmaga jelenti a politikai főhatalmat. Ez tagadhatatlanul nagyobb fölkészültséget és küzdelhet kíván, mint a parlamenti képviselői mandátum, vagy a politikai hatalom megszerzése. Talán éppen ezért favorizálják a szociáldemokraták is a politikai hatalom megszerzési harcot, amely eltekintve meddőségétől csak arra alkalmas, hogy a kapitalizmus uralmát, létét és a munkásság szenvedését hosszabbítsa meg. Törjük össze a politikai párt- papagályok hazugságait. Vessük el magunktól a nacionalista jelszavakat és legyünk tisztában azzal, hogy a kapitalizmus és a munkásosztály harcát a termelő eszközök birtoklása és üzembe tartásának ténye és nem a pártpolitikai jelszavak és pártpolitikusok döntik el. Ez a fölszabadulás útja, más ut nincs. Ha igy leáz, a spanyol nép tragédiája az utolsó kell, hogy legyen . . . Földváry.
