Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-06-17 / 1063. szám
1939 junius 17. BÉRMUNKÁS 3 oldal AZ IGAZSÁG UTAT TOR MAGANAK SZIMPÓZIUM MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radikális — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert Íróhoz és szerkesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocialisták, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztáról és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit közlünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő: 1. Megvalósitotta-e a bolseviki forradalom, porletár célkitűzéseit? 2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Diktatúrával? 3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése? 4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az imperialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és levezetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi proletáriátus. 5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hátráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshe- vikiek hatalomra jutása? Az alanti cikket, a most hozzánk beküldött “Egyetértés” című Betegsegélyző Szövetség 1- ső osztálya által kiadott ellenzéki lap 4-ik számából vettük át. A KIZÁRÁSI TERROR TÖRTÉNELMÉHEZ Pgh. Pa. 1939 feb. hó 27-én Tisztelt Munkás Betegsegélyző Szövetség Központi Hivatala, Intéző Bizottság. Alulírott 106-ik osztály titkára, felhívom az Intéző Bizottság figyelmét, hogy hasson oda és szóllitsa fel a Központi tisztviselőket és az Intéző Bizottság minden tagját, hogy egyszer és mindenkorra vessék le az álarcot magukról és úgy mutassák meg, hogy “kicsoda-micsoda vagyok”. Önök sem jobbak egy cseppet sem a munkástestvérüknél, ha az osztály gyűlésre mennek, legyenek önök is oly egyszerű tagtestvérek mint a többi. Tudják-e önök, hogy azt a csekély fizetést, amit az önök munkájáért kapnak azt nem A. W. Mellon hagyatékából kapják, hanem a tagtestvérek véres verejtékéből. Nem azért vannak oda állitva, hogy Hitler és Mussolini módjára dirigáljanak, hanem az össztagság vagyonára testvériesen vigyázzanak. Tudják-e önök, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség nem az önöké, hanem az össz- tagságé? Eszerint nem lehet, hogy a tagság vegye be a mérgezett italt, amit a központi vezetőség az I. B.-ság az össztag- gal akar bevétetni. Sajnos, hogy ez igy van. Az 1939 február hó 11-én tartott gyűlés igazolja, hogy itt nem tagtestvéri gyűlés volt, hanem az úgynevezett UNCULTIVATED felekezetű förmedvény és olyas valami, amit a papírra leírni nem lehet, amit a M. B. Szövetség Központi Direktora, Debto- ra és Soliciátora a M. B. Szövetség össztagságának arcul csapásával kifejtettek és amit ez a három személy a referendum ügyben véghez vitt. Azt még a világszerte ismeretes Stalin, Hitler és Mussolini sem merte volna megtenni — hogy egy Comrade panaszát, vagy vétségének igazi okát nem hallgatja meg. Vagy szótehetség hiányában van, Írásban foglalt akár az a saját szüleménye vagy más által fogalmazott irás felolvasására, azt merte volna mondani, hogy az nem idevaló. Az egy szegény papír, az csak egy értéktelen Autography, Facsimile, nem gépnek nevezett jószág, azt egy értelmes osztály titkárnak sem elolvasni és az osztály gyűlésen sem elfogadni nem szabad, hanem egyszerűen a Kp.-ti elnök utasítására a papírkosárba dobni. Ezek előtt és után, amint láttam a munkásság véres verejtékén élő jogtanácsos tagtárs büszkén térdére fektetve van. Egy kis újság, amelyről már előbb beszélgettünk, azt mondotta, hogy szeretné látni a lefényképezett levelet. Azt hittem, hogy most talán fogok kapni felvilágosítást, de nem szól. így hát én felkértem a Kp.-ti elnök tagtársat, hogy legyen szives felvilágosítást adni az “Egyetértés” cimet viselő lapra (vagyis szennylap) amely elnevezést a Központi Titkár tagtárs adta, hogy vesztő útra tereljen. Nehogy hitelt adjak neki, mert amit az ir, az csak egy emberi bőrbe bujt állat szavai. Majd megtanítjuk őket ha el nem hallgatnak. Csak most láttam, hogy nem állati hang lehet, amikor a New Yorki Insurance Department válaszol neki, vagy nekik. Erről kértem felvilágosítást, de a Kp. elnök tagtárs belém fojtotta a szót, hogy ez nem ide való, majd a függő ügyeknél ad rá választ. De mi történt? Amikor látta, hogy felvagyok háborodva és beteg vagyok, eljön hozzám és fülembe súgja: látja Szauer tagtárs, hogy mit csináltak, feljelentettek az I. D.-nél. Lássa Szauer, azért kell a Referendum, meg kell őket reguláz- ni. Ezek előtt vagy után én megkérdeztem a Kp-ti elnök és jogtanácsos tagtársakat, hogy mondják meg kié a M. B. Szövetség. A Központi tisztiviselő- ké-e — vagy az össztagságé? Az össztagságé . . . ITT van az égbe kiálltó bűn, amikor a Kp-ti tisztviselöség és az I. B.