Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-04-15 / 1054. szám
1939 április 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal Vihar a Munkás Betegse- gélyző Szövetség körül ADALÉKOK A VIHART GERJESZTŐ ÉS FŰTŐ ADATOKBÓL Miért szakítottak a magyar IWW-isták Somlóékkal és az I. B.-vel III. Ha netalán két előző cikkünkben hosszabban foglalkoztunk volna a témával mint sokan azt helyesnek tartanák, arról sem tehetünk. Sok és számos olyan dolog van, melyeket nem érintettünk, amelyek elhagyásával magunk is tárgyilagosságra törekszünk. De az eddig elmondottakra különösképpen azért volt szükség, mert barátokat és ellenségeket egyaránt, figyelmeztetni és meggyőzni szeretnénk arról, hogy ebben az egész betegsegélyző ügyben, NEM AZ ANYAGI TÁMOGATÁS ELVESZTÉSE FÜTI AZ IWW-TAGJAIT és amennyiben ez belekerült, mi sajnáljuk sőt mi TÖBB FÁJLALJUK ÉS BIZONY ÉREZZÜK IS. Bebizonyitottnak véljük azt, hogy mint betegsegélyző tagok és mint magyar IWW-isták, megvásárolhatók sohasem voltunk, de lapunk részére szívesen vettünk támogatást olyan intézménytől, amely ezen támogatás megszavazásával és folvósitásával VÁLT ÉRDEMESSÉ RÉSZÜNKRE A LECSATLAKOZÁSRA. A Munkás Betegsegélyző Szövetségben, mi tartottuk a lelket és viszont minket az tartott benne, mert azt a mozgalmat támogatta ANYAGILAG, melyben egy küzdelmes életet töltöttünk, melynek odaadtuk harcias életünk és munkásságunk, melybe belefektettük fiatalságunk tüzét és amely mellett kitartunk megalkuvás nélkül, minden áldozatok árán és rágalmak ellenére is. Még a legádázabb, a legelva- kultabb ellenségünk és a minden jellemet nékülöző tisztivse- lőség sem tagadhatja azt le, hogy mi mindenünket belefektettük a Szövetség megtisztítási küzdelmébe 1935-ben és MI TETTÜK LEHETŐVÉ A TISZTOGATÁS UTÁN AZ Ő ÁLLÁSFOGLALÁSUKAT IS. Somló hiába tagadja, de két felejthetetlen dolog történt közötte és e sorok írója között azon a nevezetes konvención. 1. — Midőn már megállapodtunk az ő megválasztásában, másnap nem tartottunk ellenzéki értekezletet és igy az IWW- isták szerte széledtek a rendes ülésszak után. Ez arra a minden félelemre jogos következtetésre bírta Somlót, hogy nélküle tartunk értekezletet. Másnap reggel az ő száraz vértelen és reszkető ajka azt rebegte felém, hogy “HA CSERBEN HAGYTAK NE HOZZANAK SZÉGYENBE. ÉN AZ ÖNÖK TÁMOGATÁSA NÉLKÜL, VAGY ANNAK ELLENÉRE NEM IS ÁLLOK ODA A SZAVAZÁS ELÉ.” Megnyugtattam: mondván: ha az IWW-istáknak volt titkos értekezletük, úgy arról enge- met is kirekesztettek, mert arról nem tudok és igy részt sem vehettem rajta. Megnyugodott. 2. — Mikor megválasztottuk, a többszáz ember között két könyökkel csinált magának utat és törtetett felém; ilyen negédes szavakat gügyögve: “MUNKÁSTÁRS HOGYAN HÁLÁLJAM EZT MEG MAGUKNAK?” Végezze el a munkáját válaszoltam. Tehát nem volt paktum. Nem kértünk ígéretet és semmit s világon nem vártunk sem attól az idiótának bizonyult Sz.L.Pis- tától, sem attól a vacak szóéitól, akiről Göndör Ferenc tiszteletreméltó tolla, erkölcsibizony it vány t és jellemrajzot állított ki és az “Ember” a március 18-iki számában megállapítja, hogy az egész dolog az IWW támadásával kezdődött, majd igy folytatja: “Viszont Somló Lipót személyét és működését évtizedek óta elég jól ismerjük ahoz, hogy az ellene folyó gyülölethadjáratot mindenképpen igazságtalannak tartsuk ... és egyetlen pillanatra sem vettük komolyan azokat a súlyos vádakat, amelyeket a “Bérmunkás” hasábjain emeltek ellen gyűlölettől elvakultan az IWW mozgalom ugyancsak minden gyanún felül álló harcosai. Logikus, hogy Somló Lipótnak a vádjait sem tettük magunkévá soha és éreztük, hogy egy igazságtalanul üldözött ember jogos keserűségének szülöttei azok . . . ” Vájjon kereste-e? Göndör Ferenc azokat a motívumokat amelyek a magyar IWW-istá- kat Somló hivatalbaemeléséhez vezették S ha igen? Kereste-e azokat az okokat, amelyek nem a megtámadtatásához, hanem a vele való szakításhoz vezettek? Mert az igazságot kereső embernek nem szabad még baráti kapcsolatok miatt sem az egyoldalúság minden tekintetben csúnya szerepébe esni. Tessék csak keresni és megfogja találni. És ha úgy tetszik, beszélhetünk a támogatás elvesztéséről, ami NEM IGAZ! De a megértés kedvéért fogadjuk el, hogy a magyar IWW- isták sértett önérzettel és undorral vágták a pofájukba azoknak, akiket még arra is érdemtelennek ismertek, mint akiktől az oly nagyon szükséges anyagi támogatás elfogadását méltónak tartanák. Gondolkozzon Göndör Ferenc és minden gondolkozni képes jóbarátunk afelől, hogy hogyan lehetett oda vezetni a dolgot, hogy éppen Somló és Hirsch Lipóték három esztendős irányítása alatt, után és következtében, KELLETT AZ IWW-IS- TÁKNAK szembe fordulni azokkal a tisztviselőkkel, akiket ők emeltek hivatalba és azzal az intézménnyel, melynek vé- delmezésében, véres fejeket engedtek az aszfaltokra és padlókra? De amennyiben tudjuk, hogy Göndör Ferencnek más, sokkal fontosabb és életbevágóbb elfoglaltságai is' vannak ennél az ügynél, kevés fáradsággal nézze meg azokat a summás információkat, amelyek a new yorki 1-ső osztály birtokában vannak. Azok vezettek és vezették tulajdonképpen az IWW tagjait a szolidaritás vállalásároz, melynek súlya Somlóék ellen dűlt el. Ha lélekben messzebb is esnek a new yorki munkástársainb Göndörtől, mint Somló? a tyuk- lépésnyi távolság olyan közelséget mutat, hogy egy önkéntes egyszemélyü egyeztető bizottság aligha tagadhatja meg ennek az adathalmaznak a megvizsgálását, amelyet minden bizonnyal a legszívesebben és a legnagyobb készséggel bocsátanak a new yorkiak az ő rendelkezésére. S ha megengedi nekünk Göndör Ferenc, mi is állítunk ki egy kis bizonyítványt. Mi is lemérjük azt a ronda szocit, aki felől Dr. Vince Sándor minden bizonnyal kevesebbet tart, mint Göndör Ferenc. És hogy miért?* Hát elmondjuk, mint adalékot. Dr. Vince Sándort, egy időben nagyon közelről érdekelték a Szövetség dolgai. És az 1935- ös konvenció előtt, közeli szemlélője volt az IWW-isták és Vitálisék parázs küzdelmének. E sorok Írója ígéretéhez mérten, mihelyst ideje megengedte, személyesen informálta Vincét a küzdelemről. — Nos Vitálissal mi lett? kérdzete Vince — Kivégeztük volt a válasz. — És ki került a helyére? Somló Lipót — feletem én. Dr. Vince elhalványodott és a harag a meglepetés olyan játékot űzött arcával, hogy szinte beleijedtem magam is. Hát Göndör elvtárs . . . bizony nehéz volna mindazt leírni, amit Üince mondott és káromkodott. De amikor lecsillapodott, ezeket mondotta el: Kolozsváron egy sápadt, sovány beteges kinézésű ember kopogtatott az irodámba. Elmondotta, hogy sebesülése következtében kórházba került és most onnan jön. Nem szeretne a frontra vissza menni de . . . és azért jött hozzám. Dr. Vince Sándor, a kolozsvári Betegsegélyző Pénztárnak volt abban az időben igazgatója és az a sovány beteges ember “üdülni” ment a frontszolgálat helyett. Somló Lipót volt a neve. Az összeomlás után Chicagóban találkoztunk: módja Vince. Emigránsok lévén mindketten, a sorsközösség összébb hozott bennünket. Szerencsémre itt sem én szorultam őrá, amit nem felhányásképpen mondok önnek. Valamit csinálni akartunk. S mert a magyar mozgalom olyan csatákat vívott amelyekből részt nem kívántam, összehoztunk egy Ady ünnepélyt, amelynek megrendezésében segített Somló. Szavalt L egy Ady verset olyan borzalmasan, hogy lehúztam érte. Hirtelen vége lett a barátságunknak és eltűntünk egymás utjából. Közben kapacitáltak a munkástársak, hogy a Szövetség 13-ik osztályába lépjek be. Na jó. Valahová tartozni akartam és gondoltam, hogy az itteni magyar munkások előtt az elég jó nevű osztály kapcsolatba hoz a szerves munkásmozgalommal mégis. Beléptem. Az az hogy csak akartam. Maga nem ismeri ezt az ügyet? Kérdezte Vince. — Nem de halványan, mintha hallottam volna róla valamit. — Jó hát elmondom : A legnagyobb meglepetésemre, alig negyven évvel vállai- mon, teljes egészségben, amelyről az orvosi vizsgálat is tanúskodott, vissza lettem utasitva a központ által. Lett is ebből kalamajka. Az osztály többszörös követelésére végre megindokolta a központ visszautasításom okát. Tessék leülni és idefigyelni. Somló Lipót, hogy, hogyan nem? már pár hét óta ugyanennek az osztálynak, fizetett szervezője volt. Amikor tagnak ajánlottak a gyűlésen, hallgatott. A gyűlés után beirt Vitáli- séknak és azzal vádolt meg, hogy én ellenforradalmár vagyok és mint ilyen méltatlan a Szövetségbe való tagságra! Vitálisék csak nagy nehezen adták ki a vádlóm nevét, de elkerülni nem bírták, mert az osztály követelte. Vagy öt hónapi harc és huzavona után, végre tisztázódott az ügy és felvettek a Szövetségbe. Persze a bizonyítás elől Somló megszökött. Hagyott csapot, papot, osztályt, szervezői állást. Én pedig, miután vindikálva lettem megtagadtam a belépést. Ez volt a tapasztalatom Somlóval. Ez volt a hála. így fizetett meg nekem kolozsvári ismeretségünkért és az egyoldalú szívességekért, amelyeket én adtam és ő elfogadott. EZ AZ AZ EMBER AKIT MAGUK A FEJÜK FÖLÉ EMELTEK, akitől sokkal nehezebb lesz szabadulni, akivel sokkal több kellemetlenségük lesz mintsem gondolják. Szabady István munkástársunk, aki a 13-ik osztálynak évtizedek óta agilis tagja, ugyanezzel a dologgal fogadott és ismertette velem más variációkban az uj titkárunk jellemtelen- ségét és érdemtelenségét. Ho- vantzi János, kérdésemre szintén azt válaszolta, hogy: tudtam, hiszen az osztálynak titkára voltam abban az időben is, de önmagam előtt szégyeltem és sajnáltam is egyszerre. — Nem volt szivem a jelölését megtámadni, meg azután azt reméltem, hogy hátha megváltozik majd. Göndör elvtárs! Elhiszi e nekünk, hogy a maga Somlóról irt jellemrajza foltot kapott! És hogy ha egyetlen emberben aki ezt tudta róla, gerinc van és elmondja jelölésekor, úgy most nem volna közötte és közöttünk semmi baj a Szövetségben! Nos és amit Dr. Vince Sándorral tett az nein más, mint amit a magyar IWW-istákkal tett. Az első csak egy egyén, a második egy mozgalom. Vince kiheverte és mi is kibírjuk majd valahogy. De akit ön véd az nem szocialista, hanem egy jellem- telen fráter.
