Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-05-06 / 1057. szám
1939 május 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZIMPÓZIUM MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. két valóban burzsoá ideológiát megtestesítő választ azért nem hagytuk ki, hogy az ellenvéleménynek is szabad teret biztosítsunk. Amennyiben mindketten távol estek a munkásmozgalomtól és annak megértésétől nem is vártunk másfajta válaszokat. A következő értekezésekben megszólalók nincsen- nek annyira megelégedve a kapitalizmussal mint a két fenti — de egy néhányuknak nincs is okuk megelégedettségre. A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radikális — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert íróhoz és szerkesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocialisták, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztáról és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit közlünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő: 1. Megvalósitotta-e a bolseviki forradalom, porletár célkitűzéseit? 2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Diktatúrával? 3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése? 4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az imperialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és levezetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi proletáriátus. 5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hátráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshe- vikiek hatalomra jutása? Mit mond Henry Hazlitt. aki a “New Yiork Times” szerkesztőségi direktóriumának tagja. Félek, hogy nem bírok a kérdésekre megfelelni, mert eredetileg úgy fogalmaztattak meg, hogy kétségenkivül elfogadni kell általa a kommunizmust és én nem tartozom azok közé, akik ennek bekövetkezését óhajtanák. Megegyezek abban, hogy borzasztóan rosszul vált be az orosz kísérletezés; de a deszpo- tizmus a szabadságnak éppen a megfordított ja, a kettő egymásnak szöges ellentéte és a barbár kegyetlenség, valamint a reménytelenség, a gazdasági életnek és a társadalmi berendezkedéseknek mind olyan megnyilatkozásai, amelyek a kommunizmus alatt kikerülhetetlenül bekövetkeznek. Az a hiedelem, hogy a kommunizmus rosszul vált be Oroszországban, mert egy gyarló ember, akit Sztálinnak hívnak — “elárulta” — vagy mert egy borzalmas “katasztrófa” érte — szerintem nem fedi a való tényállásokat. Mert a cél és az eléréséhez használt eszközök, úgyszólván bárhol, ugyanolyan embereket juttatnának a hatalomhoz mint Sztálinok és ugyanolyan szerveket hoznának létre a kormányzáshoz. Mit mond John Chamberlin? a “Farewell to Freedom” szerzője, a “Fortune” folyóirat szerkesztője és a “New York Times” volt könyvkritikusa. 1. Nem. Még ezideig semmiesetre nem. Először nem, mert bizony az állam nem “hervadt” el. És a szovjet “demokráciában” akkor hiszek majd, ha többféle vélemény nyilvánulhat meg benne: ha komoly kérdésekben, mint az iparizálódás tempója, az energiák mikénti felhasználása és fejlesztése, a város és falu egymáshoz való viszonya, a militarizálás, kül- ügyek, nyersanyag források kiaknázása és sok más kérdésben pro és kontra minden nézet megnyilatkozhatnék és a többség akarata döntene. 2. Ezt a kérdést én nem értem. Diktatúra nem is lehet egyébb, mint “párt” diktatúra. Egy osztály nem lehet annyira tömör politikai céljának kifejezésében, hogy egységes véleményét diktatúrában nyilatkoztassa ki, mert hiszen a diktatúra az ellenvélemény elnyomását szolgálja. 3. A. Nem. Ám kétlem azt is, hogy valaha lesz “proletár” állam. Az emberek, karakterüknél fogva különböző foglalkozásra hajlamosak és az állam- háztartásban — politika — az egyéni vélemények megnyilatkozása elkerülhetetlen. B. Egy halott világ. MILYEN rendszer az, melyben tőkeanyagra nem volna szükség? Ismerem én azt az árgumentet, amely a “termelő eszközök magántulajdona” körül forog. Igen ám, az államirányitotta termelési rendszerben, bizony nagyon is PRIVÁT jelleget nyernek a termelt javak azok- részére, akik nem egyeznek az állammal. Kérdezzétek csak meg Trotzkyt és Bucharint. 4. Nálam sohasem talált hitelre. A “munkás” különös, misztikus meghatározása és a közép, vagy az alsó közép osztályoktól való elhatárolása, mintha egyik vagy másik már bűnben született, vagy fogam- zott volna meg. Ezek előttem felfoghatatlan meghatározások. És, hogy Svédország, miként oldotta meg “burzsoá” feladatait. Én nem tudom. Annyit azonban tudok, hogy olyan civilizációban élnek, ami nekem tetszik. Én szeretem és akarom is, hogy a kormányzás koalíciós legyen. Ilyen gazdálkodás mellett garantált az egyéni szabadság jog. 5. Ideológiailag nem vagyok fakir sem pedig jövendő mondó, igy hát nem tudom. Lehet, hogy a proletáriátus világforradalma éppen olyan álom, mint a kereszténységnek a mennyországa. A fordító megjegyzései. E SLOVAKIA... Az alábbi érdekes cikk a budapesti “Holnap” cimü nyilas keresztes lapban látott napvilágot. Azért idézzük e cikk tartalmát, hogy fasizta szemszögből is, a Szlovákia kiszakadási mozgalma nem jelent mást, mint azt, hogy a tót nép kizsákmányolását, még nagyobb mérvű elnyomását a jövőben a tót középosztály kívánja a kapitalizmus számára biztosítani az eddigi cseh bürokrácia helyett. Egyben rávilágít arra is, hogy a felvidéki magyarság elnyomatá. sában a csehek helyett ennek a tót középosztálynak volt oroszlán- része. De beszéljen maga a nyilas lap cikke helyettünk. Slovákiában a 20 éves uralom idején kialakult egy elég széles KÖZÉPOSZTÁLY-RÉTEG, amely cseh ellenes érzelmeket táplál, azonban nem annyira elvi, vagy népi szempontból, hanem inkább az ÉRVÉNYESÜLÉS szempontjából. Ez a tót középosztály egyre növekvő elkeserüléssel látta, hogy az ország vezető pozíciói cseh kézben vannak és a gazdasági érvényesülés a tót középosztály számára lehetetlenné válik, önálló szlovák nemzeti kon-*-----------------------------------------cepció nem alakult ki az évek folyamán. A tót politikai élet mindig provinciális színvonalú volt, ahol még a vallási ellentétek is meglehetősen nagy szerepet játszottak. A Hlinka-féle párt, amely a felvidék legnagyobb pártja volt, tulajdonképpen kisebb-nagyobb klikkekből állott (mint minden párt! a Szedő). A tót középosztály rendkívül korrupt volt és minél inkább gyarapodott számban, annál inkább lemondott az elvi értékű politikai harcokról. Ilyen körülmények között érthető, hogy a csehek minden nehézség nélkül berendezkedhettek a felvidéken és birtokukban tarthatták 20 esztendőn keresztül, anélkül, hogy komolyabb ellenállás jelentkezett volna. Tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a felvidéki magyarság jogainak megnyirbálására irányuló törekvések mindig ennek a korrupt tót közép- osztálynak a köréből indultak ki és a csehek természetesen örömmel szankcionálták ezeket. A cseh politika mesterien érvényesülhetett. Mivel a cseh tisztviselőket a tótok nem igen mozdíthatták ki állásaikból, ezért a magyarság ellen indítottak hadjáratot. Emiatt a felvidéken 20 esztendőn keresztül nem alakulhatott ki az őslakók egységfrontja a prágai központi hatalom ellen. A szlovák kérdés megértéséhez hozzátartozik annak a körülménynek a felismerése, hogy — leszámítva a középosztály kialakulását — lényeges társadalmi változások nem állottak be a tót nép kebelében. Jellemző a tót középosztály mentalitására, hogy éveken keresztül ügyet sem vetett a nép szenvedéseire, legfeljebb cseh- ellenes izgatásaiban használta fel, mint agitációs anyagot. A lót középosztály tagjai nem is követtek el semmit, hogy enyhítsenek a nép szenvedésein, nem folytattak népművelési munkát, visszafejlesztették még azokat a kulturális intézményeket amelyeket a magyar kormányok állítottak fel és saját érvényesülésükön kívül más problémákat nem ismertek. A müncheni egyezmény lehetővé tette a tót középosztálynak, hogy bizonyos fokú autonómiára tegyen szert. A tót uralkodó réteg mohón vetette rá magát a megnyílt érvényesülési lehetőségekre és sikerült a csehek egy valóban jelentős részét kiszorítaniuk a felvidékről. A csehek kiszorítása volt a legtöbb történelmi jelentősége a tót középosztálynak, amely egyébként semmit sem tudott kezdeni az autonómiával. Komikus gyorsasággal másolták le egyes nacionalista (értsd fasizta) államok külső formáit, felállították a Hlinka-gárdát, ennek legfőbb tevékenysége közönséges rablásokból, védtelen uccai járókelők bántalmazásából állott. A tót középosztály az autonómia idején a legteljesebb mértékben összetévesztette kicsinyes anyagi érdekeit a tót nép és Szlovenszkó vitális érdekeivel. Szembefordult ugyan Prágával, azonban hamis irányban gravitált — e cikk megjelenésekor még nem helyezte dr. Ti- so germánia védelme alá Szlo- venszkót. Megfeledkezett a történelem és a földrajz tényezőiről és ehelyett egy furcsán értelmezett “népi” gondolat hívének vallotta magát, ami a magyarság ottmaradt részének bántalmazásában merült ki. Ily körülmények között érthető, hogy a vezető réteg hamarosan összeütközésbe került a tót nép tömegeivel és ennek volt eredménye az a feszültség, amely Szlovenszkóban az utóbbi időkben már-már kirobbanással fenyegetett. (Mint tudjuk ennek megakadályozására és a középosztály további zsarnokkoskodásának a biztosítása céljából Szlovákiát a tót középosztály vezetői dr. Tisoval az élen, Hitler kezére játszotta át, úgy is mint róm. kath. paphoz, úgy is mint hazafihoz illik. Hogy a szlovák munkásosztály a tót és magyar nép melyet Hitlernek Tisoék eladtak és a germán fasizmus csizmája alá kény szeritettek mit nyert vagy veszített a Csehszlovák impérium megszűnésével, az olvasóra bízzuk — a szerkesztőség.)
