Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-06-24 / 1064. szám
6 olda) BÉRMUNKÁS 1939 junius 24. Vetettünk: aratni akarunk Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY A fenti címet a budapesti NÉPSZAVA c. szociáldemokrata napilap 1939 május 28-án vasárnap megjelent számának vezércikkéről idéztem. Idézni kellett e címet, amely cim alatt két hasábon át folyt annak a “harcnak” — nekik ugyanis ez a harc — ismertetése mint vetésé amit az akkor még magyarországi szociáldemokrata párt vetett és a jelenlegi szociáldemokrata párt akart learatni a titkos választójog el-*-----------------------------------------sőizbeni alkalmazásánál. Az osztályharc frontján azonban konkolyt, csenevész magot vetettek! Aratni sem arathattak mást mint amit arattak a lesújtó, megsemmisítő eredményt. “Marxista” működésükkel “hűséges” sáfárkodásuk eredménye az az öt képviselői mandátum, ami az 1922 évi nyílt és a dühöngő fehér terror dacára 25, az 1934 évi ugyancsak nyilt választáson is még 11 és a mostani titkos választás dacára is, csak 5 képviselői mandátum erejéig honoráltak. Miként a weimari németországi szociáldemokrácia sorsát megpecsételte az a tény, hogy nemcsak fegyveres erővel a junkerek segítségével verte le a Spartacus fölkelést, de ketrecbe zárt vadállatok módjára gyilkoltatta le börtönükben Rosa Luxemburgot és Carl Liebknechtet, azon mód a magyar- országi szociáldemokrácia sorsa sem ma, de 1919-ben pecsételődött meg, amikor a tanácsköztársaságot, annak belső struktúráját elleniorradlmi mozgalmakkal aláaknázták és ezzel szövetségbe léptek az antant által támogatott és a román szuronyokra támaszkodó Szegeden székelő Haynau-Horthy féle akkor még embrióban lévő rezsimmel. A marxista munkásság ellen azonban ezzel még nem merült ki a Haynan-Horthy rezsim hogy a külföldi hatalmak elismerjék, számára anyagi segítséget szerezhessenek. A szociáldemokrácia hathatósan elősegítette ezen diplomáciai harcot nem eredmény nélkül. De belföldi viszonylatban is a fasizmus elsősorban is a szociáldemokráciának köszönheti megerősödését. Emlékezetünkben van még az, hogy milyen erőfeszítéseket fejtett ki a szociáldemokrácia és annak kétbalkezes vezérkara ,hogy a nép indulatait, a munkásság osztályharcos szellemét, forradalmi készségét lefékezze és “békés” küzdelmekké lapositsa le. E fáradozásainak elismeréseképpen 1922-ben 22 mandátumot nyerhetett el a fasizmus segítségével és ezzel úgy vélték és jól számítottak, az osztályharc méregfogát oly- képp húzták ki, hogy az akkori viharos üzemsztrájkokat amely az iparok termeléseit és ezzel a fasizmus megerősödését és a kapitalizmus profitolását is zavarták átterelik a parlamenti szószékre. Ott “harcolnak” beszédeikkel a proletárság figyelmét ezzel az iparokbani harcokról átvonzák oda és a termelés zavartalan menete ezzel a fasizmus megizmosodása is bizto- sittatik. A látszat szerint ez igy is történt, de csak igen rövid ideigAz iparok proletárjai hamar fölismerték az árulást és az iparokban 1—2 év múlva még erőteljesebben indult meg a harc. Sztrájkok légiói robbantak ki. A munkások e harcokat a szociáldemokraták kontrolja alatt álló szakszervezeteken át mint azok tagjai kezdeményezték és vivták legtöbb szakszervezetben a tisztviselők akik egyben pártfunkconáriusok is éles ellenzése dacára. És ekkor történt a vezérek részéről a munkásság első drasztikus arculcsapásra. A legelkeseredettebb harcot a budapesti cipészmunkások vivtak, amelyben a bőripari munkások szövetségének budapesti helyi csoportja tagjainak 100 százaléka volt harcban. A vezérek ekkor mivel látták a proletárok harca amelyet minden igyekezetük dacára