Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-02-11 / 1045. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 február 11. BÉRMUNKÁS Politikai cselekvés átka (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Subscription Rate«: L' évre ..........-......... $2.00 One Year----------------$2.00 félévre ____________ 1.00 Six Months -------------1.00 Egyes szám «ta. ____ 5c Single Copy---------— 6c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders--------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland;_0^ Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <4^42 Az uj osztás és a munkanélküliség (P) Nem igen lelkesedtünk kezdettől fogva az Uj Osztásért, mert tudtuk azt, hogy a kapitalista rendszerben minden más, csak a profit sérthetetlen kell, hogy maradjon. Természetesen mi korántsem tételeztük fel az Uj Osztás követőiről, hogy a ka­pitalista rendszert akarják rendszabályozni. Sőt tudtuk, hogy az Uj Osztás nem egyéb mint utat-módot keresni arra, hogy a kátyúba jutott kapitalizmus szekerét onnan kisegíteni. Most, amikor az Uj Osztás már hatodik évébe jár, azt álla­píthassuk meg, hogy a tényleges munkanélküliek száma csak annyival csökkent, amennyit belőlük a különböző kormánymun­kákon alkalmaznak. A munkanélküliek számaránya nem is csök­kenhetett azon okoknál fogva, hogy a termelési folyamat az utóbbi 6 év alatt még sokkal jobban meggyorsult. A kapitaliz­mus még sokkal jobban forradalmositotta a termelési folyama­tot azáltal, hogy az üzemekbe modernebb gépeket állított be, ha sok esetben talán a munkaidőt le is szállították, de az uj gépek segítségével ugyan akkor a termelést megsokszoroztatták. Az Uj Osztás nem változtatott a munkások helyzetén; de még a munkanélküliség megszüntetésén sem. A statisztikai ki­mutatás szerint 64 billió dollár volt az 1938 év üzleti forgalma, vagyis ennyi vagyont állított elő Amerika dolgozó népe. Ebből a 64 billióból bérmunka fejében 10 billiót fizettek ki. Amikor az Egyesült Államokban a bérmunkások számát 44 millióra teszik, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a lakosság háromnegyedrésze az összes üzleti forgalomnak 15.6 százalékát kapta munkabér fejében, hogyan tudná ebből vissza vásárolni, azt a másik 84.6 százalékot, amely a lakosság egy negyed részének birtokában maradt. Az Uj Osztás ebben az irányban nem tett semmit; de hiszen nem is tehetett, mert nem a politikusok hatáskörébe tar­tozik az iparok rendszabályozása. Az Uj Osztással éppen ottan vagyunk, ahol voltunk a kezdetén. Nem változtatott semmit a gazdasági helyzeten, csak megerősítette azt a hitünket, hogy a kapitalista rendszerben az állami vezetőség csak ideig-óráig vál­toztathat a helyzeten és azt csak úgy tudja tenni, hogy morzsát dob az éhezőknek, de valójában a társadalmi katasztrófát ami napról-napra veszélyezteti millióknak a létét orvosolni nem képes. Nem képes azért, mert a társadalmi bajokat nem ottan ke­resik ahonnan annak gyökerei származnak és nem is próbál olyan orvoslást ajánlani, ami véglegesen megszüntetné a mai társadalom hibáit. Minden politikusnak meg kellene tanulnia azt, hogy a kapitalizmust megrendszabályozni nem lehet, sem törvényes utón, sem pedig ijesztgetéssel. Mert a kapitalizmus rendszabályozása beleütköznék a kapitalizmus alaptörvényébe, ami semmi más, mint a szabad ipari verseny. Szabad ipari ver­seny nélkül pedig a kapitalizmus nem tud létezni. Ebben a mai “aki bírja” rendszerben talán sokan alulmaradnak a versengés­ben, de végeredményében maga a rendszer fennmarad mindad­dig, amig a termelő bérmunkások fel nem ismerik azt, hogy nem Uj Osztásra, hanem egy uj rendszerre van szükség, amit senki nem fog javasolni, vagy próbálni megvalósítani, ha maga a ter­melő hadsereg, akik — ha csak az ország lakosságának egy ré­szét képezik is, de az összes javakat ők állítják elő — és ha arra alkalmasak, hogy a nemzeti vagyont évről-évre megtermeljék, akkor miért nem volnának arra is képesek, hogy a termelő esz­közök felett rendelkezzenek és az összes termelt javakat úgy osszák széjjel aránylagosan, hogy mindenki megkapja munkájá­nak teljes gyümölcsét? Ezt azonban sohase várják, sem az Uj Osztástól, sem senki mástól, mert a dolgzóknak saját maguknak kell saját maguk helyzetén változtatni. Az Uj Osztásnak esetleg akadnak sok hí­vei úgy a politikusok között, mint a közép osztály között, de egy uj rendszer megvalósítását, sem a politikusok sem a közép osz­tály nem kíván s végsőkig fog ellene küzdeni. Mi IWW-isták nem akarunk Uj Osztást, hanem egy társadalmi rendszert, ahol a termelő munkások maguk lesznek csak hivatva törvényeket szab­ni, hogy mennyi szükségleti cikkre van szükség és annak előál­lítására hány órát kell mindenkinek dolgozni, hogy a termelt ja­vakból egyformán részesüljön mindenki. Semmi sincs olyan pusztító hatással a forradalmi politikai intenciókra, avagy nagyobb semlegesség] kényszerrel forradal­mi kísérleteikre, mint éppen egy csekélyke • siker. Győzelmeik legkisebb szikláján roppan össze minden pártkisérlet, melyet pe­dig reményteljesen indítottak útnak a politika tengerén az érte rajongók. Akár őszinte, vagy érdekcsoport müve volt az, vala­mennyi pozdorjává zúzódott a<>-----------------------------------------­­siker szirén szirtjen. A szocialista párt utóbbi el­fogadott irányelve és a tette­tett forradalmi és progresszív pártok célkitűzései, majd min­den esetben magukon viselik azon pártok sikereinek foltját, amelyek azokat elfogadják, avagy amelyekkel megkísérlik a maguk álláspontját elfogad-! tatni. A kommunista párt a világ széltében-hosszában magánvise­li úgy önön sikereinek bomlasz­tó hatását saját birodalmában, mint azon kísérletein is, hogy részese akar lenni egyéb pártok sikereinek más országokban. Si­kereik orosz földön még a gon­dolatát is kiirtották annak, hogy a cári uralom megdöntésé­nek gyümölcséből, a párt-tagsá­gán kívül mások is részesedje­nek. A párttagságának részére a forradalom végétért és na­gyon keveset törődnek azon milliós tömeggel, amely a for­radalmi vívmányok gyümölcsé­ből részt kíván. Más országok pártjai sikereit irigykedve szemlélik, ami forradalmi elmé­leteiket az osztályközi béke in- cselkedésére alacsonyitja. Azonban a kommunisták nem egyedüliek a politika háborgó tengerén. Ellenkezőleg ők csak a már jól ismert utakat járják, amelyeket az egykori “forradal­mi politikai pártok bizonyos ki­csinyke hatalmi tényezői meg­jelöltek. Klasszikus példa erre a Német Szociál Demokrata párt, mielőtt azt utódja a kom­munista párt követte. A Francia Szocialista párt, amely a német nyomdokain ha­ladva 1914-ben megszavazta a háborús költségvetést, most ha­tározatot hozott Leon Blum ja­vaslatára, melyben helyesli a nagyobbmérvü fegyverkezést és a kapitalista demokráciák ag­resszív egyesülését a kapitalis­ta diktátorsággal szemben. Fi­gyelmen kívül hagyva a javas­lat ellenzőit. Az egyik szocialis­ta iró, írásában úgy elmélkedik, hogy “A kormányzás felelősé­gének tudatában, Blum valami­vel több óvatosságot tanúsít.” Amidőn tehát nagyritkán va­lamely “munkás” politikusnak sikerül felelős kormány pozíci­óba jutni, azonnal több óvatos­ságot tanúsít, csakhogy hatal­mi polcon maradhasson és bizal­mat keltsen tehetségei iránt, melyszerint képes a kormány ügyeit sikerrel intézni. Inkább érdekli őket, hogy összhangba kerüljenek a meg­szokott és hagyományos kor­mányzási viszonnyal, minthogy megkíséreljék érvényre juttat­ni azt a programot, amelynek alapján a szavazók őket megvá­lasztották. A kormány állandó kritizálásában merült ki min­den hasznos tevékenységük mi­előtt hatalomra kerültek, amely azonban mind lehetetlenebbé válik, mivel a pártfegyelemmel kerül összeütközésbe. Azon kí­sérlet tehát, hogy a jövő társa­dalma' törvényes és fejlődés ut­ján valósuljon meg, az óvatos radikális pártokat a fennálló jogalap legelszántabb támoga­tóivá teszi. A úgynevezett sikeres politi­kai tevékenység legfeljebb azt demonstrálja, hogy alkalmat­lan a társadalmi forradalom ügyének még egy jottányi előbbvitelére is. Ahol a forra­dalmi politika 'cselekvői, mun­kás képviselettel bármily fokú hatalomhoz jutottak, üres tevé­kenységük minden esetben a re­akció felülkerekedését eredmé­nyezte, amely viszont őket az útból, mint megannyi akadályt félre seperte, hogy az addigi el­lenfelek akadálytalanul betölt­hessék helyüket. Azután követ­kezik párt programjuk felcifrá­zása, hogy minél vonzóbb le­gyen a progresszív szavazók előtt és egyben tetszelegni is kíván a pozícióban levőknek. Minesotában például, a Far­mer-Labor párt elrendelte a kommunista érzelmű tagok ki­zárását és felajánlotta támoga­tását a hatalmi pozíciókba ke- ült republikánusoknak. Mil- waukeeban a szocialista polgár- mester sürgeti, hogy “álljunk a mostani tisztviselőség mellé, mert nagy szükségük van a mi támogatásunkra.” A szóbanfor- gó tisztviselőség pedig az újon­nan megválasztott republikánus kormányzó, szenátor és képvi­selő személyét jelenti. New Yorkban a szocialista párt egyé- nenkint csatlakozott az Ameri­kai Munkáspárthoz, ahelyett, hogy a párt csatlakozott volna radikális politikai programmal. Kezdve a kommunista párt­tól, amely a demokratákat tá­mogatja; a Farmer-Labor párt, amely pedig a republikánuso­kat segíti; a szocialista párt, amely pedig a reformista Ame­rikai Munkáspárt mögé sorako­zott; egészen a Francia Szoci­alista pártig, amelynek befolyá­sa a munkásszervezetekben ha­nyatlóban van; valamennyi egy­formán helyesli a kapitalizmus kívánságát a nagyobb mérvű úgynevezett védelmi fegyver­kezést. Tehát nyilvánvaló, hogy a “radikális” politikai irányza­tok mindinkább a sikeres cso­portok színeit öltik magukra és azoknak jelszavait majmolják. AZ IWW-RA VAN SZÜKSÉG. Politikai irányzatok nagyon csekély mértékben különböznek egymástól, nevezzék azt kom­munista, szocialista avagy prog- resszivnek és haladó szellemű­nek alig különbözik a kimondot­tan konzervatív pártok ismert irányától. Habár lassan ugyan, de határozottan kezd kifejlődni azon felismerés, hogy bármilyen színűek is legyenek a politikai irányzatok, valamennyi azonos tevékenységet fejt ki. A kiáb­rándulás párosulása a politikai irányzatok iránti bizalmatlan­sággal, kifejleszti a munkásság­ban az önbizalmat és a szervez­kedés révén azon képességei- (Folytatás a 7-ik oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents