Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-02-04 / 1044. szám

V 2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 február 4. Haynau kormányelnöke beszélt Ónodon... Irta: Földváry Mihály “Az országnak két olyan történelmi osztálya van, amely évszázadok óta tartja vállain a magyar glóbuszt: a történel­mi birtokos osztály és a történelmi parasztság. Ez a két osz­tály mindig megértette, támogatta egymást ... A történelmi birtokos osztálynak és a történelmi parasztságnak együtt kell járnia. Kéz a kézben a magyar történelem útját stb.” Imrédy Ónodi program beszédéből, 1938 december 30. “Önnálló, független állam vagyunk, mégis sok tekintetben gúzsba vagyunk kötve” • . . lásd mint fent. A Haynau uralom második számú megtestesítője, bizalmat, képviselői mandátumot kér az onódi kerület népétől. Demokra­tikus államban igy regisztrálhatnék e program beszédet. De mert kies honunkban nyílt szavazás vám s hogy ki legyen a kép­viselő azt az urak, a közigazgatás urai és a csendőrszuronyok döntik el, mivel Imrédy e kerület képviselője akar lenni már is a zsebébe érezheti a mandátu-<$>-----------------------------------------­mot. Nem is foglalkoznánk ezzel az egész parasztfogást célzó, szédítő program beszéddel, ha a bő lére eresztett beszéd, sok sületlenségei közül ki nem ordí­tana a tudatos történelem ha­misítások sokasága. A fenti ki­ragadott ily es fajta hamisítás megcáfolása adja kezünkbe a tollat, hogy leleplezzük Imrédy történelem hamisításai közül a legdurvábbat. Hogy a birtokos osztály mennyire “támogatta” a törté­nelem folyamán a parasztságot, arról a történelem véres feje­zetei igen sokat beszélnek. Elég a Dózsa György esetére hivat­kozni’ na de hagyjuk ezt. Leg­utóbb már ismertettük Magyar- ország, a hazai föld birtok meg­oszlását gazdaságokként. Most nézzük meg közelebbről a tör­ténelmi birtokos osztály és tör­ténelmi parasztság egymásköz­ti megértését és támogatását. A történelmi birtokos osztály: avagy kié is a haza? A hazai föld legnagyobb ré­szét az ország legtöbb földjét Eszterházy Pál herceg bírja. Csekélyke 222.241 holdat. Ősei ugyancsak szorgalmasan “dol­gozhattak”, hogy ezt a hatal­mas birtokot összeharácsolták. Utána Festetits György herceg következik, csekély 96,128 hol- dacskával. Pallavicini Alfonz őrgróf — mert ilyen is van — sem adja 66,985 holdon alul. Esterházy Móric gróf is meg­elégedett az ő 55.786 holdnyi kis birtokával. Károlyi László gróf 51.152 holdal következik. No de Esterházy Tamás gróf se szegény legény az ő 40.314 hold­jával. Festetits Sándor gróf 30.- 488, Semsey László gróf 30.182, Hunyady József gróf 28.037> Almássy Dénes gróf 27.721, Er- dődy Sándor gróf 23.534, Batt- hiány-Strattman Károly herceg 22.844, Dessewfy gr<jf 21.729, Montenuovo Nándor herceg 20.- 584, Merán János grófné 19.- 052, Metternich Klementina hercegnő 17.811, Waldbott Ke­lemen báró 16.394- Hohenhlohe Keresztély herceg 15.997, Al­brecht főherceg 47.314, József főherceg 17.383, Koburg herceg 45.417, a bajor királyi család 15.684, Otto és családjának 43.- 372 holdas uradalma Csepelen, szőlője Tokajon, Tolcsvám Tar- calon. Az u. n. Koronauradal­mak is 51.184 holdat tesznek ki. A pápaság is alaposan “meg­dolgozhatott” a magyar paraszt széditésével, mert az egri káp­talané 85.000 hold, a kalocsai érsek 65.000, a veszprémi püs­pök 52.000, a veszprémi kápta­lané ugyancsak 49.000, a zirci apátságé 40.000, az egri érseké 40.000’ a pannonhalmi főapát­ságé 36.000, az esztergomi érse­ké — csonka hazai adat, ami most emelkedett — 36.000, a nagyváradi káptalané — cson­kaország területén 26.000, a vá­ci püspökség 24.000, a pécsi püs- kökség 23.000, a szatmári püs­pökség 23.000, az esztergomi főkáptalané 19.000 a pécsi káp­talan 19.000, a tihanyi apátság 17.000, a győri püspökség 15.- 000, a csornai prépostság 12.- 000, a székesfehérvári káptalan 11.000, a nagyváradi püspökség 11.000, a klosterneuburgi kano­nokrend 11.000’ a szatmári káptalannak 10.000 holdja van. Sorrend szerint a házizsidó sem maradhat ki e díszes listá­ból. Az Okányi Schwartz csa­ládnak is jutott 24.557 hold. A Mándy családnak 18.437, a Schossberger bárói családnak 10.945 hold, Weisz Manfréd bá­ró örököseinek 2619, Herzog Mór Lipót bárónak 4198, a Hat­vány bárói családnak 7034, Or- osdy Fülöp bárónénak 3395, Lé- derer bárói családnak 9986’ a Lichtstein családnak 17.369, Károly Gyula grófnak 3124, Ti­sza István gróf örököseinek 13.- 347, Gaál Gaszton örököseinek 1009, Fould-Springer Jenőné bárónőnek 12.920 holdja van. Mivel a történelmi birtokos osztály listája nem lenne ezzel teljes, hóhérjukat is mint e,dí­szes gyülekezet érdemes tagját a Haynau bárói a brescinai hi­éna és az 1848-49. szabadság- harc véreeskezü hóhérlegénye Imrédyék mintaképe — leszár­mazott utódjának is van nem csak bárói cime, de, Szénáson több mint 200 holdas bizomá- nya. Na de ne folytassuk tovább mutatóul ennyi is elég. A történelmi parasztság. A parasztság görbült, szenve­dett és életét-vérét áldozta a ”haza”-i valójában a fontiek birtokának megvédéséért. Ha megunta a rabigát’ s részt kö­vetelt, ezrével, tízezrével pusz­tították, irtották ki. így népte- lenedtek el egész megyék és a hazafiak idegen nációval telepí­tették be. Ma is ha lehetne kül­földre menni 1-2 év alatt kiü­rülne az ország A földbirtokos osztály — mi­ként a fontiek bizonyítják — jottányit sem engedett és en­ged kiváltságaiból, s hogy ne is kelljen, arra biztosíték a fas­izmus bevezetése, és a fasizta államok segítsége. Ennek a segítségnek az ára pedig a Haynau szellem meg­testesítőjének Imrédy Bélának kijelentése szerint nem más mint: “Önálló, független állam vagyunk’ mégis sok tekintetben gúzsba vagyunk kötve”. Feleletünk annyi csupán: Hay- nauéktól mást a magyarság nem is várhatott és vár. Fontos ha teljesen kipusztul is e glóbusról a magyarság a föld a történelmi — mint a név­sor is igazolja, hogy milyen történelmet csináltak ezek — birtokos osztály kezén időtlen, időkig megmaradjon . . . fölté­ve ha nem csalódnak majd eb­ben. A munkanélküliek“megsegitése” Irta: HUJBER ISTVÁN Január elsején Ohio állam­ban is életbelépett a sokak által várva-várt törvény, mely mun­kanélküliség esetén kíván ró­lunk gondoskodni. Sokaknak régi vágya tehát beteljese­dett: az állam vette kezébe azoknak a szerencsétleneknek sorsát, akik munkahiány vagy egyéb okok miatt az uccára ke­rültek. Az optimisták el voltak — s talán ma is el vannak — ragad­tatva. Mert ha vannak is hibái a törvénynek- szerintük kezdet­nek mégis biztató. Ha tovább haladunk a megkezdett utón — ki tudja, hol állunk meg? . . . Lelkesedésünket még csak növe­li az a tény, hogy a segélyzésre szolgáló összeget a munkaadók­nak kell “kiizzadniok”. A higgadtabbak azonban már előre is látták (hisz nem volt nehéz kiszámítani), hogy a nyújtandó összeg korántsem elég ahhoz, hogy abból megélni lehessen. Maguk a törvényho­zók is tisztában lehettek vele, hogy a minden idők legnagyobb problémáját ezzel a törvény­nyel nem fogják megoldani. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy csak maximumot állapítottak meg, minimumot nem. Nem tartották fontosnak’ hogy a munkanélküli legalább ennyit vagy annyit kapjon. Ha pedig áttanulmányozz uk az állam által kiadott füzetet, melyben a segélyezés módozatai vannak körülírva, kitűnik, hogy a bizakodók öröme korai volt. Mert nem minden munkanél­küliről történik gondoskodás. Csak akiért a munkaadója befi­zetett. Földművesek, cselédek ki vannak zárva; az ipari, ke­reskedelmi és egyébb alkalma­zottak közül is csak azok jöhet­nek számításba, akik a múlt év folyamán olyan helyen (vagy helyeken) dolgoztak legalább 20 héten, ahol három vagy több munkás volt alkalmazva. Most nézzük meg közelebbről- mire mehetünk a nyújtott se­géllyel ? Senki sem kaphat többet, mint az átlagos keresetének fe­lét, ha ez a heti 30 dollárt meg nem haladta. 15 dollár ugyan­is a legmagasabb összeg ,amit munkanélküli segély címén kap­hatunk. De ne beszéljünk itt 15 dollárokról, mert az csak mé­zesmadzag. Ennyit talán senki, vagy csak nagyon kevesen kap­nak. Ennek feltétele, hogy vala­ki legalább 30 dollárt keressen s az utolsó 20 héten át kivétel nélkül egész hetet dolgozzon. Aki csak félheteket dolgozik, annál ez az összeg már csak a felére zsugorodik. Az állandó munkások’ akik esetleg a leg­magasabb segélyre lennének jo­gosultak, rendszerint továbbra is munkában maradnak, a se­gélyért folyamodók túlnyomó többsége pedig félheteket, vagy csak napokat dolgozott, össze­adják az utolsó 20 heti kerese­tet és ebből hozzák ki a heti át­lagot. Ennek a felét kapja azu­tán 16 hétig. Ha közben dolgozik, de ke­resete nem éri el a megállapí­tott segély összegét, az iroda “hozzápótol”. Túlzás nélkül állíthatjuk te­hát, hogy heti 10 dollár már a segélyzés legmagasabb peremét súrolja, mig a nagy többség át­laga ennél jóval alacsonyabb szinten mozog. Ha valaki munkanélküli se­gélyért folyamodik- utána há­rom heti “vakációzási időtt” kell kitöltenie. Erre az időre nem jár segély, de hetenként legalább egyszer mutatkozni kell a hivatalban. Ha minden feltételnek megfelel, a negye­dik héten azután megindítják a segélyt és lehet, hogy már az ötödik héten postázzák az első csekket. A segélyre jogosultnak meg­próbál a hivatal “megfelelő” munkát szerezni. (Ez érthető, hisz az államnak pénzmegtaka­rítást jelent.) Attól a munká­tól pedig Isten őrizzen, amit ők adnak! Itt nem lehet munka­bérről, miegymásról vitatkozni) azzal kell megelégedni, amit adnak! Szabály- hogy régebbi fizetésének felénél többet nem Kereshet. Hogy kinek-kinek milyen (Folytatás a 4-ik oldalon) Tegyétek népessé az IWW gyűléseket!

Next

/
Thumbnails
Contents