Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-05-27 / 1060. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 május 27. SZIMPÓZIUM MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radiká­lis — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert Íróhoz és szer­kesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocia­listák, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztáról és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit köz­lünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő: 1. Megvalósitotta-e a bolseviki forradalom, porletár cél­kitűzéseit? 2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Dik­tatúrával? 3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése? 4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az im­perialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és leve­zetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi pro­letáriátus. 5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hát­ráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshe- vikiek hatalomra jutása? <s>-------------------------------------------­Mit mond Paul Mattick iró, a “The Living Marsism” szer­kesztője. 1. — Én az első kérdés felte­hetőségét is tagadom — mint­ha a bolsheviki forradalomnak proletár célkitűzései lettek vol­na. A bolsheviki forradalomnak voltak proletár karakterisztiku- mai, amelyek megtévesztőek. Igaz viszont, hogy a forradalmi munkásság törekedett valami után ami nagy vonásokban ha­sonlít a szocializmushoz, vagy ahoz, amit ők szocializmusnak képzeltek, de minden burzsoá forradalomban, amelyben a pro­letáriátus is részt vett, voltak proletár célkitűzések is. A gondolatok, jelszavak, me­lyek a proletár célkitűzésekkel összekötötték, sőt a tényleges harcok, melyek szervezett for­mákká alakultak és különleges proletár osztályjelleget öltöt­tek, még mind nem elégségesek ahoz, hogy az orosz forrada­lomnak proletár karaktert ad­janak. Természetesen nagyon sok munkás azt hitte, hogy a bolshevik forradalom a szoci­alizmusba torkolódik majd be­le, ámbár a proletár illúziókat szükségképpen el nem fogad­hatjuk mégsem a szocializmus helyettesitőjének, ha kitűzött cél helyett, mint illúziók szere­pelnek. A szocializmus, mint jelszó, mint ideál, tökéletesen beleilleszthető, egy máskülön­ben burzsoá forradalomba, bur­zsoá társadalomba is. Proletár célkitűzés elsősorban magában kell foglalja a proletár osztály megszüntetésének célját olyan viszonylatban, hogy valamennyi osztályt megszünteti. Mindemellett a bolsheviki forradalom a modern proletári­átus és a modern ipar kialaku­lását aspirálta, ami világosan bebizonyosodott a felszínre ke­rült tényekben: és olyan “szo- ciálizmus” alakult ki e két kon­cepcióból, ami magában foglal­ja a bérmunkát és tőkét és a kettőnek viszonyából az uralko­dókat — leigázottakat teremti meg. Hogy a bolshevik forrada­lom elsősorban paraszt forrada­lom volt, le nem tagadható, hogy e parasztság föld és tulaj­donra vágyott és nem volt neki proletár célkitűzése, magától értetődik. Eleddig, miután a bolsheviki forradalom a paraszt­ságban támogatóját lelte, vi­szont támogatta a parasztságot és ebben bizony nincsen prole­tár célkitűzés. Ez volt az oka annak, hogy a bolshevikok, ko­rai paraszt állásfoglalásukat elismerték és olyannak minősí­tették mint megalkuvást, mely­nek magyarázatát a visszama­radt orosz viszonyokban adták. Későbben a mezőgazdaságban a kollektivizációért meginditott kampányban kellőképpen il- lusztrálódott, hogy milyen őszintén megegyeztek a bolshe­vikok a nyugati szocializmussal abban, hogy a parasztok közöt­ti földosztás, nem szocialista célkitűzés. Mindamellett a me­zőgazdasági kollektivizáció és a független parasztság bérmun­kásokkal való átformálása szin­tén nem proletár célkitűzés, ha­nem á mindenkori burzsoá so­hasem titkolt vágya, aminek megvalósítására, hazárd, gyö­keres, mélyenszántó társadalmi átalakulás nélkül gondolni sem lehet. Eleddig, a bérmunkásság megteremtése — kialakítása úgy volt tekintve, mint ami a kapitalizmusnak a hivatásszerű feladata; és miután a bolshevi­kok ezt magukra vállalták, a kapitalizmus célkitűzését való­sították meg. Igaz viszont az is, hogy Oroszországban, az egész forradalmi átalakulás időszaká­ban, voltak olyan erők is mely­ek tisztán proletár célkitűzése­kért harcoltak. Értek is el célt, eredményeket a gyárak és más tulajdonok lefoglalásával, mely­eket a Szovjettel helyettesítet­tek. Mindezek azonban elvesz­tek mihelyst kialakult a Bolshe­viki Állam, amellyel a Szóvj et­tek hatalmát helyettesítették és az Állam viszont a Bolshevi­kok Pártjának lett az aláren­deltje. Többször és gyakran kérde­zik, hogy hogyan lehetséges el­venni a munkásságtól olyan ha­talmat, amelyet az forradalom utján szerez meg? Hogyan le­het elvenni ellenforradalom nél­kül? Ez utóbbiban azt lehet lát­ni, hogy a régi közegek térnek vissza, de az ellenforradalmi ténykedések nem feltétlenül