Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-02-25 / 1047. szám

5 oiCtai BÉRMUNKÁS 1939 február 25. UJ UTAKRA! (Folytatás a 3-ik oldalról) elvágni merészkedik, soha ne vállaljunk semmi körülmények között. Inkább legyünk koldu­sok, mint magunk és embertár­saink megrontói, rabbá tevői, kínzói. A koldusoknál úgysem sokkal van felül életünk színvo­nala. A kölcsönös segítés, a kölcsö­nös ellenőrzés, különösen a kez­dő stádiumban, nagyon kívána­tos és szükséges, hogy minden a jó kerékvágásba terelődjék, s ebben fokozatosan előre halad­hasson. Itt van már az UJ tár­sadalom embriója, — az Indust­rial Worker of the World, rövi­dítve : IWW. Ebben az Ipari Szervezetben kell tömörülnünk, kézt-kézben és vállvetve kell küzdenünk, harcolnunk, hogy az emberiség valahára, önmaga in­tézze sorsát. Magának a dolgo­zó seregnek termeljen, s ma­ga ossza szét a közjavakat, a közhasznú munkákat végző ké­zi és szellemi munkások között. A henyélő szeme pedig koppan- hat, vagy kiábrándulnak, s dol­goznak, vagy éhen pusztulnak, választhatnak . . . Az öregek, gyermekek, vagy betegekről a legnagyobb körültekintéssel kell gondoskodni. A jólétünk, csak úgy, mint az ép dolgozóké örömtelivé le­gyen téve, a fejlődéssel párhu­zamosan. Az nem elég az üdvös­ségre, hogy valaki belép a szer­vezetbe, fizeti a havi járulékot (csak addig mig erre szükség lesz) aztán, elkezd “gambliroz- ni”, üzletet köt, üzletet bonyo­lít le. S igy hátba támadja a szervezetét. Úgy vagyunk mi a nagytőké­sekkel, mint Miska bá’ gazdu- ram. volt a zsivánnyal. Történt pedig imigyen: Éjjel az oldal­borda, már mint az asszony fölrázza az urát, “hájjá kend! valaki a palláson jár, még majd ellopja a disznó húst, nézzen már fő”. Föltápászkodik, nagy kínnal Miska bá’, a házvégéhez megy, a létra oda van támaszt­va, a padlás ajtó nyitva áll. Nehezen felmegy, hogy a feje beleért a padlásba, aztán be ki­állt: “Van-e odafő’ valaki?!. Belülről a zsivány megszólal: “Nincs” — Azé! me’ majd ad­tam vóna neki!”. Aztán beballagott — mint aki jól végezte dolgát. Befeküdt az asszony mellé. Reggelre hült helye volt a disznóhusnak. Ép ilyen a mi politikus munkásba­rátaink harca is, a nagytőkével szemben. Jól tudhatnák, hogy minket termelő munkásokat, a munka színhelyén lopnak meg, mégis a parlamentben akarják meg verni őket, ott keresik a zsiványt. Ahol nem termelnek egy szál cipőzsinórt sem. ők csak kofálkodnak ott. Amit ők ott termelnek azt kellene nékiök fogyasztani, ez volna az igazság mérlege, ha I becsületesen lemérni akarnánk. Be az Ipari Szervezetbe! Az IWW-be. Hitler orosz tábornokai olaszok mily gyönyörűen, em­berien csevegtek egymással. A párizsi “Ordre”-ben egy névte­len francia tiszt azt mondja a többek között: “Tiz olasz kell ahoz, hogy egy már visszavo­nult franciát meg tudjon ver­ni”. Az olaszok meg igy vála­szolnak nagy nyájassággal: az “II Tevere” római lapban “44,000.000 olasz köp a francia köztársaság képére”! És a fas- izta sajtó, keményen diskurál arról, hogy tavaszra kitör a há­ború a két nemzet között. Ugye az iskolázottak, a müveitek, a nagy nemzetek, igy beszélget­nek egymás között, egymással. Ja, a huszadik században élünk, a felvilágosultak korában. A rablás, vérengzés dicső korsza­kában. És készülünk egy újabb világégéshez, melyhez