-ság a munkásság véres verejtékével összekuporgatott centjein élnek és ők akarnak Hitler és Mussolini módjára szájkosarat tenni az össztagság szájára, hogy bele fojtson minden szót, mely szégyen és gyalázat az amerikai magyar munkásságra, azért vagyok ellene a Referendumnak. A Központi Elnök szerint a Referendum elfogadása vagy szavazására való pont nincs elég, hogy ha a titkár megírja, hogy elfogadva. Akkor minek az alapszabály? Kp-ti elnök tagtárs az mondja, hogy fejtől bü- dösödik a hal. Az igaz. Mert az egyszer fején találta a szöget. Lásd a Konvenciós Referendumot az én tudatlanságomat kihasználva, a Kp-ti elnök és társai az alapszabály ide vonatkozó pontját felrúgva, az ott nem levő tagok szavazatát is bevonva 33 szavazatot küldtem be. A júniusi referendumi szavazási gyűlésen összesen 13 tag volt jelen. Tehát az eredmény nem lehet több mint tizénhárom. A mostani referendumot is igy akarták volna, de én idejében meghiúsítottam. Most már idáig elég, majd máskor, vagy soha, az önöktől függ, mert ha rágondolok, szégyen pírja lepi el az arcomat. És egyben arra kérem a Központi hivatalt és az I. B.-got, hogy levelemet az “összetartásban” leközölni szíveskedjenek. őszinte tagtársi üdvözlettel, 106. osztály bélyegző aláírás Szauer András Cleveland West Sideról indul az első bus most vasárnap a Kalló farmon tartandó IWW piknikre. Akik velünk akarnak tartani és más módjuk nincsen a piknikre eljutni, pontosan fél kilenc (>/i9) órakor legyenek a West 25 és Lorain uccák sarkán a Market House előtt. Mit mond Lewis Gannett, a “New York Herald Tribune” könyvkritikusa. 1. — Egy részét igen — de vájjon ki, vagy akár Trotzky is gondolt-e arra, hogy a forradalmat két évtized, vagy egy egész század alatt lehet-e befejezni ? 2. — Elméletben, igen. A gyakorlatban, bármilyen diktatúra, fokozatosan despotikusab- bá kell vállj ék, hacsak erőszakkal nem lehet rákényszeríteni, hogy szűnjön meg diktátorság lenni. 3. — Nagyszerű kérdés az időpocséklásra! A válaszok sem lehetnek egyebek, mint szójátékok. 4. — Erőteljes munkásmozgalom nélkül, tartós eredményre nem tarthat számot a diktatúrákkal kierőszakolt fejlődés- menet — legalább ennyit megállapíthatunk. De olyan szavakat használni, hogy “teljes”, igazán fantasztikus. 5. — Nem. Mit mond William Knickebocker a “Sewanee Review” szerkesztője. 1. — Alig érzem magamat kompetensnek arra, hogy megválaszoljak egy olyan kérdést, mint “Megbukott e a Bolseviki forradalom?” Hiszen legjobb esetben is, amit róla tudok; másod vagy harmadkézből kapott információkon keresztül tudom, mint akárki más, aki nem volt Oroszországban. A könyvek és kritikák, amelyeket a tárgyról kiolvastam, súlyban is nyomnak egy tonnát. Jómagam, mint egy tudatlan burzsoá — nehogy túlzásnak vegyék — azt hiszem, hogy Lenin, csakúgy mint Stalin, azt csinálják, amit csinálni lehet az adott körülmények között. De ha mégis kvalifikált lehetek válaszadásra, akkor csak “forradalmi” szemszögből mondhatok bírálatot, viszont mint aki törvénytisztelő vagyok, nem kevésbbé zavarólag hat rám, ha az egyoldalúságtól fütött dolgokat látom. Rám mély hatással vannak nemcsak Marxnak a meglátásai, hanem az ellentmodásai is, melyeket bőven találunk mindkét variációban az ő müveiben. 2. — Nem. 3. — (a) Nem. (b) Isten tudja: Én nem, de más se igen. 4. — Látszat szerint. 5. — Igen. Mit mond Alfred Bingham, az “Insurgent America” Írója és a “Common Sense” szerkesztője. Nagyon sajnálom, de nem érzek magamban képességet a hozzám intézett kérdések megválaszolásához. Mert egy előre feltételezett és általánosságban elfogadott tudományos alaphoz vanak kötve és azok a terminológiák, nekem idegenek. Minden kérdésre csak azt válaszolhatnám, hogy: “Nem tudom”, mert nem tudom, hogy mit jelentenek azok a terminológiák. Bennem mindjobban erősödik az a tudat, hogy az átalakulási folyamat abból a valamiből, amit mi kapitalizmusnak hívunk, abba a valmibe, mit szocializmusnak neveznek, sokkalta komplikáltabb és fojtogatóbb folyamat, mintsem azt a legtöbb radikális irodalom feltételezni vélte. Kérdéseik általában az irányban érdeklődének, hogy a Szovjet Unió olyan irányban halad-e amely irányt esetleg mi is helyeslünk? Ugyhiszem, hogy az utón, amelyen halad, el fog jutni a tervgazdálkodáshoz, ami által rengeteget fog tudni termelni. Hajlandó vagyok ugyanezt gondolni a fasizta országokról is. A bőséges termelőképesség mellé azután oda illeszthetjük a kérdést, hogy: miért és kinek? És akkor a kép egészen megváltozik. Mindkét helyzetben azt látom, hogy nagyobbá- ra, olyan párt kontrólja alatt van, amelyeket viszont személyek irányítanak, személyes gépezetekkel. A különbség legfeljebb annyiban áll fenn, hogy a Bolseviki diktatúrát fütő idealizmus, messze fölötte áll a másiknak. Azt hiszem, van jog remélni, hogy a Stalin diktatúra, képes lesz önmagát demokratizálni, de ennek elismerésénél, csaknem indíttatva érzem magamat azt (Folytatjuk)