csak a régi autoritások cselek­ményei. Uj tisztviselők is gya­korolhatják azt éppen olyan jól, sőt jobban is, mint az öregek. Az állam-kapitalizmus beveze­tési törekvése ellenes forrada­lom megtört a tömegek ellent- állásán, kiket a bolshevikok irányítottak. A proletár célki­tűzések ellenes forradalom, mely benne volt a forradalom belsejében, diadalra jutott a bolsevizmus győzelmével, amely a magántulajdont államtulaj­donná alakította át és a mun­kások kizsákmányolását tovább folytatta, államkapitalisztikus formák között. Nem ment ellentállás és küz­delem nélkül a Szovjettek lesze­relése és a bolshevikok általi teljes kisajátítása, ami mege­lőzte a társadalom fölötti ren­delkezést, a kontrolt. Nyugat- Európában, csak úgy mint Oroszországban, számos olyan munkáscsoporttal találkoztunk, akik elég korán felismerték és lemérték a bolsheviki forrada­lom igazi karakterét. Mások, akik szembe helyezkedtek a Sztálin gépezettel, még ma is abban a hitben vannak, hogy a Sztálinizmus, a bolsheviki Az American Federation of Labor az amerikai munkásmoz­galomban megalakulása óta nem volt válogatós az eszközökben, ha más munkásszervezeteket kellett kiszorítani a munkapiac- ról. Ilyen esetekben minden ha­bozás nélkül hajlandó volt szö­vetkezni a rendőrséggel, törvé­nyes közegekkel vagy akár a munkáltatókkal a rivális szer­vezet letörésére. Az sohasem jött számításba előttük, hogy a munkáltatókkal szövetkezve nemcsak a másik szervezet munkástagjait árulják el, ha­nem közvetve saját tagjaiknak is ártanak. Előttük csak egy volt fontos, hogy egy bizonyos telepen, vagy iparban dolgozó munkások nekik tejeljenek. Megalakulása után pár évvel követte el az első országos áru7 lást, amikor Samuel Gompers vezérlete alatt a vasutmágná- sokkal szövetkezve elárulták az általános vasúti sztrájkot. Is­mereteink szerint ez volt az egyetlen sztrájk ,amely az or­szág egyik határától a másik­ig megállította a vasúti közle­kedést és ezen sztrájkban oroszlán rész jutott a néhai Eu­gene V. Debsnek, a világszerte ismert forradalmárnak. A nyolc­vanas évek elején elnöke volt a mozdonyvezetők .és fűtők szer­vezetének, amely a sztrájkot kezdeményezte. Debsnek már akkor is az volt az ideálja, hogy a munkásoknak oly szervezetre van szükségük, amely az iparban foglalkozta­tott összes munkásokat magába forradalom perverzitása és az eredeti Leninizmus egészen mást akart, mint ami máma Oroszországban van. Ez azon­ban nem felel meg a valóság­nak. A mai Oroszország, a ko­rai bolshevikok, az október előt­ti és utániak aspirációinak lé­nyegét testesíti meg. Mert, hogy a bolshevikok egy burzsoá forradalmat vezettek végig, amelynek levezetéséhez a bur­zsoázia maga képtelen volt, Le­nin is többször megemlíti. És az a tény, hogy ezen forrada­lom kimondottan burzsoá célki­tűzéseiben is, felhasználta a marxi terminológiákat és olyan illúziók gerjedésére adott ala­pot, hogy szociálisztikus hajlá- sai olyan erősek, hogy majdan alapjában és karakterében is átváltoztatják. Ami azonban történt, beigazolta, hogy a bol­sevikok nemcsak kényszerültek, vagy hajlandósultak a burzsoá funkciók végrehajtására, ha­nem a folyamat alatt ők lettek az uji uralkodók, a kizsákmá- nyolók osztálya. Paul Mattick olyan hosszú léleg­zeteket vesz egy-egy kérdés kima- gyarázásához, hogy az ő értekezését, legalább három felé kell szakítsuk, ha ragaszkodni akarunk ahoz, hogy lapunkból csak egy bizonyos részt kössünk le ezen érdekes sorozatnak. A többi kérdésekkel a legközelebbi számainkban foglalkozunk. Szerk. foglalja. Ezen ideáltól hajtva Debs ipari szervezet propagan­dát fejtett ki a vasúti munká­sok között, akik több független szakszervezetbe tartoztak. A kilencvenes évek elején kitört vasúti sztrájk bizonyította az ipari szervezkedés eszméje ter­mékeny talajra talált a vasúti munkások között és ennek ered­ménye volt, hogy sikerült meg­állítani a vasúti közlekedést. Amikor a sztrájkoló munká­sok lelkesedése a legmagasabb fokot érte el, akkor lépett köz­be az AFofL akkori elnöke Sa­muel Gompers és a vasutmág- násokkal szövetkezve sztájktö- rőkkel árasztotta el az összes vasútvonalakat a beígért szer­ződés ellenében. Ez természetes általános felháborodást váltott ki a sztráj kólókból és véres za­vargásokat vont maga után, aminek aztán természetes kö­vetkezménye volt a hatóságok beavatkozása a sztrájk vérbe- fojtása. A későbbi években az IWW tagjai is számos esetben talál­ták magukat szemben az AFof- L árulásával. A szövő telepe­ken, az ércbányákban, ércol­vasztókban, a szénbányák terü­letén és más iparokban, ahol az IWW-nak sikerült a munkások számottevő részét megszervez- si és harcot indítani a gyaláza­tos munkaviszonyok és bérek ellen, az AFofL hadnagyai óra pontossággal ott termettek és denunciálással, sztrájktörőknek a szállításával a munkáltatók (Folytatás a 6-ik oldalon) EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Az árulások láncolata

Next

/
Thumbnails
Contents