kontroljuk alá vonni nem birtak, sem lefékezni, a magyarországi szakszervezetek történetében is páratlanul ocsmány és aljas eszközt vettek igénybe. Kizárták mindazokat a szak- szervezetből akik a sztrájkokat vezették. A budapesti helyi csoport tagjai szolidaritást vállaltak ezekkel az egyébként közöttük az üzemekben dolgozó sztrájkoló bizottsági tagokkal. Erre a hivatásos vezető tisztviselők az egész budapesti, tehát az ország legerősebb helyi csoportját feloszlatták, a tagokat akik a tömeget tették ki nemcsak nem engedték be saját otthonukba, hanem a rendőrség segítségével verették ki azokat akik a tilalmuk dacára bemerészkedtek és az otthonban jó ideig rendőrség volt látható, amint azt megszállva tartotta. Persze ezt a szakszervezeti vezéreknek mégis kellett fizetnie. Megfizette, még pedig a szak- szervezeti pénztárból, a tagok keservesen befizetett tagdíj filléreiből. Azonban még ez sem volt elég. A szakszervezeti vezérkar fekete lisztát készített a sztrájkok vezetőiről. Az egyik lisztát a politikai rendőrség a másikat a munkáltatók kapták meg. A cipészmunkások legjobbjait juttatták igy a rendőrség kezére, tették számára lehetetlenné azt, hogy munkába fölvegyék őket. Holové és társai kb. 2-300-an kénytelenek voltak vándorbotot kézbevenni és részben legálisan részben illegálisan kimenekülni Magyarországról. A sztráj'- kokat azonban sikerült leverniük. Ugyanekkor robbant ki a vasiparban (Ganz stb.) valamint az építőiparban is a hasonló nagyarányú sztrájkok sorozata. Ezreit zárták ki a szak- szervezetek legjobb, legöntuda- sabb tagjainak. Az IWW-isták szervezték meg ezeket a szakszervezetekből kiebrudaltakat. Európai szakszervezeti nevelésben részesült és ezzel a téves ideológiával telitett munkások egy része Yági István vezetésével párt nélküli marxista forradalmi munkásmozgalomnak létezését elképzelni nem tudva, de főleg egyéni szereplési ambíciótól fűtötten megalakították az M. Sz. M. P.-t (Magyarországi Szocialista Munkás Párt). Ragaszkodott elég naivan ez a réteg a szakszervezeti kontrol megszer zéséhez. A Szociáldemokrata Párt igen rövid idő alatt föl- morzsoltatta a fasizta rendőrséggel az egész akciót. Az általuk visszatanácsoltak fölött a szakszervezetekben a kontrol továbbra is a szociáldemokraták kezébe összpontosult. Éltek is vele. Most már a Sz.P. is az M. Sz. M. P. által támogatott szak- szervezetek de mind a két “munkáspárt” vezetősége, sajtója vad harcot indított az IW- W ellen. Az M. Sz. M. P.-t illet i meg a pálma mint olyant amely a “Szocialista Munkás” c. lapjának 1926 május 1-ei számában tudatos hazugsággal igyekezett az IWW-hez csatlakozóit egységét megbontani. Az IWW fölvette a feléje dobott kesztyűt az M.Sz.M.P.-vel, a szakszervezeti és a Sz. P. vezéreivel szemben. Az IWW-isták állottak a viharzó sztrájkok élére és csupán a bányászok sztrájkját tudta a szakszervezeti vezérkar ravasz fortélyokkal, csendőrszuronyok segitségével leverni. A sztrájk után jelent meg a Népszavában “Marödörők a pilis- vörösvári harctéren” c. ocsmány hangú cikkük. A többi sztrájkok főleg az ácsoké 100 százalékos geőzelemmel fejeződött be. Az időközben elvérzett M. Sz. M. P. harcmodorát a Sz. P. vette át. Nemcsak sajtóiban, de megfizetett, fölbujtott bérenceivel az IWW-ben ez utóbbit alattomosan intézett támadást, hogy azt megsemmisítve egyedül majorizálhassa a munkás- mozgalmat. Följelentéseket tett a rendőrséget és hatóságot uszította az IWW-re emellett. Segédcsapatot is kapott. A K.M.P. (Kommunisták Magyar- országi Pártja)-ban. A K.M.P. élén 1-2 kivétellel oly emberek állottak, akiknek meggyőződés] mértéke az szerint igazodott mennyi pénz futott