Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-05-06 / 1057. szám

1939 május 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal “An international oilman”, nemzetközi petróleumvállalkozó, egyszerűen igy nevezte magát a világ egyik legnagyobb pet­róleummágnása. S ezt a nevet meg is érdemelte. Mert Sir Henry, aki angol nemes úrrá lett, mint egyszerű holland pol­gári szülök gyermeke, a ke- resztségben a Hendrik Detering nevet kapta, élete utolsó sza­kát Németországban töltötte harmadik, német felesége olda­lán akit második, orosz felesé­ge Kudurajov 'tábornok leánya halála után vett el. Svájcban, gyönyörű st. moritzi villájában halt meg. Élete nagy alkotását, a hol­land Koninglijkenek az angol Shellel való egyesítését, a Ro­yal Dutch létesítését angol zsi­dóknak, a Sámueleknek és Rot- schildoknak segítségével ütöt­te nyélbe. A Royal Dutch nagy sereg különböző nemzethez tar­tozó vállalattal volt összekötte­tésben, igy például Franciaor­szágban a Societé Générale des Huiles de Pétrole-lal. Deterding bukása Ennek a holland-angol-német petróleummágnásnak, aki a ma­gánéletben igen jótékony em­ber hírében állott, a gazdasági életben az üzlet volt a fő szem­pontja. Az egész világot üzleti területének tekintette.1 Oroszországból és Délameri- kából átrándult az Egyesült Ál­lamokba és felvette a harcot legnagyobb vetélytársával, a Rockefeller-tröszttel, a Stand­ard Oillal. Az üzlet választotta el a Royal Dutchet a Standard Oiltól, az üzlet békitette ki őket. Már sokkal nehezeblyVolt an­nak a petróleumháborunak a felszámolása, amelyet Deter­ing Oroszországgal folytatott. A Rotschildok révén jut a cár­izmus idejében a legjobb orosz petróleumföldek, a bakui olaj­forrásoknak a birtokába. Mikor az orosz forradalom a Royal Dutch petróleumbányáit szocia­lizálja, Detering nemcsak gaz­dasági, hanem politikai fegy­verekkel is küzd Szovjet-Orosz- ország ellen. Látszólag ez a harc is épugy békével végződik, mint a Standard Oillal való küz­delem. 1929-ben az orosz állam mint petróleumvállakozó bele­kerül a nagy petróleum-tröszt­be és a Royal Dutch ahhoz is hozzájárul, hogy Oroszország kvótát kapjon az angol petróle­umpiacon. De a béke csak lát­szólagos volt. Detering nem tu­dott, nem akart lemondani a ba­kui petróleumföldekről. Ez a kérdés hozta közel a Harmadik Birodalomhoz. A világháború alatt Detering az antanttal tart. öngyilkosság lett volna annak a petróleum­mágnásnak, akinek petróleum­bányái antantterületen feküd­tek, akinek kőolaj szállítását an­gol hajók tették lehetővé, más utat választania. Nemcsak kő­olajat szállít az antantnak, ha­nem robbantószert is, a trinit- rotoluolt. Élete utolsó éveiben azonban politikája eltávolítot­ta az antanttól. Mecklenburg- ban vásárol birtokot és házat, német feleségével Németor­szágba költözik. Nem kutatjuk, volt-e ebben szerepe harmadik A PETRÓLEUM házasságának. Vagy, amint né­melyek állítják, annak a körül­ménynek, hogy az angol örökö­södési adó szigorúbb, mint a né­met. Politikai felfogásával is megmagyarázható ez a lépés. A Royal Dutch holland és angol részvényesei igy is fogták fel a dolgot. Deterdingnek vissza kellett lépnie a holland-angol vállalat vezetésétől. A szerény vállalat, amelyet más nagy munkájával halmozott fel, a szakértők tízmillió angol font­ra becsülik. Harc a petróleumért Deterding visszalépése köny- nyen érthetővé válik akkor, ha arra gondolunk, hogy a világ talán legfontosabb nyersanyag­harca a kőolajért való küzde­lem, nemcsak gazdasági, hanem nagyfontosságu világpolitikai kérdés. S ebben a kérdésben Deterding részvényesei, elsősor­ban hollandok és angolok, a pet­róleumbirtokos, a jóllakott ha­talmak oldalán álltak, mig De­terding azok felé a hatalmak felé hajlott, amelyek petróle­umgazdag vidékek birtokába szeretnének jutni. Voltaképpen csak két olyan nagyhatalma van a világnak, amelyik a saját földjén tudja kitermelni a szükséges kőolaj­mennyiséget, az Egyesült Álla­mok és Oroszország. Az Egye­sült Államok, a világ legna­gyobb kőolaj hatalma, a petró­leummezők egy részét tartalé­kolja háború esetén flottája ré­szére. Egészen különös helyzetben van Anglia. Az anyaország egészen kőolajszegény. Az an­gol gyarmatok közül egyedül Trinidad jön számba. De a Tri­nidadban termelt petróleum is elenyészően kevés azok mellett a petróleummennyiségek mel­lett, amelyeket Anglia egyéb országokból vásárol. Elsősor­ban Venezuelából. Hollandia középamerikai gyarmataiból, azután Perzsiából, az Egyesült Államokból, Mexikóból, Romá­niából, Irakból, Peruból és Or­oszországból. És Anglia mégis a világ egyik legnagyobb petró­leumhatalma. Ezt a hatalmat nem olaj mezőinek, hanem olaj­szállító hajóinak köszönheti. A világ legnagyobb hajóépítője Anglia. 1938-ban több űrtartal­om kereskedelmi hajót épített, mint Németország és Japán együttvéve. A világ petróleum- szállító flottájának körülbelül egyharmada fölött Anglia ren­delkezik. S ezt a petróleumszál- litó flottát védi az angol hadi­flotta ereje, valamint Anglia tengeri és légi támaszpontjai a földteke különböző részein. Anglia már számol azzal, hogy háború esetén Szuez útját nem használhatja. Ebben az esetben a mosszuli petróleum a földközitengeri flotta szükség­letét elégítené ki. Irak déli ré­széből, Perzsiából és Arábiából azonban a Jóreménység-foka megkerülésével angol hajók el­szállíthatják a petróleumot. Anglia különösen megerősíti azokat a nyugatangliai és skó­ciai kikötőket, amelyek kívül esnek a tengeralattjáró és repü­lőtámadás veszélyes övén. A többi nagyhatalomnak se nagyobb petróleumföldjei, se komoly petróleumszállitási le­hetőségei nincsenek. Franciaor­szágnak Irakban vannak y>etró- leumföldjei, de rá van utalva az angol kereskedelmi és hadi flotta támogatására. Olaszor­szágnak az albán petróleumme­zők állnak rendelkezésére. A Harmadik Birodalom szénből és palából állít elő olajat. Dr. Wohltat és lordSemplit Romániában A világgazdasági és világpo­litikai helyzet ma az, hogy sze­rencsés véletlen következtében a petróleummezők jelentékeny része fölött olyan hatalmak rendelkeznek, amelyek politikai súly tekintetében jóval a nagy­hatalmak mögött maradnak el. A petróleumgazdag kishatal- mak kőolajtermeléséért folyik a gazdasági és politikai küzdelem a nagyhatalmak között. Ez a körülmény magyarázza a Har­madik Birodalom küldöttjének, dr. Wohltatnak és az angol vi­lágbirodalom megbízottjának, lord Sempillnek legutóbbi ro­mániai útját. Kinek adja el Ro­mánia petróleumát? Ez a kér­dés nyilván attól függ, melyik nagyhatalom nyújt kedvezőbb feltételeket? Németországról az hírlik, hogy a vételár 20 száza­lékát hajlandó nemes valutában fizetni. Ezúttal Anglia sem haj­landó az egész vételárat devizá­ban kiegyenlíteni. Nyilván sze­repet játszik az a körülmény is, hogy az angol iparnak szüksége van megrendelésekre. Elvesztet­te a kínai piacot és a közép és keleteurópai piac jelentékeny részét. Romániának azt az aján­latot tette, hogy kiépíti a petró­leum fejében a cernovoda-cons- tanzai csatornát és a constan- zai kikötőt. Itt nemcsak gazda­sági, hanem politikai szempon­tok is közrejátszanak. Anglia fokozni akarja Románia feke- tetengeri erejét az angol ten­geri utak védelme érdekében. Anglia Mexikóból valamivel több petróleumot vásárolt, mint Romániából. A kisajátított mexikói olaj mezők jórésze an­gol társaságok, igy a Mexican Eagle kezében voltak. A mexi­kói olaj mezők nacionalizálása ezért igen kellemetlenül érin­tette az angol tőkét. De nem­csak azért. Venezuelában, Peru­ban is igen nagy az angol petró­leumérdekeltség. Nagy a ve­szély, hogy ezek az államok fel­buzdulnak a példán és a nacio- nalizálás fegyveréhez nyúlnak. Ezért Anglia, amely rá van utalva a közép- és délamerikai petróleumra, a mexikói olajfor­radalommal szemben sokkal el- utasitóbb magatartást foglal el, mint az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok közvetí­tenek Anglia és Mexikó között. Az amerikai tőke szempontját is érvényesítik természetesen. Ajánlatuk: a mexikói olaj bá­nyák maradjanak a mexikói ál­lam birtokában, de használatu­kat ideiglenesen, ötven eszten­dőre kapják vissza az amerikai, illetőleg angol vállalatok. Ma még nem lehet látni, hogy az olajháborut követi-e a petróle­umbéke. Cedillo ellenforradal­mát, amely nyilván a külföldi petróleumtőkével volt összefüg­gésben — sokak szerint Deter­ding keze is közrejátszott — a mexikói kormány leverte. Most újabb zavargásokról szól a hir. Az elnökválasztás is előreveti az árnyékát. A külföldről támo­gatott olajellenforradalomnak nyilván meglesz a maga jelölt­je. Kőolaj források a sarkvidéken A kőolajtermelési versenyben Oroszország teljes erővel veti magát. Ez a verseny egyik ré­sze a nagy fegyverkezési ver­senynek. A petróleum egyik legfontosabb hadi anyag. Az orosz statisztikák az utóbbi öt esztendőben a petróleumterme­lés több mint megduplázódásá­ról számolnak be. A harmadik ötéves terv különösen a Volga és Ural vidékén elterülő kőolaj­források kihasználását akarja fejleszteni. A gazdasági szem­pont mellett kidomborodik a stratégiai. A Volga és az Ural vidéke messze fekszik a hatá­roktól. Még nehezebben megkö­zelíthető a sarkvidék. A orosz sarkvidéki kutatások, repülések nemcsak a Vladivosztok felé ve­zető tengeri úttal, hanem az Ob és Jeniszej környékén elterülő olajmezőkkel is összefüggésben vannak. Tajmir szigetének át- szelése, a “szibériai Szuez csa­torna” kiépítése kőolajtermelés és szállítás céljait is szolgálja. Az Egyenlítőtől a sarkvidé­kig folyik a lázas hajsza a pet­róleum után. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös »’•dekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét éoitiük a régi társadalom keretein belül Amerikai olajforradalmak

Next

/
Thumbnails
Contents