Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-02-16 / 1046. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 február 18. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizeti*« ink: Subscription Rates: ^gy évre ___________ $2.00 One Year____________$2.00 félévre ____________ 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám ____ 5c Single Copy____________5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders--------- 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A nemzetközi kapitalizmus és a spanyol munkásság ————— * (P) Szinte idegesen olvassuk a Spanyol nép harmadik esztendeje folyó gigászi harcát. Sokan azt gondolják, hogy a Spanyol munkásság nem próbál ellentállást kifejteni, hanem megadja magát. A tényeket és annak hátterét ismerve megállapíthatjuk, hogy a Spanyol munkásság mai harca a világ kapitalizmus ellen folyik. Hitler és Mussolini kijelentése, hogy nem tűrik meg, hogy Európa bármely országát a forradalmi munkásság irányítsa és ebben megegyezik vele a nemzetközi kapitalizmus minden rétege. A nemzetközi kapitalizmus már egységes állást foglalt a spanyol nép ellen, amikor megegyeztek abban, hogy semlegesek maradnak és nem segítik a népkormányt Spanyolországban. A semlegességi paktum* amelyet 27 ország képviselője irt alá, amelynek következményeképpen elzárták a Spanyol munkásságot attól, hogy bárhonnan segítséget kapjon. A francia “népkormány” vagyis az egységfront kormány (?) Leon Blum-mal az ólen — akiknek hatalomra jutásakor dicshimnuszokat zengett a világ munkásainak az a része, akik még a sok balsikerek után, még mindig hittek; de talán ezek az üres fejű és gondolkodni nem tudók még mindig hisznek. Pedig Blum “elvtársnak” volt vezető szerepe abban, hogy a Spanyol semlegességi blokádot annak idején aláírták. Hitler és Mussolini kormánya is aláírta a semlegességet, de ugyanakkor hadsereget és hadifelszerelést szállítottak a fasizta Franconak, de a Blum egységfront kormánya sohasem igyekezett a németet és olaszt azzal vádolni, hogy megszegik a semlegességi szerződést és ha Hitlernek meg Mus- solininek jogába volt felrúgni az egyezményt, mért nem volt jogába a francia egységfront kormánynak ugyan azt megtenni a Spanyol népkormány javára. A helyzet ma úgy néz ki, hogy a spanyol munkásság elvérzik a nemzetközi kapitalizmussal foly- 1 atott harcában. Amikor a hosszú harc után ez kétségtelenné válik a kétbalkezesek Blummal az élükön arra akarták rábírni a jelenlegi francia kormányt, hogy nyújtson segítséget a Spanyol népkormánynak. Akkor, amikor ők voltak uralmon azt megtagadták és most akarnak ismét jó fiuk lenni. A spanyol kérdés még eldöntetlen, mert most jön majd a konc, amelyen a nemzetközi kapitalizmus hajba kap. Anglia és Franciaország már nyilatkozik, hajlandók Franconak nagyobb kölcsönt adni, hogy az országot talpra állítsa. Természetesen Franconak valami jelzálogot kell adni az angoloknak és franciáknak, ez pedig semmi más, mint bányáit és nyersanyagát kiszolgáltatni. Másrészről Hitler és Mussolini nem szerelemből küldték a katonákat és a háborús felszerelést, hanem azért, hogy nekik szükségük van Spanyolország nyersanyagára. Ez nem is titok, mert amióta Francoék birtokába kerültek az asturiai bányák, azóta onnan Hitlerék már néhány millió tonna szenet kaptak azoknak a hadianyagoknak ellenében, amit a németek szállítottak Franconak. Az angolok és franciák már hajlandók Francoval egyezkedni olyan feltételek mellett, ha Hitler és Mussolini katonái teljesen kivonulnak spanyol földről. Természetesen itten már a nemzetközi kapitalizmus kerül ellentétbe a spanyol nyersanyagok kontroljáért. A demokrata országoknak csúfolt kapitalista rendszerek, kormánya talán szimpatizált a vérző spanyol néppel, de mivel tudatában volt annak, ha a spanyol nép megnyeri a harcát Francoék szoldosaival szemben, sikkor nem számíthat Spanyolország nyersanyagának kiaknázására, mert a spanyol nép harca nem egy demokratikus kormányforma megtartásáért folyt, hanem egy igazi demokratikus termelési rendszerért — ahol úgy a magán, mint az államkapitalizmus csak a múlté lett volna. Még maga Oroszország sem nézte jó szemmel a spanyol munkásság tár- sadalmositó törekvését, mert ez által