Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-02-04 / 1044. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 február 4. NYÍLT LEVÉL TOM. M00NEYH0Z! Végre kikerültél és egyéni szabadságod boldogsága, milliók szivében talált visszhangra szerte e földön. Mire e sorok hozzád eljutnak, bizonyára a börtön falain kívül történő eseményekre terelődik figyelmed, melyeket huszonkét esztendő előtt itt hagytál. A helyzet bizonyos tekintetben megváltozott, de lényegében nem javult. Sok tekintetben némely szervezetnél minden maradt a régiben, úgy tisztviselői, mint tagságának részéről. Éppen ezek a kérdések vetődnek fel, melyekről neked szólani akarok ...... Hosszú időre voltál a külvilágtól elzárva s mégis midőn leveleidet olvastam, az azokban kifejtett nézeteid arra engedtek következtetni, hogy elméd megőrizte éles látásod tisztaságát a külesemények iránt, olyan mértékben, mint mikor a harcvonalban küzdöttél. Valószínű teh.át, hogy kiszabadulásod lehetőségének napjaiban tett nyilatkozataidat az első napok izgalmai váltották ki tőled, melyek a különböző riportokban jelentek meg, amelyek azonban sehogyan sem egyeznek olyannak a nézeteivel, aki aktivan részt vett a mozgalomban azon idő alatt is, amig a börtön falai attól tégedet elzártak. MIT HOZHAT AZ AFL-CIO EGYESÜLÉSE? Midőn tőled nyilatkozatot kértek, hogy miként fogsz cselekedni midőn kikerülsz, úgy nyilatkoztál, hogy minden erővel és rendelkezésedre álló eszközzel fogsz arra törekedni, hogy az AFL-t és CIO-t egyesítsd. Bizonyára senki kétségbe nem vonhatja az ehez való jogodat, ha éppen ezt tartod hivatásodnak. l)e ha ez neked sikerülne — ha ugyan sikerülhet — mennyiben segítettél azon osztály helyzetén, amelyhez te is tartozol: a munkásosztály helyzetén? Még emlékezhetek hogy mi volt az AFL, mikor a rácsok mögé kerültél. Ismered tisztviselőinek nézetét, melyet mindazon idő alatt is vallottak, amig te évekig bent voltál. Tudod, hogy elszabotálták a Mooney-nap sztrájkot, amely pedig hivatva lett volna téged kiszabadítani. Semmi időben és szin alatt nem voltak hajlandók kockázatot vállalni vagy eredményre vezethető megmozdulást hirdetni kiszabadításod érdekében. Elképzelhető tehát, hogy ilyen elemek egyesítése hozhat a munkásság javára érdemleges eredményt? Megérdemli az ilyen irányú ügy, hogy életed hátralévő napjait ilyen célra fecséreld? Tudod nagyon jól, hogy azon szervezetekben az általános tagságnak csak kötelességeik vannak, jogaik azonban nincsen- nek. ügyeik intézésére, szervezetük országos irányelvének megalapozásában része nincs, ahoz hozzá nem szólhatnak. Tudod, hogy John Lewis, vagy Tobin és a többiek, mindazon idő alatt sem változtak, amig te rácsok mögött voltál. Vájjon nem ismernéd ezen tényeket? Avagy talán hosszú távol léted ideje alatt, csupán a tisztviselői jelentéseket olvasva a tényleges eseményektől távol elhitted az azokban foglalt üres hazug állításokat? NE SEGÍTSD ELÍTÉLŐIDET. Lehetetlen, hogy tudomásod ne lenne, mert hiszen ez is átszivároghatott a börtön falain, hogy 12 millió munkanélküli van az országban és sem az AFL sem a CIO nem tettek kísérletet, hogy a rendelkezésükre álló szervezeti erővel javítsanak, vagy legalább változtassanak az ipari helyzeten, hogy a milliós munkanélküli tömeg elhelyezkedhessen. Egyesítés folytán remélheti ez a kitagadott 12 milliós munkástömeg, hogy olyan szervezet létesül, amely őket befogadni képes lenne? Hiszen ismered, hogy úgy a CIO, mint az AFL a szerződéseket szent és sérthetetlennek minősitik, melyek pedig, magad is a múltak tapasztalatai folytán tudod, hogy nem egyebek szentesített sztrájktörésnél. Végül és ez a legfontosabb, hogy mindkét szervezet egyformán a “tisztességes napi bért, tisztességes napi munkáért” tett fogadalmat. Felesküdtek azon rendszer támogatására, melynek örökösei 22 esztendeig tartottak téged San Quintin falai mögött s még mindig Folsom falai mögött tartják munkásársadat Bil- lings-et és kik milliókat fosztottak meg egyéni szabadságuktól, életüktől és boldogságuk szabad gyakorlásától. Tehát részt vállalnál olyan szervezetek egyesítésében, melyek tudatosan elősegítik és támogatják az ilyen állapotok fenmaradását ? Kitüntetted magadat azáltal, hogy a börtön falai mögé szorítva, hosszú éveken át képes voltál megőrizni lelki nyugalmadat. Milliók lelkében te vagy a munkásosztály szimbóluma. Az elnyomatásban szenvedő munkásság küzdelmeit szimbolizálod a valami ellen, amit még ma megérteni képtelenek. A munkásosztály soraiban nem akadt egyetlenegy, aki rossz szót reád kiejtett volna, amig te bent voltál. Minden munkásszervezet, vagy magukat annak vallók is, egyforma tisztelettel tekintettek reád. Azonban mind ennek vége. Te nem vagy és nem lehetsz abban a helyzetben, hogy valamennyit egyforma elbírálásban részesítsd, mint ahogyan azt tehetted, amig a rácsok mögött voltál a külvilágtól elzárva. KIK A BARÁTOK? Különböző szervezetek képviselői vesznek körül minden oldalról. Most magasztalnak és nagy tiszteletben részesítenek. Jóhiszeműségedet majd kihasználják, vagy legalábo is megkísérlik. Az újságokból értesültem, hogy kiszabadulásod napján San Quintin-nél a CIO-AFL és a Vasúti Szövetség tisztviselői fogadtak. Ott voltak más árnyalatok képviselői is: kommunisták, szocialisták, s tán ezeregyen mások is. Kísérőül szegődnek még jóidéig bárhová vezet utad. Egyszer aztán szembe szállnak egymással, hajba kapnak majd, mosolyod, beszédeid és támogatásodnak bírásáért. Kijelentetted a Szocialista Call tudósítójának, hogy Te barátságos viszonyban kiváns: maradni a Szocialistákkal, Anarchistákkal, Kommunistákkal es az IWW-val. Én nem állítom Tom, hogy ez lehetetlenség, de ha Te erre képes lennél, úgy Te volnál az első és egyetlen, aki összhangu viszonyba tudsz maradni különböző árnyalatokkal. A helyzet azonban megváltozott, amig Te elzárva szemlélődtél kifelé. Még mielőtt bekerültél, létezett valamelyes összetartás és bizalom a különböző radikális csoportok között. Azonban az a helyzet megszűnt. Rámutatni, hogy a napirenden levő bizalmatlanság, gyanakodás és rágalmazásokért és a munkásság soraiban érezhető összetartás hiányáért kit terhel a felelőség, szinte fölösleges. Megismered a tényeket majd magadtól is. Lehetetlen, hogy elfelejtetted volna levelednek azon tartalmát, melyet a kommunista segély szervezetről írtál, hogy azok a nevedben és kiszabadításod ügyében gyűjtöttek, azonban a gyűjtött összegből egy centet nem fordítottak a gyűjtött célra s a mai napig azzal el nem számoltak. Nem éresültél arról, hogy ugyanazt tették más ügyben is ? Ugyanígy kihasználták Sacco és Vanzetti, valamint több IWW ügyét is. Vájjon ezek lennének azok, kikkel barátságos jóviszonyt tarthatnál fenn? Ha igy történne, akkor minden befolyásodat és jó hírnevedet vesztenéd el a munkás tömegek előtt. Ha pedig az ellenkezőjét cselekszed, akkor amazok fognak kipellengérezni és nevedet hasábokon át beszennyezni, aminek ők egyébként nagy mesterei. IDŐVEL MEGTALÁLOD A HELYES UTAT. Én nem akarok neked tanácsot adni, de ha az események rendesen leperegnek, egy év múltán, esetleg előbb is újból felkereslek levél utján, s akkorra nyilván való lesz, hogy mennyire voltál képes mentesíteni magadat a munkásság azon küzdelmeitől, melyet az AFL-CIO kombináció reakciós állásfoglalásával szemben viv. Majd idővel kitűnik, hogy mennyire mentesítetted magadat a beigért megtiszteltetés, hősi tekintély felmagaszta- lásától, mellyel azon szervezetek elhalmoztak, de amelyek mindenáron gyümölcsöztetni szeretnék a börtön poklában elviselt életed 22 esztendejét. Te is csak emberi lény vagy és nem várom tőled, hogy Jé- zusi köntöst olts. Életed javát elvették tőled és, hogy miként fogod a megmaradt éveidet felhasználni, ma még az a jövő titka. Ha a CIO-AFL útját válaszlod, vagy a kommunisták, szocialisták, anarchisták, avagy az IWW utján kívánsz haladni, akadnak majd sokan ,akik megítélnek és gyűlölni fognak téged. A munkásosztály az egyetlen igazi barátod. Tőled függ, hogy annak marad-e. Az IWW-nak nincsen bizonyítványra szüksége előtted Tehát olyant nincsen szándékom bemutatni neked. Annak maradt ami volt, amidőn a börtön falai elzártak a külvilágtól. Számarányban ugyan kisebb, de láthatjuk, hogy tanításait a világ minden sarkában kezdik elfogadni. Mint munkás, te is csatlakozhatsz. Mint munkás csak önmagad határozhatsz. Vagyok a munkásság összetartásának és ipari felszabadulásának hive, Egy IWW tag. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között kemmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztálj áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa á termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül
