Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-01-07 / 1040. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 január 7. BEEMUNKÁS * (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetni árak: Subscription Rate«: ‘“'gy évre ....................... $2.00 One Year __.__ $2.00 rélévre ................ 1.00 Six Month«___________1.00 Egyes szám _«-a ..... 5c Single Copy____________6c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. Entered as secc td-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD ■*@M2 Szerkesztői megjegyzések Egy, lapunk más helyén közölt levél tartalma, minden kétséget kizáróan meggyőzött bennünket arról, hogy kutatás, keresés és a munkásmozgalom iránti jóindulat adott tollatt a kérdező munkástárs kezébe. Tehát válaszunkban törekedni fogunk, ugyanilyen szabályszerűséggel és tárgyilagossággal, a feltett kérdések megviláitására. A téma nem uj. A modern munkásmozgalom szabályos és szabálytalan eszközökkel lefolytatott harcának egyik legsarkalatosabb pontja. Az anarkista, szindikalista és a forradalmi ipari unionista elméletek szöges ellentéte a pártpolitikai mozgalmakkal szemben. A direktakció és a képviseltetési rendszerek gyakorlati és taktikai különbségeit foglalja magában. Szellemi csaták központja volt, mely végig kisérte a modern munkásmozgalmat világothóditó utján. Ott dőlt el eddig — sajnos — ahol a munkámozgalmat a reakciónak sikerült ideiglenesen sárba tiporni, ahol az egysíkú (totalitáriánus) diktatúrák rendszereit meghonosították. VÉLEMÉNYEGYSÉG. Minden politikai párt összetartó kovásza — a VÉLEMÉNYEGYSÉG, a munkásmozgalom fraziológiája szerint, az ELVI- EGYSÉG. Vagyis: olyan emberek és csoportok, melyek a társadalom felszínén végbemenő jelenségekből és történésekből, a hasonló konklúziókat levonják, pártokba verődnek, elvi egységbe tömörülnek. Mert a vélemények és konklúziók nem egyformák, a konzervatív, liberális, vagy “forradalmi” pártok “elvi” álláspontjaik is különbözők. Az úgynevezett munkáspártok sem képeznek kivételt. A pártok a vezérek körül csoportosulnak, akik “ legtudományosabban” legelfogadhatóbban magyarázzák az elvet, vagy elveket élőszóval és Írásban. Minden politikai párt CÉLJA, a politikai hatalom megszerzése és TÖREKVÉSE, a politikai hatalom megtartása. Minden politikai párt, vezértenyésztő egyesület és minden vezér, vagy minden vezérkar erejének határa, a szavazók, vagy a tömegek, beléjük helyezett bizalma, amelynek kifejezője viszont, a vélemény ,az elviegység: elviegység viszont sohasem volt a társadalmi ismeretek óta. Nincs és sohasem is lesz. Mert az emberek véleménye folytonos változásoknak és törvényszerűségeknek van alárendelve. Életkörülményeink társadalmi helyzetünk és GAZDASÁGI ÉRDEKEINK folytonosan változtatják. A párttagság és különösképpen a pártvezérek elv és vélemény változásai is e törvényszerűségek alárendeltjei és mert a pártvezérek “elveit” gazdasági helyzetük megváltozása, azonnal megváltoztatja — jó vagy rossz fordulatok szerint — csak szakadozó, szárnyakra boruló, egymással marakodó, folyton változó pártokat ismerhetünk csupán, melyek a népet — az istenadta népet — a munkásságot elveszejtetik az általuk komplikált társadalmi harcok labirintusaiban. A pártvezérek jó, vagy rosszakarata: becsületessége, vagy becstelenségi hajlamosságaik: karakterük, vagy karakternélküliségük és minden emberi tulajdonságaik e törvényeknek alárendeltjei. Annak lett koldusa a munkásmozgalom világszerte, hogy vagy megsem értette, vagy pedig ignorálta ezen törvényszerűségeket és kudarcot kudarcra halmozva, a felületén akar változtatni a társadalomnak az helyett, hogy minden fonákságnak tápláló gyökereit fogta volna két marokra, hogy kitépje. A vélemény, elviegység kifejezője a DIKTATÚRA, mely gyilokkal, börtönnel, száműzetéssel, fajgyűlölettel, szennyének mindenségével is a pártmozgalom, a közvetített képviselet, “a népóhaj és népakarat” legmagasabb megnyilatkozása: amely szerkezetében csakúgy megegyezik Oroszországban, mint Német vagy Olaszországban, mint az átvitt és a pártok által biztosított korlátlan vezéri hatalom és dikciók megnyilatkozásaiban. A három közötti különbség csak ideológiai diferencia. Lényegük egy és ugyanaz. A szabadszó, éajtó, szervezkedési jog kölcsönös hatása olyan reá, mint a vize a tűzre. OSZTÁLYÉRDEK “Minden embernek társadalmi helyzetét (NEM NÉZETÉT) gazdasági viszonyai irányítják”. (Marx) Az emberi társadalom osztályokra tagozódását, az osztályok közötti éles válaszvonalat is ez alkotja. A tőkések, elvi és vélemény különbségekre való tekintet nélkül, egy osztályt alkotnak és valamennyien, a kizsákmányolási rendszer haszonélvezői, még akkor is, ha “elvben” va munkások törekvéseit helyeslik. Különösképpen vonatkozik ez azokra a kisebb tőkésekre, kereskedőkre, papokra, egyházakra, kik “elvben” gyűlölik a fasizmust, názizmust. A munkásság EZEREGY “elvi” diferenciálódásának ellenére is a munkásosztályt alkotja, birtoktalansága, a termelőeszkö- zöközhöz, a gépekhez való függő viszonya folytán. Nem “elvi” vagy vélemény, avagy nézet az, ami minket a munkások táborába tart, hanem azon puszta tény, HOGY MUNKÁSOK VAGYUNK! Érdekeink még akkor is közösek, ha osztálytársaink — ma még túlnyomó többsége — nem ébredtek e közösség tudatára. Sorsunk, létünk és jövőnk, mint bérért dolgozókat egyetlen táborba soroz és összekötve tart bennünket, megkérdezésünk nélkül és nem kiváncsi sem véleményünkre, sem akaratunkra. Puszta egzisztenciánkat, a munka biztosítja (munkanélküliség esetén osztályunk DOLGOZÓ tagjainak munkája) munka és munkabér himbálja, csökkenti, vagy emeli a nívót és életszínvonalat részünkre. (Kétszer kettő — négy) AZ ÉRDEKELLENTÉT ÉS ÉRDEKöZöSSÉG e definíciója körül támaszt olyan ködöt a tőkésosztály, melynek közepette, MI MUNKÁSOK, nem bírunk egymásra találni. Köd itt, köd ott. Gyárakon kívül, gyárakon belül. Ilyen ködfejlesztő intézménye a kapitalizmusnak minden politikai párt. MÉG A MUNKÁS JELZŐVEL ELLÁTOTTAK IS! Márki István munkástársam levele szerint, nem maradt kételye az előadásban felhalmozott érvek után az iránt, hogy a kapitalizmust, országhatárokra való tekintet nélkül, osztályérdeke köti össze: hogy közös ÉRDEKEIK felismerése, ÖSSZE- TARTOZANDóSÁGUK és osztályszempontok sarkalták, vezették őket a különböző országok forardalmainak leverésére, bajba került társaik segítségére, a munkások ellenében. Az iránt sem hagyott bennünk kételyt, hogy megegyezik velünk, miszerint, a munkásság számbeli többsége dacára, nélkülözte az olyan szervezetet, mely országhatárokon belül és azokra való tekintet nélkül, hajlamos és akcióképes lett volna, nemzetközi cselekvésre és szolidaritásra. KETTŐ KÖZÜL A HARMADIK Igaz, hogy Amerikában még nem került olyan választás elé a munkásság, hogy Fritz Kuhn és Earl Browder rossz pártjai közül a kevésbbé rosszabbikat választja . . . De került már más- nol. Ausztriában egy időben Julius Deutsch-et és Otto Bauert választotta . . . Németországban Scheidemanékat és Ebertéket . . . és volt rá idő, amikor Thaelmannak sem volt panaszkodni valója követői számának kicsinysége miatt. A spanyol koalíció is elseprő győzelmet aratotj a reakció fölött és kétmarokra fogta az ország komárnyzását. A kisebbik rosszat már választotta a munkásság másütt, de a kétségbevonhatatlan jót nem választotta sehol, mindezideig, mert erre sem tréningje, sem megfelelő szervezetei nem voltak. Osztályérdek, osztályközösség, osztályszempont, valódi osztálytudat és a vele párosuló forradalmi készség és a mindezeket öszefogó OSZTÁLYSZERVEZET megvalósítására, a legjobb politikai párt és a legjobb “vezérkar” sem alkalmas. De, ha az idők folyamán úgy alakulhatna mégis ki a helyzet, hogy Fritz Kuhn-Earl Browder 40-40 százalékos eséllyel kerülnének egymással szemben: és az IWW a fent maradt 20 százalék fölött rendelkezne? Mi ezt az arányt éppen elégségesnek tartjuk arra, hogy az iparok lefoglalásával, a termelés átvételével, a szétosztás megszervezésével vessük magunkat a küzdelem kellős közepébe úgy. hogy a kettő közül — sem a rosszat, sem a “kisebik rosszat” nem választanánk, hanem minden erőnk kockázatával törekednénk megvalósítani azt a JÓT, aminek megvalósítását üdvösnek tartjuk az egész emberiségre, ami nélkül akkor is Fritz Kuhnokat kapunk, ha Earl Browdereket választunk! ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom s/pvkezetét építjük a régi társadalom keretein helül
