Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-04-29 / 1056. szám
1939 április 29. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. ÜNNEPELJÜNK KERÜLETI ÉRTEKEZLET Az IWW magyarajku tagjai, a Bérmunkás lapkezelői és olvasói, 1939 április 30-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel, fogják megtartani NEW YORK ÉS KÖRNYÉKI KERÜLETI ÉRTEKEZLETET. A Bérmunkás Otthonban — 1351 Third Ave. cor. 77 St. alatt melyre megjelenését kérjük az egész környék öntudatos magyar munkásságának. Úgymint, Newark, Passaic,, Lodi, Hillside, Carteret, New Brunswick, Trenton,, Philadephia, Bethlehem, Manayunk, Easton, Bridgeport, So. Norwalk, Schenectady és más több olyan telepekről ahol a Bérmunkásnak olvasói vannak. Ez alkalommal egy tömeg értekezletet óhajtunk tartani és arra kérjük munkástársainkat, hogy a delegátusokon kívül, lehetőleg mindenhonnan nyerjék meg több Bérmunkás olvasónak megjelenését is. Az IWW mozgalmának és különösen a Bérmunkásnak minden ügye nyilvános és a tárgyalásoknál szívesen látjuk olyan munkástársaink felszólalásait, akik ha még nem tagjai mozgalmunknak, de szimptiával viseltetnek aziránt. Az értekezlet ndpirendje: 1. Az értekezlet megnyitása (tisztviselők választása). 2. Csoport küldöttek és lapkezelők jelentései. 3. A központi szervező és lapbizottság jelentése. 4. Szervezés és lapügy. 5. Indítványok és uj ügyek. 6. Az öntudatos munkások helyzete a Munkás Betegsegély- ző Szövetségben. 7. Általános felszólalások és interpellációk. 8. Az értekezlet bezárása. Kérjük még munkástársainkat, hogy akik már előbb tudni fogják, hogy részt vesznek az értekezleten, lehetőleg pár nappal előbb jelentsék azt be, mert élelmezésükről az IWW csoportja fog gondoskodni. Munkástársi üdvözlettel, az IWW new yorki csoportja. ötven és egynéhány éve. hogy a világ osztálytudatos munKássága Május Elsejét mint a munkásság Nemzetközi Ünnepét ünnepli. Az elmúlt évben, két év előtt és minden évben öt évtized óta az osztályharc alapján álló munkás szervezetek, a forradalmi munkássajtó és igy a “Bérmunkás” is első számának megjelenése óta minden évi Május Elsejei számában különös súlyt fektet arra, hogy a nemzetközi munkásság ünnepének jelentőségét méltassa. Mert az év 365 napja közül csak egy nap van melyet a munkásság nem azért ünnepel, mert ezen a napon lezárják a gyárakat és munkahelyeket, hanem azért kell lezárni a munkahelyeket, mert a munkásság ünnepel. Tehát ezt a napot nem a munkáltató osztály engedélyezte, hanem a munkásság avatta ünneppé. így szoktuk ezt meg a múltban és ezen szokásnak hódolva — okkal vagy ok nélkül — mai számunk is ünnepi köntösben jelenik meg és engedve a Lapbizottság és a szerkesztő munkástárs felszólításának e rovat írója is ünnepi hangot vesz fel. Hogy ez a hang egy kicsit “epés” lesz, annak igazán nem az iró az oka, hanem a viszonyok melyek csak ilyen hangot válthatnak ki. Ha széjjel nézünk itt, közvetlen közelünkben, az Egyesült Államokban és számot vetünk a munkásság forradalmi előhaladásáról és teljesítményéről, kevés okunk van az ünneplésre. A munkásszervezetek a kapitalista osztály kegyei után sóvárognak. A politikusoknál kilincselnek, hogy azok segítségével juttassák érvényre óhajaikat. Ha a viszonyok már any- nyira tűrhetetlenné vállnak, hogy sztrájkra kényszerülnek a munkások, a más szervezethez tartozók vezéreik utasítására verik le a harcot. A különböző államok törvényhozó testületéi — Wisconsin, Michigan, Minnesota stb — törvényeket kovácsolnak azok ellen, akik a sztrájk fegyveréhez kénytelenek nyúlni és ily alkalmakkor a munkahely piketelésével igyekeznek megakadályozni a sce- bek ki és bejárását. A munkaviszonyok állandóan rosszabbak lesznek, a munkanélküliek száma növekszik. Az “idegen” gyűlölet és a szövetségi törvényhozók a 20-30 és több éve itt tartózkodó, de polgárrá nem vált munkások deportálásával vélik a javulást elérni. És a munkásság megfelelő forradalmi szervezet hiányán tétlenül kénytelen ezen züllésnek alátvetni magát. Európa területe a jelen pillanatokban egy nagy puskaporos tartályhoz hasonlít, melyet tűz övez és minden pillanatban ellehetünk készülve, hogy egy szikrát belefuj a szél és felrobban. Róma-Berlin tengely körül forgó telhetetlen militariz- mus mindent felemészt és állandóan több nyersanyag, élelmiszer, több fegyver és munícióra van szükség, amit csak úgy tudnak megszerezni, ha uj és újabb területeket foglalnak le. A háborúra készülődés minden országban őrületes rohamban történik és az “áldozati bárányok” — a munkásság — tehetetlenül nézi, hogy mint készülnek elő a vérfürdőre. Németországban a munkásság teljesen leverten hever a porondon. Parancsszóra dolgozik, eszik, alszik és minden lépése a diktátorok parancsára törtéhet. Szabadságról álmodni sem szabad, mert ez az állam elleni bűn és börtön, kocentrá- ciós tábor, vagy puskagolyó jár azoknak, akik csak gondolatban is kétségbe vonják a feljebbvalók kívánságának jogosságát. Magyarországon a nácizmus rohamosan hódit teret. A sajtó, amely ugyan mindig korlátok között volt, ma a legszigorúbb cenzúra alatt van. A munkásság sorsa képzeleten alul esett és az elégedetlenkedőknek, vagy esetleges lázadóknak a herélő kés, bikacsök, csendőr szurony, börtön és akasztófa jut osztályrészül. A fajgyűlölet százezereket tett földönfutókká. A munkások szervezeteit miniszteri rendeletre egyszerűen feloszlatták és azok a szervezett munkások, akikre egykor oly büszkén tekintettünk, tehetetlenül nézik a barbarizmus korszakának a visszaállítását. A “demokratikus” nagyhatalmak — Anglia és Franciaország — a területvesztés lehetőségének láttára a lakosság millióit készülnek feláldozni egy világra szóló vérfürdőben. Hogy a saját alattvalóikat elhódítsák a fasizmus gyűlöletét lobogtat- tatják a szemeik előtt és ennek leple alatt készítik elő a vágóhidra. Most, hogy Franciaország és Anglia gyarmatai forognak veszélyben, egyszerre a “demokrácia” védelmezői lettek. És az egykor forradalminak hitt munkásság minden ellenkezés nélkül tartja oda ke- zét-lábát, hogy ráverjék a béklyót. A távol keleten, Ázsiában folyamokban ömlik a vér. A sárga faj egymás vérét ontja. A japán militaristáknak fáj a kinai nép elnyomottsága és ágyukkal és bombákkal igyekszenek “felszabadítani” a kínaiakat. A kínaiak viszont saját vérükkel védelmezik a “demokráciát”. Afrikában a fekete bőrűek egymás legyilkolásával készülnek eldönteni, hogy a fasizta Olaszország, vagy a “demokratikus” Franciaország legyen a kényuruk. Palesztinában a zsidók és az arabok puskagolyóval és tőrrel bizonyítják egymásnak fajuk felsőbbségét. A spanyol munkásság az elmúlt két évben fegyverek ropogása, ágyuk bömbölése és bombák robbanásának hangjai mellett ünnepelte Május Elsejét. Több mint két és fél évig semmi áldozatot nem kiméivé harcoltak a szabadságért és ezen képzeletet felülmúló áldozat dacára elbuktak a harcban. Nem az ő hibájuk, mert a világ kapitalizmusának fegyveres erőivel álltak szemben és amig gigászi harcukat vívták a “demokratikus” és nem-demokratikus országok munkássága tehetetlenül nézte legyilkolásukat. A fentnevezett országokban a Május Elsei napfényt áttör- hetetlennek látszó felhő homá- lyositja el. Ezen országokban a nemzetközi munkásság ünnepét a fasizmus, nácizmus és sovinizmus jelentéktelen semmivé nyomorítja. De van egy ország, ahol a bányák, gyárak és mezők robotosai végelláthatatlan sorokban vonulnak fel és ökölbe szorított kézzel masíroznak el a biborvösörbe húzott szónoki emelvények előtt. Eltalálta kedves olvasó: Szovjet Oroszországra célzók. A “munkáshazában” a csecsemőtől az aggastyánig mindenki “ünnepel” Május Elsején. Az ünnepi szónokok tüzes szónoklatokban méltatják a nap nagy jelentőségét és a milliós tömegek örömmámorban úszva ünnepelnek. Haláltort ülnek a világ forradalmi munkásmozgalma felett. Az 1917 illetve 1918 évi orosz forradalom óta a világ munkásságának szeme Oroszországra irányult. Nem törődtek azzal, hogy mi történik saját körükben, saját sorsukkal, hanem arra vártak, hogy Sztálin atya majd “felszabadit bennünket, mint az orosz munkásságot”. Sajnos még ma is vannak, akik Oroszországra, mint megváltóra tekintenek, pedig ma már nyilvánvaló, hogy az orosz munkásság csak “gazdát cserélt”. Oroszországban a bérrendszer fénykorát éli. A kizsákmányolás éppen oly mértékben folyik, mint bármely kapitalista országban. A munkásság a leglelketlenebb egymás elleni versenynek van kitéve a munkán és ennek ellenében a kapott bér a legszükségesebb élelmiszer, ruházati és lakás fedezésére sem elegendő. Szabad sajtó, és vélemény nyilvánítás nincs. Az orosz munkás éppen úgy mint a német, parancsra cselekszik, kényszer alatt dolgozik és parancsra ünnepel. A munkatelepeken és azokon kívül minden lépését figyelik és az állam elleni gondolat, vagy cselekvés a legszigorúbb büntetést vonja maga után. Mig Németországban Hitler és a názi- párt a parancsoló, addig Oroszországban Sztálin és a kommunista párt a parancs osztogató és az orosz munkásság milliói az alárendeltek. Május Elsején a világ osztálytudatos munkássága szemlét tart sorai felett, önmagunkat ámítjuk, amikor behunyt szemmel képzeletünk alapján tartunk szemlét. A fent leírtak nem rémlátások, hanem a szomorú valóság. A Május Elsei derűs napfényt minden oldalon a zivatart jelző sötét felhők takarják. És mégis túl a sötét felhőkön látható a reménysugár. Az osztálytudatos forradalmi munkásságnak számot kell vetni önmagával. Meg kell látni az elkövetett hibákat és mulasztásokat és minden erejét latba vetni, hogy a jövőben azokat kiküszöbölje. Virradat előtt legsötétebb az éj és a jelen sötétség a virradat előtti óra. A természetben minden változik és a szolgaság sem örökké tartó. A változás ideje elérkezett és a világ forradalmi osztálytudatos munkásságától függ, hogy a változás, javára, vagy kárra történik A magán kapitalizmus betöltötte hivatását és két eshetőség van: Az Államkapitalizmus, vagy az Ipari Demokrácia.