legyöngültnek érezte volna magát a feltörekvő proletáriátussal szemben. Amikor egy Spanyolországban a munkásság már nem hisz a párt diktatúrában, hanem mindjárt a forradalmi munkásság végcélját az ipari társadalmat igyekszik megvalósítani. A spanyol munkásság gigászi harcát talán egyelőre a nemzetközi kapitalizmus túlsúlya vérbe tudja fojtani, de igazi élő példa lesz a forradalmi munkásság részére az, hogy ha bárhol harcot kezd, egyedüli célja és törekvése az legyen, hogy a kapitalista termelési rendszert csirájában irtsa ki, akár magán akár állami kézben van az. Most amikor a spanyol proletáriátus ezer sebből vérzik a világ munkásságától is magukra hagyatva, akkor azt látjuk, hogy az úgynevezett “munkás haza” (?) Oroszország — megint kereskedelmi szerződéseket ir alá Hitlerrel és Mussolinivel, hogy legyen azoknak elég nyersanyagjuk még tovább hadifelszereléseket szállítani Francoéknak a spanyol proletáriátus utolsó nagy küzdelmeinek leverésére. Hol nyilvánul meg Oroszország szolidaritása a spanyol harcosok mellett, amikor a nyersanyag hiányában lévő fasizta államoknak nyarsanyagot szolgáltat azért, hogy azok képesek legyenek minden esetben és bárhol a feltörekvő proletáriátus leverésére? Sajnos, a “munkás haza” is egy fog abban a nemzetközi kerékben, amelynek bevallott célja a forradalmi munkásság önrendelkezési törekvését lehetetlenné tenni. Ugylátszik, hogy ezzel az összefogással sikerült a nemzetközi kapitalizmusnak létét spanyol földön fentartani, de a három esztendős harc minden fázisa azt tanítja, hogy a spanyol munkásság még győzedelmeskedni fog. IWW előadás Milwaukee, Wi$.-ban Egy város, ahol számottevő magyar munkások vannak, de ahol hosszú évek óta nem volt IWW előadás magyar nyelven. Wiener mtárs országos útjában Milwaukeet is érintette és február 5-én vasárnap délután előadást tartott. Az előadás tárgya: “Miért nem valósulhatott meg az egységfront”. Habár számarányban nem tulsokan jelentek meg ezen a gyűlésen de mégis sikeresnek mondható, mert Milwaukee valamikor az úgynevezett szocialista mozgalomnak központja volt, de ma a befészkelődött reakciónak nagy tere van itt is. Az előadáson megjelentek úgyszólván a szétforgácsolt politikai pártoknak valamikor volt adófizetői. Wiener munkástárs közel két órás előadás keretében, alátámasztott adatokkal bizonyította be, hogy a munkásosztály egységfrontja csak magán az osztályharc alapján álló forradalmi ipari szervezeten keresztül valósulhat meg. Mivel a munkásság egységes érdekei csak a kizsákmányolás szinterén az iparokba azonosak, amig politikai nézetek szerint még az időjárás változásának is befolyása van az emberiségre. És addig amig a munkásosztály nem lesz képes egy egységes gazdasági szervezete révén önmagát képviselni — hanem csak másokra bízza saját ügyét, hogy magán a munkásosztályon kívül állók próbálják képviselni — addig a munkásosztály egyik ballépést a másik után fogja elkövetni saját osztályának rovására. Az előadást a megjelentek a legnagyobb figyelemmel hallgatták végig, mig az előadás befejezése után kérdések és hozzászólások után az előadó kimerítő választ adott a kérdezőknek és felszólalóknak. A jelenvoltak $4.20 adakoztak a költségek fedezásáre. Ezek után Piká munkástárs mint gyűlés- vezető felkérte a hallgatóságot, hogy a közel jövőben — ha ismét előadást tartunk jelenjenek meg, hogy Milwaukeeba is kibontakozhasson a munkásosztálynak egy egységes szervezete. Tudósitó. FELÜLFIZETÉSEK: 1939 jan. 22-től — feb. 11-ig. J. Feczkó, N. York _____ 2.00 IWW. cs. N. York .............10.00 S. Piskóti, N. York ........... 1.00 A. Bukovszky, Berwyn .... 1.00 J. Sivák, Maynard ........... 1.00 Mrs. Németh, Phila. .... 2.00 L. Gánch, Carolina _____ 3.25 Mrs. E. Detky, Phila........ 1.00 G. Scherhaufer, Clev. ....... 2.00 Mrs. P. Hering, Buffalo .... 5.00 IWW cs. N. York ............ 5.00 J. Widlicska, Cincinnati .. .65 ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozo emberek milliói között s az elet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szoihoru állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót rjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipar szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