foghatót, talán csak a Marsban élők tud­nának megálmodni . . . Uncle Sam, ami nagybátyánk is készül a közelgő nagy tragé­diához (gyászos esemény). Kö­szörüli kardját, építi hajóhadát, légierejét, szárazföldi seregét stb. A mostani pénzengedvénye- zés mely $552,000.000 tesz ki. Ezt az összeget, folyó évi júni­us 30. után $1.132 millióra fog­ják felemelni. Tehát oda se neki. Majd lesz háborús munka bő­ven, junius után. S ilyesminek örülni tudnak a munkások. Hát ki itt a bűnös? A tőkéstestvér-e, vagy a mun­kástestvér f A kétbalkezes köz­felfogás azt mondja, hogy a rendszer. Hát persze, hogy a rendszer. Mert, te is, én is, meg mindnyájan beleegyezünk és tesszük, csináljuk, vak vezeti a világtalant, s mind a ketten a mocsaras gödörbe találják meg magukat. Ellentálló képesség nincs! Mindenki a bolondja, mindenki a pénz után fut, ész- nélkiil. Aki nem tud, az mulya, osto­ba, málészáju, csak a többi az okos, a józan ember, akik a má­sok hátára tudnak lelkiismeret nélkül fölkapaszkodni, s a töb­bit leköpni, mint az olaszok ma a franciákat. Te, magad által elnyomori- tott, szegény szerencsétlen mun­kástestvérem, verheted a melle­det (mint a pápisták tanítják). “Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem!” Úgy bizony, ami volt és van, mind-mind a mi vétkünk, az összességé, mind a mi hanyagságunk, nemtörődöm­ségünkért történhetett, s tör­ténik meg a mai napig is. Ezért, nem felelős semmiféle kapitalista csoport és semmifé­le rendszer. Legyünk igazságo­sak! Mint előbb is már említet­tem, miért töri mindenki ma­gát a pénz után. És ha koldus­ból lesz nagyvagyonu hatalmas, befolyásos ember, megjavul-e? jobb lesz-e? Ott a Kundz és hány Kundz van e sárgolyóbi­son? hány? Emberebb lesz a sok pénzzel, kinccsel, mit a ro- botos, bérrabszolgáival kiizzasz- tott? Dehogy lesz, dehogy lesz! Ép oly gonosz lesz, mint aki el­len addig dörgött mig koldus volt. — “Koldus a dust tesvérül -ki vánjá, Cseréld meg őket és ő von ke­resztre.” Madách. Tehát nem a rendszer, hanem mi magunk, előbb már megne­veztem a felelős személyeket. Aztán, ebből kiu.t már nincs is, kérdezhetitek valamennyien ? Dehogy nincs, dehogy nincs! Csak ami fő kellék hozzá — az akarat nincs meg. Itt a bibije a kicsi és nagy bajok ránk sza­kadásának. Mindenki a másik­tól várja, hogy majd elkezdi és megcsinálja. Hm. Kutyafaju egy bölcselkedés. Épp a bölcse- lődőkhez méltó. Még a gondol­kodásra is lusta az emberiség — mint tömeg. Ha elkezdenénk gondolkodni, következtetni, mi­ből, mi származhat, mi lehet az eredménye, ha ezt igy csinálom, vagy ha, amúgy csinálom mit hoz ? eredményez igy-vagy- ugy az összességnek — s nem a kicsiny magamnak. Én is az összesség tagja, szerve vagyok nemde ? Csak bizonyos, hogy legeslegelőször szervezkednünk kell! Mégpedig, saját magunkon kell kezdenünk a szervezkedést. Úgy bizony! Lássuk csak! Hogy is kellene elkezdenünk ? Ne legyen közöt­tünk sem első, sem utolsó, sem gazdag, sem szegény, ne legyen senki semmi! (kivéve a szemé­lyes vonatkozású tárgyakat) és mégis, mindenkié legyen min­den. Hiszen mindent, csak rö­vid ideig használhatunk, élvez­hetünk. Életünk túl rövid — mint az ázalagé a tengerben — hogy- sem mindent e sárgolyóbison magunkhoz, magunk alá teper- jünk, hogy majd örökké a mi­énk legyen, lehessen. Mi csak maroknyi por vagy hamu le­szünk! És ezért legyen életünk a bölcsőtől, a sírig átkozottul gyalázatos, embertelen veszett vadállati ?! Nem engedjük másoktól ma­gunkat pénz által megveszte­getni hagyni. Magunknak is az általunk keresett pénzből (mely sajnos, ma még lemérő je az em­beri ész és kézimunkának) csak annyit, amennyi a magunk vagy családunknak elégséges. (Persze, az összesség részére mindig kell majd elraktároz­nunk, rossztermés, s más ele­mi csapásokra gondolunk). Hol­napra ne gondoljunk. Mert,-ez a kapzsiság és csak az egyén magáról való gondoskodás, má­sok rovására történhet meg. Mivel, — mint mindennel — ed­dig, úgy az egyén, mint egyé­nek vissza éltek, s élnek a mai napig is. Oly munkákat, minők a bör­tön, hadiszerek, s más a nagy dolgozó tömegnek ártó, élet­színvonalát lenyomó, kultúrá­ját, vagy más szóval társas em­berré levését megakasztja, azt Egy Lengyel nevű magyar újságíró, aki a londoni lapok­nak dolgozik, az itteni Ken Ma­gazin decemberi számában a következő leleplezést közölte, melyet Angliában is leközöltek. Gén. Skoropadsky, aki a czár- ízmus alatt, Ukránia kormány­zója volt és tábornok a háború alatt, Berlinben az Alsen Stras­se 17-ik számú házból, 20 más orosz tiszt segitségével és a né­met hadügyminisztérium veze­tése alatt tervezgetik Ukránia egyesítését, az oroszoktól való lefoglalását és Hitler szolgála­tába állítását. A tisztek legtöbbje Ukrániá­ba valók és nemcsak a katonai támadást tervezgetik, hanem kiépítették a kém- és propagan­da rendszert is, melyen keresz­tül, belső zavargásokat fognak szítani, fegyverrel ellátni és nyílt lázadásra biztatni, hogy Hitlernek jó alkalma legyen be­avatkozni. Azért nem engedték, hogy Ruszinszkót, a volt magyar Ru- théniát vissza csatolják Ma­gyarországhoz. Mihelyt Hitler megszerezte a kontrolt Cseh­szlovákia fölött, azonnal kül­dött orosz tiszteket, hogy szer­vezzék meg nemcsak az Ukrá- niai hadsereget, külön kor­mányt, hanem egyszersmint a titkos rendőrséget, valamint a propaganda szervezeteket, me­lyen keresztül úgy Lengyel mint Orosz-Ukrajnában megin­dítják a propagandát, az egye­sített Ukránia mellett, Hitler védnöksége alatt. Ezt a végleges leszámolást, mely leginkább Oroszország el­len irányul, vagy inkább Orosz­országhoz tartozó Ukránia el­len, 1941-re tervezték. Ennyi időt szükségesnek látnak, hogy a csehekhez tartozó kisoroszo- kon keresztül egy újabb “KRÍ­ZIST” előkészítsenek. Azért nem volt szó Hitlernek a legújabb, beszédjében sem Ruthéniáról, sem Oroszország­ról, mert még nem volt kész a “Krízis”. Minden jel és jelentés sze­rint 1939. és talán 1940 is, a Mussolinié lesz, első sorban a franciákat ijesztik agyon és szervezik át esetleges ellenség­ből fasizta segítőtársé, amit -öltétien szükségesnek találnak mielőtt az orosz medvét megtá­madják. Közben Chamberlain az angol “Békeangyal”, fog igyekezni litlert és Mussolinit kielégíteni, erősíteni. Még a fegyveres szö­vetség sincsen kizárva közöt­tük. UJ OTTHON MEGNYITÁS NEW YORKBAN. Az IWW angol csoportja február 25-én nyitja meg uj otthonát 98 Third Ave. alatt. Az otthon avatási ünnepélyre ezúton is meghív mindenkit és kéri, hogy minél többen jelen­jenek meg. Belépő dij 25 cent. Kezdete este 8 órakor. Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents