Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-02-11 / 1045. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 február 11. BÉRMUNKÁS Politikai cselekvés átka (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Subscription Rate«: L' évre ..........-......... $2.00 One Year----------------$2.00 félévre ____________ 1.00 Six Months -------------1.00 Egyes szám «ta. ____ 5c Single Copy---------— 6c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders--------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland;_0^ Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <4^42 Az uj osztás és a munkanélküliség (P) Nem igen lelkesedtünk kezdettől fogva az Uj Osztásért, mert tudtuk azt, hogy a kapitalista rendszerben minden más, csak a profit sérthetetlen kell, hogy maradjon. Természetesen mi korántsem tételeztük fel az Uj Osztás követőiről, hogy a kapitalista rendszert akarják rendszabályozni. Sőt tudtuk, hogy az Uj Osztás nem egyéb mint utat-módot keresni arra, hogy a kátyúba jutott kapitalizmus szekerét onnan kisegíteni. Most, amikor az Uj Osztás már hatodik évébe jár, azt állapíthassuk meg, hogy a tényleges munkanélküliek száma csak annyival csökkent, amennyit belőlük a különböző kormánymunkákon alkalmaznak. A munkanélküliek számaránya nem is csökkenhetett azon okoknál fogva, hogy a termelési folyamat az utóbbi 6 év alatt még sokkal jobban meggyorsult. A kapitalizmus még sokkal jobban forradalmositotta a termelési folyamatot azáltal, hogy az üzemekbe modernebb gépeket állított be, ha sok esetben talán a munkaidőt le is szállították, de az uj gépek segítségével ugyan akkor a termelést megsokszoroztatták. Az Uj Osztás nem változtatott a munkások helyzetén; de még a munkanélküliség megszüntetésén sem. A statisztikai kimutatás szerint 64 billió dollár volt az 1938 év üzleti forgalma, vagyis ennyi vagyont állított elő Amerika dolgozó népe. Ebből a 64 billióból bérmunka fejében 10 billiót fizettek ki. Amikor az Egyesült Államokban a bérmunkások számát 44 millióra teszik, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a lakosság háromnegyedrésze az összes üzleti forgalomnak 15.6 százalékát kapta munkabér fejében, hogyan tudná ebből vissza vásárolni, azt a másik 84.6 százalékot, amely a lakosság egy negyed részének birtokában maradt. Az Uj Osztás ebben az irányban nem tett semmit; de hiszen nem is tehetett, mert nem a politikusok hatáskörébe tartozik az iparok rendszabályozása. Az Uj Osztással éppen ottan vagyunk, ahol voltunk a kezdetén. Nem változtatott semmit a gazdasági helyzeten, csak megerősítette azt a hitünket, hogy a kapitalista rendszerben az állami vezetőség csak ideig-óráig változtathat a helyzeten és azt csak úgy tudja tenni, hogy morzsát dob az éhezőknek, de valójában a társadalmi katasztrófát ami napról-napra veszélyezteti millióknak a létét orvosolni nem képes. Nem képes azért, mert a társadalmi bajokat nem ottan keresik ahonnan annak gyökerei származnak és nem is próbál olyan orvoslást ajánlani, ami véglegesen megszüntetné a mai társadalom hibáit. Minden politikusnak meg kellene tanulnia azt, hogy a kapitalizmust megrendszabályozni nem lehet, sem törvényes utón, sem pedig ijesztgetéssel. Mert a kapitalizmus rendszabályozása beleütköznék a kapitalizmus alaptörvényébe, ami semmi más, mint a szabad ipari verseny. Szabad ipari verseny nélkül pedig a kapitalizmus nem tud létezni. Ebben a mai “aki bírja” rendszerben talán sokan alulmaradnak a versengésben, de végeredményében maga a rendszer fennmarad mindaddig, amig a termelő bérmunkások fel nem ismerik azt, hogy nem Uj Osztásra, hanem egy uj rendszerre van szükség, amit senki nem fog javasolni, vagy próbálni megvalósítani, ha maga a termelő hadsereg, akik — ha csak az ország lakosságának egy részét képezik is, de az összes javakat ők állítják elő — és ha arra alkalmasak, hogy a nemzeti vagyont évről-évre megtermeljék, akkor miért nem volnának arra is képesek, hogy a termelő eszközök felett rendelkezzenek és az összes termelt javakat úgy osszák széjjel aránylagosan, hogy mindenki megkapja munkájának teljes gyümölcsét? Ezt azonban sohase várják, sem az Uj Osztástól, sem senki mástól, mert a dolgzóknak saját maguknak kell saját maguk helyzetén változtatni. Az Uj Osztásnak esetleg akadnak sok hívei úgy a politikusok között, mint a közép osztály között, de egy uj rendszer megvalósítását, sem a politikusok sem a közép osztály nem kíván s végsőkig fog ellene küzdeni. Mi IWW-isták nem akarunk Uj Osztást, hanem egy társadalmi rendszert, ahol a termelő munkások maguk lesznek csak hivatva törvényeket szabni, hogy mennyi szükségleti cikkre van szükség és annak előállítására hány órát kell mindenkinek dolgozni, hogy a termelt javakból egyformán részesüljön mindenki. Semmi sincs olyan pusztító hatással a forradalmi politikai intenciókra, avagy nagyobb semlegesség] kényszerrel forradalmi kísérleteikre, mint éppen egy csekélyke • siker. Győzelmeik legkisebb szikláján roppan össze minden pártkisérlet, melyet pedig reményteljesen indítottak útnak a politika tengerén az érte rajongók. Akár őszinte, vagy érdekcsoport müve volt az, valamennyi pozdorjává zúzódott a<>-----------------------------------------siker szirén szirtjen. A szocialista párt utóbbi elfogadott irányelve és a tettetett forradalmi és progresszív pártok célkitűzései, majd minden esetben magukon viselik azon pártok sikereinek foltját, amelyek azokat elfogadják, avagy amelyekkel megkísérlik a maguk álláspontját elfogad-! tatni. A kommunista párt a világ széltében-hosszában magánviseli úgy önön sikereinek bomlasztó hatását saját birodalmában, mint azon kísérletein is, hogy részese akar lenni egyéb pártok sikereinek más országokban. Sikereik orosz földön még a gondolatát is kiirtották annak, hogy a cári uralom megdöntésének gyümölcséből, a párt-tagságán kívül mások is részesedjenek. A párttagságának részére a forradalom végétért és nagyon keveset törődnek azon milliós tömeggel, amely a forradalmi vívmányok gyümölcséből részt kíván. Más országok pártjai sikereit irigykedve szemlélik, ami forradalmi elméleteiket az osztályközi béke in- cselkedésére alacsonyitja. Azonban a kommunisták nem egyedüliek a politika háborgó tengerén. Ellenkezőleg ők csak a már jól ismert utakat járják, amelyeket az egykori “forradalmi politikai pártok bizonyos kicsinyke hatalmi tényezői megjelöltek. Klasszikus példa erre a Német Szociál Demokrata párt, mielőtt azt utódja a kommunista párt követte. A Francia Szocialista párt, amely a német nyomdokain haladva 1914-ben megszavazta a háborús költségvetést, most határozatot hozott Leon Blum javaslatára, melyben helyesli a nagyobbmérvü fegyverkezést és a kapitalista demokráciák agresszív egyesülését a kapitalista diktátorsággal szemben. Figyelmen kívül hagyva a javaslat ellenzőit. Az egyik szocialista iró, írásában úgy elmélkedik, hogy “A kormányzás felelőségének tudatában, Blum valamivel több óvatosságot tanúsít.” Amidőn tehát nagyritkán valamely “munkás” politikusnak sikerül felelős kormány pozícióba jutni, azonnal több óvatosságot tanúsít, csakhogy hatalmi polcon maradhasson és bizalmat keltsen tehetségei iránt, melyszerint képes a kormány ügyeit sikerrel intézni. Inkább érdekli őket, hogy összhangba kerüljenek a megszokott és hagyományos kormányzási viszonnyal, minthogy megkíséreljék érvényre juttatni azt a programot, amelynek alapján a szavazók őket megválasztották. A kormány állandó kritizálásában merült ki minden hasznos tevékenységük mielőtt hatalomra kerültek, amely azonban mind lehetetlenebbé válik, mivel a pártfegyelemmel kerül összeütközésbe. Azon kísérlet tehát, hogy a jövő társadalma' törvényes és fejlődés utján valósuljon meg, az óvatos radikális pártokat a fennálló jogalap legelszántabb támogatóivá teszi. A úgynevezett sikeres politikai tevékenység legfeljebb azt demonstrálja, hogy alkalmatlan a társadalmi forradalom ügyének még egy jottányi előbbvitelére is. Ahol a forradalmi politika 'cselekvői, munkás képviselettel bármily fokú hatalomhoz jutottak, üres tevékenységük minden esetben a reakció felülkerekedését eredményezte, amely viszont őket az útból, mint megannyi akadályt félre seperte, hogy az addigi ellenfelek akadálytalanul betölthessék helyüket. Azután következik párt programjuk felcifrázása, hogy minél vonzóbb legyen a progresszív szavazók előtt és egyben tetszelegni is kíván a pozícióban levőknek. Minesotában például, a Farmer-Labor párt elrendelte a kommunista érzelmű tagok kizárását és felajánlotta támogatását a hatalmi pozíciókba ke- ült republikánusoknak. Mil- waukeeban a szocialista polgár- mester sürgeti, hogy “álljunk a mostani tisztviselőség mellé, mert nagy szükségük van a mi támogatásunkra.” A szóbanfor- gó tisztviselőség pedig az újonnan megválasztott republikánus kormányzó, szenátor és képviselő személyét jelenti. New Yorkban a szocialista párt egyé- nenkint csatlakozott az Amerikai Munkáspárthoz, ahelyett, hogy a párt csatlakozott volna radikális politikai programmal. Kezdve a kommunista párttól, amely a demokratákat támogatja; a Farmer-Labor párt, amely pedig a republikánusokat segíti; a szocialista párt, amely pedig a reformista Amerikai Munkáspárt mögé sorakozott; egészen a Francia Szocialista pártig, amelynek befolyása a munkásszervezetekben hanyatlóban van; valamennyi egyformán helyesli a kapitalizmus kívánságát a nagyobb mérvű úgynevezett védelmi fegyverkezést. Tehát nyilvánvaló, hogy a “radikális” politikai irányzatok mindinkább a sikeres csoportok színeit öltik magukra és azoknak jelszavait majmolják. AZ IWW-RA VAN SZÜKSÉG. Politikai irányzatok nagyon csekély mértékben különböznek egymástól, nevezzék azt kommunista, szocialista avagy prog- resszivnek és haladó szelleműnek alig különbözik a kimondottan konzervatív pártok ismert irányától. Habár lassan ugyan, de határozottan kezd kifejlődni azon felismerés, hogy bármilyen színűek is legyenek a politikai irányzatok, valamennyi azonos tevékenységet fejt ki. A kiábrándulás párosulása a politikai irányzatok iránti bizalmatlansággal, kifejleszti a munkásságban az önbizalmat és a szervezkedés révén azon képességei- (Folytatás a 7-ik oldalon)
