Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-11 / 1049. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 március 11. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizeted árak: Subscription Rates: '’ey évre ...... 52.00 One Year____________$2.00 félévre ................ 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám «,*a _____ 5c Single Copy____________5c _____' somagos rendelésnél.. 3c Bundle Order»_____ 8c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD •*^■»42 Elmélet és gyakorlat A hosszú évek során ezer és egy esetben nyert gyakorlati heigazolást, a forradalmi ipari unionizmus helyessége. Az Egy Nagy Szervezet megalakítását, sóvárogják az amerikai dolgozók milliói, de tenni kevesen hajlandók érte. Ma már olyan emberek előtt is bebizonyított tény, hogy a CIO nem az a szervezet, melynek hitték, akik még tegnap nemcsak adófizetői, de lelkes hívői voltak annak az “uj” alakulatnak, amely uj, csupán azok előtt volt, akik a munkásmozgalmat felületesen vagy egyáltalán nem ismerték. A forradalmi ipari unionizmusnak kizárólagos megtestesítője egyedül az IWW. Harminchárom éves küzdelmes múltúnk és egész történelmünk sorozatos dicső szakaszai igazolják, hogy a forradalmi ipari unionizmus gyakorlati megvalósítása, csak azoknak a müve lehet, akik elvetik az osztályközi béke gondolatát és minden sikert ideiglenesnek tekintenek. A kapitalista rendszer keretein belül nem akarnak és nem bírnak megférni, mert az osztályharcot olyannak valljuk, ismerjük és hirdetjük, mely szükségképpen széjjel kell feszítse azt a keretet, amely abroncsként tartja össze a kizsákmányolási rendszert. Mert amig a CIO, csakúgy, mint az AFL és más független szakszervezetek megférni akarnak a kapitalista rendszerben és annak keretein nem látnak túl, sőt irtóznak annak gondolatától is, hogy egyszer bizony bele fog unni a munkásság abba a szélmalomharcba, melyet a szakszervezetek folytatnak, addig az IWW, örök készenlétben és éberséggel, mindig a végcélt tartja a munkások szeme előtt és a legkisebb ütközeteiben is arra törekszik, hogy a munkásság figyelmét, az uj társadalmi rendszeri megteremtő feladatára felhívja. A minap résztvettünk Clevelandon, az IWW-ban szervezett munkások egyik gyári gyűlésén, ahol úgyszólván kizárólag a munkamenet, a bérek és munkaviszonyok, a munkán való sérelmek stb. dolgok képezik a gyűlés célját és tárgyát. Mert más ügyekről rendszerint a közös városi gyűléseken esik szó. Nemcsak lélekemelő, de tanulságos is volt hallani az egyszerű munkások felszólalásait, akik alig hónapokkal ezelőtt, még a CIO—AFL — de nem ritka esetben — a Company unionoknak voltak a szekértolói. A munkán szerzett tapasztalat, az eleven szervezeti élet és az a sokat jelentő tény, hogy az IWW, az össz- tagságnak a szervezete, úgy formálta ezeket az egyszerű gyári munkásokat, hogy az ügyekhez való hozzászólásukat, szinte passzió volt hallgatni. Más az elmélet és más a gyakorlat. Mert bezzeg nemcsak arról esett szó ezen a gyűlésen, hogy mily nehéz a munka, avagy mennyi a bér! Szóba került az is, hogy egyes munkákhoz, utasítsák a gyárvezetőséget, több ember foglalkoztatására. Szóba került bizony az is, hogy a hajcsár megsértett egy munkást, amiért megtorlást kérnek a mühelybizottságon keresztül. Szóba került az is, hogy a NAPSZÁMOS munkákon, a hajcsár, megszabott időn belül követelte a nyersanyag kirakodását a kocsikból és hangzottak el ezen dolgok kapcsán olyan egészséges indítványok is, hogy hasonló esetek megismétlődése után, a hajcsárokat megfoszttatják állásaiktól, vagy kifagyasszák a gyártelepről is. Kétségen kívül vannak e lapnak olvasói között százával és ezrével olyan munkástársak, akik kényszerből más szervezethez tartoznak, illetve ahoz, mely megszerezte a kontrolt. Műhely viszonyaik és szervezeti életükben, vájjon akadt e példa arra, hogy vezérparancsok és minden külső befolyás nélkül, a sajá- tuknak hitt vagy mondott szervezetükben, önmaguk rendelkeztek, határoztak, cselekedtek ,s határozatuk eredményeként, szinte érezhették másnap reggel, hogy a hajcsár nem az az ember aki volt, mintha kicserélték volna? , . . Lapunk más helyén, egy másik gazdasági szervezetben végbement gyalázatosságra hívjuk fel egy cikkben a munkásság figyelmét. Ahol a tőke és munka testvériességének gyakorlatában annyira mennek a szakszervezeti vezérek, hogy a munkásokkal száz dollárokat szurkoltatnak le a tőkés “megmentésére”: ezzel szemben, rövid pár éves szervezeti gyakorlat után, az IWW-ban szervezett munkások, a termelés irányításába úgy kapcsolódnak bele, hogy helyzetüket elviselhetőbbé tegyék és a hajcsárok szarvát letörjék. Hirdessétek, terjesszétek és építsétek az IWW-t! Rosszul végzett szolgálatok NAGY JÁNOS ÉS HIMLER MÁRTON EGYÜTT HÚZZÁK SOMLÓÉK KATYUBA SÜLYEDT SZEKERÉT. Göndör Ferenc, hallgatással segít. Az elmúlt héten, úgy a Himler lapok, mint a dicstelenül megbukott “Magyar Világ” körül csoportosuló szélhámosok, együtt húzták meg, a Munkás Betegsegélyző Szövetség, Somló- ék által mocsárba süllyesztett szekerét. Nem meglepő, sőt inkább természetes, hogy a leadott hirdetések fejében, tegyenek valamit annak a tisztviselőségnek érdekében, akik olyan becstelenségeket követtek el egy jobb-<$>----------------------------------------sorsra érdemes intézmény nevében és annak rovására, melyhez foghatót még senki más nem tett, viharos múltú Magyar-Amerikában. Rosszul informált ésv csak a pénz szaga után igazodó sajtókuliktól nem lehet zokon venni, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség, hivatalos lapjában (januárban) közzé tett referendum elkerülte figyelmüket és a Somló által megrendelt cikket vakon szállítják anélkül, hogy az ilyen csekélységet figyelemre méltatnák: “Kizárandók: akik a Szövetség tisztivselőit akár osztály: inkban akár azokon kívül rága> mázzák ... Az Intéző Bizottság határozata szerint kizárandó legyenek azok is, akik az ilyen cselekedeteket erkölcsileg, vág anyagilag támogatják”. Himler Márton, az ő lapjaiban úgy okoskodik Somlóék mellett, hogy: “semmi baj nem lenne a Szövetségben, ha a ‘Bérmunkástól’ nem vontál volna meg a támogatást”, ő írja ezt, aki nem volt Horthyék talpát nyalni Magyar or szágor 1935-ben, amikor a magyar IWW-isták Vitálisékat kipucol ták, a támogatásra való tekintet nélkül •— Tehát nem mentség és nem igazolt a Somlóék ilyesforma védelmezése. Viszont Nagy János, a “Magyar Jövőben” — mely sajttakaró az IWO-nak hivatalos lapja, úgy száll védelmére Somló- éknak, hogy a Szövetség tagságát, a KÓNVENCIÓS REFE- RENDŰM megszavazására kéri Vagyis: annyira tájékozatlan — hogy nem is tudja miről van szó, de azért ir. Egy ilyen két balkezes idegroncs, egy senkiházi élősdi, egy kikeresztelkedett, átvedlett vacak szoci. aki az egész pártmozgalmat és intézményeit a papok lábai alá segített rakni, aki az igazságtalanságok és becstelenségek os- torozója kellene legyen, akinek harcot kellene hirdetni, a bürokrácia ellen, egy olyan javaslatot elhallgat és egyszersmind támogat, melynek hatályra emelése, MÉG AZOKNAK A KIZÁRÁSÁHOZ IS JOGOT KÖVETEL A TISZTVISELŐSÉGNEK, AKIK A BÜROKRATA TISZTVISELŐSÉG MEGKRITI- ZÁLÁSA MIATT KIZÁRTAK MELLETT SZÓT EMELNEK! Ide juttatták a Szövetséget azok a senkiházik, akik boldogboldogtalannak, szórják a Szövetség pénzét, hirdetések címén, csak azért, hogy ezzel ke- nyerezzék és vásárolják meg a megvásárolható magyar lapokat. S úgy,látszik, hogy e téren nincsen kivétel. Az IWO lapja, hirdetéseket kapott és kap. Himlerek hirdetéseket kapnak — és hirdetnek, no meg Írnak. Népszava, Szabadság és olyan heti lapok is, mint Tárcáié, noha egyetlen tagot az összes hirdetések sem hoztak nekik, de jók voltak arra, hogy megszólaltassák a tulajdonosokat a Szövetség mellett éppen akkor, amikor a legpimaszabb, a legaljasabb merényletet követik el tisztviselői, az össztagságon. A volt kommunisták, (nem voltak azok soha — szedőgyerek) Tárcái Lajos, Himler Mártán, egy csokorban egy hangnemben írnak a Szövetség Inté- zősége mellett és GÖNDÖR FERENC az ő lapjában HALLGAT. Ismerjük a baráti viszonyt, közötte és Somló között. Láttuk az elhelyezett hirdetéseket és igazán nem irigyeltük tőle, lapjától, azt a néhány dollárt, amit fejében kapott. Hogy őszinték legyünk, szívesebben láttuk volna, ha ő a dupláját kapja és a többi szemetek egy centet sem. De mindennek van határa. Még a hallgatásnak is. Hallgatólagosan sem lehet jóvá hagyni EGY GÖNDÖR FERENCNEK és az “Ember” cimü papjának, egy olyan referendumot, melyben a már idézett “csekélységekre” kérnek a tisztviselők felhatalmazást. A hitlerizmus ellen nemcsak Németországban kell harcolni. A kritika jog és szólásszabadság, nemcsak a németeknek kell és ha történetesen, egy Nagy János énekli meg az olyan cselekedetet, mellyel IWW-istákat próbálnak megfosztani a szólás és kritika jogtól, még valahogyan megértjük. Hiszen annak a bandának roppant sok álmatlan éjjelt jelentett a mi szólás, sajtó és kritikai jogunk. Hagy egy Tárcáinak tetszik az ilyesmi ? azt pláne megértjük. Utálatosabb varangya még nem volt az amerikai magyar életnek és csak akkor kellene meglepődnünk, ha egy ilyen undok hüllő, az igazság mellett emelne szót. Himlernek is csak természetesen a Somló gépezet mellett a helye, ő is egy rivális nagy betegsegélyzőnek a szekértolója és az •— atyai biztatással ■— ha a Szövetséget gyöngítheti, akkor kenyéradó gazdáinak tesz eleget és ha mellesleg egy kis* hirdetés még ezenkívül is jut hát miért ne? No meg azután ez a torokrákos többszörös laptulajdonos, egyik kancsi szemével már most lesi azt az időt, amikor nem kell egy olyan laptól félni •— ha megszűnne — mint a “Bérmunkás”. Idáig csak rendben volnánk. Mert tőlünk tart a Szövetségnek érdemtelen tisztikara is. Az egységfront tehát lokigus. Azt is könnyen meglehet érteni, hogy a “Szocialista” szerkesztő és az “A Munkás” is a moslékos dézsa felé vonit — de hogy a