be. Jellemző a kommunistákra az, hogy egyik fő mozgatójuk aki időközben cipészmester lett és igen rövid ideig a Rákóczi utón üzlettel is birt, az elmúlt év szeptemberi cirkuszban nemcsak Horthy képét helyezte el kirakatában, de azt nemzetiszinü zászlókkal is dekorálta. Ez az ember vezette az IWW elleni K.M.P. kampányt. Az IWW TÍZ éven keresztül állotta a harcot. Végül a rendőrség, az államhatalom feloszlatta az IWW-t és szociáldemokrata követelésnek engedve vagyonát, teljes fölszerelését, berendezését stb. stb. munkásfillérekből szerzett köztulajdonát elkobozta. A győzelmi tor amelyet a szociáldemokrácia piszkos munkái sikerének örömére, hogy végre majorizálhatta a magyarországi munkásmozgalom frontját megfeküdte gyomrát. A K.M.P. finanszírozását Moszkvából beszüntették mert végre ott is rájöttek, hogy lényegében fasiz- ták nyelik el a nehéz pénzeket, akik külsőleg kommunisták csupán. Az IWW is eredményes munkát végzett leleplezésük és megsemmisítésük körül. Ahogy a pénzforrás bedugult, a mozgalom is megszűnt, de becsületes proletárok börtönbejuttatása is, amit a K.M.P. fasizta korifeusai, hogy a fasizta vérdijakat is fölvehessék űztek. Az IWW-isták föld alá kényszerítve tovább harcoltak. A K.M.P.-isták érdekcsoportja a a Nyilas mozgalomban tevékenykednek. Most a változás csak annyi, hogy Berlinből ömlik a pénz és ahol pénzszag van ott már ők a vezérek. A szociáldemokrácia azt hitte szabad harácsoláshoz érkezett, majd minden ipari centrumban, forradalmi múlttal rendelkező agrár kerületben állított képviselőjelölteket. AZ ÍTÉLETE a proletár- SÁGNAK LESÚJTÓ VOLT Salgótarján, Tatabányán jelöltjük megbukott, de Pécsett is, ahol 1922 óta volt képviselő Esztergályos jános elveszett a számukra. Elvesztették Mis- kolcz-Diósgyőri kerületet is ahol több tízezer a vasmunkások száma. Elvesztették debreceni mandátumaikat is. Ugyancsak a Szegedit. Elbuktak Békéscsabán, Makón, Hódmezővásárhelyen stb. egyedül Győrött sikerült megmenteniünk 1 mandátumot. Elbuktak Budapesten az egyik részen teljesen kibuktak, a másik helyen csökkent a számuk. Csökkent Pestkörnyéken és bukás, bukás, csökkenés minden vonalon. Ezzel szemben a Nyilasok akik elsőizben indultak választásokra 44 képviselői mandátumot kaptak. A tömeg forradalmi hangulata jutott ezzel kifejezésre. A Nyilasok ugyanis ravasz fondorlattal, forradalmi követelésekkel operáltak. A kellően nem öntudatos tömeg vagy a folytonos egyhelyben való tes- pedést megunt tömeg elkeseredése jutott kifejezésre most a Nyilasokra adott szavazatoknál. A papi és grófi földbirtok fölosztása volt a jelszavuk vidéken. Pesten és a környékén a kapitalizmus megrendszabályo- zása, a profitharácsolás, a zsidótőkések vagyonának elkobzása, letörése. Ezt a horgot kapták be a magyarok. Bizonyítja ezt az a körülmény is, hogy a jellegzetes papi Kalocsán a Keresztény Párt 247 szavazatot, a Nyilasok 10.000 szavazatot kaptak és Kalocsát Nyilas képviselő, nem pap képviseli ezután a parlamentben. A szociáldemokrácia befejezte tehát munkásáruJó álmarxista működését. 20 év telt el első elleforradalmi áruló tevékenységétől. A proletárok leszámítolták a váltót. És a vezérek minden fasizta dédelgetés dacára csúfosan buktak le, vélt hatalmuk polcáról. Megérdemelt sorsuk teljesedett be. Lefutották németországi, ausztriai, csehszlovákiai pályafutásuk után ime a magyarországit is és pedig egyforma dicstelenség- gel. A klerikálizmus is dácára az Arany vonat országjárásának és a káprázatos fényű egyházi cikuszoknak dögrovásra került ezt éppen a papi város a Kalocsai Nyilas képviselő megválasztása bizonyítja . . . Vetettek: íme 20 évi termésük! Learatták.
