Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-06-03 / 1061. szám
1939 junius 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától — Kassa: Már jelentettük, hog> a felvidék “fölszabadításával” együtt bekövetkeztek az 1919- 20-as években itt meghonosított üldözések. Kassán most a polgármestert menesztették, de fölmondottak a város összes közmüvei alkalmazottjainak és munkásainak is. Igazolási eljárás alá kerülnek és ezt az itteni hasonló eljárás alá vontak, mai napig is nyögik. Most a felvidékiek fogják nyögni. Sérelmezik a kassaiak azt is, hogy a m. kir. kormány annakidején sokat hangoztatott ígérete ellenére nem a felvidékiekkel töltik be az impérium változással megüresedett állásokat, hanem protekciós anyaországiakkal. A kassai állami kórház személyzetének majdnem 100 százalékát rúgták ki az uccára. Kassán e pillanatban 200 az ipari munkásoknak munkanélküli létszáma. Amig a “gaz” csehek a munka- nélkülieknek segélyt adtak a munkanélküliekkel most a kutya sem törődik, se segély, se munka. Ez a Haynau-Horthy rezsim szociálpolitikája. Annak idején Ígéret hangzott el, hogy a vasút, posta, addigi alkalmazottai közül, akik helyükön kívánnak maradni, azok nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe. Persze tekintet nélkül arra magyarok vagy szlovákok ezek, igen rövid időn belül az utolsó Tavaszi eső szemerkélt a város felett. Bevásárlószatyrokkal felszerelt asszonyok igyekeztek a Garay téri piac felé. Voltak akik esernyővel védekeztek, de a legtöbben csak a fal mellett mentek. Az egyik ház erkélye alatt, mint száraz szigeten, uccai árusok áldogál- tak. A citromos, a tüzköves és a fokhagymás. Az eső egyre jobban rákezdett és mindinkább fogyni kezdett a délelőtti járókelők száma. — Még a melegvizrevalót sem kerestem meg máma — panaszkodott a citromosasz- szony. — Legalább' a kettőnk ebédre valóját hoztam volna össze — vette át a szót a fokhagymás —, a gyerekek a napköziben kapnak ebédet, de hogy mi mit eszünk? — Pedig már elmúlt dél és állunk itt, mint himnuszban a balsors — humorizált a tüzköves. A gyüjtőfogház bevásárlókocsija döcögött előttük, a kocsi végén két darócruhás rab húzódott egy kiterített pokróc alatt, igy védekeztek az eső ellen. — Szegények! —- sajnálkoztak az árusok egyszerre, a rabok láttán. Most két hölgy libegett a járdán, se látva, se hallva beszélgettek : — Borravaló nincs, de azért elfogadják — mondta az egyik. — Nem haragszanak érte — bizonyítgatta a másik. szálig kilettek rúgva állásaikból. Amint látható tehát, más a rádióban, sajtóban, gyűléseken elhangzottak és mások a gyakorlatban átvitt fasizta intézkedések. Amig az előbbieket propagandisztikus célból bömbölték világgá ez utóbbiakat néma csöndben, de annál következetesebben hajtják végre. A “felszabadítás” örömébe ime ez az üröm. Nagy a sirás-rivás; Nem a pécskai cigánysoron, hanem a magyarországi “szabad” sajtó sorain, ömlenek a krokodil könnyek és mint olyasvalaki akinek a tyúkszemére tapostak szisszennek föl. Hogyne a kinai nép kezdi taposni a japán fasizta, imperialisták tyúkszemeit. Ki látott ilyen vakmerőséget, még, hogy a kínaiak ahelyett, hogy örvendenének annak, hogy hogy a japán “fasizta kultúra” áldásait élvezhetnék, rebellisek módjára, immár püfölni kezdik — még pedig alaposan — a “békés” japánokat. A Berlin-Róma- Tokió fasizta tengely szilárdsága Tokiónál alaposan kezd repedezni. A kínaiak szakszerűen repesztgetik, persze némi kis orosz (Blüher marsall) és amerikai közermüködéssel. Hogy milyen alapos munkát végeznek a kínaiak és segítségük azt mi sem bizonyítja jobban mint az, — Egyáltalán nem. — És ha a főnök személyesen ondolál, akkor 20 fillérrel drágább, de mire fel? — Igen, mire fel? — kérdezte a másik is. Körülöttük tócsák fénylettek lehajtottfejü, szomorú emberek baktattak, de őket most nem érdekelte, csak a 20 filléres különbözet. — Igazuk van, magysádkáim, 20 fillér az sok, azért — föltéve ha jól tudnak alkudni — már nyolc darab tűzkövet is lehet kapni, persze, csak nálam — humorizált ismét a tüzköves és nevetve nézett a távolodó nők után, majd mintha kigyóful- lánk érte volna, dühösen intett a Garay tér felé, ahol egy feléjük tartó rendőr alakja tűnt fel. — Hogy ez ma milyen szorgalmas! Na káposzta laza, puc- paszta haza — vezényelte a társainak, amire mindannyian szaladni kezdtek az u.cca túlsó oldala felé. Ám az ucca közepén majd beleütköztek a gyüj tőfogház visszafelétartó kocsijábh. Ott ült még a kocsi végén a két rab is, akik előtt, mint film, pergett le a kép, a közelgő rendőrrel, a menekülő engedélynélküli árusokkal. — Szegények — mormogta az egyik rab. — Kint se jó, bent se jó — bólintott rá a másik. A kocsi tovább dübörgött, az árusok szaladtak s közben szitálva szemerkélt a tavaszi eső. hogy a japánok, “kétségbeesetten védekeznek” — amint a pesti lapok rezignáltan kénytelenek közölni — a kínaiak of- íenzivája ellen és sorra foglalják vissza ajapánok által elfoglalt városokat. A “baj” nem kicsi lehet, ha tudjuk Doihará japán fasizta tábornokot, aki Kína meghódítását tűzte ki célul és aki a maga külön hadseregével megteremtett Mandzsu- okut és most Kina leigázása iránti hadjáratot is kezdeményezte hadseregével, elmozdiMindenfajta reakció legkedveltebb frázisai közé tartozik, hogy a régi, jó időkben sokkal nagyobb tisztelet övezte a nőt, mint a mai “gonosz, erkölcstelen, romlott” világban. Ezzel szemben egykorú írásokból az állapítható meg, hogy a nő a korai századokban mindig má- sodrangu ember volt. Nem cáfolja ezt a tényt az sem/ hogy bizonyos korokban volóban fokozott és nagyszerű nőimádat volt, ami azonban a kor belső nyerseségének külső cifrázata volt csupán. Az a lovag, aki imádottját a legszebben megénekelte, rögtön levetkőzte ezeket a finomságokat, amikor a hölgyet feleségül nyerte. A jobbágynő pedig kényre-kedvre volt kiszolgáltatva ura szeszélyeinek. E korai századokba, amikor állítólag minden csupa erkölcs és fegyelem volt, a nő (néhány kiváltságost kivéve) nem csupán agyongyötört munkaállat volt, de alacsonyrendüségét különféle országok nőkre vonatkozó törvényei is bizonyítják. A férj fegyelmező jogát sűrűn használták és senki sem botSIKERÜLT MULATSÁG —Május 21-én, vasárnap tartották a clevelandi magyar IWW-isták, a Modern Színkör közreműködésével szezónzáró mulatságukat. A körülményekhez képest jól sikerült mulatságon, Lakatos Gyula teljes zenekara működött közre díjmentesen a programon, amiért a hálás közönség alig akarta a színpadról elengedni őket. Mácsánszky rendezésében került színre a “Nyúl” cimü kacagtató egyfelvonásos, Mrs. Farkas, Betti, Tóth, Szilágyi, Kacibán és Mácsánszky szereplőkkel. A súgást mint rendesen, most is Farkas Béla végezte, amire szükség is volt ... De ettől eltekintve a közönség jói mulatott és a vigalom amely a hajnali órákban ért véget, az anyagiakban is hozott eredményt. A csoport nevében köszöne- tünket fejezzük ki mindazoknak, akik szereplésükkel és megjelenésükkel hozzájárultak. Tudósitó. tották helyéről. Tokio is úgy látszik rákellett, hogy jöjjön a kinai okupáciáóba a bicska beletörött. A japánoknak kinai közreműködőket már nem igen lehet találni, mert a kínaiak egyszerűen mindazokat legyilkol- gatták és legyilkolgatják aki a japán fasiztákkal szóba is mer állani. Ezért nem lehetnek ott Miklas és dr. Hacha féle hazaárulók. A kinai események ilyen fordulata a magyar munkásosztály széles rétegeiben nagy örömet keltett. TISZTELD A NŐKET! ránkozott meg, ha az asszony egy kis verést kapott. Az “első éj joga” olyan kiváltsága volt a földesurnak, amit ma már szívesen letagadnak és magyarázgatni próbálnak. A tizenhatodik század végéig azonban valóban fennállott ezt követőleg a lassan szelídülő szokásokkal együtt tűnt el a történelemből. De még sokáig meg kellett váltani a földesur- tól ezt a jogot. Olvassuk, hogy néhol annyi súlyú vajat, sajtot, búzát kellett váltságul fizetni, amennyi súlyú volt a menyasz- szony. Egyik felsőausztriai városka jegyzőkönyveiben olvashattuk, hogyha a paraszt nem tudta megfizetni a reárótt pénzbüntetést, a feleségét kellett felajánlania a bírónak. Ha ez erre nem tartott igényt, akkor a bírósági jegyzőre hárult át és ha ennek sem volt reá kedve, akkor a törvényszolga volt a soros, aki azonban már nem bújhatott ki e “jog” alól. A nőtisztelet körül tehát bajok voltak annakidején. A “régi, jó időkben” még számos hasonló szokásnak, törvénynek emlékét őrizzük. Örvendjünk, hogy ennek ma már vége van, de még jobban örüljünk annak, hogy munkánkkal egy olyan társadalmi rend útját törjük, amely a nőt valóban egyenrangú emberré emeli és megadja neki azt a tiszteletet, amelyhez a társadalom minden hasznos munkát végző tagjának joga van! A VÖRÖS BETŰ NAPJA Junius 5-én, vasárnap, az IWW brooklyni olasz tagjai, más csoportok támogatása mellett New Yorkból és környékéről — meg fogják tartani ez évi NAGY HAJÓKIRÁNDULÁSUKAT, direkt ez alkalomra kibérelt, gyönyörű lukszus hajón a Suyuakanán, a Bear Mountain- ba. Olyan alkalom ez, amelyet a magyar IWW-istáknak sem szabad elmulasztani. Jegyek már most kaphatók a G.R.U. Hallban, vagy kívánatra házhoz szállítják az olasz IWW-isták, ha felhívják brooklyni helyiségüket, 158 Carol Streeten melynek telefon száma, Cumberland 6-8269. Tavaszi eső
